Nepál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság
संघीय लोकतान्त्रिक गणतन्त्र नेपाल
Sanghiya Loktāntrik Ganatantra Nepāl
Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság zászlaja
Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság zászlaja
Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság címere
Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Az anya és az anyaföld többet ér,
mint a mennyek királysága.
Nemzeti himnusz: Sayaun Thunga Phool Ka
Nepal in its region.svg

Fővárosa Katmandu
é. sz. 27° 42′, k. h. 85° 19′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Ram Baran Yadav
Alelnök Parmanand Jha
Miniszterelnök Sushil Koirala
Hivatalos nyelv Nepáli
Egyesítés 1768. december 21.
Népesség
Népszámlálás szerint 28 952 000 fő (2007) +/-
Rangsorban 46
Becsült 26 494 504 fő (2011. június)
Rangsorban 46
Népsűrűség 184 fő/km²
GDP 2008.
Összes 12,636 milliárd dollár (115)
PPP: 31,592 milliárd dollár
Egy főre jutó 457 dollár (167)
PPP: 1140 dollár
HDI (2007.) 0,534 (142) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 147 181 km²
Rangsorban 93
Víz 2,8%
Időzóna nepáli idő (UTC+5:45)
nincs (UTC+5:45)
Egyéb adatok
Pénznem Nepáli rúpia (NPR)
Nemzetközi gépkocsijel NEP
Hívószám 977
Internet TLD .np

Nepal-CIA WFB Map.png

Nepál (dévanágari: नेपाल) független dél-ázsiai állam. India és Kína közé ékelve, a Himalája területén fekszik. Magyarországnál másfélszer nagyobb, tengerparttal nem rendelkezik. 1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie. 2007. december 28-án, történelmi szavazás eredményeként, a parlament a királyság eltörlése mellett foglalt állást,[1] majd az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált demokratikus köztársasággá nyilvánította.[2]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál domborzati térképe

Nepál a második legnagyobb vertikális kiterjedéssel rendelkező ország, csak Kína hipszografikus görbéje nagyobb.[3] Nepált öt magassági övezetre ill. hat nagytájra osztják. Ezek az övek kelet-nyugati irányúak. Az északról délre folyó folyók tagolják őket.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délen a síkság az indiai Gangesz-síkság része, annak északi pereme. Három nagy folyó alakította ki ezt a tájat: a Kosi, a Narayani, és a Karnali. Éghajlata meleg, párás.

Az alacsonyabb hegység (Pahad) 1000–4000 méter magas hegyekből áll. E régiót két hegylánc uralja, a 'Mahabharat Lekh' és a Shiwalik-hegység (más néven Churia-hegység). Itt fekszik a Katmandu-völgy, az ország legtermékenyebb és legvárosiasabb területe. A többi völgytől eltérően az úgynevezett Belső Tarai (Bhitri Tarai Uptyaka) magassága 2500 méter és gyéren lakott.

A magashegység, a Himalája, Nepál északi részén emelkedik. Itt találhatók a világ legmagasabb hegyei, köztük is legmagasabb a 8850 méter magas Mount Everest. Ez a hegylánc a határ Tibet felé. A világ tíz legmagasabb hegye közül hét Nepálban található: Lhoce, Makalu, Cs-Oju, Kancsendzönga, Dhaulagiri, Annapurna, Manaszlu.

A síkvidék (Nyílt- vagy külső-Tarai)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egységes felépítésű felszínen alig észrevehetőek a magasságkülönbségek. A kissé magasabb (bhangar) és az alacsonyabb (khadar) ártéri szintek váltogatják egymást. A hegyláb peremét a Bhabar és a már mérsékelt lejtésű Tarai képezi. A síkság Nepál területének alig 17%-át alkotja, lakosságának azonban közel felét tömöríti. [4]

A Churia-hegység (Siwalik)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Himalája legfiatalabb, előhegységi vonulata, mely keletről nyugatra 1800 m-re magasodik. A szabályos redőzött szerkezetű hegység délre meredeken, az északi medencékre lankásabban lejt.[5]

Mahabharat-hegység (Alacsony-Himalája)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi kőzetekből álló, áttolt takaróredős szerkezetű hegység átlagmagassága 2000 m, melyből 4000 m-es csúcsok emelkednek ki. Részei:

  • a Mahabharat Lek,
  • a Belső-Tarai, a legfontosabb azonban
  • a Belvidék, mely alacsonyabb helyzetű, sűrűbb népességű (Kathmandu- és Pokhara-völgy).[6]

Magas-Himalája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Himalája fő vonulata 6000 m-es átlagos gerincmagasságával, ősi kristályos kőzeteivel, 8000-es csúcsaival magasodik az ország fölé. Az antecedens völgyekkel tagolt vonulat formálásában a jég döntő szerepet játszik, a hóhatár 4000–5800 m között húzódik.

Fontosabb vonulatai a Transzhimalája, a "Fő vízválasztó lánc".[7]

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszíni vízfolyások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mintegy 6000 felszíni vízfolyás összhossza 45 000 km. A vízfolyásokat három csoportba osztják:

  • Első osztályú: hó, gleccser, esővíz táplálta, a Himalája magasabb térszíneiről eredő állandó vízfolyások (Koshi, Gandaki (Narayani), Karnali).
  • Második osztályú: a forrásvíz és eső táplálta, az Alacsony-Himalájából eredő közepes, télen csaknem kiszáradó folyók.
  • Harmadik osztályú: eső táplálta, időszakos vízfolyások.[8]

Folyói a Gangeszbe ömlenek.

Alacsonyabb térszíneken a nagy mennyiségű hordalékot lerakva domború árterek képződnek, melyeken a mellékfolyók elvonszolódnak, tollas szerkezetű vízhálózatot hozva létre.

Tavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál állóvizekben viszonylag szegény. A tavak többsége tektonikus eredetű, 3000 m-nél magasabban glaciális eredetűek, a síkságon morotvatavak találhatók.

Felszín alatti vizek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál felszín alatti vízkészlete jelentős, melyet a síkságon ki is aknáznak, Termálvízkészletének gazdasági hasznosítása egyelőre nem kezdődött el.

Gleccserek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jégárak víztartaléka igen nagy. Gleccserei un turkesztáni típusúak.[9]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlatát a tengerszint feletti magasság, a lejtőkitetség, a Bengáli-öböltől való távolság, valamint a monszun határozza meg.

Nepál öt éghajlati zónára osztható, nagyjából a tengerszint feletti magasság szerint, délről észak felé.

  1. A szubtrópusi övezet 1200 méter alatt fekszik,
  2. a mérsékelt ("meleg mérsékelt")[10] övezet 1200 és 2400 méter között,
  3. a hideg ("hűvös mérsékelt") övezet 2400 és 3600 méter között.
  4. 3600 és 4400 méter között magashegyi ("alpesi") az éghajlat,
  5. 4400 méter felett az örök hó ("tundra") birodalma található.[11]

A tagolt domborzatból adódóan azonban a mezo- és mikroklíma rendkívüli változatosságot mutat.

Nepálban öt évszak tapasztalható: nyár, monszun, ősz, tél, tavasz. A Himalája blokkolja télen a Közép-Ázsia felől fújó hideg szeleket, egyúttal a monszunszelek északi határát képezi.

Talaj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli területek öntéstalajai közül a szikes usar és a homokos bhur mezőgazdaságilag kevésbé értékes. A magasabb területeken porózus (bhabar) és agyagos (tarai) talajok találhatóak, míg a magashegységi zóna felé egyre gyengébb minőségű, végül váz talajok fordulnak elő.[12]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tájat eredetileg sűrű erdő borította. Minden régió egyik fő problémáját az erdőirtás képezi, amely eróziót okoz és ezzel az ökoszisztémát rombolja. A csökkenő biodiverzitás az állatvilágra is érvényes.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

150 km távolságon emelkedik a felszín közel tengerszintről 8000 méter magasra. Emiatt rendkívül változatosak a tájak. [13]

  • Langtang Nemzeti Park: a Himalájában az első nemzeti park volt. Ez van legközelebb Katmanduhoz. A természeti környezet megőrzése mellett azzal egyenrangú célja a hagyományos nepáli életforma bemutatása.
  • Szágarmantha Nemzeti Park (Mount Everest): területéhez több más igen magas hegy tartozik. A természeti világörökség része.
  • Csitván Királyi Nemzeti Park: az úgynevezett Belső Terai területén fekszik, szintén a világörökség része.
  • Shey Pokhsundo Nemzeti Park: Nepál legnagyobb területű nemzeti parkja. A Himalája fő láncán túl, a tibeti fennsíkon fekszik.
  • Rara Nemzeti Park: az ország legnagyobb tavának környéke.
  • Royal Bardia Nemzeti Park: eredetileg királyi vadászterületvolt. Tigrisre vadásztak itt a nepáli királyok.
  • Khaptad (Baba) Nemzeti Park középhegység, igen gazdag állatvilággal.
  • Makalu Barun Nemzeti Park és Természetvédelmi Terület: Kelet-Nepálban elszigetelt terület, ahol a magashegyi élővilág mellett még ma is hagyományos gazdálkodást folytatnak.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a természeti világörökség nyilvántartásában két nemzeti park és egy völgy szerepel:

Természeti erőforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A síkságokon máig a talaj és a víz, a szubmontán övezetekben az erdő a legnagyobb természeti erőforrás. Ásványkincseinek feltárása és azok kitermelése még a kezdeteknél tart. Kevés üveghomok-, mészkonkréció-, lignit- és kőolajkitermelés folyik, valamint az itt található építőkövek kitermelése folyik. Energiatermelésének 90%-át vízierőművek adják.[14]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hindu templomkörzet Patanban

Óind eredetű nevének jelentése napjainkig még tejesen nem tisztázott.

A nepáli állam előtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mintegy százezer éves kőeszközöket találtak a Siwalik és a Mahabharat1 hegyvonulatai között. Hozzávetőgesen 30 000 éves eszközökre a Katmandu-völgyben is találtak. Az itt és az állam több más helyén is talált neolitkori eszközök bizonyítják, hogy a Himalája vidékén ekkor már élt ember.[15]

A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei jöttek létre. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i.e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk.

I.e. 250-ben a régió az Észak-Indiában uralkodó Maurya Birodalom befolyása alá került, az i.sz. 4. században pedig a Gupta-dinasztia vazallusa lett. I. sz. 645 körül Xuanzang kínai buddhista zarándok adott jó leírást a nepáli királyságról. Dél-Nepál a 11. század végén a dél-indiai Chalukaya Birodalom befolyása alá került. A Chalukaya-dinasztia uralma idején a királyok által patronált hinduizmus helyett a korábbi buddhizmus ismét elterjedt az országban.

A következő időszakra jellemző lett a kisállamok rendszere: 1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur. A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. (Indiából szerzett fegyvereket és segítséget, megvásárolta a szomszédos indiai királyságok semlegességét). Területegyesítő munkáját 1765-ben kezdte, s véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette a Katmandu-völgyet.

Az egységes Nepál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi Nepál régiója a mai államnál lényegesen nagyobb. A Tibetbe vezető hágók birtoklásáért folyó egymást követő háborúkban a nepáliak visszavonulásra és súlyos jóvátétel fizetésére kényszerültek a tibetiek részére.

A Nepál határai mentén fekvő kisebb államok birtokáért Nepál és a Brit Kelet-indiai Társaság rivalizált. Ez vezetett az angol-nepáli háborúhoz (1815-16). A háborút követő béke területi katasztrófát jelentett Nepál számára. Sikkim és a Terai vidéke a Társaság birtokába került.

A következő évek a királyi családon belüli frakcióharcok az instabilitás periódusát hozták. 1846-ban kiderült, hogy a királynő a gyorsan növekvő hatalmú hadvezér, Jung Bahadur Rana elmozdítását tervezi. Ekkor fegyveres összeütközés tört ki a katonaság és a királynőhöz hű emberek között. Jung Bahadur Rana győztesen került ki a harcból és megalapította a Rana-dinasztiát, több száz herceget és főnököt pedig kivégeztek az országban. A király hatalma névlegessé vált, a miniszterelnök tisztsége örökletes lett és a tényleges hatalom birtokosává lett. A Ranák britpárti politikát folytattak, segítséget nyújtottak 1857-ben a szipoj-lázadás leverésében (és később mindkét világháborúban). A Terai bizonyos részei a britek békés gesztusaként visszakerültek Nepálhoz (hálából a szipoj lázadás idején és az India feletti brit uralom helyreállításához nyújtott segítségért). 1923-ban Nagy-Britannia és Nepál formálisan is barátsági szerződést kötött, ezzel Nagy-Britannia elismerte Nepál függetlenségét.

Az 1940-es évek végén az újonnan kialakult demokratikus irányzatú mozgalmak és politikai pártok kritikával illették a Ranák autokratikus uralmát. Közben Tibetben megerősödött a kínai hatalom az 1950-es években, ellensúlyként India katonai segélyt nyújtott északi szomszédjának, hogy megelőzze Nepálban a kínai befolyást. India támogatta Tribhuvan királyt, aki 1951-ben lépett trónra, és az új kormányt, amely leginkább a Nepáli Kongresszus Párt tagjaiból állt. Ez véget vetett a Ranák hegemóniájának a királyságban. A király és a kormány közötti hatalmi harc évei után a király 1959-ben bevezette a pártnélküli panchayat rendszert. Így kormányozták Nepált 1989-ig, amikor a "Jan Andolan" (Népmozgalom) alkotmányos reformokra kényszerítette a monarchiát és 1991 májusában többpárti parlament alakult.

A királyság hosszú agóniája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1996-ban a Nepáli Kommunista Párt (Maoisták) harcot indítottak azzal a céllal, hogy a király parlamenti rendszerét szocialista népköztársaság váltsa fel. Ez vezetett a hosszú nepáli polgárháborúhoz, amelynek több mint 12 000 halottja volt. 2001. június 1-jén mészárlás volt a királyi palotában, meghalt a király, a királyné, összes gyermekük, a király három testvére, valamint egy unokatestvére és három nappal később a trónörökösből lett kérész életű király is, Dipendra. (A hivatalos változat szerint Dipendra herceg ölte meg a szüleit, mert elutasították igényét, hogy beleszólhasson felesége kiválasztásába. Utána öngyilkos lett.) A királyi családban történt tömegmészárlás okáról a nepáliak között sokféle spekuláció kelt életre.

Dipendra halála után a trónra Birendra király testvére, Dnyánendra lépett. 2005. február 1-jén Dnyánendra feloszlatta a kormányt, a teljes végrehajtó hatalmat magához vonta, így remélte leverni a maoista mozgalmat. 2005. szeptemberében a maoisták kinyilvánították három hónapos egyoldalú tűzszünetük végét, mert nem teljesültek igényeik.

2006. április 21-én Dnyánendra király a két hete tartó tüntetések hatására lemondott a teljhatalomról és a többpárti demokrácia irányába tett nyilatkozatokat. A tüntetéseknek 14 halálos áldozata volt. A király felkérte az ellenzéki pártokat, hogy állítsanak miniszterelnök-jelölteket. 2005. február 1-je után 2006. április 30-án lett újra miniszterelnöke az országnak, amikor Giridzsa Praszad Koiralát iktatták be hivatalába.

A király teljhatalomról való lemondása azonban nem oldotta fel a társadalmi feszültségeket. 2007 decemberében a parlament a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött.[16]

Jelenlegi politikai állapot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai hirdetés Kathmanduban

Az országban jelenleg egy nagyobb jelentőségű politikai átalakulás zajlik. A 2008. április 10-én megtartott, az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásáról kiírt választást a maoisták nyerték meg. Ez megnövelte annak a lehetőségét, hogy a jelenleg uralkodó Dnyánendra nepáli király lemondjon a trónról és a címről, és így ő legyen az ország utolsó királya.

Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 564 tagja 560 szavazattal 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánította. A következő választott kormány működési kereteit szintén a nemzetgyűlés dönti el.

Májusban a kikiáltott a köztársaság három hetet adott az uralkodónak, hogy elhagyja palotáját. Dnyánendra elfogadta a döntést és betartva a határidőt, önként távozott. Ezzel a 240 éves nepáli királyi államforma megszűnt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete, Kathmandu

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nepáli parlament ezidáig 7 pártból állt. A legerősebb párt a szociáldemokrata párt 111 hellyel a parlamentben. A második legerősebb párt a Nepáli kommunista párt (Ekikrit Marksbadi ra Leninbadi), 71 hellyel.

A társadalom területi rendje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Településhálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Subdivisions of Nepal HU.png

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepálban 14 zóna található. A 14 zónát 75 körzet alkotja.

  • पुर्व / Purva / Keleti régió
    • Mechi zóna körzetei: Ilam (26), Jhapa (28), Panchthar (51), Taplejung (73).
    • Kosi zóna körzetei: Bhojpur (11), Dhankuta (18), Morang (43), Sankhuwashabha (62), Sunsari (69), Terhathum (74).
    • Sagarmatha zóna körzetei: Khotang (37), Okhaldhunga (49), Saptari (63), Siraha (67), Solukhumbu (68), Udayapur (75).
  • मध्य / Madhya / Központi régió
    • Janakpur zóna körzetei: Dhanusha (19), Dolkha (20), Mahottari (40), Ramechhap (55), Sarlahi (64), Sindhuli (65).
    • Bagmati zóna körzetei: Bhaktapur (10), Dhadhing (17), Kathmandu (35), Kavre (36), Lalitpur (38), Nuwakot (48), Rasuwa (56), Sindhipalchowk (66).
    • Narayani zóna körzeti: Bara (8), Chitwan (12), Makawanpur (41), Parsa (53), Rautahut (57).
  • पश्चिम / Pashchim / Nyugati régió
    • Gandaki zóna körzetei: Gorkha (23), Kaski (34), Lamjung (39), Manang (42), Syangjha (71), Tanahu (72).
    • Lumbini zóna körzetei: Argakhnachi (2), Gulmi (24), Kapilbastu (33), Nawalparasi (47), Palpa (50), Rupandehi (60).
    • Dhaulagiri zóna körzetei: Baglung (3), Mustang (45), Myaghdi (46), Parbat (52).
  • मध्य पश्चिम / Madhya Pashchim / Középnyugati régió
    • Karnali zóna körzetei: Dolpa (21), Humla (25), Jumla (29), Kalikot (31), Mugu (44).
    • Rapti zóna körzetei: Dang (15), Pyuthan (54), Rolpa (58), Rukum (59), Salyan (61).
    • Bheri zóna körzetei: Banke (7), Bardiya (9), Dailekh (14), Jajarkot (27), Surkhet (70).
  • सुदूर पश्चिम / Sudur Pashchim / távolnyugati régió
    • Seti zóna körzetei: Achham (1), Bajhang (5), Bajura (6), Doti (22), Kailali (30).
    • Mahakali zóna körzetei: Baitadi (4), Dadeldhura (13), Darchula (16), Kanchanpur (32).

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepál népessége nyelvi, etnikai, kulturális, társadalmi tekintetben igen heterogén - köszönhetően az élénk domborzatnak is. A nepáliban a kaszt és az etnikai csoport fogalma nem is válik el élesen: mindkettőre a jat (dzsát) elnevezést használják, mely leginkább "örökölt csoportként" fordítható.[17]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indoeurópai - a hindivel - rokon, nepáli nyelvet beszélő parbatiyák (hegyi emberek) kulturális dominanciája volt jellemző az ország területén. Hozzájuk kapcsolódnak az Indiából érkezett, harcias rajputok, akik egy időben - a késő középkor idején - az ország nagy részén magukhoz ragadták a hatalmat. A folyamatos beáramlás hatására a helyi etnikumok fokozatosan asszimilálődtak a különböző, főleg indoeurópai és tibeti-burmai népekhez.[18]

Az ország lakosságának 12,8%-a cshetri, 12,7%-a hill-bahun, 7,1%-a magar, 6,8%-a tharu, 5,6%-a tamang, 5,5%-a newar és 3,9%-a yadav. Ezenkívül gurungok és serpák is élnek itt.

A lakosság 49%-ának a nepáli az anyanyelve. Fontosabb nyelvek: Maithili (12,4%), Bhojpuri (7,6%), Tharu (5,9%), Tamang (5,2%), Newari (3,6%) és Magar (3,4%).

A lakosság 80%-a hindu. Az országban egyébként ez volt az államvallás 2006 áprilisáig.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magasabban fekvő medencékben búzát, kukoricát, kölest termesztenek. A monszun hatása alatt álló dombvidék jellegzetes terményei: rizs, juta, tea, gyümölcsfélék. A hegyi legelőkön jelentős az állattenyésztés. Ipara fejletlen, kizárólag a mezőgazdasági terményeket dolgozza fel.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kathmanduból Tibetbe vezető főút

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • február 18.: Sivarátri
  • február 19.: nemzeti ünnep
  • február 20.: a serpák napja
  • április 14.: a nepáliak napja
  • május 4.: Buddha halálának napja
  • július 31.: Dzsanai Purnima
  • augusztus 1.: a tehén ünnepe Gaï Jatra
  • szeptember 10.:
  • szeptember 16.:
  • szeptember 27.:
  • szeptember 28.: nemzeti ünnep
  • november 12-14.: Tihar ünnepe

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A nepáli parlament megszavazta a királyság eltörlését. Népszabadság Online, 2007. december 28. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
  2. Vége a királyságnak Nepálban. Népszabadság Online, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
  3. Wilhelm Z. et al 4.
  4. Wilhelm Z. et al 6-10.
  5. Wilhelm Z. et al 11.
  6. Wilhelm Z. et al 11-13.
  7. Wilhelm Z. et al 13-15.
  8. Wilhelm Z. et al 15-17.
  9. Wilhelm Z. et al 18-20.
  10. A zárójeles, idézőjeles megállapítások a nepáli szerzők megközelítését tükrözik. (Wilhelm Z. et al )
  11. Wilhelm Z. et al 20-28.
  12. Wilhelm Z. et al 35.
  13. http://www.visitnepal.com/nepal_information/nepalparks.php
  14. Wilhelm Z. et al 36-37.
  15. Wilhelm Z. 46.
  16. Köztársaság lesz Nepál - A Népszava cikke; 2007. december 28.; Elérés: 2008. január 4.
  17. Wilhelm Z. 41.
  18. Wilhelm Z. 41-45.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nepál témájú médiaállományokat.