Tóhoku

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Tóhoku régió fekvése Japánon belül

Tóhoku (japánul 東北地方, Tóhoku-csihó) Japán egyik földrajzi régiója, az ország legnagyobb szigete, Honsú északkeleti részén (Tóhoku jelentése japánul "északkelet"). Micsinoku néven is ismerik.

Hat prefektúrából áll: Akita, Aomori, Fukusima, Ivate, Jamagata, Mijagi.

Tóhoku a bennszülött ainu nép utolsó bástyája Honsún, sok csata színhelye, szép természeti környezettel, de kemény éghajlattal. A régióról a haikuköltő Macuo Basó Oku no hoszomicsi ("Keskeny út északra") című művében emlékezik meg.

Tóhoku, mint Japán jórésze, hegyes-dombos vidék. Észak-déli irányban az Ou-hegység szeli át. A történelmi időkben először a 7. század és a 9. század közt települt be, jóval azután, hogy a japán civilizáció és kultúra gyökeret vert Japán középső és délnyugati részeiben.

Tóhoku a szigetország hagyományos magtára, amely ellátta Szendai, Tokió és Jokohama piacait rizzsel és egyéb mezőgazdasági termékekkel, bár a régióban az 1960-as években fejlődésnek indult a vas-, acél-, cement-, papír- és vegyipar és az olajfinomítás is. Tóhoku Japán rizstermésének mintegy egyötödét teszi az asztalra, bár éghajlata zordabb, mint Honsú más részeié és csak egy aratást enged meg évente a rizsföldekről.

Ilyen öntöttvas teáskannákat tartanak kályháikon a tóhokubeliek a régió hosszú telei idején

A régió lakossága a völgyekben koncentrálódik. Tengerpartjai kevéssé alkalmasak a kikötők fejlesztésére, ezért a régióban nagy fontosságra tett szert a belföldi közúti és vasúti szállítás. A központi hegylánc alacsony pontjai megkönnyítik a közlekedést a lánc két oldalán lévő völgyek közt.

A turizmus fontos iparrá vált a régióban. A turisták a következő helyeket látogatják szívesen: