Tóhoku
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a japán nyelvű nevek nem minden esetben a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kell javítani őket. |
Tōhoku (japánul 東北地方, Tōhoku-chihō) Japán egyik földrajzi régiója, az ország legnagyobb szigete, Honshū északkeleti részén (Tōhoku jelentése japánul "északkelet"). Michinoku néven is ismerik.
Hat prefektúrából áll: Akita, Aomori, Fukusima, Ivata, Jamagata, Mijagi.
Tōhoku a bennszülött ainu nép utolsó bástyája Honshūn, sok csata színhelye, szép természeti környezettel, de kemény éghajlattal. A régióról a haikuköltő Matsuo Basho Oku no Hosomichi ("A keskeny út a távoli északra") című művében emlékezik meg.
Tōhoku, mint Japán jórésze, hegyes-dombos vidék. Észak-déli irányban az Ou-hegység szeli át. A történelmi időkben először a 7. század és a 9. század közt települt be, jóval azután, hogy a japán civilizáció és kultúra gyökeret vert Japán középső és délnyugati részeiben.
Tōhoku a szigetország hagyományos magtára, amely ellátta Sendai, Tokió és Yokohama piacait rizzsel és egyéb mezőgazdasági termékekkel, bár a régióban az 1960-as években fejlődésnek indult a vas-, acél-, cement-, papír- és vegyipar és az olajfinomítás is. Tōhoku Japán rizstermésének mintegy egyötödét teszi az asztalra, bár éghajlata zordabb, mint Honshū más részeié és csak egy aratást enged meg évente a rizsföldekről.
A régió lakossága a völgyekben koncentrálódik. Tengerpartjai kevéssé alkalmasak a kikötők fejlesztésére, ezért a régióban nagy fontosságra tett szert a belföldi közúti és vasúti szállítás. A központi hegylánc alacsony pontjai megkönnyítik a közlekedést a lánc két oldalán lévő völgyek közt.
A turizmus fontos iparrá vált a régióban. A turisták a következő helyeket látogatják szívesen:
