Indonézia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indonéz Köztársaság
Republik Indonesia
Indonéz Köztársaság zászlaja
Indonéz Köztársaság zászlaja
Indonéz Köztársaság címere
Indonéz Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Bhinneka Tunggal Ika
(Régi jávai nyelven: Egység a sokféleségben)
Nemzeti himnusz: Indonesia Raya

Indonesia (orthographic projection).svg

Fővárosa Jakarta
d. sz. 6° 08′, k. h. 106° 45′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Államfő Joko Widodo
Hivatalos nyelv indonéz (Bahasa Indonesia)
Beszélt nyelvek angol, holland, jávai
függetlenség Hollandiától
kikiáltása 1945. augusztus 17.
elismerése 1949. december 27.

Tagság ENSZ, IMF, OIC, OPEC, ASEAN
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 4
Becsült 252 146 000 fő (2014. július)
Rangsorban 4
Népsűrűség 126 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 511 765 millió USD (19)
Egy főre jutó 2 246 USD
HDI (2007) 0,734 (111) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 1 919 440 km²
Rangsorban 15
Víz 4,85%%
Egyéb adatok
Pénznem Indonéz rúpia (IDR)
Nemzetközi gépkocsijel RI
Hívószám 62
Internet TLD .id

Indonézia (indonézül Republik Indonesia) független, demokratikus állam Délkelet-Ázsiában. Fővárosa Jakarta (ejtsd: dzsakarta). A világ negyedik legnépesebb országa, egyben a legnépesebb muszlim-többségű ország is. Az 1998-as gazdasági válság és a rúpia megrendülése miatt kitört zavargások eredményeként az 1967 óta kormányzó Suharto elnök lemondásra kényszerült, és az ország a demokratizálódás útjára lépett. Indonézia ma a világ legnépesebb muzulmán demokráciája.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Indonéz Köztársaságot 18 100-nál is több sziget alkotja, amelyek közül kb. 6000-en élnek emberek. Szigetei az egyenlítő két oldalán helyezkednek el, így az országnak trópusi éghajlata van. Indonézia a világ leghosszabb szigetcsoportján, az Indonéz-szigeteken terül el, a Maláj-félsziget (amelyen Malajzia nyugati része, déli csücskén pedig Szingapúr helyezkedik el) és Ausztrália között.

Legnagyobb szigetei:

Indonézia térképe


A növényvilág legnagyobb virága, a Rafflesia arnoldii, amely több mint egy méter átmérőjű is lehet

Az ország szárazföldi határokkal rendelkezik Malajziával, Pápua Új-Guineával és Kelet-Timorral. Tengeren határos Indiával, Thaifölddel, Malajziával, Szingapúrral, a Fülöp-szigetekkel, Pápua Új-Guineával és Ausztráliával.

Indonézia tektonikus lemezek törésvonalain helyezkedik el, az ország területe kisebb lemezeken kívül érinti az eurázsiai, az ausztrál, valamint a csendes-óceáni lemezt is. Ennek megfelelően a vulkanikus tevékenység igen aktív, a földrengések gyakoriak. A szigetekből álló ország számára további veszélyt jelentenek a rengéshullámok által keltett szökőárak is. Különösen pusztító volt a Krakatau vulkán 1883-as felrobbanása, valamint a 2004. decemberi földrengés nyomán keletkező szökőárak hatása. Utóbbi csak Indonéziában mintegy 200000 ember halálát okozta, a felbecsülhetetlen anyagi kár mellett.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot nyugaton az Indiai-óceán, délen a Timor-tenger és az Arafura-tenger, északkeleten a Csendes-óceán, északon a Celebesz-tenger és a Dél-kínai-tenger határolja. Indonézia szigetei által közrefogott területen helyezkedik el a Jáva-tenger, a Flores-tenger, a Maluku-tenger és a Banda-tenger. Az ország jellemzője a rövid, de sűrű folyóhálózat. A folyói egyenletes vízjárásúak.

A leghosszabb folyók Borneó szigetén találhatók. Ezeknek fontos szerepe van a belső területek közlekedésében.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország éghajlata egyenlítői, trópusi. Az országban mindössze két évszak van: esős (november-március) és száraz, hasonlóan Délkelet-Ázsia más területeihez. Az évi csapadékmennyiség nagyon magas.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetvilág flórája és faunája jelentősen különbözik egyik oldalról Borneó, Bali és a nyugati szigetek, másik oldalról Celebesz, Lombok és a keletebbre fekvő szigetek között. Ezen ökológiai határvonal neve Wallace-vonal, felfedezője után nevezték el. A vonalat gyakran emlegetik, mint Ázsia és Ausztrálázsia határvonalát, így Indonézia valójában bikontinentális ország. Az elektronikai iparban forrasztásokhoz használt ón főként Bangka és Belitung szigeteken végzett szabályozatlan bányászata sok egészségügyi és természetvédelmi gondot okoz.[1]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Indonézia élővilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonéziában hivatalosan 50 nemzeti parkot tartanak számon.

Világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO az alábbi helyeket tartja számon világörökségként:

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jávai előember, a Homo erectus megkövesedett maradványai mutatják, hogy az indonéz szigetvilág már sok százezer éve lakott volt. A mai lakosság alapját adó ausztronéz népek Délkelet-Ázsiába Tajvan felől vándoroltak be. Ők i.e. 2000 körül érkeztek, és a melanéz népességet keletre szorították. Ez a táj ideális öntözéses rizstermelésre. A rizs termelése az i.e. 8. században kezdődött, az i.sz. I. évszázadra falvak, kisvárosok, parányi királyságok virágoztak. Indoznézia fekvése a tengeri utak mentén stratégiai jelentőségű, ez elősegítette a szigetek közti és a távolsági kereskedelmet. Évszázadokkal időszámításunk kezdete előtt már kereskedelmi utak vezettek Indiába és Kínába. A kereskedelemnek alapvető szerepe volt az indonéz történelem minden korszakában.

A kereskedelem miatt virágzott fel a 7. században a hatalmas Srivijaya tengeri királyság is. Életében fontos szerepet játszott a hinduizmus és a buddhizmus. A 8. és a 10. század között a földművelésből élő buddhista Sailendra és hindu Mataram dinasztiák vetélkedtek Jáva belsejének birtokáért. A vallási építészet nagyszabású emlékeit hagyták maguk után, ilyen a Sailendra államban Borobudur és Mataram államban Prambanan. Kelet-Jáván a 13. század vége felé alapították meg a hindu Majapahit királyságot. Ennek befolyása csaknem az egész mai Indonéziára kiterjedt Gajah Mada uralkodása alatt. Ezt az időszakot szokás az indonéz történelem aranykorának tekinteni.

Bár muszlim kereskedők Délkelet Ázsiában már Mohamed fellépését közvetlenül követően is jártak, az első bizonyítékok helybeli muszlim lakosságra a 13. századból, Észak-Szumátráról erednek. Más vidékeken fokozatosan terjedt el az iszlám, Jáván és Szumátrán a 16. század végére lett domináns. A legtöbb vidéken az iszlám keveredett korábbi kulturális és vallási képzetekkel, amely sajátos színezetet ad Indonézia, de különösen Jáva muszlim vallásgyakorlatának.

Borobudur, a buddhisták fő temploma Jáva szigetén

Amikor a portugálok a 16. század elején ideérkeztek, számtalan szétszórt pici államot találtak. Ezek az államok majdnem védtelenek voltak a portugálokkal szemben és később más európaiakkal szemben is, akik a fűszer-kereskedelemre kívánták rátenni a kezüket.

A 17. században a hollandok váltak a legerősebb európai hajós nemzetté, az indonéz szigetvilágból kiszorították a spanyolokat és a portugálokat (kivéve a Timor szigetén elhelyezkedő Portugál Timor gyarmatukat, ma Kelet-Timor. A Holland Kelet-indiai Társaság kereskedelmi tevékenységének beindulásával megalapozódott Hollandia befolyása Indonéziában. Ez a magánvállalkozás állam volt az államban, saját flottával és hadsereggel rendelkezett, így fokozatosan kiterjesztette befolyását a politikai életre is. A britekhez hasonlóan a hollandok is helyi vazallusok segítségével közvetett módon gyakorolták a hatalmat. Azután, hogy a Batáviai Köztársaság (Napóleon holland bábállama) 1799-ben feloszlatta a Kelet-indiai Társaságot, a napóleoni háborúkat követően Kelet-Indiát 1815-ben a Hollandiai Egyesült Királyság gyarmata lett. A holland korona legfontosabb gyarmata volt.

A 19. században bevezetett agrártermelési rendszer (Cultuurstelsel) bevezetésével Jáván hatalmas ültetvények művelésére kényszerítették a helyi parasztokat, ami végre meghozta Hollandia számára azt az extra profitot, amit Holland Kelet-indiai Társaság nem volt képes biztosítani. Az 1870 után következő liberálisabb gyarmati uralkodás során ezt a termelési rendszert eltörölték, majd 1901-ben a hollandok bevezették az ún. Etikus Politikát, amely korlátozott politikai reformokat tartalmazott. Jelentősen megnőttek gyarmati befektetések.

A második világháborúban, miközben Hollandia német katonai megszállás alatt állt, 1941 decemberében Japán öt oldalról támadást indított Jáva szigete és Holland Kelet-India létfontosságú ellátási vonalai ellen. Bár Japán 1942 márciusában elfoglalta Jávát, képtelen volt olyan hazai vezetőt találni, aki kész lett volna együttműködni velük a hollandok ellen. A japán megszálló parancsnok végül elrendelte Sukarno szabadon bocsátását, és Sukarno, börtönszigetét elhagyva, 1942 júliusában Jakartába érkezett. Sukarno és társai együttműködtek a japán megszállókkal. 1945-ben, a háború vége felé, Sukarno felismerte, hogy kiváló lehetősége nyílt az ország függetlenségének kikiáltására. Japán egyetértésével megalakította a függetlenséget előkészítő bizottságot, majd 1945. augusztus 17-én, Mohammad Hatta társaságában kikiáltotta Indonézia függetlenségét.

A szövetségesek természetesen megpróbálták visszaállítani hatalmukat elvesztett területeik fölött, így a Holland Királyi Hadsereggel együtt csapatokat küldtek az ország elfoglalására. Indonézia függetlenségi háborúja 1945-től egészen 1949. december 27-éig tartott, amikor engedve a nemzetközi nyomásnak, Hollandia elismerte Indonézia függetlenségét. Sukarno lett az ország első elnöke, Mohammad Hatta az első alelnök. Hollandia csak 2005. augusztus 16-án ismerte el 1945-öt, mint Indonézia valódi függetlensége évét, és kért bocsánatot a Holland Királyi Hadsereg által okozott veszteségekért, halálesetekért.

Az 1950-es és 1960-as évek folyamán Sukarno kormánya először a kialakulóban lévő el nem kötelezett mozgalommal alakított ki szoros kapcsolatokat és a szocialista blokk országaival működött együtt fokozódó mértékben. Szintén az 1960-as években Indonézia katonai konfliktusba keveredett a szomszédos Malajziával, és egyre növekedett a feszültség a hazai gazdasági nehézségek miatt is.

Suharto hadseregtábornok 1967-ben ragadta magához az elnöki hatalmat, az általa vezetett katonai puccs ürügye a gyengülő Sukarno elnök ellen szőtt kommunista összeesküvés leverése volt. Suharto katonai uralma során több százezer embert végeztek ki vagy börtönöztek be az állítólagos kommunisták elleni hajtóvadászat során. Suharto kormányzásához fűzik az Új Rend kialakítását az országban. Ekkoriban nagy volumenű külföldi tőkebefektetés történt, jelentős gazdasági fellendülést eredményezve. E folyamat és az idők során Suharto és családja szövevényes korrupciós hálózat kialakításával rendkívüli gazdagságra tett szert. Végül az időközben hanyatló gazdaság hatására kirobbanó 1998-as Indonéz Forradalom tömegei lemondásra kényszerítették.

Az 1998-tól 2001-ig terjedő időszakban az országnak három elnöke volt: Bacharuddin Jusuf (BJ) Habibie, Abdurrahman Wahid és Megawati Sukarnoputri, Sukarno első elnök leánya. 2004-ben lebonyolították a világ legnagyobb egynapos, közvetlen elnökválasztását és a győztes Susilo Bambang Yudhoyono lett, akit 2009-ben újraválasztottak.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államforma: elnöki köztársaság

A képviselők ülése

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonézia legfelsőbb jogalkotó szerve a Majelis Permusyawaratan Rakyat (MPR, elnöke: Hidayat Nur Wahid) vagy Népi Tanácskozó Gyűlés, amely egyrészről az öt évre választott Dewan Perwakilan Rakyat (DPR, elnöke: Agung Laksono) vagy Népképviseleti Tanács, és a Dewan Perwakilan Daerah (DPD, elnöke: Ginandjar Kartasasmita) vagy Területi Képviselők Tanácsa. A 2004-es választásokat követően a MPR kétkamarás parlamentté alakult át.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonézia elnöki köztársaság. A jelenlegi elnök Susilo Bambang Yudhoyono, aki Jusuf Kalla-t és Megawati Sukarnoputri-t utasította maga mögé a 2009-es választásokon, ami az ország történelmének második közvetlen elnökválasztása volt.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartományok ( provinsi) Indonézia közigazgatási beosztásának legmagasabb szintű egységei az állam után. Mindegyik tartomány önkormányzattal rendelkezik (Pemerintah Daerah Provinsi), melynek törvényhozó testületét a kormányzó vezeti. A kormányzó személyét és testületének összetételét választásokon döntik el, mandátumuk 5 évre szól.

Indonézia jelenleg 33 tartományra oszlik, mely közül 4 speciális státusszal rendelkezik: Jakarta, a főváros, a szeparatista Aceh, az egykori szultánság, Yogyakarta, valamint a pápuák földje, Pápua tartomány

Kelet-Timor 1976-os bekebelezésétől 1999-ig Indonézia tartománya volt, ekkor Indonézia lemondott a terület fölötti szuverenitásáról. Az ENSZ Ideiglenes Adminisztrációs időszakát követően 2002-ben vált független állammá.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dzsakarta, az ország fővárosa
Surabaya, az ország második legnagyobb városa

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság több mint 60%-a Jáván él.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Banda Aceh Nagy mecsetje, Szumátra
Gyerekek Bali szigetéről
Piackép, Surabaya

Indonézia fő vallása az iszlám, a 2000. évi népszámlálás adatai szerint a lakosság 88%-a iszlám hitűnek vallotta magát, ezzel az ország a világon a legnagyobb muszlim lakossággal rendelkező ország volt. Mielőtt a kereszténység, valamint az iszlám elérkezett a maláj szigetvilágba, a térségben az indiai vallási filozófiák voltak mértékadó helyzetben, a hinduizmus és a buddhizmus tanai uralták az indonéz népességet. Az iszlám vallást egykor elsősorban Jáván és Szumátrán gyakorolták, de az 1980-as években folytatott, úgynevezett „transzmigrációs program” (lásd alább) eredményeként a Balin, Borneón, Celebeszen, a Molukka-szigeteken és Pápuán élő muzulmánok száma jelentősen megnövekedett. A lakosság többi részében körülbelül 8%-kal részesednek a keresztény vallású emberek (akiknek háromnegyede protestáns, a maradék pedig katolikus hitű), 3% hindu, míg a buddhisták körülbelül 1%-ot érnek el. Az országban elhanyagolható létszámú zsidó vallású közösség is él.

Az indonéz hitvilág egyébként túl komplex ahhoz, hogy bármelyik nagy világvallásnak teljes egészében megfeleljen. Különösen Jáva szigetén nagyszámú muszlim él, akik egy nemortodox, a hinduizmussal valamelyest keveredett iszlám, az Abangan tanait követi. Az egész szigetvilág népi hiedelmeit, tradícióit jelentősen befolyásolják a hindu hagyományok és gondolatok. Indonéziában az Alkotmány szerint vallásszabadság van, de vallásnak lennie kell. Minden állampolgár köteles megjelölni az állam felé, hogy milyen vallású. Így azután létezik az országban egy csendes tömeg, aki ugyan „hivatalosan” muzulmán vallású, de nem követi a vallás rituáléit, valójában teljesen világi életet él.

Indonézia népességét nagyjából két fő csoportra lehet osztani. Az ország nyugati felét ázsiai, elsősorban maláj népek népesítik be, míg az ország keleti felén inkább csendes-óceáni népek, Új-Guinea szigetén pápuák élnek, akiknek elődei a melanéziai szigetvilágból származnak. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy Indonézia Európa vagy Amerika méretű területen fekszik, valamint, hogy az ország több ezer szigetből áll, amelyek gyakran saját evolúciós utat jártak be, ennél jóval több alcsoportot is meg lehet állapítani. A legtöbb indonéz saját etnikai csoportjához tartozónak vallja magát, amelyet általában nyelve és származási helye határoz meg, például a jávai, szundanéz vagy batak. Gyakran egy szigeten belül is több népcsoport található, például Borneón a dayakok és a punanok, akiknek életmódjukon kívül a bőrszínük is eltér egymástól.

Az indonéz emberek elsősorban általában saját helyi nyelvüket használják (bahasa daerah), de az ország hivatalos nyelvét, az indonézt (Bahasa Indonesia vagy egyszerűen Bahasa, jelentése nyelv) minden iskolában tanítják, és gyakorlatilag minden indonéz lakos beszéli. Egykoron ez a nyelv az egész délkelet-ázsiai térségben „lingua franca” volt, beleértve a mai Malajziát is, így a hollandok is elfogadták a gyarmat hivatalos nyelvének, majd a függetlenség kikiáltása után az ország hivatalos nyelvévé vált.

Etnikai feszültségek is vannak, elsősorban az indonéz kínaiak és a Pribumi, helyi születésű emberek között, az 1997-es és 1998-as jakartai tüntetések pontosan előhozták ezt a problémát. Az ilyen etnikai feszültségeket általában a helyi kínaiaknak az indonéz lakosokkal szembeni relatív gazdagsága gerjeszti, ez természetesen kínai-ellenes érzelmeket kelt. Az üzleti élet hatalmi és befolyásos pozícióit folyamatosan kínai indonézek töltik be. Az indonéz kormány folyamatosan dolgozik az ilyen anomáliák felszámolásán, de a széles körű korrupció és az átlagos indonéz állampolgár által érzett elégedetlenség miatt ez az etnikai feszültség csak lassan enyhül. A Suharto elnök időszakát jellemző korrupció, a színfalak mögötti egyezségek és a nepotizmus egyértelmű magyarázatot adnak Indonézia nemzetiségi ellentéteire. A lakosság döntő többsége indonéz, vagyis különböző, egymástól is igen eltérő maláj csoportok tagja.

Több mint 300 nyelvet beszélnek, a hivatalos nyelv a bahasza indonéz, egy mesterségesen kialakított közvetítő nyelv. Az uralkodó népcsoport a jávai, bahasza nyelven javanéz, Jáva szigetének lakói. A következő etnikai csoport a szunda szigeteki (szundanéz), arányuk 15%. A maduraiak Madura szigetén kívül Jáván is élnek, arányuk 6%. Szumátra szigetén élnek a lebongok, arányuk 5,5%. Szintén itt élő népcsoport a minangkabu, arányuk 4%. A dajakok, az úgynevezett ómalájok közé tartoznak, bőrszínük világosabb, törzsi körülmények között élnek, alacsonyabb fokon, mint a később bevándorolt többi csoport, az újmalájok, arányuk 3%. Celebesz szigetének lakói a bugik, más néven menadonézek, 2,5%-os arányt érnek el. A batakok Szumátra lakói, arányuk 2%. A többségi muzulmán lakosságtól eltérő sajátos hindu kultúrát őriznek a balinézek, Bali szigetének lakói, arányuk 2%. Az acseh csoport Szumátrán él, arányuk 1,5%. A Malukku-szigetek lakói, az amboinézek vagy makasszárok aránya 1%. Ezenkívül is sokféle indonéz csoport van még, az ő arányuk 7,5%. Az indonézeken kívül kisebb arányban, más etnikai csoportok is élnek itt. Legnagyobb számban kínaiak, arányuk 2,5%. Arabok és dél-ázsiai bevándorlók, indiaiak, pakisztániak a fehérekkel (európaiakkal) együtt 1%-nyian vannak. Ezenkívül élnek itt melanéz (pápua) őslakók, mióta Indonézia elfoglalta hazájuk, Pápua szigetének nyugati felét. Arányuk csak 0,55%, azonban a sziget lakosságának 60%-át ők teszik ki.[2]

Transzmigrációs program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Transzmigrációs program volt a neve Suharto elnök „népességelosztó” programjának, amelynek során a túlnépesedett Jáva és Bali szigeteiről a lakosságot a jóval ritkábban lakott területekre, Szumátrára, Borneóra, Celebeszre költöztették át. A költözködés természetesen önkéntes alapon ment, a kormány jelentős anyagi ösztönzést biztosított a vállalkozó kedvű indonézeknek. Hatalmas földterületet kaptak ingyen az államtól, ingyenes egészségügyi ellátást és hosszú évekre mentesítették az ilyen embereket-családokat az adóterhek alól. A program során összesen kb. 2,5 millió ember települt át a felsorolt területekre, ami Indonézia lakosságához képest elhanyagolható. Összehasonlításul: a kb. másfél Magyarország területű Jáva sziget lakossága kb. 130 millió fő.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olajpálma-ültetvény, Bogor, Jáva
Munkagépek egy bánya területén, Szumbawa szigete

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonézia igen jelentős tartalékokkal rendelkezik olyan ipari nyersanyagokból, mint a kőolaj, földgáz, ón, réz és arany. Indonézia a világ második legnagyobb földgáz-exportőre, bár az utóbbi években kőolajból nettó importőrré vált. Legfőbb mezőgazdasági termékei között találjuk a rizst, a teát, a kávét, a különböző fűszereket és a gumit.

Indonézia jegybankja a Bank Indonesia.[3]

Az ország legfontosabb kereskedelmi partnerei Japán, az Egyesült Államok, valamint a szomszédos Szingapúr, Malajzia és Ausztrália.

Az OPEC egyetlen ázsiai tagjaként Indonézia kőolajtermelése az elmúlt évek során folyamatosan csökkent, tekintettel a kőolajmezők elöregedésére, a berendezések elavultságára és az olajfúrásba és -kitermelésbe áramló befektetések elapadására. Ennek eredményeként a világ egykoron fontos kőolaj exportőréből mára nettó importőr ország vált, és az állam az üzemanyag árának támogatására kényszerült, hogy az árakat alacsonyan tarthassa. Ez a támogatás 2004-ben 7 milliárd dollárt jelentett Indonézia költségvetésében.[4] Az ország jelenlegi elnöke a gazdasági helyzet romlása miatt elrendelte, hogy az üzemanyagárak állami szubvencióját több lépésben csökkenteni kell.[5] A szubvenció helyett inkább jogosultság alapján megállapított egyszeri támogatást nyújt az állam. A gazdaság mai állapotára jellemző, hogy a 2004. december 26-i földrengés és szökőár következményeinek felszámolása, a gazdaság újjáépítése folyik. A kormány elgondolása szerint az állami támogatások csökkentésének célja a költségvetési deficit lecsökkentése a GDP 1%-ára az előző év 1,6%-áról.

Indonézia gazdasága jelentős mértékben megsínylette az 1990-es évek vége felé bekövetkező, és egész Ázsiára kiterjedő pénzügyi válságot. Azóta a gazdaság újra talpraállt és megkezdte fejlődését.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonézia a világ negyedik legnagyobb kávétermelő országa. Az országban összesen mintegy 1,3 millió hektáron folyik a kávétermelés. Kétféle kávét készítenek, az egyik a drága, de alacsony koffeintartalmú arabica, a másik az olcsóbb, viszont több koffeint tartalmazó robusta.[6]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban jelentős a kőolaj kitermelése és feldolgozása.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Indonézia vasúti közlekedése
  • Közutak hossza: 342 700 km
  • Vasútvonalak hossza: 6458 km
  • Repülőterek száma: 153
  • Fontosabb kikötők száma: 8

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tradicionális jávai tánc, Yogyakarta

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Indonézia zenéje

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonézia művészetét az évszázadok során számos kultúra befolyásolta. A híres jávai és bali táncok (a Kecak-tánc) például a hindu kultúra és mitológia vonásait hordozzák magukon.

Szintén jól ismert művészeti ág a jávai és bali Wayang árnyjáték színház, ahol mitológiai történeteket mutatnak be a művészek. A batik és az ikat ruházati darabok készítése számos szigeten jelentős művészeti színvonalat ért el.

A Silat egy speciális, a szigetvilágból eredő harcművészeti forma.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ételek alapja a főtt rizs. Mellé csirkét, kacsát, marhát, kecskét, tenger gyümölcseit, zöldséget tálalnak.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Silat harcművészet

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országnak eddig hat aranyérme van a játékokról. A legeredményesebb sportág a tollaslabda.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bali templomai, Pura

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások Indonéziába utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek.)

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Indonézia témájú médiaállományokat.