Singon buddhizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Singon buddhizmus (japánul 真言宗 Singon sú) az egyik legnépszerűbb buddhista irányzat Japánban, amely egyike a Vadzsrajána buddhizmus kevés túlélőjének. Az i. sz. 3-4. században indult vonal eredetileg Kínában és Koreában terjedt el. Az ezoterikus tanítások később virágzásnak indultak Japánban Kúkai buddhista pap idejében. A singon szó a japán kandzsi olvasata a kínai Zhénján (真言) szónak, ami szószerint "igaz szavak"-at jelent, ami viszont a szanszkrit mantra (मन्त्र) szó kínai fordítása.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Singon buddhista tan és tanítás a Heian időszakban (794-1185) kezdődött, amikor egy Kúkai nevű pap Kínába utazott (804-ben), hogy tanulmányozza az ezoterikus buddhista gyakorlatokat. Ez a kínai ezoterikus buddhista mester Hui-kuo idején volt. Ezután Kúkai visszatért Japánba és vele indult el a singon vonal. A gyakorlók általában Kúkaihoz fordulnak.

Mielőtt Kínába utazott volna, Kúkai független buddhista papként élt egy évtizeden át. Rendkívül jól ismerte kora kínai irodalmát, a kalligráfiát és a buddhista szútrákat. Ekkor még az ezoterikus buddhizmus nem számított külön szektának. Hui-kuo gyűjtötte össze az ezoterikus buddhizmus akkor még külön darabokból álló indiai és kínai elemeit. Gonszó (勤操) japán buddhista pap hozta magával Kínából Ákászagarbhának azt az ezoterikus mantráját, amit Kokúzó-gumondzsihó-nak (虚空蔵求聞持法) neveznek. Ezt szanszkrit nyelvről fordították kínaira a buddhista pátriárka Szubhakaraszimha. Ez a mantra rendkívüli módon erősíti az emlékezőképességet és a koncentrációkészséget. Kúkai 22 éves korában tanulta meg ezt a mantrát és a hegyekbe elvonulva gyakorolta hosszú időn át. Ennek mesteri fokú elsajátítása lehetővé tette számára, hogy Hui-kuo tanításait mindössze három hónap alatt megtanulja.

Kúkai még életében nagy hírnévre tett szert a szigetországban. Az első templom, amit alapított a Kója-hegyen volt (高野山). A Singon gyakorlói azóta is nagy számban zarándokolnak el erre a helyre.

A Singon Pantheon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védikus, hindu és indo-árja istenségek többségének eredetét beágyazták a mahájána buddhizmusba. Ez kiemelkedően igaz az ezoterikus buddhizmusra. Ezek közül sok istennek van fontos szerepe, hiszen a gyakorlók rendszeresen felidézik őket szertartásaik során. A kínai taoista és a japán sintó istenségek Dévaként olvadtak be a mahájána buddhizmusba, például a kínai mahájána buddhizmusba Indra a taoizmus jade uralkodója.

Az ortodox ezoterikus buddhizmus isteni lényeit hat osztályba sorolják.

Az Öt bölcsességkirály

Az öt bölcsességkirály az Öt bölcsességbuddha haragos megtestesülései illetve védelmezői.

Egyéb neves bölcsességkirályok

A tizenkét védelmező istenség (Deva)

  • Brahmá (Bonten 梵天) - Az egek ura, Az egek védelmező istene (felfelé irány)
  • Indra (Taisakuten 帝釈天) - A Trajasztrimsa mennyország és a harminchárom istenség ura, a kelet védelmezője
  • Varuna (Szuiten 水天) - A vizek ura, a nyugat védelmezője
  • Vaisravana (Bisamonten 毘沙門天 vagy Tamonten 多聞天) - A gazdagság ura, az észak védelmezője
  • Jama (Enmaten 焔魔天) - A pokol ura, a dél védelmezője
  • Agni (Katen 火天) - A tűz ura, a délkelet védelmezője
  • Ráksasza (Raszecuten 羅刹天) - A démonok ura, a délnyugat védelmezője
  • Iszana vagy Mahesvara vagy Siva (Daidzsizaiten 大自在天 vagy Isanaten 伊舎那天 vagy Dzsizai ten 自在天) - A vágyak birodalmának ura, az északkelet védelmezője
  • Váju (Fúten 風天)- A szél ura ; Guardian of the North West
  • Szúrja vagy Aditja (Nitten vagy Nikko vagy Dai Nittenno 日天) - A nap ura
  • Csandra (Gatten vagy Gakko 月天) - A hold ura
  • Prithvi (Dzsiten vagy Kenrocsidzsin 地天) - A föld ura, a föld védelmezője (lefelé irány)

Egyéb fontos istenségek (Dévák)

  • Marícsi (Marisiten 摩里支天) - A harcosok védelmező istene
  • Mahákála (Daikokuten 大黒天) - A gazdagság védelmező istene
  • Szaraszvati (Benzaiten 弁財天) - A tudás, művészet és zene védelmező istene
  • Ganésa (Kangiten 歓喜天 vagy Shóten 聖天) Az áldás védelmező istene, az akadályok elhárítója
  • Szkanda (Idaten 韋駄天) A konyha istene, a buddhista kolostorok és papok védelmezője

A singon ágai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kiotóban található Daigo-dzsi templom a singon buddhizmus Daigo-ha ágának fő temploma.
  • Az ortodox (Kogi) singon iskola (古義真言宗)
    • Kójaszan Singon-sú (高野山真言宗)
      • Csuin-Rju ágazat (中院流)
    • Tódzsi (東寺真言宗)
    • Zencúdzsi-ha (真言宗善通寺派)
    • Daigo-ha (真言宗醍醐派)
    • Omuro-ha (真言宗御室派)
    • Singon-Ricu (真言律宗)
    • Daikakudzsi-ha (真言宗大覚寺派)
    • Szennyúdzsi-ha (真言宗泉涌寺派)
    • Jamasina-ha (真言宗山階派)
    • Sigiszan (信貴山真言宗)
    • Nakajamadera-ha (真言宗中山寺派)
    • Szanbósú (真言三宝宗)
    • Szumadera-ha (真言宗須磨寺派)
    • Tódzsi-ha (真言宗東寺派)
  • a reform (Singi) singon iskola (新義真言宗)
    • Csizan-ha (真言宗智山派)
    • Buzan-ha (真言宗豊山派)
    • Kokubundzsi-ha (真言宗国分寺派)
    • Inunaki-ha (真言宗犬鳴派)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]