Acsala

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Acsala
Okunoin FudoMyoo.JPG
Acsala a Japánban található Kója-hegyen
Életrajzi adatok
Születési név Ācala vagy Acalanātha
Cím A Mozdíthatatlan
Munkássága
Vallás buddhista
Felekezet Vadzsrajána buddhizmus

A Vadzsrajána buddhizmusban, Acsala (Ācala vagy Achala esetleg Acalanātha, kínaiul 不動明王 Búdòng Míngwáng, japánul 不動明王 Fudó mjóó), tibetiül མི་གཡོ་བ, Szanszkrit अचलनाथ) a legismertebb a Méhbirodalomban megtalálható Öt bölcsességkirály közül. Úgy is ismert még, mint Ācalanātha, Āryācalanātha, Ācala-vidyā-rāja és Caṇḍamahāroṣaṇa. A szanszkrit ācala kifejezés annyit jelent "mozdíthatatlan;" Acsalának hívják a bodhiszattvává váláshoz vezető 10-lépcsős út nyolcadik fokát is. Acsala sziddham mag-szótagja "hāṃ".

Acsala a káprázat megsemmisítője, minden gonosz legyőzője, a buddhizmus védelmezője. Megmozdíthatatlansága arra utal, hogy mozdulatlan tud lenni az érzéki kísértésekkel szemben. Az emberi vágy okozta káprázatot szimbolizálja a tűz is, ami abszolút nem hat rá így eltökélten és mozdulatlanul ül benne. Félelmetes megjelenésétől függetlenül az a feladata, hogy minden lényt támogasson, s Buddha tanításain keresztül vezesse őket az önfegyelemre.

Védelmezőként tekintenek rá, aki segít a célok elérésében. Odaadásuk jeleként az Acsala iránt elkötelezett singon buddhista templomok gyakorta végeznek tűz rituálét.

Aksobhja buddhát -kinek neve szintén "a mozdíthatatlan"- néha összekeverik Acsalával, pedig Acsala nem buddha, hanem a japán singon buddhista rend szerint egyike a Méhbirodalomban megtalálható Öt bölcsességkirálynak.

A Japánban Fudó mjóóként ismert Acsala egyike a Tizenhárom buddhának. Fudó mjóó, a "Mozdíthatatlan Bölcsesség Király" a jamabusik védőszentje is. Általában egy kardot és egy lasszót fog a kezében, rongyokba öltöztetett, egyik foga felfele míg a másik lefele néz, és egy copfja is van (ami leginkább a bal vállára lóg); gyakorta az egyik szemét félig becsukva ábrázolják. Szobrait általában vízesés közelébe vagy barlangokba helyezik illetve hegyek közé rejtik.[1]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Snyder 1999, 244. oldal

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]