Suharto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suharto
Soeharto.jpg
Suharto
Indonézia 2. elnöke
Hivatali idő
1967. március 12.1998. május 21.
Alelnök(ök) Sri Sultan Hamengkubuwono IX
Adam Malik
Umar Wirahadikusumah
Sudharmono
Try Sutrisno
Jusuf Habibie
Előd Sukarno
Utód Jusuf Habibie

Született 1921. június 8.
Yogyakarta
Elhunyt 2008. január 27. (86 évesen)
Jakarta
Párt Golkar

Házastársa Ibu Tien Soeharto
Foglalkozás Katonatiszt
Halál oka veseelégtelenség
Vallás mohamedán
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Suharto témájú médiaállományokat.

Haji Mohammad Soeharto (Kemusuk, Yogyakarta, 1921. június 8.2008. január 27.), röviden Suharto, magyar kiejtéssel Szuhartó, az Indonéz Köztársaság volt katonai és politikai vezetője. Katonatisztként szolgált az Indonéz Nemzeti Forradalom idején, de ismertségét annak köszönheti, hogy az ország második elnöke volt 1967 és 1998 között.

Suharto külföldi és hazai zavargásokra hivatkozva, néhol erőszakkal vegyített politikai manőverekkel szerezte meg a hatalmat elődjétől, Sukarno-tól. Az általa bevezetett és három évtizeden át működő New Order (Új Rend) rezsim során Suharto erős, militarista jellegű központi kormányzatot alakított ki. Mivel fenntartotta az ország politikai stabilitását és kíméletlenül antikommunista volt, a hidegháború időszakában jó néhány nyugati hatalom szimpátiáját és támogatását sikerült elnyernie. Háromévtizedes országlása alatt Indonézia folyamatosan iparosodott, gazdasága gyors ütemben növekedett.

A hidegháború elmúlásával a Suharto-rezsim autokrata és korrupt jellege miatt hamar népszerűtlenné vált azoknál a nyugati országoknál, amelyek korábban szimpatizáltak vele. Indonézia fölött gyakorolt megkérdőjelezhetetlen hatalma gyors ütemben omlott össze, amikor az általános ázsiai pénzügyi krízis lecsökkentette az ország lakóinak életszínvonalát és megtépázta hatalmát az ország katonai, politikai és társadalmi intézményeinek szemében. A kialakuló belső zavargások és a diplomáciai elszigeteltség teljesen aláásták támogatottságát az 1990-es években, és a fejlemények Suhartót végül 1998-ban lemondásra kényszerítették.

Azok után, hogy 30 éven át az ország meghatározó figurája volt, a korábbi elnök élete végén elszigeteltségben élt, többször szorult kórházi kezelésre, volt, hogy csak sokk-beavatkozással lehetett megmenteni életét.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora és ifjúkora a távol homályába vész, kevés részlet ismeretes. Annyit azonban pontosan lehet tudni, hogy Suharto szülei, édesanyja Sukirah és édesapja Kertosudiro jávai nemzetiségű parasztemberek voltak, és olyan területen éltek, ahol sem áramellátás, sem folyóvíz nem volt.

Életrajzírók és kutatók egyetértenek abban, hogy Suharto családi élete fiatalkorában igen labilis volt. Apja, Kertosudiro második házasságából született, és már volt két féltestvére az előző házasságból. Suharto életének első hónapjaiban ez a második házasság is felbomlott. Gyermekkora jelentős részét atyai nagynénje családjában töltötte, itt nevelkedett, ők járatták általános iskolába.

A kutatók megjegyzik, hogy Suharto nevelkedése szöges ellentétben állt a vezető nacionalistákéval, amilyen Sukarno is volt, amennyiben őt nem érdekelte az anti-kolonializmus vagy a közvetlen környezetén túlmutató politikai kérdések. Sukarnóval és bizalmasaival ellentétben Suharto nem tudott hollandul vagy más európai nyelven. Ez azután megváltozott, amikor Suharto 1940-ben belépett a holland hadseregbe.[1]

Suharto felesége Siti Hartinah, vagy egyszerűen "Tien asszony". Összesen hat gyermekük született: Siti Hardiyanti Hastuti (Tutut), Sigit Harjojudanto, Bambang Trihatmodjo, Siti Hediati (Titiek), Hutomo Mandala Putra (Tommy) és Siti Hutami Endang Adiningsih (Mamiek).

2008. január 4-én Suharto kórházi felvételre került szív- és májbetegsége súlyosbodása miatt. Másnapra állapota stabilizálódott. Január 27-én orvosai bejelentették: Suharto meghalt.

Katonai pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suharto abban az időben született, amikor Indonézia még a holland gyarmatosítók uralma alatt állt. Nehéz gyermekkora és a nehéz körülmények elől való menekülésként csatlakozott a hadsereghez, és beiratkozott a Holland Katonai Akadémiára. Katonai képzettsége végül igen nagy hasznára vált az Indonéz Nemzeti Mozgalomnak.

A függetlenség előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suharto rövid ideig egy bankban dolgozott, majd munkanélküli segélyen élt. 1940-ben csatlakozott a Kelet-indiai Királyi Holland Hadsereghez, ahonnan felvételt nyert a Yogyakarta melletti holland katonai akadémiára.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Elson, R.E.. Suharto: A Political Biography. Cambridge, United Kingdom: Cambridge University Press, 1-6. o. 052177326 (2001) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]