Rinpocse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A rinpocse vagy rimpocse (Wylie: Rin-po-che) egy tibeti buddhista vallási/teológiai tisztséget jelölő cím. A rinpocse szó szerinti jelentése „nagy értékű”. A cím tulkut (inkarnált lámát) jelöl, valamint olyan lámákat, akiket az illetékes hivatalok egy leszármazás „csödzse lámájaként” (Wylie: chos-rje bla-ma, „legfelsőbb Dharma mester”) ismernek el.

Tibetben és Bhutánban ha önállóan használják, akkor Padmaszambhavára, vagyis Guru Rinpocsére utalnak, aki a tibeti buddhizmust elsőként hozta a Himalájába; ha „Dzse Rinpocse” formában használják, akkor az Dzse Congkapara (Wylie: Rje Tsong-kha-pa), a gelug iskola megalapítójára vonatkozik.

A rinpocse a tulku epithetonja, azaz aki önszántából született újra a szamszárában, hogy az érző lényeket a megvilágosodás ösvényén segítse.

Néha a címet adják olyan spirituális tanítónak is, aki nem feltétlenül tulku, tanítványai azonban nagyon nagy megbecsülésben tartják.

A történelem során a rinpocse címet túl nagy általánosságban alkalmazták, ezért az gyakran alig jelent többet egy tiszteleti címnél, különösen ott, ahol azt önkényesen használják.