Nepál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság
संघीय लोकतान्त्रिक गणतन्त्र नेपाल
Sanghiya Loktāntrik Ganatantra Nepāl
 Nepál zászlaja
Nepál zászlaja
 Nepál címere
Nepál címere
Nemzeti mottó: Az anya és az anyaföld többet ér,
mint a mennyek királysága.
Nemzeti himnusz: Sayaun Thunga Phool Ka
Nepal in its region.svg

Fővárosa Katmandu
é. sz. 27° 42′, k. h. 85° 19′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Ram Baran Yadav
Alelnök Parmanand Jha
Miniszterelnök Sushil Koirala
Hivatalos nyelv Nepáli
Egyesítés 1768. december 21.
Népesség
Népszámlálás szerint 28 952 000 fő (2007) +/-
Rangsorban 40
Becsült 29 519 114 fő (2008.)
Rangsorban 40
Népsűrűség 184 fő/km²
GDP 2008.
Összes 12,636 milliárd dollár (115)
PPP: 31,592 milliárd dollár
Egy főre jutó 457 dollár (167)
PPP: 1140 dollár
HDI (2007.) 0,534 (142) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 147 181 km²
Rangsorban 93
Víz 2,8%
Időzóna nepáli idő (UTC+5:45)
nincs (UTC+5:45)
Egyéb adatok
Pénznem Nepáli rúpia (NPR)
Nemzetközi gépkocsijel NEP
Hívószám 977
Internet TLD .np

Nepal-CIA WFB Map.png

Nepál (dévanágari: नेपाल) független dél-ázsiai állam. India és Kína közé ékelve, a Himalája területén fekszik. Magyarországnál másfélszer nagyobb, tengerparttal nem rendelkezik. 1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie. 2007. december 28-án, történelmi szavazás eredményeként, a parlament a királyság eltörlése mellett foglalt állást,[1] majd az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált demokratikus köztársasággá nyilvánította.[2]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál domborzati térképe

Nepál a második legnagyobb vertikális kiterjedéssel rendelkező ország, csak Kína hipszografikus görbéje nagyobb.[3] Nepált öt magassági övezetre ill. hat nagytájra osztják. Ezek az övek kelet-nyugati irányúak. Az északról délre folyó folyók tagolják őket.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délen a síkság az indiai Gangesz-síkság része, annak északi pereme. Három nagy folyó alakította ki ezt a tájat: a Kosi, a Narayani, és a Karnali. Éghajlata meleg, párás.

Az alacsonyabb hegység (Pahad) 1000–4000 méter magas hegyekből áll. E régiót két hegylánc uralja, a 'Mahabharat Lekh' és a Shiwalik-hegység (más néven Churia-hegység). Itt fekszik a Katmandu-völgy, az ország legtermékenyebb és legvárosiasabb területe. A többi völgytől eltérően az úgynevezett Belső Tarai (Bhitri Tarai Uptyaka) magassága 2500 méter és gyéren lakott.

A magashegység, a Himalája, Nepál északi részén emelkedik. Itt találhatók a világ legmagasabb hegyei, köztük is legmagasabb a 8850 méter magas Mount Everest. Ez a hegylánc a határ Tibet felé. A világ tíz legmagasabb hegye közül hét Nepálban található: Lhoce, Makalu, Cs-Oju, Kancsendzönga, Dhaulagiri, Annapurna, Manaszlu.

A síkvidék (Nyílt- vagy külső-Tarai)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egységes felépítésű felszínen alig észrevehetőek a magasságkülönbségek. A kissé magasabb (bhangar) és az alacsonyabb (khadar) ártéri szintek váltogatják egymást. A hegyláb peremét a Bhabar és a már mérsékelt lejtésű Tarai képezi. A síkság Nepál területének alig 17%-át alkotja, lakosságának azonban közel felét tömöríti. [4]

A Churia-hegység (Siwalik)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Himalája legfiatalabb, előhegységi vonulata, mely keletről nyugatra 1800 m-re magasodik. A szabályos redőzött szerkezetű hegység délre meredeken, az északi medencékre lankásabban lejt.[5]

Mahabharat-hegység (Alacsony-Himalája)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi kőzetekből álló, áttolt takaróredős szerkezetű hegység átlagmagassága 2000 m, melyből 4000 m-es csúcsok emelkednek ki. Részei:

  • a Mahabharat Lek,
  • a Belső-Tarai, a legfontosabb azonban
  • a Belvidék, mely alacsonyabb helyzetű, sűrűbb népességű (Kathmandu- és Pokhara-völgy).[6]

Magas-Himalája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Himalája fő vonulata 6000 m-es átlagos gerincmagasságával, ősi kristályos kőzeteivel, 8000-es csúcsaival magasodik az ország fölé. Az antecedens völgyekkel tagolt vonulat formálásában a jég döntő szerepet játszik, a hóhatár 4000–5800 m között húzódik.

Fontosabb vonulatai a Transzhimalája, a "Fő vízválasztó lánc".[7]

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszíni vízfolyások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mintegy 6000 felszíni vízfolyás összhossza 45 000 km. A vízfolyásokat három csoportba osztják:

  • Első osztályú: hó, gleccser, esővíz táplálta, a Himalája magasabb térszíneiről eredő állandó vízfolyások (Koshi, Gandaki (Narayani), Karnali).
  • Második osztályú: a forrásvíz és eső táplálta, az Alacsony-Himalájából eredő közepes, télen csaknem kiszáradó folyók.
  • Harmadik osztályú: eső táplálta, időszakos vízfolyások.[8]

Folyói a Gangeszbe ömlenek.

Alacsonyabb térszíneken a nagy mennyiségű hordalékot lerakva domború árterek képződnek, melyeken a mellékfolyók elvonszolódnak, tollas szerkezetű vízhálózatot hozva létre.

Tavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál állóvizekben viszonylag szegény. A tavak többsége tektonikus eredetű, 3000 m-nél magasabban glaciális eredetűek, a síkságon morotvatavak találhatók.

Felszín alatti vizek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál felszín alatti vízkészlete jelentős, melyet a síkságon ki is aknáznak, Termálvízkészletének gazdasági hasznosítása egyelőre nem kezdődött el.

Gleccserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jégárak víztartaléka igen nagy. Gleccserei un turkesztáni típusúak.[9]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlatát a tengerszint feletti magasság, a lejtőkitetség, a Bengáli-öböltől való távolság, valamint a monszun határozza meg.

Nepál öt éghajlati zónára osztható, nagyjából a tengerszint feletti magasság szerint, délről észak felé.

  1. A szubtrópusi övezet 1200 méter alatt fekszik,
  2. a mérsékelt ("meleg mérsékelt")[10] övezet 1200 és 2400 méter között,
  3. a hideg ("hűvös mérsékelt") övezet 2400 és 3600 méter között.
  4. 3600 és 4400 méter között magashegyi ("alpesi") az éghajlat,
  5. 4400 méter felett az örök hó ("tundra") birodalma található.[11]

A tagolt domborzatból adódóan azonban a mezo- és mikroklíma rendkívüli változatosságot mutat.

Nepálban öt évszak tapasztalható: nyár, monszun, ősz, tél, tavasz. A Himalája blokkolja télen a Közép-Ázsia felől fújó hideg szeleket, egyúttal a monszunszelek északi határát képezi.

Talaj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli területek öntéstalajai közül a szikes usar és a homokos bhur mezőgazdaságilag kevésbé értékes. A magasabb területeken porózus (bhabar) és agyagos (tarai) talajok találhatóak, míg a magashegységi zóna felé egyre gyengébb minőségű, végül váz talajok fordulnak elő.[12]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tájat eredetileg sűrű erdő borította. Minden régió egyik fő problémáját az erdőirtás képezi, amely eróziót okoz és ezzel az ökoszisztémát rombolja. A csökkenő biodiverzitás az állatvilágra is érvényes.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

150 km távolságon emelkedik a felszín közel tengerszintről 8000 méter magasra. Emiatt rendkívül változatosak a tájak. [13]

  • Langtang Nemzeti Park: a Himalájában az első nemzeti park volt. Ez van legközelebb Katmanduhoz. A természeti környezet megőrzése mellett azzal egyenrangú célja a hagyományos nepáli életforma bemutatása.
  • Szágarmantha Nemzeti Park (Mount Everest): területéhez több más igen magas hegy tartozik. A természeti világörökség része.
  • Csitván Királyi Nemzeti Park: az úgynevezett Belső Terai területén fekszik, szintén a világörökség része.
  • Shey Pokhsundo Nemzeti Park: Nepál legnagyobb területű nemzeti parkja. A Himalája fő láncán túl, a tibeti fennsíkon fekszik.
  • Rara Nemzeti Park: az ország legnagyobb tavának környéke.
  • Royal Bardia Nemzeti Park: eredetileg királyi vadászterületvolt. Tigrisre vadásztak itt a nepáli királyok.
  • Khaptad (Baba) Nemzeti Park középhegység, igen gazdag állatvilággal.
  • Makalu Barun Nemzeti Park és Természetvédelmi Terület: Kelet-Nepálban elszigetelt terület, ahol a magashegyi élővilág mellett még ma is hagyományos gazdálkodást folytatnak.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a természeti világörökség nyilvántartásában két nemzeti park és egy völgy szerepel:

Természeti erőforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A síkságokon máig a talaj és a víz, a szubmontán övezetekben az erdő a legnagyobb természeti erőforrás. Ásványkincseinek feltárása és azok kitermelése még a kezdeteknél tart. Kevés üveghomok-, mészkonkréció-, lignit- és kőolajkitermelés folyik, valamint az itt található építőkövek kitermelése folyik. Energiatermelésének 90%-át vízierőművek adják.[14]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hindu templomkörzet Patanban

Óind eredetű nevének jelentése napjainkig még tejesen nem tisztázott.

A nepáli állam előtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mintegy százezer éves kőeszközöket találtak a Siwalik és a Mahabharat1 hegyvonulatai között. Hozzávetőgesen 30 000 éves eszközökre a Katmandu-völgyben is találtak. Az itt és az állam több más helyén is talált neolitkori eszközök bizonyítják, hogy a Himalája vidékén ekkor már élt ember.[15]

A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei jöttek létre. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i.e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk.

I.e. 250-ben a régió az Észak-Indiában uralkodó Maurya Birodalom befolyása alá került, az i.sz. 4. században pedig a Gupta-dinasztia vazallusa lett. I. sz. 645 körül Xuanzang kínai buddhista zarándok adott jó leírást a nepáli királyságról. Dél-Nepál a 11. század végén a dél-indiai Chalukaya Birodalom befolyása alá került. A Chalukaya-dinasztia uralma idején a királyok által patronált hinduizmus helyett a korábbi buddhizmus ismét elterjedt az országban.

A következő időszakra jellemző lett a kisállamok rendszere: 1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur. A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. (Indiából szerzett fegyvereket és segítséget, megvásárolta a szomszédos indiai királyságok semlegességét). Területegyesítő munkáját 1765-ben kezdte, s véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette a Katmandu-völgyet.

Az egységes Nepál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi Nepál régiója a mai államnál lényegesen nagyobb. A Tibetbe vezető hágók birtoklásáért folyó egymást követő háborúkban a nepáliak visszavonulásra és súlyos jóvátétel fizetésére kényszerültek a tibetiek részére.

A Nepál határai mentén fekvő kisebb államok birtokáért Nepál és a Brit Kelet-indiai Társaság rivalizált. Ez vezetett az angol-nepáli háborúhoz (1815-16). A háborút követő béke területi katasztrófát jelentett Nepál számára. Sikkim és a Terai vidéke a Társaság birtokába került.

A következő évek a királyi családon belüli frakcióharcok az instabilitás periódusát hozták. 1846-ban kiderült, hogy a királynő a gyorsan növekvő hatalmú hadvezér, Jung Bahadur Rana elmozdítását tervezi. Ekkor fegyveres összeütközés tört ki a katonaság és a királynőhöz hű emberek között. Jung Bahadur Rana győztesen került ki a harcból és megalapította a Rana-dinasztiát, több száz herceget és főnököt pedig kivégeztek az országban. A király hatalma névlegessé vált, a miniszterelnök tisztsége örökletes lett és a tényleges hatalom birtokosává lett. A Ranák britpárti politikát folytattak, segítséget nyújtottak 1857-ben a szipoj-lázadás leverésében (és később mindkét világháborúban). A Terai bizonyos részei a britek békés gesztusaként visszakerültek Nepálhoz (hálából a szipoj lázadás idején és az India feletti brit uralom helyreállításához nyújtott segítségért). 1923-ban Nagy-Britannia és Nepál formálisan is barátsági szerződést kötött, ezzel Nagy-Britannia elismerte Nepál függetlenségét.

Az 1940-es évek végén az újonnan kialakult demokratikus irányzatú mozgalmak és politikai pártok kritikával illették a Ranák autokratikus uralmát. Közben Tibetben megerősödött a kínai hatalom az 1950-es években, ellensúlyként India katonai segélyt nyújtott északi szomszédjának, hogy megelőzze Nepálban a kínai befolyást. India támogatta Tribhuvan királyt, aki 1951-ben lépett trónra, és az új kormányt, amely leginkább a Nepáli Kongresszus Párt tagjaiból állt. Ez véget vetett a Ranák hegemóniájának a királyságban. A király és a kormány közötti hatalmi harc évei után a király 1959-ben bevezette a pártnélküli panchayat rendszert. Így kormányozták Nepált 1989-ig, amikor a "Jan Andolan" (Népmozgalom) alkotmányos reformokra kényszerítette a monarchiát és 1991 májusában többpárti parlament alakult.

A királyság hosszú agóniája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1996-ban a Nepáli Kommunista Párt (Maoisták) harcot indítottak azzal a céllal, hogy a király parlamenti rendszerét szocialista népköztársaság váltsa fel. Ez vezetett a hosszú nepáli polgárháborúhoz, amelynek több mint 12 000 halottja volt. 2001. június 1-jén mészárlás volt a királyi palotában, meghalt a király, a királyné, összes gyermekük, a király három testvére, valamint egy unokatestvére és három nappal később a trónörökösből lett kérész életű király is, Dipendra. (A hivatalos változat szerint Dipendra herceg ölte meg a szüleit, mert elutasították igényét, hogy beleszólhasson felesége kiválasztásába. Utána öngyilkos lett.) A királyi családban történt tömegmészárlás okáról a nepáliak között sokféle spekuláció kelt életre.

Dipendra halála után a trónra Birendra király testvére, Dnyánendra lépett. 2005. február 1-jén Dnyánendra feloszlatta a kormányt, a teljes végrehajtó hatalmat magához vonta, így remélte leverni a maoista mozgalmat. 2005. szeptemberében a maoisták kinyilvánították három hónapos egyoldalú tűzszünetük végét, mert nem teljesültek igényeik.

2006. április 21-én Dnyánendra király a két hete tartó tüntetések hatására lemondott a teljhatalomról és a többpárti demokrácia irányába tett nyilatkozatokat. A tüntetéseknek 14 halálos áldozata volt. A király felkérte az ellenzéki pártokat, hogy állítsanak miniszterelnök-jelölteket. 2005. február 1-je után 2006. április 30-án lett újra miniszterelnöke az országnak, amikor Giridzsa Praszad Koiralát iktatták be hivatalába.

A király teljhatalomról való lemondása azonban nem oldotta fel a társadalmi feszültségeket. 2007 decemberében a parlament a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött.[16]

Jelenlegi politikai állapot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai hirdetés Kathmanduban

Az országban jelenleg egy nagyobb jelentőségű politikai átalakulás zajlik. A 2008. április 10-én megtartott, az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásáról kiírt választást a maoisták nyerték meg. Ez megnövelte annak a lehetőségét, hogy a jelenleg uralkodó Dnyánendra nepáli király lemondjon a trónról és a címről, és így ő legyen az ország utolsó királya.

Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 564 tagja 560 szavazattal 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánította. A következő választott kormány működési kereteit szintén a nemzetgyűlés dönti el.

Májusban a kikiáltott a köztársaság három hetet adott az uralkodónak, hogy elhagyja palotáját. Dnyánendra elfogadta a döntést és betartva a határidőt, önként távozott. Ezzel a 240 éves nepáli királyi államforma megszűnt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete, Kathmandu

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nepáli parlament ezidáig 7 pártból állt. A legerősebb párt a szociáldemokrata párt 111 hellyel a parlamentben. A második legerősebb párt a Nepáli kommunista párt (Ekikrit Marksbadi ra Leninbadi), 71 hellyel.

A társadalom területi rendje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Településhálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Subdivisions of Nepal HU.png

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepálban 14 zóna található. A 14 zónát 75 körzet alkotja.

  • पुर्व / Purva / Keleti régió
    • Mechi zóna körzetei: Ilam (26), Jhapa (28), Panchthar (51), Taplejung (73).
    • Kosi zóna körzetei: Bhojpur (11), Dhankuta (18), Morang (43), Sankhuwashabha (62), Sunsari (69), Terhathum (74).
    • Sagarmatha zóna körzetei: Khotang (37), Okhaldhunga (49), Saptari (63), Siraha (67), Solukhumbu (68), Udayapur (75).
  • मध्य / Madhya / Központi régió
    • Janakpur zóna körzetei: Dhanusha (19), Dolkha (20), Mahottari (40), Ramechhap (55), Sarlahi (64), Sindhuli (65).
    • Bagmati zóna körzetei: Bhaktapur (10), Dhadhing (17), Kathmandu (35), Kavre (36), Lalitpur (38), Nuwakot (48), Rasuwa (56), Sindhipalchowk (66).
    • Narayani zóna körzeti: Bara (8), Chitwan (12), Makawanpur (41), Parsa (53), Rautahut (57).
  • पश्चिम / Pashchim / Nyugati régió
    • Gandaki zóna körzetei: Gorkha (23), Kaski (34), Lamjung (39), Manang (42), Syangjha (71), Tanahu (72).
    • Lumbini zóna körzetei: Argakhnachi (2), Gulmi (24), Kapilbastu (33), Nawalparasi (47), Palpa (50), Rupandehi (60).
    • Dhaulagiri zóna körzetei: Baglung (3), Mustang (45), Myaghdi (46), Parbat (52).
  • मध्य पश्चिम / Madhya Pashchim / Középnyugati régió
    • Karnali zóna körzetei: Dolpa (21), Humla (25), Jumla (29), Kalikot (31), Mugu (44).
    • Rapti zóna körzetei: Dang (15), Pyuthan (54), Rolpa (58), Rukum (59), Salyan (61).
    • Bheri zóna körzetei: Banke (7), Bardiya (9), Dailekh (14), Jajarkot (27), Surkhet (70).
  • सुदूर पश्चिम / Sudur Pashchim / távolnyugati régió
    • Seti zóna körzetei: Achham (1), Bajhang (5), Bajura (6), Doti (22), Kailali (30).
    • Mahakali zóna körzetei: Baitadi (4), Dadeldhura (13), Darchula (16), Kanchanpur (32).

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál népessége nyelvi, etnikai, kulturális, társadalmi tekintetben igen heterogén - köszönhetően az élénk domborzatnak is. A nepáliban a kaszt és az etnikai csoport fogalma nem is válik el élesen: mindkettőre a jat (dzsát) elnevezést használják, mely leginkább "örökölt csoportként" fordítható.[17]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indoeurópai - a hindivel - rokon, nepáli nyelvet beszélő parbatiyák (hegyi emberek) kulturális dominanciája volt jellemző az ország területén. Hozzájuk kapcsolódnak az Indiából érkezett, harcias rajputok, akik egy időben - a késő középkor idején - az ország nagy részén magukhoz ragadták a hatalmat. A folyamatos beáramlás hatására a helyi etnikumok fokozatosan asszimilálődtak a különböző, főleg indoeurópai és tibeti-burmai népekhez.[18]

Az ország lakosságának 12,8%-a cshetri, 12,7%-a hill-bahun, 7,1%-a magar, 6,8%-a tharu, 5,6%-a tamang, 5,5%-a newar és 3,9%-a yadav. Ezenkívül gurungok és serpák is élnek itt.

A lakosság 49%-ának a nepáli az anyanyelve. Fontosabb nyelvek: Maithili (12,4%), Bhojpuri (7,6%), Tharu (5,9%), Tamang (5,2%), Newari (3,6%) és Magar (3,4%).

A lakosság 80%-a hindu. Az országban egyébként ez volt az államvallás 2006 áprilisáig.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magasabban fekvő medencékben búzát, kukoricát, kölest termesztenek. A monszun hatása alatt álló dombvidék jellegzetes terményei: rizs, juta, tea, gyümölcsfélék. A hegyi legelőkön jelentős az állattenyésztés. Ipara fejletlen, kizárólag a mezőgazdasági terményeket dolgozza fel.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kathmanduból Tibetbe vezető főút

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • február 18.: Sivarátri
  • február 19.: nemzeti ünnep
  • február 20.: a serpák napja
  • április 14.: a nepáliak napja
  • május 4.: Buddha halálának napja
  • július 31.: Dzsanai Purnima
  • augusztus 1.: a tehén ünnepe Gaï Jatra
  • szeptember 10.:
  • szeptember 16.:
  • szeptember 27.:
  • szeptember 28.: nemzeti ünnep
  • november 12-14.: Tihar ünnepe

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A nepáli parlament megszavazta a királyság eltörlését. Népszabadság Online, 2007. december 28. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
  2. Vége a királyságnak Nepálban. Népszabadság Online, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
  3. Wilhelm Z. et al 4.
  4. Wilhelm Z. et al 6-10.
  5. Wilhelm Z. et al 11.
  6. Wilhelm Z. et al 11-13.
  7. Wilhelm Z. et al 13-15.
  8. Wilhelm Z. et al 15-17.
  9. Wilhelm Z. et al 18-20.
  10. A zárójeles, idézőjeles megállapítások a nepáli szerzők megközelítését tükrözik. (Wilhelm Z. et al )
  11. Wilhelm Z. et al 20-28.
  12. Wilhelm Z. et al 35.
  13. http://www.visitnepal.com/nepal_information/nepalparks.php
  14. Wilhelm Z. et al 36-37.
  15. Wilhelm Z. 46.
  16. Köztársaság lesz Nepál - A Népszava cikke; 2007. december 28.; Elérés: 2008. január 4.
  17. Wilhelm Z. 41.
  18. Wilhelm Z. 41-45.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nepál témájú médiaállományokat.