Az öreg halász és a tenger (regény)
| Az öreg halász és a tenger | |
 | |
| Szerző | Ernest Hemingway |
| Eredeti cím | The Old Man and the Sea |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Műfaj | regény |
| Előző | A folyón át a fák közé |
| Következő | Szigetek az áramlatban |
| Díjak | regény-Pulitzer-díj (1953) |
| Kiadás | |
| Kiadó | Charles Scribner's Sons |
| Kiadás dátuma | 1952 |
| ISBN | ISBN 978-0-684-80122-3 (angol) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea) Ernest Hemingway amerikai író 1952-ben kiadott kisregénye, amely alkotójának 1954-ben megszerezte az irodalmi Nobel-díjat. A mű Santiagónak, az egyszerű kubai halásznak a tengerrel folytatott heroikus küzdelmét mutatja be, amelyben a főhős Hemingwaynek az emberről alkotott végső gondolatát is megfogalmazza:
| „ | …az ember nem arra született, hogy legyőzzék… Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. | ” |
A művet Ottlik Géza fordította magyarra,[1] azonban Hemingway regényének megtévesztő címet adott – melyről 2009-ben egy hévízi konferencián Zalán Tibor tartott előadást[2] – (az eredeti cím: „Öreg ember és a tenger”), mivel részletes leírásokkal bizonyítható a műből, hogy Santiago horgászik, és nem halászik.
Cselekmény[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A mű egy rövid bevezetővel indul, mely elmondja mindazt, ami eddig történt: „A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tengeren, a Golf-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. Eleinte, negyven napig egy fiú is vele ment mindig. De aztán, hogy negyven napig nem fogtak semmit, a fiú szülei azt mondták, hogy az öreg most már igazán és végérvényesen salao, ami a legsúlyosabb szó a balszerencsés emberre, úgyhogy a fiú, parancsukra, ettől fogva egy másik hajóval ment halászni, és fogtak is mindjárt az első héten három nagy halat.”
A fiú azonban nem csak ezt a negyven napot töltötte az öreggel. 5 éves volt, amikor Santiago először kivitte magával a tengerre, s azóta elválaszthatatlan jó barátok lettek. A fiú, ahogy telt az idő egyre inkább gondoskodott az idősödő Santiagóról. Élelmet, kávét, újságot vitt neki minden nap, s kedvenc beszédtémájuk a baseball.
A 85. napon a halász immár magában evez ki a tengerre, messzire megy, mert eljött az ősz, a nagyhal ideje. Az óceánon a fregattmadár jelezte számára, hogy nagy zsákmányt rejt a víz mélye. A sejtése beigazolódott. Horgára akadt egy nagy hal, amely jó két napon át vonszolja őt csónakostul. A harmadik napon sikerül elejteni a zsákmányt, s megindul a hazasegítő passzátszél is. Ám jönnek a cápák, melyek közül jó néhányat hősies küzdelemben megöl Santiago, a partra azonban már mégis csak a nagy hal csontvázával tér vissza. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. Manolin, az érte aggódó fiú szinte sírva fakad, amikor meglátja állapotát. Kávét hoz neki, őrzi álmát, s kijelenti, hogy ismét együtt fognak halászni, mert még nagyon sokat kell tanulnia az öregtől. Santiago azonban már alszik, s ismét oroszlánokkal álmodik, mint eddig szinte minden éjjel életében.
Santiagón külsőre is igen látszottak az öregség jelei: teste elgyötört volt, válla széles a rengeteg munkától, arcát a nap sütötte barnára, bal keze órákon át zsibbadt, mégis tartotta a halat, testén egymást érték a kötél vágta sebek, a kevés alvás miatt beszéde zavarodott volt, hangos beszédével pedig magányosságát igyekezett legyőzni.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Magyarul[szerkesztés]
- Az öreg halász és a tenger; ford. Ottlik Géza; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956
Emlékezete[szerkesztés]
Dániel Anna Margot királyné gobelinjei című regényének főszereplője, Lonka kétszer is olvasta a művet.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ László Zoltán Ottlik Géza - Literatura.hu „Európai próza/dráma” - 2010.
- ↑ barkaonline.hu Zalán Tibor blogja - 2010. augusztus 1.
Források[szerkesztés]
- A kisregény szövege Archiválva 2011. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A mű tartalma (doksi.hu)
