Tokió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tokió (東京都, Tōkyō)
Japan Tokyo3.png
Tokió jelképe
Tokió jelképe
Tokió zászlaja
Tokió zászlaja
Egyéb jelképek
Fa ginkófa
Virág szakura
Madár dankasirály
Közigazgatás
Ország  Japán
Népesség
Teljes népesség 13 389 865 fő (2014. nov 1.)[1]
30 159 388 fő (2010)
12 576 611 fő (2005)
Földrajzi adatok
Időzóna JST, UTC+9
Elhelyezkedése
Tokió (Japán)
Tokió
Tokió
Pozíció Japán térképén
é. sz. 35° 41′ 22″, k. h. 139° 41′ 30″Koordináták: é. sz. 35° 41′ 22″, k. h. 139° 41′ 30″
Tokió weboldala

Tokió (japánul 東京, Loudspeaker.svg kiejtése, Hepburn-átírással Tōkyō, szoros átírással Tókjó[2]) Japán közigazgatási központja, a japán kormány és a császár székhelye. Egyike Japán 47 prefektúrájának, nem egyetlen városként kormányozzák. Hozzávetőlegesen 12 millió ember – az ország lakosságának 10%-a – él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33-36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.

Mint az ország politikai, üzleti, gazdasági, oktatásügyi és kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye, egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett tömegközlekedéssel rendelkezik, ez főleg a vonatra és a metróra vonatkozik.

Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora szerint a világ 18. legélhetőbb városa.[3] Tokió 1964. évi nyári olimpiai játékok után másodszor rendezhet olimpiát, a 2020. évi nyári olimpiai játékoknak fog otthont adni.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokió a Kantó régióban, a legnagyobb japán szigeten, Honsún fekszik. Központjának koordinátái 35° 41' ÉFSZ, 139° 46' KFH. Területe Ogaszavara szigetéig terjed, amely a Csendes-óceánon 1000 km-re délkeletre található.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokió a nedves szubtrópusi éghajlati övben fekszik, párás, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik időjárását. A legmelegebb hónap az augusztus, ekkor az átlaghőmérséklet 27,5 °C, január a leghidegebb hónap, ekkor az átlaghőmérséklet 6,0 °C. A városban mért legalacsonyabb hőmérséklet -9,2 °C volt, a legmagasabb pedig 39,5 °C.

Az éves csapadékmennyiség átlagosan 1530 mm körüli, havazás csak szórványosan jellemző. Tájfunok is előfordulhatnak, de ezek ritkán pusztító erősségűek.


Tokió éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 9,9 10,4 13,3 18,8 22,8 25,5 29,4 31,1 27,2 21,8 16,9 12,4 19,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 2,5 2,9 5,6 10,7 15,4 19,1 23,0 24,5 21,1 15,4 9,9 5,1 12,9
Átl. csapadékmennyiség (mm) 52 56 118 125 138 168 154 168 210 198 93 51 1531
Havi napsütéses órák száma 175 150 165 161 182 123 137 177 110 129 137 166 1812
Forrás: Japan Meteorological Agency, The Weather Network


Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokió felemelkedése két emberhez köthető: Tokugava Iejaszu sógunhoz és Meidzsi császárhoz. 1603-ban, miután Japán addig háborúban álló részeit egyesítették, Tokugava Iejaszu Edóba (a mai Tokió) helyezte székhelyét. Emiatt a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és hamar a világ egyik legnagyobb településévé vált. Lakossága már a 18. században elérte az 1 milliót. Spontán módon vált Japán fővárosává, még ha a császár Kiotót jelölte is ki a birodalma központjává.

Tokió 1945-ben
Tokió zászlaja
amelyet 1964. október 1-je óta használnak. A lobogón található nap egy stilizált kandzsi írásjegy, amely a város fejlődését szimbolizálja.

263 évvel később a sógunátust megdöntötte két déli prefektúra (Csósú és Szacuma) és visszaállították a császári hatalmat. 1869-ben a névleges vezető, a 17 éves Meidzsi császár Edóba költözött, és a várost átnevezte Tokióra (a tokió szó jelentése „Keleti Főváros”). A város már ekkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, valamint a császár is ide helyezte a székhelyét, így Tokió az ország valódi fővárosává válhatott. Az Edo-kastélyból lett a tokiói császári palota.

Tokiót kétszer rázta meg hatalmas katasztrófa, melyből alig sikerült felépülnie. Először a nagy kantói földrengés 1923-ban, majd a második világháború. Az 1945-ös tokiói bombázás majdnem olyan pusztító volt, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák együttvéve. Egész kerületek váltak a földdel egyenlővé. Manapság már nem nagyon lehet ezeknek a nyomait látni a városon, de a lakók még mindig viselik a megrázkódtatás nyomait.

A háború után Tokiót nagyon fejlett földalatti- és vonathálózattal építették újjá, amit az 1964. évi nyári olimpiai játékokon mutattak be a világnak. A hetvenes években tovább fejlődött a város, megépült a Sunshine 60 felhőkarcoló és az új, sokszor vitatott repülőtér, a Narita (a városon kívül). A népesség a környező területeket is beleszámítva 11 millió főre duzzadt. A város földalatti- és vonathálózata a világ legforgalmasabb ilyen jellegű rendszere lett, miután egyre több ember költözött Tokióba. A 80-as években a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de a 90-es években a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután gazdasági recesszió következett, így az 90-es éveket „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a recesszió ma is tart.

Tokiót sokszor erős földrengések rázták meg 1703-ban, 1782-ben, 1812-ben, 1855-ben és 1923-ban. Az 1923-as, a Richter-skála szerinti 8,3-as erejű földrengés 142 000 embert ölt meg.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tokió prefektúra három nagy részből tevődik össze: 23 kerületből (a volt Tokió város), Tamából (Nyugat-Tokió) és a szigetekből.

Tokió szárazföldi része a Tokiói-öböltől északnyugatra fekszik, kelet-nyugati irányban 90 km-ig, észak-déli irányban 25 km-ig húzódva. Keleten a Csiba, nyugaton a Jamanasi, délen a Kangava és északon a Szaitama prefektúra határolja. A szárazföldi részt két részre, speciális kerületekre és Tamára oszlik.

A Tokió prefektúra magába foglalja még a Csendes-óceánban fekvő két szigetcsoportot, az Izu-szigeteket, amelyek majdnem párhuzamosan fekszenek az Izu-félszigettel, valamint az Ogaszavara-szigecsoportot, amely több mint 1000 km-re található Japán fő szigeteitől.

A japán törvények értelmében Tokió metropoliszként (to, 都) van megjelölve. Közigazgatási felosztása megegyezik a többi prefektúrájáéval. Bár egy tucat rész fekszik kisebb területen, ezek is városnak vannak minősítve. Ide soroljuk a 23 kerületet, amelyek 1943-ig Tokió várost alkották, de most különálló, önkormányzó, polgármesterrel, városi tanáccsal és városi jogokkal rendelkező részekként vannak elismerve. Ezen kerületek mellett Tokió körülfog még 26 további várost (市 -shi), öt települést (町 -chō vagy machi) és kilenc falut (村 -son vagy -mura), ezek mindegyike saját önkormányzattal rendlekezik. A lakosok által választott fővárosi és önkormányzati gyűlést a Tokiói Fővárosi Önkormányzat irányítja, amelynek székhelye Sindzsuku kerületben található.

Tokió központja nyugat felé tekintve az egyik felhőkarcolóból: a Császári Palota és a körülötte fekvő hatalmas liget
Tokió kerületei

Tokió kerületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 23 kerület (特別区, tokubecuku, szó szerint 'különleges kerületek') régebben Tokió várost alkotta, de ez 1943. július 1-jén egybeolvadt a Tokió prefektúrával (東京府, tókjófu), és így elvesztette törvényhatósági jogát. A kialakult város kerületekre lett felosztva, melyek mindegyike rendelkezik önkormányzattal, választott polgármesterrel és tanáccsal.

A 2003. szeptember 1-jei adatok szerint a 23 kerület összesített népessége 8,34 millió fő, népsűrűsége 13 416 fő/km².

A kerületek: Adacsi, Arakava, Bunkjó, Csijoda, Csúó, Edogawa, Itabasi, Kacusika, Kita, Kótó, Meguro, Minato, Nakano, Nerima, Óta, Sibuja, Sinagava, Sindzsuku, Suginami, Szetagaja, Szumida, Taitó, Tosima

Nyugat-Tokió (Tama)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokió kerületeitől nyugatra, a metropolisz kisebb városokból és falvakból áll, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mint Japán többi települései. Amíg ezeknek a városoknak a többsége csak „alvó városként” funkcionál a Tokió központjában dolgozó munkásoknak, néhányuk rendelkezik üzleti és ipari központokkal. Összefogó néven ezt a területet Tamának, ill. Nyugat-Tokiónak nevezik.

Szigetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tokióhoz tartozó szigetek összterülete kb. 406 km². Lakossága folyamatosan csökken, 2005. szeptember 1-jén 26 000 fő – a népsűrűség 65 fő/km² – volt.

Ez a terület természeti kincsekben és tengeri nyersanyagokban igen gazdag. Mindemellett azonban a szigetek kicsik, földrajzilag izoláltak, pénzügyileg gyengék és javítaniuk kell az életszínvonalt, fejleszteniük kell a tengeri és légi közlekedést valamint az orvosi ellátást.

Tokióhoz két szigetcsoport tatozik: az Idzu-szigetek és az Ogaszavara-szigetek. Az Idzu-szigetek amely egy vulkanikus szigetcsoport. A szigetek mind a 9 tagja része a Fudzsi-Hakone-Idzu Nemzeti Parknak, néhányukat az Edo-korszakban börtönként használták. Az Ogaszavara-szigetek (vagy Bonin-szigetek) 1000 km-re délre fekszenek Tokió központjától. A szigetcsoportot kb. 30 kisebb sziget alkotja, melyek közül csak Csicsi-dzsima és a Haha-dzsima lakott.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Siodome
Tokió egyik gazdasági negyede

Tokióé a világ legnagyobb városi gazdasága: sok nemzetközi óriáscég, befektetési bank és biztosító társaság központja itt található, emellett Japán közlekedési, televíziós és információs központja is. GDP-je eléri a 1,315 milliárd dollárt, ami több mint Kanadáé, Dél-Koreáé és Mexikóé együttvéve.

A második világháború utáni gazdasági növekedés alatt sok cég a központját más nagyvárosokból, például Oszakából is Tokióba helyezte. Ezzel kezdődött el a népesség rohamos növekedése, és a lakásárak égbe szökése.

A tokiói tőzsde a második legnagyobb tőzsde a világon.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy forgalmú gyalogosátkelőhely
a Sibuja pályaudvar mellett.

Tokió a világ egyik legnagyobb városa, 23 kerületében több mint 8 millió ember lakik. Nappal a népesség 2,5 millióval megnő, a városba érkező munkások és diákok miatt, akik naponta utaznak be a központba. Ez legjobban a három központi kerületben, Csijodában, Csuóban és Minatóban érezhető, ahol a három rész összlakossága éjjel 300 000, nappal viszont majdnem 2 millió fő.

Tokióban 5 jelentősebb kisebbség él: kínaiak (120 331), koreaiak (103 191), filippinók (31 505), amerikaiak (18 043) és a britek (7 585).

A Tokió prefektúra népessége
Terület szerint Tokió prefektúra
23 kerület
Nyugat-Tokió (Tama)
Szigetek
12,36 millió fő
8,34 millió fő
4 millió fő
27 000 fő
Kor szerint Fiatalkorú (0-14 év között)
Dolgozó (15-64 év között)
Nyugalmazott (65 év felett)
1,433 millió fő (12%)
8,507 millió fő (71.4%)
2,057 millió fő (16.6%)
Napszak szerint Nappal
Éjjel
14,667 millió fő
12,017 millió fő
Nemzetiség szerint Külföldi származású lakos 353 826 fő
Év szerint 23 kerület 1875 – 595 900 fő
1935 – 5 875 667 fő
2005 – 8 336 612 fő

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A JR (Japán Vasutak) Yamanote-vonala, amely megkerüli Tokió központját.
A tokiói metróhálózat térképe. Tokióban működik a világ egyik legbonyolultabb metrórendszere.

Tokió Japán legnagyobb belföldi és nemzetközi vasúti, közúti és légi csomópontja. A városi tömegközlekedés nagyrészt a tiszta és hatékony, bár néha zsúfolt földalatti- és vasúthálózaton zajlik, melyet több társaság üzemeltet. A buszok, villamosok és mágnesvasutak csak másodlagos szerepet töltenek be. A vasútállomások nem csak a közlekedés, hanem Tokió és Japán városi életének központjai.

A Tokió belvárosától néhány kilométerre fekvő Tokiói nemzetközi repülőtér („Haneda”) főként a belföldi, a Csiba prefektúrában található Narita nemzetközi repülőtér pedig a városba érkező nemzetközi forgalmat bonyolítja le.

A tokiói közlekedés legnagyobb része vasúton zajlik. A JR East működteti a legnagyobb vasúthálózatot Tokióban, magába foglalva a Yamanote-vonalat, amely körbejár a japán főváros központjában. A Tokyo Metro Co., Ltd. és a Tokyo Metropolitan Bureau of Transportation a város metróhálozatát, a fővárosi önkormányzat és a privát szállítók pedig a busz hálózatot üzemeltetik. A helyi, regionális és belföldi vasúti járatok a Tokió és a Sindzsuku pályaudvarról érhetők el.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Császári Palota
Előtérben a Seimon Ishibashi híddal
A Tokió torony
Minató városrészben.

Templomok és szentélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parkok és Közkertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokióban számos múzeum található. Az Ueno Parkban található a Tokiói Nemzeti Múzeum, amely Japán legnagyobb múzeauma, az ország legjelentősebb művészeti gyűjteménye; a Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeuma és a Tokiói Fővárosi Múzeum, amely nagy mennyiségű japán, modern művészeti alkotást és csaknem 10 000 japán és külföldi filmet tartalmaz. Az Ueno Parkban található a Nemzeti Tudományi Múzeum és a városi állatkert. A Nedzu Múzeum Aojamában, az Edo-Tokió Múzeum Szumidában, a Országgyűlési Könyvtár, a Nemzeti Archívum és a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma a császári palota közelében fekszenek.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokió Nemzeti Múzeum
Marunoucsi felhőkarcolói a császári palotától nézve.

Színházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Modern építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokió a médiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint Japán legnagyobb városa és az ország legnagyobb televíziós és rádiós központja, Tokió számos japán filmben, sorozatban, Animében és mangában szerepel. A külföldön leginkább ismert műfaj a kaidzsu, amelyben a város nevezetességeit óriás szörnyek pusztítják el, mint például Godzilla. Nagy mennyiségű képregény és animációs film is játszódik Tokióban, köztük a Sailor Moon, az Azumanga Daioh, a Yu-Gi-Oh! vagy a Hi Hi Puffy AmiYumi, és ezek világszerte nagy népszerűségnek örvendenek.

A hollywoodi procuderek körében is közkedvelt Tokió. Számos film Tokióban játszódik, így például a Tokyo Joe, My Geisha, a James Bond - Csak kétszer élsz, a Kill Bill, a The Fast and the Furious: Tokyo Drift és az Elveszett jelentés.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Akamon kapu
a Tokiói Egyetemen.

Mint Japán oktatási központja, Tokióban számos egyetem, főiskola és szakiskola működik. A városban találhatók az ország legelőkelőbb iskolái, így a Tokiói Egyetem, a Keio Egyetem, a Hitocubasi és a Vaszeda Egyetem.

Egyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tokióban számos olyan egyetem van, melyben angol nyelvű oktatás folyik. Ilyenek a Nemzetközi Keresztény Egyetem, a Szofia Egyetem és a Japán Templom Egyetem. A városban egy sor állami egyetem is található. Ezek közül a legjelentősebbek az Orvostudományi és Fogászati Egyetem, az Elektronikai és Kommunikációs Egyetem, a Tokiói Tudományos Intézet és a Tokiói Egyetem. Csak egy nyilvános egyetem van Tokióban, ez pedig a Tokiói Városi Egyetem, a legnagyobb magánegyetemek a Ázsia Egyetem, a Tokiói Tudományos Egyetem, a Tojo Egyetem és a Szeidzso Egyetem.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 東京都の人口(推計)トップページ (japán nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 29.)
  2. OH. 248., KN. 533.
  3. Hol a legjobb és a legrosszabb élni? (magyar nyelven). InfoRádió, 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kravalik Zsuzsanna: A bolygó neve: Tokió, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2007. (9. évf.) 4. sz. 22-33. old.
  • Pfisztner Gábor: Tokió Expresz: Kortárs építészet a japán fővárosban, Intérieur, 2005. (7. évf.) 4. sz. 94-100. old.
  • Tokió trópusi várossá válik, Környezetvédelem, 2000. (8. évf.) 6. sz. 30. old.
  • Kiss Edit Éva: A nagyvárosi ipar térszerkezeti változásai III. Tokió, Ipari szemle, 1999. (19. évf.) 1. sz. 16-19. old.
  • Kobe után Tokió is?, Élet és tudomány, 1998. (53. évf.) 8. sz. 252. old.
  • Mágnesvasút Tokió és Oszaka között, Élet és tudomány, 1996. (51. évf.) 37. sz. 1180-1181. old.
  • Japánból: Tokió még mindig Ázsia központja, Pénzügyi szemle, 1995. (40. évf.) 10. sz. 812-813. old.
  • Mészáros Rezső: Tokió és a technopoliszok, A földrajz tanítása: módszertani folyóirat, 1993. (1. évf.) 3. sz. 3-7. old.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokió témájú médiaállományokat.