Anatta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az anatta vagy anattá (páli) vagy anátman (szanszkrit: अनात्मन्) a buddhizmusban a "nem-Én" állapotára utal (Én-telenség, önlét hiánya). A legkorábbi szövegekben Buddha rendszerint arra használta a ezt a kifejezést, hogy megtanítsa, hogy minden, amit az érzékszerveink érzékelnek (ebbe a gondolkodás is beleszámít), azok valójában nem az "én" vagy az "enyém". Éppen emiatt nem szabad kötődni hozzájuk. A páli szútrák az ember által átélt jelenségeket öt csoportba ("szkandhák" - az öt lét-aggregátum) sorolják. Ezek szolgáltatják a ragaszkodás alapját és az én érzetét. A nikajákban Buddha, hogy nem csupán az öt khandha az azokhoz való ragaszkodással együtt eredményez boldogtalanságot.[1] Az anatta nem az én tagadását jelenti, hanem a létezés egyik (a felsorolásban a harmadik) jellemzője. A korai szövegekben Buddha annak kifejezésére használta, hogy elmagyarázza, hogy ez az Én, a lélek nem létezése. A szó nem azt jelzi, hogy nem létezik semmilyen én esszencia, hanem hogy az nem az az Én-kép, amit agyunk megalkotott. Meg kell szabadulni a forma, az érzékelés, a gondolatok és a tudatosság által azonosított önmagunktól, hogy eljussunk magasabb rendű énünkig. Ezek a dolgok természetüknél fogva folyamatosan változó dolgok, amelyekkel azonosítani állandónak hitt énünket boldogtalanságot eredményez. Meg kell tanunlni együtt élni velük, mint a napsütéssel, esőkkel, szelekkel, és az évszakokkal.[2]

Áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anatta tana nem egy fajta materializmus, mivel a buddhizmus nem feltétlenül tagadja a mentális jelenségek létezését (például érzések, gondolgatok és érzések), amelyek az anyagi jelenségektől függetlenek.[3] Ezért az anatta szó hagyományos fordítása "nem-lélek"-ként[4] félrevezethet. Amennyiben a "lélek" egy test nélküli komponenst jelöl egy személynél, amely valahogyan tovább él a halál után, akkor ennek létezését a buddhizmus nem tagadja.[5] Valójában az emberek (páli: puggala; szanszkrit, pudgala) egy folyamatosan alakuló tudattal (páli: szamvattanika vinnyana),[6][7] tudatfolyammal (páli: vinnyana szotam;[8] Sanskrit: vidzsnyana szrotám), vagy tudat folytatás (szanszkrit: csitta-szamtána) jellemezhetők. Ezek okozzák halálunkkor, avagy az elemek egymásba olvadásakor (skandhák) egy újabb csoport skandha ébredéséhez. Azonban a buddhizmus nem ismeri el az állandó vagy statikus valóság létezését, amely állandó maradna az örökké változó lények testi nagy nem testi elemei mögött. A feljegyzések szerint Buddha kiigazította egyik tanítványát, aki azt gondolta, hogy az újjászületés során ugyan az a tudat születik újjá változás nélkül.[9] Éppen úgy, ahogy a test változik egyik pillanatról a másikra, úgy mennek-jönnek a gondolatok. Az anatta tana szerint nem létezik állandó tudatállapot, amely átélné ezeket a gondolatokat, mint a kartezianizmusban. Inkább a tudatos gondolatok megjelenéséről és megszűnéséről beszélhetünk, amely mögött nem semmiféle gondolkodó lény nem áll.[10] Amint a test meghal, a testen belüli gondolkodási folyamatok folytatódnak, majd újjászületnek egy másik testben.[5] Mivel a mentális folyamatok folyamatosan változnak az új személy nem teljesen ugyanaz lesz, de nem is teljesen különböző attól a személytől, aki meghalt.[11]

Az állandó ént a buddhizmus ugyan nem ismeri el, az empirikus ént nem tagadja (egy folyamatosan változó fizikai és mentális jelenségből tevődik össze). Erre utalhatunk úgy, hogy "én", "te", "létező", stb.[12] Korai buddhista szentírások jellemzése szerint a megvilágosodott személy folyamatosan változik és az empirikus énje rendkívül magas szinten áll.[13]

Anatta a nikájákban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A buddhista anatta (páli) vagy anátman (szanszkrit) fogalmat a szútrákban főnévként és melléknévként is használják a jelenségekre, hogy azok éntől mentesek vagy nem-én természetűek. Vonatkozik minden dologra a makrokozmosztól a mikrokozmoszig, legyen az egy fizikai test vagy a kozmosz összessége. Vonatkozik ezen felül minden mentális mechanizmusra, amelyek állandóság nélküliek. A fogalom gyakran hangzik el a dukkha (tökéletlenség) és az aniccsa (állandótlanság) fogalmak társaságában. Ezt a három kifejezésre gyakorta utalnak egyben úgy, hogy az összetett jelenségek: aniccsa, dukkha és anatta.

A szentírás egyik fejezetében Gautamát megkérdezi egy világi személy, hogy mit jelent az anatta: Szávatthiban. - Szerzetesek, a forma éntelen, az érzet éntelen, az észlelés éntelen, a késztetések éntelenek, a tudat éntelen. Így látva, a tanult nemes tanítvány elfordulást tapasztal a formától, elfordulást az érzettől, elfordulást az észleléstől, elfordulást a késztetésektől, elfordulást a tudattól. Elfordulást tapasztalva szenvtelen lesz. A szenvtelenségből fakadóan [tudata] megszabadul. Mikor megszabadult, megjelenik [benne] a tudás: megszabadult. Megérti: a születést elpusztította, a szent életet leélte, megtette, mit meg kell, nem maradt semmi több e létállapotra.”[14]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. www.buddhista.info - Mi a Pozitív Buddhizmus lényege? - olvasva: 2010.12.16.
  2. www.szangha.hu A létezés 3 jellemzője: ANATTA, olvasva: 2010.12.16.
  3. Sources of Indian Tradition, vol. 1, ed. Theodore de Bary (NY: Columbia UP, 1958), p. 93-94
  4. for example, in Walpola Rahula, What the Buddha Taught (NY: Grove, 1962), p. 51-66, online The Doctrine of No Soul
  5. ^ a b Sources of Indian Tradition, vol. 1, ed. Theodore de Bary (NY: Columbia UP, 1958), p. 94
  6. "Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism." írta Bruce Matthews. a Karma and Rebirth: Post-Classical Developments című könyvben. State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0873959906 125. oldal.
  7. Collins, Steven. Selfless persons: imagery and thought in Theravāda Buddhism Cambridge University Press, 1990. ISBN 052139726X pg 215[1]
  8. ""Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism." írta Bruce Matthews. a Karma and Rebirth: Post-Classical Developments című könyven. State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0873959906 125. oldal.
  9. Richard Gombrich, How Buddhism began: the conditioned genesis of the early teachings. Continuum International Publishing Group, 1996, 47. oldal - Google books: [2].(angolul)
  10. Walpola Rahula, What the Buddha Taught (NY: Grove, 1962), p. 26, oline: The Doctrine of No Soul
  11. Walpola Rahula, What the Buddha Taught (NY: Grove, 1962), p. 33, oline: The Doctrine of No Soul
  12. Walpola Rahula, What the Buddha Taught (NY: Grove, 1962), p. 55, oline: The Doctrine of No Soul
  13. Thanissaro Bhikkhu, The Not-Self Strategy. lásd a 3. pontot, [3]. The Canon quote Thanissaro Bhikkhu draws attention to is the Sabbasava Sutta, [4](angolul).
  14. A Buddha Ujja - SN 22.14. Anattā Sutta (PTS: S III 21)

Olvasmánylista angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Doctrine of the Buddha, George Grimm
  • Self and Non-Self in Early Buddhism, Perez-Remon, Mouton, 1980
  • Lama, Dalai (1997). Healing Anger: The Power of Patience from a Buddhist Perspective. Translated by Geshe Thupten Jinpa. Snow Lion Publications. forrás: [5] (olvasva: 2010.12.16.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]