Négy nemes igazság
A négy nemes igazság (szanszkrit: चत्वारि आर्यसत्यानि, csatvári árjaszatjáni; páli:(IAST):cattāri ariyasaccāni; tibeti (Wylie): 'phags pa'i bden pa bzhi) a legalapvetőbb buddhista tanítások egyike. Ezek az igazságok a szenvedésre (szanszkrit: duḥkha, páli: dukkha) vonatkoznak, annak természetére, eredetére, megszüntetésére, és az ahhoz vezető útra. Ezek azon igazságok közé tartoznak, amikre Gautama Sziddhártha a megvilágosodásához vezető úton ébredt rá.
A négy nemes igazság sokszor megjelenik olyan ősi buddhista szövegekben, mint a Páli kánon[1]. A korai tanításban és a tradicionális théraváda felfogásban a négy nemes igazság a haladó tanítás volt azok számára, akik készen álltak a befogadásukra (lásd fokozatos tanítás).
Tartalomjegyzék |
A négy nemes igazság [szerkesztés]
- Ez hát a szenvedés.
- Ez a szenvedés oka.
- Ez a szenvedés megszüntetése.
- Ez a Nemes nyolcrétű ösvény, ami a szenvedés megszüntetéséhez vezet.
A szanszkrit és páli szatja (satya) és szaccsa (sacca) szavak egyszerre jelentenek "igazságot" és "valódit" vagy "tényleges dolgot" is. Ebből is következik, hogy több tudós is azon az állásponton van[2], hogy a Négy Nemes Igazság nem valamiféle alaptézis, "végső igazság" vagy hitvallás, hanem a Buddha által megtapasztalt „való dolgok” vagy „valóság” megfogalmazása lehet ill. a felsorolás tagjainak sorrendje inkább "mnemotechnikai segédeszköz", mint egyre mélyülő igazságok hierarchikus sora.
A négy nemes igazság a Páli kánonban [szerkesztés]
- A szenvedés természete (dukkha):
"Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz."
- A szenvedés eredete (dukkha szamudaja):
"Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja."
- A szenvedés megszűnése/megszüntetése (dukkha niródha):
"Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól."
- Az ösvény, ami a szenvedés megszűnéséhez vezet (dukkha niródha gáminí patipadá magga):
"Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség."[3]
Jegyzetek, Források [szerkesztés]
- ↑ Lásd SN 56.11. A tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd
- ↑ Pl. Gethin és Batchelor (1) és (2)
- ↑ Farkas Pál fordítása SN 56.11.
