Siretoko-félsziget
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
|
Ez a félsziget a Világörökség része |
| Siretoko-félsziget | |
 | |
| Műholdkép | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Japán |
| Prefektúra | Hokkaidó |
| Alprefektúrák | Abasiri és Nemuro alprefektúra |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Hokkaidó, az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán között |
| Terület | 1230 km² |
| Hosszúság | 70 km |
| Szélesség | 25 km |
| Tengerszint feletti magasság | 1661 m |
| Legmagasabb pont | Rauszu-hegy (1661 m) |
| Időzóna | japán standard zóna |
| Világörökségi adatok | |
| Típus | természeti |
| Kritériumok | IX, X |
| Felvétel éve | 2005 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Siretoko-félsziget
Pozíció Hokkaidó prefektúra térképén
| |
 é. sz. 43° 56′ 58″, k. h. 144° 57′ 57″Koordináták: é. sz. 43° 56′ 58″, k. h. 144° 57′ 57″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Siretoko-félsziget témájú médiaállományokat. | |
A Siretoko-félsziget (知床半島; Hepburn: Shiretoko-hantō) Japánban, Hokkaidó északkeleti részén helyezkedik el.
2005. július 14-én a Dél-afrikai Köztársaságban tartott találkozón az UNESCO felvette a Világörökség listájára, és július 17-én hivatalosan is regisztrálták. Az északi félgömbön a félsziget a legdélibb olyan pont, ahol gyakran tengeri jég formálódik.
Neve[szerkesztés]
A „Siretoko” név az ainu nyelvből származik, sir etok, melynek jelentése „a Föld vége”,[1] vagy „a hely, ahol a föld előreugrik”.
Földrajz[szerkesztés]
Az északkelet-délnyugat irányban elnyúló félsziget az északnyugati oldalán határos az Ohotszki-tengerrel, a délkeleti oldalán pedig a Csendes-óceánnal. A tőle keletre található, Japán által vitatott hovatartozású oroszországi Kuril-szigetekhez tartozó Kunasir-szigettel párhuzamosan fekszik, tőle a Nemuro-tengerszoros választja el. A Kunasir-szigetet látni is lehet a félszigetről. A hideg Oja-Sio-áramlat déli irányban halad a szigetnél.
A Siretoko-foktól egészen a félsziget csúcsáig vulkánok sorozata halad, magában foglalva a Siretoko-hegyet, az Unabecu-hegyet, és az Ió-hegyet. A félsziget része a Csisima vulkanikus zónának.[1][2] A vulkanikus zóna miatt számos onszen (meleg vizű forrás ill. fürdő) található itt, például a Szeszeki onszen és az Ivaobecu onszen.
A félszigeten fekszik Rauszu és Sari városa.
Hegyek listája[szerkesztés]
- Poromoi-hegy
- Siretoko-hegy
- Dokkarimui-hegy
- Rusa-hegy
- Higasi-hegy
- Csienbecu-hegy
- Minami-hegy
- Ió-hegy
- Okkabake-hegy
- Szasirui-hegy
- Rauszu-hegy
- Csinnisibecu-hegy
- Onnebecu-hegy
- Unabecu-hegy
- Sari-hegy
- Szamakke Nupuri-hegy
- Sibecu-hegy
Klíma[szerkesztés]
Az Oja-Sio-áramlat mély befolyást gyakorol a félsziget időjárására. A félszigeten a rövid nyár és a hosszú tél a jellemző. Az áramlat ködöt okoz a délkeleti partvidéken és tengeri jeget télen. Szeptembertől júniusig hó fedi a hegycsúcsokat, a nagyon magas hegycsúcsokon a hó megmarad egész nyáron.
Növényvilág és állatvilág[szerkesztés]
A Siretoko-félsziget otthont ad sok tűlevelű és lombhullató fa fajtának, köztük a makk hordozó Quercus mongolicat (Mizunara). 1000 méter felett nő a Szibériai törpe fenyő. Vörös rókák és szikaszarvasok is lakják a területet. Nagy számban vannak usszuri barnamedvék (fekete grizzlyk) is. A Rauszu-hegy, az Onnebecu-hegy és a Sari hegy felső szakaszaiban az egyetlen ismert költőterülete az Északi füzikének Hokkaidóban. Tengeri sasok fejlődnek itt és fókák gyakran láthatók a tengerparton.
A bálnanézés a helyi turizmus népszerű attrakciója. A cetfélék 13 vagy 14 faját jegyezték fel a területen. Különösen az orkák avagy gyilkos bálnák tartják a félszigetet körülvevő vizeket az egyik legtermészetesebb környezetnek az északkeleti Csendes-óceánon. 2005 februárjában 12 állat partra vetődött, ebből 9 elpusztult.[3][4] A Siretoko-félsziget azon kevés helyek egyike, ahol az ámbráscet és a Baird-féle csőröscet hímjeinek csoportja észrevehető a szárazföldről. Más gyakran látott fajok a következők: csukabálna, Csendes-óceáni fehérsávos delfin, Dall-disznódelfin, közönséges disznódelfin.[5]
Az utóbbi években az Ohotszki-tenger két veszélyeztetett faja, a hosszúszárnyú bálnák és a közönséges barázdásbálnák kezdenek visszatérni a területre. Néhány beluga avagy fehér bálna is előfordul, melyről azt hitték, hogy elvándorolt az Ohotszki-tenger északi részére. A 2000-es években Sibecu városánál több évig folyamatosan megjelentek főleg a felnőtt egyedek.
A Csendes-óceáni északi simabálna, amely a legveszélyeztetettebb faj az összes megfigyelt bálnaféle közül, a szárazföldhöz közel, főleg a félszigetnek az Ohotszki-tenger felőli oldalánál tűnik fel.[6] A kék bálnákat – feljegyzések alapján – az abasiri kikötőben szigonyozzák a bálnavadász napokon, annak ellenére, hogy ezek a fajok nem találhatók meg a szomszédos tengerekben és mostanra már szinte kihaltak a japán vizeken. Mivel a víz mély és termékeny, néhány olyan faj, mint a csőrös bálna, a Stejneger-féle csőröscet és egyéb más fajok is kedvelik ezt a területet. A cetek a legnagyobbja a Baird-féle csőrös bálna, amely leggyakrabban a partokhoz közel figyelhető meg. A kevésbé ismert fajok vagy alfajok nem lakják a Sirekoto-félszigetet és Abasirit.
A hosszúszárnyú gömbölyűfejű bálna, ami Hokkaido területén található meg, a 12. századra már kihaltnak vélték, de rövidszárnyú gömbölyűfejű bálna meg nem erősített észleléseiről számoltak be a Nemuro-tengerszorosnál, noha ez a terület már ezeknek a bálnáknak a normál hatótávolságán kívül esik.
Természetvédelmi intézkedések[szerkesztés]
A Siretoko-félsziget vadállatai és érintetlen természete megvédése érdekében, 1964-ben a félsziget nagy területét a Siretoko Nemzeti Parknak jelölték ki. Azóta a parkot szigorú szabályoknak tették ki, például tilos a belépés, annak érdekében, hogy megőrizzék a természetet.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Shiretoko Peninsula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Hunt, Paul. 33. Shiretoko, Hiking in Japan: An Adventurer's Guide to the Mountain Trails, First edition, Tokyo and New York: Kodansha International Ltd, 200–205. o. (1988). ISBN 0-87011-893-5
- ↑ JP010Shiretoko, Mount Syari-dake. Important Bird Areas of Japan. Wild Bird Society of Japan. (Hozzáférés: 2014. május 10.)
- ↑ „シャチ１２頭、流氷で動けず 羅臼の海”, Yomiuri Online, 2005. február 8.. [2009. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 10.) (japán nyelvű)
- ↑ „流氷で遭難、羅臼のシャチ １頭、自力で沖へ 残る１１頭は力尽きる？”, Yomiuri Online, 2005. február 8.. [2009. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 10.) (japán nyelvű)
- ↑ Sato, Hal: The Whale View Park: Observation Deck (self-published nyelven). The SeaLife Watch. [2007. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 10.)
- ↑ 知床では珍しいクジラ -知床世界遺産クルーズFOX号. Youtube.com (2013-07-07). Hozzáférés ideje: 2014-05-10.
