Iriomote
| Iriomote (西表島) | |
| Tájkép, háttérben a Komival | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Prefektúra | Okinava prefektúra |
| Város | Taketomi |
| Székhely | Taketomi |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2347 fő (2005) +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Kelet-kínai-tenger, Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Jaejama-szigetek |
| Terület | 289,27 km² |
| Legmagasabb pont | Komi, 469,5 m |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″ | |
| é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″ | |
| Iriomote weboldala | |
Iriomote (西表島; Iriomote-dzsima; Hepburn-átírással: Iriomote-jima; jaejamaiul: Irimutii; okinavaiul: Iriumuti) a Jaejama-szigetek legnagyobb tagja és a második legnagyobb sziget Okinava prefektúrában Okinava után.
A sziget 289,27 km² területű, lakossága 2005-ben 2347 volt. Mivel Iriomote nem rendelkezik leszállóhellyel, a szigetre látogató évi 406 000 (2007-ben) turista komppal kel át Isigakiról. A 31,4 km-es út megtétele után az északkeleti Uvahara (上原港) kikötőbe vagy a délkeleti Óhara (大原港) kikötőbe érkeznek meg. Közigazgatásilag Taketomi városhoz tartozik.[1] Az infrastuktúra csupán egyetlen tengerparti útra terjed ki, amely az északi és a déli partot köti össze.
Tartalomjegyzék |
Földrajz, éghajlat [szerkesztés]
Iriomote szigetén egyenlítői éghajlat uralkodik. Az átlagos évi középhőmérséklet 23.4°C, az átlagos havi középhőmérséklet a januári 18.5°C és a júliusi 28.4°C között mozog. Az átlagos évi csapadékmennyiség 2500 mm körül mozog. A tájfunok időszaka június és szeptember közé esik.
Iriomote 90%-át sűrű dzsungel és mangrove mocsarak borítják. A sziget 80%-a védett állami föld, 34,3%-a (10 386 ha) az Iriomote–Isigaki Nemzeti Park részét képezi. A sziget legmagasabb pontja a Komi (古見岳; Komidake) 469,5 m magas. Iriomotétól 21 km-re északnyugatra (é. sz. 24° 33′ 29″, k. h. 124° 0′ 0″) egy aktív tengeralatti tűzhányó található, amely utoljára 1924-ben tört ki, s csúcsa 200 méterrel merül a tenger alá.
A szigeten található Uraucsi (浦内川; Uraucsi-gava) a leghosszabb folyó Okinava prefektúrában, legkisebb folyója a Nakama (仲間川; Nakama-gava). A Pinaiszara vízesés a legnagyobb Okinava prefektúrában.[2]
Élővilág [szerkesztés]
A szigeten található számos trópusi növényfajnak ez a legészakibb elterjedési területe. A flóra és fauna jelentős része a Jaejama-szigetek endemizmusa. A belső területek esőerdejeinek fő fafajai a Castanopsis sieboldii és a Quercus salicina. A part menti mangrovemocsarakban csak itt található meg mind a hét Japánban honos mangrovefafaj, köztük a Heritiera littoralis.
Iriomote számos ritka élőlénynek ad otthont. A sziget neves az iriomote-szigeti macskáról (Prionailurus bengalensis iriomotensis), egy súlyosan veszélyeztetett vadmacskaféléről, mely csak itt található meg.[3] 2007-ben 100-109 egyedből állt a populációja.[4] Iriomtén található még egy mérgeskígyó, a Trimeresurus elegans, melyet a helyiek habuként ismernek. A faj a gödörkésarcú viperák közé tartozik, marása 3%-ban halállal és 6-8%-ban maradandó bénulással jár.[5]
Történelem [szerkesztés]
A szigeten kezdetben rjúkjúi halászok és rizstermelők alapítottak néhány települést. Lakossága az 1889 és 1959 között működő iriomotei szénbánya hatására nőtt meg.
A második világháború alatt Isigaki néhány lakosát akaratuk ellenére Iriomotén bújtatták el, azonban legtöbbjük maláriával volt fertőzött. A háború után az amerikai csapatok kiirtották a szigetről a maláriát és azóta mentes a betegségtől.
A sziget, mint Okinava prefektúra jelentős része, amerikai megszállás alatt maradt 1972-ig. Iriomote hivatalosan 1972. június 17-én tért vissza Japánhoz.
Kultúra [szerkesztés]
Néhányan beszélik a jaejamai nyelv iriomotei dialektusát a szigeten.
Gazdaság [szerkesztés]
A turizmuson kívül Iriomote gazdasága mezőgazdasági termelésből áll, főként ananász, cukornád és mangó termesztéséből és halászatból.
Turizmus [szerkesztés]
2007-ben a szigetre több mint 400 000-en látogattak el, ez tízszerese a tíz évvel azelőttihez képest. A természeti kincsekben bővelkedő sziget gyors ütemben fejlődő ökoturizmusával az infrastruktúra nem volt képes tartani a versenyt, így a szemételszállítás és szennyvízelvezetés gondot okoz.[6][7]
Iriomote fő látnivalói:
- mangroveerdők
- Uraucsi vízesései
- Hosizuna-no-hama, a csillaghomokkal
- Szakisimaszuó, amelyet Japán legnagyobb és legöregebb mangrovefájának (Heritiera littoralis) tartanak
- gyümölcsösök
- Iriomote Onszen
- Tudumari-no-hama
-
Csillaghomok Hosizuna-no-hamáról: Lekoptatott foraminifera vázak a közeli zátonyokról[8]
Források [szerkesztés]
- ↑ 知・旅・住 離島総合情報サイト 沖縄のしまじま (japán nyelven). Okinawa Prefecture. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
- ↑ Introducing places of interest: Iriomote-Ishigaki National Park (Iriomote) (angol nyelven). Ministry of the Environment. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
- ↑ Prionailurus bengalensis ssp. iriomotensis. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2011.2. International Union for Conservation of Nature, 2008
- ↑ 環境省: イリオモテヤマネコ生息状況等総合調査(第4次)の結果について(お知らせ) (japán nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 10.)
- ↑ U.S. Navy. Poisonous Snakes of the World. New York: Dover Publications Inc. (1991). ISBN 0-486-26629-X
- ↑ 平成元年 - 平成22年 竹富町入域観光客数(年度別) (japán nyelven). 竹富町. (Hozzáférés: 2012. február 1.)
- ↑ 井元智子: 西表島における自然環境保全と観光の両立可能性 (japán nyelven) (PDF), 2006. 03. (Hozzáférés: 2012. február 1.)
- ↑ Hohenegger, J., Larger foraminifera as important calcium-carbonate producers in coral reef environments and constituting the main components of carbonate beach sands; examples from the Ryukyu archipelago. Institut für Paläontologie, Universität Wien.
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Iriomote című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 西表島 című japán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||||||||||||||||||

