Japán kamélia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Teafélék
Európa egyik legöregebb kaméliafája a drezdai Pillnitz parkban
Európa egyik legöregebb kaméliafája a drezdai Pillnitz parkban
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Teafélék (Theaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Theeae
Nemzetség: Kamélia (Camellia)
Faj: C. japonica
Tudományos név
Camellia japonica
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Teafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Teafélék témájú kategóriát.

'Ella Ward Parson' kamélia virága
'Duchesse de Berry' kamélia virága
'Rubenscens Major' kamélia virága

A japán kamélia (Camellia japonica), amit a köznyelvben gyakorta egyszerűen kaméliának neveznek, a hangavirágúak (Ericales) rendjébe tartozó teafélék (Theaceae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti hazája valószínűleg Kelet-Kína[1] és a környező szigetek. Európába a 19. század elején hozták be Japánból; először Milánó és Firenze környékén ültették. Mára betelepítették számos szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is. A mérsékelt égöv hidegebb részein kedvelt szobanövény.

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • japán kamélia (törzsváltozat) — C. japonica subsp. japonica
  • hókaméliaC. japonica subsp. rusticana

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fás szárú örökzöld. Az eredeti („vad”) kamélia mintegy 15 méter magasra is megnő[2]; a kertészeti változatok 2–3 méteresek. Hengeres, világosbarna, sima felszínű törzse elágazó. Ágai ferdén felállnak, koronája szétterül.

Szórtan álló levelei egyszerűek, tojásdadok. A sötétzöld, bőrnemű, fényes felületű levelek válla keskenyedik, a csúcsuk kihegyesedik. A szélük fogas, a levélnyél rövid. Erezetük szárnyas, élre futó.

Az eredeti („vad”) kamélia virága a rózsáéhoz hasonlít, szimpla, rózsaszínű; a kertészeti változatok virágai a legkülönfélébb árnyalatúak; egy-egy fán akár több szín (rózsaszín, vörös, fehér) is előfordulhat. A virág átmérője elérheti a 15 cm-t. Dupla virágú változatai is vannak.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadon különféle lomberdőkben nő. A laza, savanyú, kevés szerves anyagot tartalmazó talajt, a párás levegőt kedveli; száraz helyen a leveleit rendszeresen permetezni kell. A szárazságot nem bírja. Nagyon fényigényes, de a közvetlen, tűző napot nem bírja. A hőigénye közepes, de fagyérzékeny — rövidebben szólva rendkívül érzékeny növény. Ha a dézsában nevelt kaméliát áthelyezzük vagy akár csak elforgatjuk, elhullajtja bimbóit.

Dugványról szaporítható.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú ideje dísznövényként ültetik, eközben az alapváltozatot a kisebb termetű kertészeti fajták váltották fel. Dísznövényként fő értéke, hogy szokatlan időpontban: február–márciusban (szubtrópusi éghajlaton már januártól) virágzik.

A művészetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy (La dame aux camélias) című regényének címszereplője rendszeresen kaméliavirágot vagy -csokrot tartott a kezében. A műből Giuseppe Verdi: Traviata címmel írt operát.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]