Hagyományos kínai írás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hagyományos kínai írás
Típus logografikus
Nyelvek kínai
Időszak i. sz. 5. századól máig
Irány fentről lefele, jobbról balra
Átírási segédlet
cseng-ti-ce
Kínai átírás
Hagyományos kínai 正體字
Egyszerűsített kínai 正体字
Mandarin pinjin zhèngtǐzì
Wade–Giles Cheng4-ti3-tze4
Átírási segédlet
fan-ti-ce
Kínai átírás
Hagyományos kínai 繁體字
Egyszerűsített kínai 繁体字
Mandarin pinjin fántǐzì
Wade–Giles Fan2-ti3-tze4

A hagyományos kínai írás a kínai írás azon formája, amelyet a Kínai Népköztársaságban, 1958-ban végrehajtott írásreform előtt általánosan használatban volt. Az írásreform a kínai írásban használatos írásjegyek egyszerűsítését célozta, melynek célja az írástudatlanság felszámolása volt. A kínai írásjegykészlet mintegy 80%-át érintette az egyszerűsítés, és az így létrehozott, formailag egyszerűbb írásrendszert nevezték el egyszerűsített írásnak csien-ti-ce 簡體字 / 简体字), az ezt megelőző, az összetettebb struktúrájú, több grafikai elemmel kialakított írásjegyeket tartalmazó írásrendszert pedig ekkor nevezték el reronímiával „hagyományos írásnak” (lásd átírási segédlet). A magyarul gyakran „tradicionális kínai írás”, vagy „bonyolult kínai írás” néven is hivatkoznak rá. Az írásjegyek egyszerűsített változatát nem csak a Kínai Népköztársaságban, hanem Szingapúrban is használják, de Tajvanon, Hongkongban, Makaón, valamint a tengeren túli közösségben körében a mai napig a hagyományos kínai írás használatos.

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos kínai írás legkorábbi előzményeinek a kínai írás legkorábbi, az i. e. 14-13. századból származó jóslócsont-feliratok tartalmazta írásjegyek, az ebből továbbfejlesztett, a Csou- és a Csin-korban használt pecsétírás változatai, valamint a Han-dinasztia idején, az i. e. 3-századtól általánossá használatúvá vált kancellár írás tekinthető.

Az írásreform[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írásreform gondolata 1892-ben vetődött fel először. A mozgalom célja az volt, hogy az ideogrammák alkotta írást egy latin betűs, alfabetikus írással váltsák fel. Ez nagy segítséget nyújtott volna az analfabetizmus felszámolásában és nagyban megkönnyítette volna az oktatást. A probléma nemcsak akkoriban, de a mai napig megoldhatatlannak bizonyult. A könnyebbség kedvéért azonban nekiláttak az írásjegyek egyszerűsítésének. Ennek köszönhetően a bonyolult írásjegyek mintegy 80%-át sikerült olykor 10–15 vonással is leegyszerűsíteni. (1958-ban a Kínai Népköztársaság Írásreform Bizottsága megalkotta a kínai nyelvre alkalmazott latin betűs átírásrendszert, az úgy nevezett pinjin átírást is.) Az írásreform eredményeképpen 1955 óta ma már a kínai írás is vízszintesen, balról jobbra halad, felváltva a hagyományos fentről lefelé vezető oszlopokat. Az újságcikkek címében, a plakátokon és a könyvek gerincén azonban még ma is előszeretettel használják a függőleges írásjegysorokat. A másik jelentős változás, amiben a modern kínai könyv különbözik a hagyományostól, hogy most már nem „hátulról” kell fellapozni a köteteket.[1]

Elterjedése, használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem csak a Kínai Népköztársaságban, hanem Szingapúrban is az egyszerűsített írásjegyek a hivatalosak, a kínai nyelvű könyveket, újságokat is ezekkel nyomtatják. Azonban Tajvanon és a tengerentúli kínai közösségek mind a mai napig a hagyományos bonyolult írásjegyeket tekintik hivatalosnak. Az elmúlt évtizedben, az 1997-ig, a visszacsatolásig fan-ti-cet használó Hongkong és Makaó kulturális hatásának eredményeképpen a Kínai Népköztársaságban is reneszánszát éli a hagyományos írásjegyek használata az olyan nem hivatalos kiadványokon, mint pl. termékismertetők, reklámok, dalszövegek, névjegykártyák, üdvözlőlapok stb.[2]

Az írásjegyek egyszerűsítésének módszerei és logikája:[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiakban az írásjegy-egyszerűsítés legjellemzőbb formáinak összefoglalása látható példákkal illusztrálva. [m 1]

  1. A több elemből álló írásjegy összetett, bonyolult tagját egyszerűbb alakkal helyettesítették:
    • 對 → 对; 觀 → 观; 風 → 风 stb.
  2. Az írásjegy bonyolult elemét az adott szóhoz fonetikailag hasonló vagy azzal megegyező egyszerűbb írásjeggyel helyettesítették:
    • 潔 → 洁; 鄰 → 邻; 極 → 极 stb.
  3. Egész írásjegy-elemek elhagyása:
    • 廣 → 广; 寧 → 宁; 滅 → 灭 stb.
  4. Az írásjegy leegyszerűsített kézírásos formáját, változatát tették meg a nyomtatott alaknak:
    • 書 → 书; 長 → 长; 馬 → 马 stb.
  5. Az írásjegyet az egyszerűbb régi változatával helyettesítették:
    • 涙 → 泪; 網 → 网; 傑 → 杰 stb.
  6. A bonyolult radikális (vagy gyök-) elem helyett egyszerűbbet szerkesztettek:
    • 體 → 体; 塵 → 尘; 竃 → 灶 stb.
  7. Az írásjegybe új fonetikai elemet szerkesztettek:
    • 護 → 护; 驚 → 惊; 膚 → 肤 stb.
  8. Az írásjegyet egy azonos vagy hasonló hangzású írásjeggyel vonták össze::
    • 餘 → 余; 穀 → 谷; 後 → 后 stb.
  9. Több bonyolult írásjegyet egy, újonnan szerkesztett egyszerű írásjegyben egyesítettek:
    • 髮 és 發 → 发; 儘 és 盡 → 尽; 曆 és 歷 → 历 stb.
  10. Az egyszerűsített írásjegy-elemeket minden további írásjegyben – ahol az adott elem szerepel – következetesen használják:
    • 門 → 门; 閉 → 闭; 問 → 问 stb.
    • 馬 → 马; 騎 → 骑; 駕 → 驾 stb.
    • 鳥 → 鸟; 鴨 → 鸭; 鴕 → 鸵 stb.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. További részleteket lásd: zh:简化字

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ramsey 1987 143-154. o.
  2. Salát 1999 68. o.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chen 1987: Chen, H. Simplified Chinese characters. Torrance, CA: Heian. ISBN 0893462934
  • Ramsey 1987: Ramsey, S. Robert. The Languages of China. Princeton University Press, New Jersey 1987. ISBN 0-691-06694-9
  • Salát 1999: Salát Gergely. Kínai országismeret. Budapest: Külkereskedelmi Főiskola, 1999. Keleti Füzetek. ISSN 1219 8676

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]