Vadzsrajána

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vadzsrajána buddhizmus (Dévanágari írással: वज्रयान; mongolul Очирт хөлгөн, ochirt hölgön; más néven: tantrikus buddhizmus, tantrajána, mantrajána, titkos mantra vagy ezoterikus buddhizmus) egy összetett és sokarcú buddhista gondolati és gyakorlati rendszer, amely néhány évszázad alatt alakult ki, sok következetlenséget és eltérő nézeteket tartalmaz.[1] A fő írásaikat tantráknak nevezik.[1] A vadzsrajána buddhizmus egyik megkülönböztető eleme a rituálé, amelyet alternatív módszerként használnak a korábbi absztrakt meditációk helyett.[2][3]

Az indiai vadzsrajána buddhizmust az indiai buddhizmus ötödik[4] vagy legutolsó[1] időszakának tekintik. Annak ellenére, hogy az első tantrikus buddhista szövegek Indiában jelentek meg a 3. századtól egészen a 12. századig,[5] a tudósok (pl. Hirakawa Akira) szerint csak a 6-7. században jött létre.[4] A vadzsrajána kifejezést pedig csupán a 8. században használták először.[1]

A vadzsrajána szövegek szerint a vadzsrajána kifejezés a megvilágosodáshoz vezető három út egyikére utal. A másik kettő a hínajána és a mahájána.

Tartalomjegyzék

A vadzsrajána főbb jellemzői [szerkesztés]

Buddhista ceremónia Ladakhban.

A hagyományok közötti eltérés nem mindig merev. Például a tibeti buddhista kánonban szereplő szövegek tantra szakaszait más hagyományok nem tekintik tantrikusnak. Ilyen például a Szív szútra[6] vagy akár a páli kánonban található anyagok bizonyos verziói is.[7][8]

Rituálé [szerkesztés]

A vadzsrajána buddhizmus egyik megkülönböztető jellemzője a rituálé, amelyet alternatív módszerként használnak a korábbi absztrakt meditációk helyett.[2][3]

Cél és motiváció [szerkesztés]

A spirituális gyakorlatok célja a mahájána és vadzsrajána hagyományoknál az, hogy elérjék a buddhaság szintjét (pl. elérni a teljes megvilágosodást). Ezzel szemben a théraváda gyakorlat kifejezett célja elérni az ú.n. arhat szintet, ami egy nagyon magas spirituális szint (pl. elérni a megvilágosodást és a nirvána megszabadulását). A mahájána hagyománynál a motiváció rendkívül fontos összetevője a vadzsrajána gyakorlatnál, amely szerint minden gyakorlatot azzal az erőfeszítéssel kell végezni, hogy az ember minden érző lény javára elérje a buddhaiságot (Buddha állapotot).

Két igazság doktrína [szerkesztés]

A vadzsrajána a két igazság doktrínáját követi. Az egyik a konvencionális igazság (józan ész), a másik a legvégső igazság, ahogy azt egy megvilágosodott elme látja. A legvégső igazság megtapasztalása a célja a számos vadzsrajána tantrikus technikának.

Eskü és magaviselet [szerkesztés]

Általában a vadzsrajána gyakorlói különféle esküket tesznek a jövőbeni viselkedésükkel kapcsolatosan.

Lásd még [szerkesztés]

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. ^ a b c d Macmillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 875-876. oldal
  2. ^ a b Indian Buddhism, A.K.Warder, 1999, p.466
  3. ^ a b Hawkins, Bradley K. Buddhism, p. 24. Routledge, 1999. ISBN 0-415-21162-X
  4. ^ a b History of Indian Buddhism - Hirakawa Akira (fordította és szerkezstette Paul Groner) - Motilal Banarsidass Publishers, Delhi, 1993, p. 9
  5. Buddhist Thought: A complete introduction to the Indian tradition by Paul Williams with Anthony Tribe. Routledge, 2000. ISBN 0-203-18593-5 pg 194
  6. Conze, The Prajnaparamita Literature
  7. Skilling, Mahasutras, I. kötet, 1. és 2. részek, 1997, Pali Text Society, 78. oldal
  8. Peter Skilling, Mahasutras, I. kötet, 1994, Pali Text Society[1], Lancaster, 24. oldal.

Olvasmányok angol nyelven [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]