Halászat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatoni halászat - 1901
Vietnami halász halcsapdákkal

A halászat a halak elfogásával foglalkozó tevékenység. Általában vadon fogják a halakat. Ez történhet kézzel, szigonnyal, horgászbottal, hálóval vagy csapdával. A halászat több tízezer éves emberi tevékenység, nagy szerepet játszott a vadászattal együtt az emberiség kifejlődésében és meghatározza több népcsoport jelenlegi életét is.

A halászat kifejezést használják más tengeri élőlények elfogására is, mint rákok, puhatestűek, fejlábúak, tüskésbőrűek.
A tengeri emlősök (bálnák, delfinek) halászatára inkább a bálnavadászat szót használják. Élelemszerzés mellett a halászat a szabadidő eltöltésének is egyik módja.

A Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet statisztikái szerint a halászok és halfarmerek száma a Földön eléri a 38 millió főt. A halászat és az akvakultúrák közvetve és közvetlenül 500 millió ember megélhetését fedezi.[1]

A halászat és az akvakultúrában történő termelés állítja elő a Föld népessége által elfogyasztott fehérje mennyiségének negyedét.[2] A világ legnagyobb zsákmányát Kína, Japán és Oroszország halássza ki, a világon kifogott mennyiségnek több mint egyharmadát. 2005-ben az egy főre eső vadon történő halfogás 14,4 kg-ot tett ki, míg a haltenyésztés további 7,4 kg-ot.[3]

A tengeri halászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Modern spanyol tonhal halászhajó a Seychelle-szigeteknél

Napjainkban az édesvízi és a tengeri halászat aránya egyre inkább eltolódik a tengeri halászat felé. A folyók, tavak halállományát általában gondosan újratelepítik, más a helyzet a tengerek, óceánok esetében, ezeknek egyelőre csak a hasznosítása a jellemző. A halászati tilalom jelenleg csak a veszélyeztetett fajokra terjed ki, azonban több ország ezt a tilalmat nem tartja be. A kifogott halmennyiség drasztikusan növekszik. A 20. század elején kb. 5 millió tonna volt a kihalászott mennyiség, az 1990-es években már meghaladta a 100 millió tonnát.

Az óceánok halban leggazdagabb területeit halpadoknak nevezik. Ezeken a területeken a halaknak és táplálékuknak egyaránt kedvezőek az életfeltételek.

Ilyen:

  • A szárazföld közvetlen környezete, ide a folyók sok hordalékot szállítanak.
  • Sarkvidéki területek: a víz oxigénben gazdag, sok apró élőlény például plankton él a vízben, melyek a halaknak táplálékul szolgálnak.
  • Hideg és meleg tengeráramlások találkozási helyei.

A tíz legnagyobb tengeri halász nemzet: Kína, Peru, Japán, Amerikai Egyesült Államok, Chile, Indonézia, Oroszország, India, Thaiföld és Norvégia.

A Föld tengeri halászati körzeteinek termelése 2000-ben (FAO, 2002)[4]
Körzet neve Termelés
(tonna)
Legfontosabb kifogott fajok
ÉK-Atlanti 10 919 570 hering, szardínia, lazac, tőkehal, tonhal
ÉNy-Atlanti 2 063 313 tonhal, makréla, homár, shrimp, garnélarák
Nyugat-Közép-Atlanti 1 830 600 tonhal
Kelet-Közép-Atlanti 3 800 000 szardínia, polip, tintahal, makréla, tonhal
Földközi- és Fekete-tenger 1 485 000 szardínia, szardella
DNy-Atlanti 2 313 900 Hekk, tonhal, shrimp
DK-Atlanti 1 340 000 makréla, hekk, szardella, szardínia
Ny-Indiai-óceán 3 900 000 lazac, tonhal, makréla, lábasfejűek, hering
K-Indiai-óceán 4 707 800 tonhal, makréla, hering
ÉNy-Csendes-óceán 23 140 000 tőkehal,tengeri pér, szardella
ÉK-Csendes-óceán 2 520 000 tőkehal, hekk, lazac
Ny-Közép-Csendes-óceán 9 900 000 szardínia, szardella, tonhal, makréla
K-Közép-Csendes-óceán 1 700 000 szardella, tonhal
DNy-Csendes-óceán 750 000 makréla
DK-Csendes-óceán 15 800 000 hekk, szardella, szardínia

Az édesvízi halászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vejsze a Diás szigeten

Az édesvizekből kifogott halzsákmány 64%-a Ázsiából, 25%-a Afrikából származik, ezzel együtt ezeken a területeken igen fontos szerepet is játszik az élelmiszer-termelésben.

A tíz legnagyobb édesvízi halász nemzet: Kína, India, Banglades, Uganda, Indonézia, Oroszország, Tanzánia, Egyiptom, Kambodzsa és Kenya.

Az édesvizekből kifogott halzsákmány mennyisége és összetétele kontinensenként (FAO, 2002)[5]
Kontinens Kifogott hal
(tonna)
Legfontosabb kifogott fajok
Európa 434 200 ponty, csuka, lazac
Ázsia 5 620 718 ponty, tilápia, harcsa
Dél-Amerika 346 000 harcsa, characidae
Észak-Amerika 190 900 tilápia, harcsa, ponty, folyami rák
Afrika 2 186 170 tilápia, characidae

A halászat fenntarthatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halászat hosszútávú fenntarthatósága olyan kérdéseket vet fel, mint:

Olyan ellentétek feszülnek, mint a világ haligénye és a kifogható halak száma, valamint a halászatból élők megélhetése és a halak populációjának vészes fogyása. Tudósok arra figyelmeztetnek, hogyha fenntartható halállományt akarunk, vissza kell fognunk a fogás növelését.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fisheries and Aquaculture in our Changing Climate Policy brief of the FAO for the UNFCCC COP-15 in Copenhagen, December 2009.
  2. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 237. o (2007). ISBN 9639553462 
  3. FAO: Fisheries and Aquaculture
  4. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 238. o (2007). ISBN 9639553462 
  5. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 239. o (2007). ISBN 9639553462 

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kovács András 2007: "Az betsületes és nemes halászoknak...". A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2006. évi Értesítője, 105-122.
  • Perényi Sándor 2004: Halászat és horgászat - irodalmi bibliográfia. Budapest.
  • Fekete István 1994: Halászat.
  • 1987 A halászat története. A Balatoni Múzeum állandó katalógusai 3.
  • Szilágyi Miklós 1978: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái. Cumania 5, 7-41.
  • Fóris Gyula 1975: Halászat.
  • Répássy Miklós 1914: Édesvízi halászat és halgazdaság.
  • Pékh Gyula: Halászat Magyarországon.
  • Alapy Gyula: A csallóközi halászat története.
  • Herman Ottó 1887: A magyar halászat könyve.
  • Bél Mátyás: A magyarországi halakról és azok halászatáról.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]