Ánápánaszati
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
Az ánápánaszati (páli; szanszkrit ánápánasmrti; szingaléz: ආනා පානා සති) jelentése „a légzés tudatossága”, amely a buddhista meditáció egy formája, amely népszerű a tibeti, a zen, a tientaj és a théraváda buddhizmusban, illetve a nyugati tudatosság programokban (pszichológia). Az ánápánaszati meditációban a gyakorló a légzés közbeni mozgás okozta tapasztalásokat figyeli a tudatosság kialakítása céljából. A hagyomány szerint az ánápánaszati technikát Buddha tanította a különböző szútrákban (páli: szutta), például az Ánápánaszati-szuttában (MN 118).[1]
Eredete a buddhizmusban[szerkesztés]
Az ánápánaszati alapvető meditációs gyakorlatnak számít a théraváda irányzatban, a tientaj és a csan buddhizmusban, illetve a nyugati pszichológiában is egyre inkább használatos. Ez a testi jelenségekkel kapcsolatos elmélyedés messze a legszélesebb körben alkalmazott buddhista gyakorlat.[2]
Az Ánápánaszati-szutta a belégzés és a kilégzés tudatosságával foglalkozik, amely során a gyakorló a test nyugalma közben figyelmét befelé fordítja és a hét megvilágosodási tényezőn meditál: szati (tudatosság), dhamma-vicsaja (elemzés), virija (kitartás), amely elvezet az örömhöz (píti), majd az elnyugváshoz (passzaddhi), a koncentrációhoz (szamádhi) és végül a bölcs egykedvűséghez (upekkhá). Buddha erre vonatkozó tanításának a végén az áll, hogy ezen tényezők kifejlesztésével az ánápánaszati elvezet a szenvedéstől (dukkha) való megszabadulásig (páli: vimutti; szanszkrit" móksa), amelyben jelentkezik a nibbana állapota.
A gyakorlat[szerkesztés]
Hagyományos források[szerkesztés]
A Szatipatthána-szuttában leírt hagyományos leírásban Buddha azt a tanácsot adja, hogy a gyakorló menjen ki az erdőbe, üljön le egy fa alá és figyelje a saját légzését. Ha a belégzés hosszú, figyelje meg, hogy a belégzés hosszú, ha a belégzés rövid, akkor pedig figyelje meg, hogy a belégzés rövid.[3][4]
A be- és a kilégzés közben a gyakorló azt gyakorolja, hogy:
- a tudat érzékeny legyen a test, az öröm, a tudat és a mentális folyamatok összességére vagy ezek közül legalább egyre
- a tudat összpontosítson az állandótlanságra, a ragaszkodások megszüntetésére, a befejezésre és a lemondásra
- nyugtassa le, elégedettséggel töltse el és szabadítsa meg a tudatot.
A ma használatos, népszerű, nem kanonikus módszer, nagyjából a Viszuddhimagga szövegére építkezik, amelynek négy szintje van:
- folyamatosan számolni a kilégzéseket tízesével
- folyamatosan számolni a belégzéseket tízesével
- a légzésre való összpontosítás számolás nélkül
- csak arra a pontra összpontosítani, ahol a légzés belép majd elhagyja az orrnyílást[5]
A Vaszubandhu által írt Abhidharma-kosa-bhasja szövegében szintén a légzés tízesével történő számolása szerepel, hasonlóan az An Si-kao által kínai nyelvre lefordított Dhjána szútrákhoz. Ezt a tanítást úgy nevezik, hogy a „hat aspektus” vagy a „hat mód”.[6]
Ánápánaszati-szutta[szerkesztés]
Részletesen elmagyarázza az ánápánaszati technikát az Ánápánaszati-szutta:
| „Hosszan belélegezvén tudja: ‘Hosszan belélekzem’; hosszan kilélegezvén tudja: ‘Hosszan kilélekzem’; röviden belélegezvén tudja: ‘Röviden belélekzem’; röviden kilélegezvén tudja: ‘Röviden kilélekzem’. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be’ – így gyakorolja magát. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki’ – így gyakorolja magát. ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be’ – így gyakorolja magát; ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem ki’ – így gyakorolja magát.[7] ” |
Az Ánápánaszati-szútra szerint aki megfelelően gyakorolja ezt, annak nagy haszna fog származni belőle:
| „…A légzés tudatosítása, szerzetesek, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, hatalmas gyümölcsöt hoz és hatalmas előnyökkel jár. A légzés tudatosítása, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti az Éberség Négy Alapzatát; az Éberség Négy Alapzata, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti a hét meg világosodási tényezőt; a hét megvilágosodási tényező, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre viszi a bölcsességet és a megszabadulást..[7]” |
A gyakorlattal kapcsolatban a következőket mondja a szutta:
| „Valahányszor a szerzetes éber tudatossággal lélegzik be, vagy lélegzik ki, hosszan, illetve röviden; avagy amikor a [légzés] testi működését tapasztalva, illetve e működést elnyugtatva gyakorol – minden ilyen alkalommal, szerzetesek, a testet tudatosítva szemléli a testet, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. A kilégzés és a belégzés ugyanis, én mondom néktek, szerzetesek, egyike a testi folyamatoknak.[7]” |
Modern források[szerkesztés]
Ahhoz, hogy a gyakorlat sikeres legyen először is valaki számára fel kell ajánlani a gyakorlatot és ki kell tűzni a meditáció célját.[8] A ánápánaszati meditáció végezhető ülve, menés közben vagy a kettő kombinálásával is.[9] A gyakorló koncentrálhat az orrán keresztülmenő lélegzeten: belégzéskor az orrlyukakra eső nyomáson és a felső ajak mentén történő mozgás érzetén kilégzéskor.[10] A kezdőknek azt tanácsolják, hogy számolják a kilégzéseket tízesével, de számolható minden be- és kilégzés is.[10] A számolás elveszítése elején a számolást egyről kell kezdeni. A zen három pillérében azt tanácsolják, hogy a gyakorló kezdje a belélegzések számolásával, majd térjen át a kilélegzések számolására, végül hagyja el a számolást és csak a lélegzésre koncentráljon. Olyan gyakorlók is vannak, akik egész életükben számolják a lélegzetüket.[11] A kezdőknek napi 10-15 percet javasolnak.
Amikor a légzésről elterelődik a figyelem, akkor azt tanácsolják, hogy a gyakorló ismerje fel, hogy a gondolatai elkalandoztak és nyugodtan térjen vissza a lélegzésre való összpontosításra. Philippe Goldin a visszatérés pillanatát tartja a gyakorlatban a legfontosabbnak.[12]
Aktív és passzív lélegzés[szerkesztés]
Az ánápánaszati gyakorlata során legtöbbször a figyelem a légzésre irányul anélkül, hogy a gyakorló szándékosan megváltoztatná a légzését.
A tibeti és a mongol buddhista szerzetesek torokéneklésében[13] a kántálás közbeni hosszú és rövid kilégzések jelentik a gyakorlat lényegét. A kántálás hangja jelenti a tudat fókuszpontját, miközben az önvaló beleolvad a tiszta hang birodalmába.
A japán zen meditációban a hangsúly a légzésnek a köldöktájékon (tanden) megtartott erősségen van[14] illetve a lassú és mély kilégzésen. A cél itt is az egyhegyű koncentráció elérése.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A páli kánonban az ánápánaszatival kapcsolatos instrukciókat egy vagy négyszer négyes csoportban (tetrádban) határozzák meg. Ez utóbbiak közül a leghíresebb az Ánápánaszati-szutta, amely a Maddzshima-nikája 118. szuttája (lásd pl: Thánisszaró, 2006).
- ↑ Satipaṭṭhāna : the direct path to realization, Repr., Birmingham: Windhorse, 125. o. (2003. április 3.). ISBN 1-899579-54-0
- ↑ Maddzshima-nikája, 118. szutta, Páliról fordította: Pressing Lajos
- ↑ Szatipatthána-szutta
- ↑ Kamalashila. Meditation: The Buddhist Way of Tranquillity and Insight. Birmingham: Windhorse Publications; 2r.e. edition (2004). ISBN 1-899579-05-2
- ↑ Deleanu, Florin; Mindfulness of Breathing in the Dhyāna Sūtras. Transactions of the International Conference of Orientalists in Japan (TICOJ) 37, 1992, 42-57. https://ahandfulofleaves.files.wordpress.com/2012/02/mindfulness-of-breathing-in-the-dhayana-sutra_florin-deleanu_1992.pdf
- ↑ a b c MN 118 Aanāpānasati Sutta - Beszéd a légzés tudatosításáról. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ John Dunne beszéde http://ccare.stanford.edu/node/21 Archiválva 2012. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ A zen buddhizmus három pillére
- ↑ a b "The Three Pillars of Zen" Philip Kapleau (szerk.)
- ↑ a b "Zen Training: Methods and Philosophy" - Katsuki Sekida
- ↑ Philippe Goldin videója a meditációról: https://www.youtube.com/watch?v=sf6Q0G1iHBI
- ↑ Hangminta - torokéneklés. [2007. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ Tanden: a spirituális erő forrása. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
Források[szerkesztés]
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1995a). Ananda Sutta: To Ananda (On Mindfulness of Breathing) (SN 54.13). - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn54/sn54.013.than.html.
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1995b). Satipatthana Sutta: Frames of Reference (MN 10). - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/mn/mn.010.than.html.
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1997). Kayagata-sati Sutta: Mindfulness Immersed in the Body (MN 119). - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/mn/mn.119.than.html.
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (2000). Maha-satipatthana Sutta: The Great Frames of Reference (DN 22). - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/dn/dn.22.0.than.html.
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (2006a). Arittha Sutta: To Arittha (On Mindfulness of Breathing) (SN 54.6). - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn54/sn54.006.than.html.
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (2006b). Dipa Sutta: The Lamp (SN 54.8). - http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn54/sn54.008.than.html.
- Anālayo (2006). Satipaṭṭhāna: The Direct Path to Realization. Birmingham, England: Windhorse Publications. ISBN 1-899579-54-0.
- Kamalashila (1996; 2004 [2. kiadás]). Meditation: The Buddhist Way of Tranquillity and Insight. Birmingham: Windhorse Publications. ISBN 1-899579-05-2.
További információk[szerkesztés]
Nyomtatott[szerkesztés]
- Mindfulness with Breathing by Buddhadāsa Bhikkhu. Wisdom Publications, Boston, 1996. ISBN 0-86171-111-4.
- Breath by Breath by Larry Rosenberg. Shambhala Classics, Boston, 1998. ISBN 1-59030-136-6.
- Tranquillity and Insight by Amadeo Sole-Leris. Shambhala, 1986. ISBN 0-87773-385-6.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Ekottara Āgama 17.1: Az Ānāpānasmṛti szútra
- Az Ānāpānasati szutta elemzése
- Ānāpānasati, - ingyenes e-könyv: Buddhadasa Bhikkhu
- Ānāpānasati instructions Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben from Bhante Vimalaramsi
- Alapinformációk a légzés meditációhoz - Thánisszaró Bhikkhu