Iriomote

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iriomote (西表島)
Mt.Komidake.jpg
Tájkép, háttérben a Komival
Közigazgatás
Ország  Japán
Prefektúra Okinava prefektúra
Város Taketomi
Székhely Taketomi
Népesség
Teljes népesség 2347 fő (2005) +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Kelet-kínai-tenger, Csendes-óceán
Szigetcsoport Jaejama-szigetek
Terület 289,27 km²
Legmagasabb pont Komi, 469,5 m
Elhelyezkedése
Iriomote (Japán)
Iriomote
Iriomote
Pozíció Japán térképén
é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″Koordináták: é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″
Az Iriomote weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iriomote témájú kategóriát.

Iriomote (西表島Iriomote-dzsimaHepburn-átírássalIriomote-jima?jaejamaiul: Irimutii; okinavaiul: Iriumuti) a Jaejama-szigetek legnagyobb tagja és a második legnagyobb sziget Okinava prefektúrában Okinava után.

A sziget 289,27 km² területű, lakossága 2005-ben 2347 volt. Mivel Iriomote nem rendelkezik leszállóhellyel, a szigetre látogató évi 406 000 (2007-ben) turista komppal kel át Isigakiról. A 31,4 km-es út megtétele után az északkeleti Uvahara (上原港?) kikötőbe vagy a délkeleti Óhara (大原港?) kikötőbe érkeznek meg. Közigazgatásilag Taketomi városhoz tartozik.[1] Az infrastuktúra csupán egyetlen tengerparti útra terjed ki, amely az északi és a déli partot köti össze.

Földrajz, éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iriomote műholdfelvételtől, 1991 augusztus
Iriomote-szigeti macska

Iriomote szigetén egyenlítői éghajlat uralkodik. Az átlagos évi középhőmérséklet 23.4°C, az átlagos havi középhőmérséklet a januári 18.5°C és a júliusi 28.4°C között mozog. Az átlagos évi csapadékmennyiség 2500 mm körül mozog. A tájfunok időszaka június és szeptember közé esik.

Iriomote 90%-át sűrű dzsungel és mangrove mocsarak borítják. A sziget 80%-a védett állami föld, 34,3%-a (10 386 ha) az Iriomote–Isigaki Nemzeti Park részét képezi. A sziget legmagasabb pontja a Komi (古見岳Komidake?) 469,5 m magas. Iriomotétól 21 km-re északnyugatra (é. sz. 24° 33′ 29″, k. h. 124° 00′ 00″) egy aktív tengeralatti tűzhányó található, amely utoljára 1924-ben tört ki, s csúcsa 200 méterrel merül a tenger alá.

A szigeten található Uraucsi (浦内川Uraucsi-gava?) a leghosszabb folyó Okinava prefektúrában, legkisebb folyója a Nakama (仲間川Nakama-gava?). A Pinaiszara vízesés a legnagyobb Okinava prefektúrában.[2]

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeten található számos trópusi növényfajnak ez a legészakibb elterjedési területe. A flóra és fauna jelentős része a Jaejama-szigetek endemizmusa. A belső területek esőerdejeinek fő fafajai a Castanopsis sieboldii és a Quercus salicina. A part menti mangrovemocsarakban csak itt található meg mind a hét Japánban honos mangrovefafaj, köztük a Heritiera littoralis.

Iriomote számos ritka élőlénynek ad otthont. A sziget neves az iriomote-szigeti macskáról (Prionailurus bengalensis iriomotensis), egy súlyosan veszélyeztetett vadmacskaféléről, mely csak itt található meg.[3] 2007-ben 100-109 egyedből állt a populációja.[4] Iriomtén található még egy mérgeskígyó, a Trimeresurus elegans, melyet a helyiek habuként ismernek. A faj a gödörkésarcú viperák közé tartozik, marása 3%-ban halállal és 6-8%-ban maradandó bénulással jár.[5]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeten kezdetben rjúkjúi halászok és rizstermelők alapítottak néhány települést. Lakossága az 1889 és 1959 között működő iriomotei szénbánya hatására nőtt meg.

A második világháború alatt Isigaki néhány lakosát akaratuk ellenére Iriomotén bújtatták el, azonban legtöbbjük maláriával volt fertőzött. A háború után az amerikai csapatok kiirtották a szigetről a maláriát és azóta mentes a betegségtől.

A sziget, mint Okinava prefektúra jelentős része, amerikai megszállás alatt maradt 1972-ig. Iriomote hivatalosan 1972. június 17-én tért vissza Japánhoz.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhányan beszélik a jaejamai nyelv iriomotei dialektusát a szigeten.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turizmuson kívül Iriomote gazdasága mezőgazdasági termelésből áll, főként ananász, cukornád és mangó termesztéséből és halászatból.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-ben a szigetre több mint 400 000-en látogattak el, ez tízszerese a tíz évvel azelőttihez képest. A természeti kincsekben bővelkedő sziget gyors ütemben fejlődő ökoturizmusával az infrastruktúra nem volt képes tartani a versenyt, így a szemételszállítás és szennyvízelvezetés gondot okoz.[6][7]

Iriomote fő látnivalói:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 知・旅・住 離島総合情報サイト 沖縄のしまじま (japán nyelven). Okinawa Prefecture. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  2. Introducing places of interest: Iriomote-Ishigaki National Park (Iriomote) (angol nyelven). Ministry of the Environment. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  3. Izawa, M.: Prionailurus bengalensis ssp. iriomotensis. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2011.2. International Union for Conservation of Nature, 2008
  4. 環境省: イリオモテヤマネコ生息状況等総合調査(第4次)の結果について(お知らせ) (japán nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 10.)
  5. U.S. Navy. Poisonous Snakes of the World. New York: Dover Publications Inc. (1991). ISBN 0-486-26629-X 
  6. 平成元年 - 平成22年 竹富町入域観光客数(年度別) (japán nyelven). 竹富町. (Hozzáférés: 2012. február 1.)
  7. 井元智子: 西表島における自然環境保全と観光の両立可能性 (japán nyelven) (PDF), 2006. 03. (Hozzáférés: 2012. február 1.)
  8. Hohenegger, J., Larger foraminifera as important calcium-carbonate producers in coral reef environments and constituting the main components of carbonate beach sands; examples from the Ryukyu archipelago. Institut für Paläontologie, Universität Wien.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iriomote című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 西表島 című japán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iriomote témájú médiaállományokat.