Kiotó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiotó (京都市)
Kyoto in Kyoto-fu.png
Egyéb jelképek
Fa babiloni fűz, japán júdásfa
Virág japán kamélia, azálea, meggy
Közigazgatás
Ország  Japán
Régió Kanszai
Prefektúra Kiotó prefektúra
Polgármester Maszumoto Jorikane
Irányítószám 604-8571
Népesség
Teljes népesség 1 469 848 fő (2014. augusztus 1.)[1]
Népsűrűség 1770 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 827,90 km²
Időzóna JST, UTC+9
Elhelyezkedése
Kiotó (Japán)
Kiotó
Kiotó
Pozíció Japán térképén
é. sz. 35° 01′, k. h. 135° 46′Koordináták: é. sz. 35° 01′, k. h. 135° 46′
Kiotó weboldala

Kiotó (japánul 京都市 kjótosi, szó szerinti magyar fordításban „a fővárosok fővárosa”) japán nagyváros Honsú szigetén.

Lakossága eléri a másfél millió főt. Régebben a császári Japán fővárosa volt, ma a Kiotó prefektúra székhelye, amely Oszaka és Kóbe városokkal az Oszaka–Kóbe–Kiotó urbanizált régiót alkotja. 1997 decemberében itt határozták el a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásával foglalkozó egyezmény létrehozását, ami később Kiotói jegyzőkönyv néven vált ismertté.

1994-ben az UNESCO Kiotó, Udzsi és Ócu városokat a Világörökség részévé nyilvánította.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti feltárások alapján a mai Kiotó területe már időszámításunk előtt is lakott volt, bár a 6. század előtti időszakból csak kevés emlék maradt fenn.

A 8. században a buddhista papok növekvő befolyása elől Kammu császár Jamasiró tartományban jelölte ki az új főváros helyét. Az új város, Heiankjó, 794-ben lett a japán császári udvar székhelye, ezzel kezdetét vette a japán történelem Heian-kora. A 11. században a város a Kiotó nevet kapta. Az országot a 19. század közepéig innen irányították. Miután az új császári székhely, Edó, felvette a Tokió nevet, Kiotót rövid ideig Szaikjónak hívták.

A 15. században a város súlyosan megrongálódott az Ónin-háború alatt. Teljesen csak a 16. század végére sikerült újjáépíteni. A második világháború alatt az Egyesült Államok atomtámadásának egyik tervezett célpontja volt, de kulturális jelentősége miatt nem dobták le rá a bombát. A háború alatt nem szenvedett nagy károkat. Eredményképpen Kiotó a néhány japán város egyike, amelyben fennmaradtak a régi épületek. Manapság azonban egyre több új épületet húznak fel, így a városkép egyre csak megújul.

Kiotó a 20. század közepe óta kijelölt (tehát önmagában is "prefekturális jogú") város.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiotói látkép

Kiotó a Tamba-magasföld keleti részében, egy a Jamasiro-medence részét képező völgyben fekszik. Három oldalról az 1000 méteres magasságot meghaladó Higasijama, Kitajama és a Nisijama hegyek határolják. A medencét három folyó, az Udzsigava délen, a Kacuragava nyugaton és a Kamogava keleten szeli át.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiotói gazdaság alappillére a turizmus. A város kulturális örökségét évente több százezren látogatják meg Japánból és külföldről egyaránt. 2007-ben az önkormányzat adatai szerint az utóbbi hat évhez képest rekord mennyiségű látogató érkezett Kiotóba. Ugyanebben az évben Kiotót Japán második legszebb városává választották.

Az ipar főleg a kisméretű vállalatokra támaszkodik, amelyek nagy része hagyományos japán kézművesipari termékeket készít. Kiotó kimonószövői világhírűek, és a város ma is Japán kimonókészítői központja. Az ipar termékeinek eladása a korábbi sikeres évekhez képest lecsökkent a kézművesipari termékek iránti kereslet visszaesésével.

Az egyetlen fontos nehézipari ágazat az elektronika: Kiotóban székel a Nintendo, a Kyocera, az OMRON és a Wacoal is. A high-tech iparban tapasztalt növekedés azonban nem tudta pótolni a hagyományos termékek eladásából kieső bevételeket, ezért a város gazdaságból származó haszna a többi japán városhoz képest lecsökkent.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiotói vasútállomás belső tetőszerkezete

A kiotói vasútállomás a városi közlekedésének fő csomópontja. A kiotói Japán második legnagyobb vasútállomása. A 15 emeletes épületegyüttes otthont ad egy bevásárlóközpontnak, hotelnek, mozinak, egy Iszetan áruháznak és számos kormányzati irodának. A Tókaidó Sinkanszen és minden helyi vasútvonal ide fut be.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 京都府推計人口 (japán nyelven). (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiotó témájú médiaállományokat.