Kamisicsiken gésanegyed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Kamisicsiken (上七軒) Kiotó legrégebbi gésanegyede, keletre a Kitano Tenmangú sintó szentélytől, a város északnyugati részén. A Kamisicsiken kevésbé ismert Kiotó másik négy gésanegyedéhez, a Gion Kóbu, a Gion Higasi, a Pontocsó és a Mijagavacsó negyedekhez képest.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitano odori előadás a Kamisicsiken gésanegyedben

A negyed neve azt jelenti, „Hét Felső Ház”. Az elnevezés arra utal, hogy a Muromacsi-korszakban (1333-1375) hét teaház épült a Kitano-szentély újraépítése után megmaradt faanyagokból.[1]

A negyed a kiotói Nisidzsin kerületben található, amely hagyományos, kézzel szövött textíliáiról ismeretes. A Kamigjó-ku utcáin csendes kis faházikók sorakoznak egymás mellett, ezek főleg gésa- és teaházak.[2] A negyedben kifinomult, illedelmes, kiválóan képzett zenészeket és táncosokat találhatunk, akik sajnos kevesen vannak.[3] Jelenleg 25 maiko és gésa él együtt itt, és 11 teaház működik.[1]

A kerületi címer 2 félkörre felfűzött, összesen 10 édesgombóc (dango). A lámpásokon ezek fehér alapon piros körökként jelennek meg (ellentétben Gionnal, ahol a köröket piros alapon fehér színnel látjuk).

Minden év február 25-én tartják a negyed gésái és maikói a baika-szait (szilvavirágünnepet) a Kitano Tenmangú szentély közvetlen közelében.[4] Éves táncműsoruk a Kitano odori, melyet április 15-től 25-ig tartanak kjo-mai, más néven kitano kabuki stílusban.[5] Ez látható még egy másik rendezvényen is, a Gion macurin (Gion-ünnep), amelyen július 1-jétől 30-ig tart[4] és különböző italokat szolgálnak fel az ünnepségre látogatóknak.

A Kamisicsiken maikói és gésái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyedben a legtöbb gésa az „Ume-”, „Kacu-”, „Nao-”, „Icsi-” családok tagjai. Az Icsi-teaház egy különösen népszerű blogot tart fenn a Kamisicsikenben, melyet Icsimame, egy 18 éves maiko ír a teaházban töltött napjairól, képzéséről.[6][7] Az Icsi-teaház weboldalán próbálja népszerűsíteni a nem túl ismert negyedet, mivel az nem a forgalmas Jaszaka-szentély közelében helyezkedik el. Icsimame blogja máris sikert ért el azon a téren, hogy hatására egy új maiko jelentkezett a teaházba, ahol így három maiko és egy gésa él.[8]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kamishichiken című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c 'Kyoto Area Guide: Kamishichiken' (angol nyelven). japavisitor.com. (Hozzáférés: 2010. március 6.)
  2. Downer, Lesley. Women of the Pleasure Quarters: The Secret History of the Geisha. Broadway Books (2001. július 14.). ISBN 0-7679-0489-3 
  3. Dalby, Liza. A cseresznyevirágok hölgye. Magyar Könyvklub (2002. július 14.). ISBN 963-547-610-8 
  4. ^ a b 'Seasonal traditional events and ceremonies are held almost every day in Kyoto' (angol nyelven). city.kyoto.jp. (Hozzáférés: 2010. március 6.)
  5. 'In each Flower Town, various traditional events are held through a year' (angol nyelven). city.kyoto.jp. (Hozzáférés: 2010. március 6.)
  6. 'Ichi' (japán nyelven). ichi.dreamblog.jp. (Hozzáférés: 2010. március 6.)
  7. 'Ichimame. Apprentice geisha' (angol nyelven). thingsasian.com, 2007. február 1. (Hozzáférés: 2010. március 6.)
  8. Rook, Daniel: 'Apprentice geisha reveals secretive world online' (angol nyelven). Mail and Guardian Online, 2007. február 1. (Hozzáférés: 2010. március 6.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]