Aksobhja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aksobhja
'The Dhyani Buddha Akshobhya', Tibetan thangka, late 13th century, Honolulu Academy of Arts.jpg
Aksobhja bölcsességbuddhát ábrázoló XIII. századi tangka (tibeti hímzett selyemfestmény). A háttérben az Öt bölcsességbuddha képe ismétlődik.
Életrajzi adatok
Születési név Aksobhja
Cím "Haragmentes buddha", "A mozdíthatatlan"[1]
Munkássága
Vallás buddhista
Felekezet Vadzsrajána buddhizmus


A vadzsrajána buddhizmusban Aksobhja (szanszkrittül अक्षोभ्य Akṣobhya, kínaiul 阿閦如来 āchùrúlái, japánul 阿閦如来 Asuku nyorai, tibetiül མི་བསྐྱོད་པ་ mikyopa, mongolul ᠬᠥᠳᠡᠯᠦᠰᠢ ᠦᠭᠡᠢ vagyis Хөдөлшгүй Ködelüsi ügei) egyike az öt bölcsességbuddhának, s Adi-buddha szülötte, aki az öntudatot a valóság egy nézőpontjaként képviseli. Megegyezés alapján a Gyémántbirodalom keleti részén helyezkedik el, s ő a keleti tiszta föld ('Az örömteli') Abhirati uralkodója. A tibeti buddhizmusban minden bölcsességbuddhához kapcsolódik egy női buddha is, eszerint Aksobhja hitvese Lokaná; általában két elefánt társaságában ábrázolják. Színe a kék, jellegzetességei közé tartozik a harang, három köpeny, egy bot, drágakő, lótuszvirág, imádkozó kerék, és egy kard. Számos kisugárzása van.

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aksobhja a legrégebbi (147 A.D.) ismert, az "Aksobhja buddhaföldjének szentírása" (kínaiul 阿閦佛國経 āchùfó guó jīng) című Tiszta föld szövegben jelenik meg. Ezen szentírás szerint, a gyönyör keleti világában egy szerzetes a dharmát kívánta gyakorolni, és esküt tett, hogy egyetlen lény iránt sem fog haragot vagy rosszindulatot érezni, amíg el nem éri a megvilágosulást. Kellően bizonyítván "mozdíthatatlanságát", célja elérését követően ő lett Aksobhja buddha.

Aksobhját néha összekeverik Acsalával (japánul 不動明王 Fudó mjóó), akit szintén mozdíthatatlannak neveznek szanszkrittül. Acsala viszont nem buddha, ő a vadzsrajána buddhizmusban egyike a Méhbirodalom öt bölcsességkirályának.

Bhaisadzsjaguru (a Gyógyító buddha) érkezése előtt Aksobhja körül, mint orvosló buddha, egy kisebb kultusz volt Japánban; ugyan a mai napig mindkettőjüket megtalálni a Japán singon buddhizmusban.

Nemrégiben Pakisztánban a Badzsaur gyűjteményben felfedezett Gándhárí nyelven írt szövegekben megtalálták egy korai mahájána szútra részeit, melyek említést tesznek Aksobhjáról. A paleográfiával végzett előzetes kormeghatározás alapján a késői I. és korai II. század közé teszik eredetét; a végső radiokarbonos kormeghatározás még folyamatban van. Ezekről az írásokról Dr. Ingo Strauch adott közzé előzetes jelentést; az Aksobhja szövegekről szóló munkáját pedig a közeljövőben tervezi kiadni.

Ikonográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aksobhja a megtestesítője a "tükörszerű tudatosság"nak (szanszkrittül ādarśa-jñāna), ami egyike az Öt bölcsességnek (szanszkrittül panycsadzsnyána); azon ismeretnek, hogy mi valós és mi illúzió, vagy puszta tükörképe a tényleges valóságnak. A tükör, maga az elme: tiszta, mint az ég, üres, s mégis ragyogó. A tér és idő minden képét magában hordozza, de azok mégsem érintik meg. Az örökkévaló elmét képviseli; éleselméjűsége beragyogja a nemtörődömség/tudatlanság sötétségét, s keresztülvág a zavarodottságon.

A Vadzsra családot, melybe Aksobhja is tartozik, az ésszel és értelemmel kapcsolják össze, illetve a vízzel. Ezért is a vadzsra színei a kék vagy a fehér. Világos fehér, mint a nap amit visszatükröz a vízfelszín, és kék, mint az óceán méllye. Még ha az óceán felszínén hullámok is csapnak össze, a méllye zavartalan/mozdíthatatlan marad. S bár a víz légiesnek, súlytalannak tűnhet, valójában viszont rettentően nehéz. A víz befolyik a legmélyebb helyekre, s ott letelepszik. Szilárd sziklán vágja át magát, de teszi mindezt nyugodtan, erőszak nélkül. Mikor megfagy, kemény, éles, és tiszta (mint az elme), de ahhoz, hogy a legtöbbet hozza ki magából, folyékonynak és alkalmazkodónak kell lennie (mint az áramló folyó). Ezek mind létfontosságú tulajdonságai Aksobhjának.

Sok haragos istenséget ábrázolnak kék színben, mert megtestesítik a gyűlöletnek és agressziónak a bölcsességgé és megvilágosultsággá változtatott energiáját.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jordan, Michael, Encyclopedia of Gods, New York, Facts On File, Inc. 1993, pp. 9-10
  • Nattier, Jan. "The Realm of Aksobhya: A Missing Piece in the History of Pure Land Buddhism." Journal of the International Association of Buddhist Studies. 23, no. 1 (2000): 71–102.
  • Strauch, Ingo. 2007-08. The Bajaur collection: A new collection of Kharoṣṭhī manuscripts. A preliminary catalogue and survey (in progress). Online: http://www.geschkult.fu-berlin.de/e/indologie/bajaur/publication/strauch_2008_1_1.pdf
  • Strauch, Ingo. 2010. "More missing pieces of Early Pure Land Buddhism: New evidence for Akṣobhya and Abhirati in an early Mahāyāna sūtra from Gandhāra." Eastern Buddhist (forthcoming).
  • Vessantara, Meeting the Buddhas, Windhorse Publications 2003, chapter 9