Teológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A teológia (görög θεολογια, theologia, a theosz, azaz Isten és logosz beszéd szavakból, azaz isten(ek)ről való beszéd): hittudomány, a vallások kinyilatkoztatáson alapuló saját tanításának rendszeres és a teljes hitrendszert felölelő vizsgálata. A teológus módszerei a logika és a filozófia gondolkodási szabályai.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogalom a hellenista-görög kultúrkörből származik. Először Platónnál fordul elő. A görög szóhasználatban a theolous „az istenekről szóló mítoszokhoz értő ember”. Ebben az esetben a teológia nem más, mint az istenekről szóló legendák összefoglalása. Arisztotelésznél a teológia a mítoszok értelmezését és korrekcióját jelenti. Arisztotelész a teológiát a metafizika körébe sorolja. A sztoikusok voltak azok, akik kidolgozták a filozófiai teológia és a politikai teológia közötti különbséget. A keresztény kultúrkörben először a 2. század apologetikus irodalmában bukkan fel. Csak később válik a keresztény gondolkodás fogalmának megjelölésévé.

Paradigmák, módszerek szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amennyiben a teológia tanait a fogalmi gondolkodás logikai rendje szerint bölcseleti eszközökkel adja elő, akkor spekulatív, ha az adott vallás szent irataira és az egyház történeti hagyományára alapozva, akkor pozitív, ha pedig a belső hitélményt rendszerezve, akkor misztikus teológiáról beszélünk.

Ágai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teológia főbb diszciplínái között találjuk a fundamentálteológiát, a dogmatikát, a morálteológiát (etika) és a gyakorlati teológiát. A keresztény teológia történeti fejlődésének jelentősebb állomásait a patrisztika és a skolasztika teológiája, valamint az újkori keresztény felekezetek teológiai irányzatainak sokasága jelenti. Az iszlámban a 10. századra alakult ki a hellenisztikus hagyományokból megismert dialektika eszköztárának felhasználásával a klasszikus teológia, amely kalám néven ismeretes, de a 11. századra az ezt bíráló misztikus teológia is megjelent.

Besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teológia bizonyos alapállításokból származtatott rendszert vizsgál, amely rendszer felépítésében a logikai levezetésnek (ld. dedukció) fontos szerepe van. Tehát a rendszer hasonlít a tudomány hipotetikus-deduktív rendszeréhez. A tapasztalati tudományoktól annyiban különbözik, hogy azok az empirikus (tapasztalati) ellenőrzést alapvetőnek tartják, és az alaphipotéziseket ezáltal sokszor elvetik, így e tudományok folyamatos változáson, fejlődésen mennek keresztül, ami az elméletek változását is jelenti. Ugyanez jóval kevésbé jellemző a teológiára, ahol az alaphittételek megváltozására kevés példát látunk, és az empirikus ellenőrzés is jóval kevésbé jellemző [forrás?].

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teológiai művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]