Kirgizisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kirgiz Köztársaság
Кыргыз Республикасы (kirgiz)
Кыргызская республика (orosz)
 Kirgizisztán zászlaja
Kirgizisztán zászlaja
 Kirgizisztán címere
Kirgizisztán címere
Nemzeti himnusz: Ак мөңгүлүү аска (Ak möñgülüü aska)
Kyrgyzstan in its region.svg

Fővárosa Biskek
é. sz. 42° 52′, k. h. 74° 36′
Legnagyobb város Biskek
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Almazbek Atambajev
Miniszterelnök Dzsantoro Szatübaldiev
Hivatalos nyelv kirgiz, orosz
Függetlenség Szovjetuniótól
Kikiáltása 1991. augusztus 31.
Elismerése 1991. december 25.

Tagság EBESZ, ENSZ, FÁK, IMF, WTO, SCO, KBESZ
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 112
Becsült 5 747 000 [1] fő (2013. október)
Rangsorban 112
Népsűrűség 27,4 fő/km²
GDP 2010 (forrás: IMF)
Összes 5,122 milliárd USD
PPP: 12,746 milliárd dollár
Egy főre jutó 940,9 USD
PPP: 2341,2 dollár
HDI (2009) 0,710 (120) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 199 951 km²
Rangsorban 86
Víz 4,08%%
Időzóna Kirgiz zónaidő (UTC+6)
Egyéb adatok
Pénznem Kirgiz szom (KGS)
Nemzetközi gépkocsijel KS
Hívószám 996
Internet TLD .kg

Kirgizisztán (régi szovjet elnevezéssel Kirgízia) közép-ázsiai ország. 1990 óta független, korábban a Szovjetunió egyik tagállama volt. Az országot Ázsia Svájcának is nevezik gyönyörű hegyvidékei miatt.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kirgizisztán domborzati térképe
Jeti-Ögüz sziklaformái, Issyk-Kul tartomány

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkeleten Kína, délnyugaton Tádzsikisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kazahsztán határolja. Területébe beékelődik a Ferganai-medence, amelynek nagyobb része Üzbegisztánhoz tartozik, de a völgy felső része Kirgizisztán területe. Itt az országhatár igen bonyolult futású, több enklávé és exklávé alakult ki.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kirgizisztán teljes területe hegyvidék. Északon a Kirgiz-hegység, középen a Tien-san, délen pedig a Turkesztáni-hegység vonulatai foglalják el az ország területét. Az ország legmagasabb pontja a Győzelem-csúcs, 7439 méter.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barskoön-vízesés, Issyk Kul tartomány
Ala-Arcsa Nemzeti Park egy része

Legjelentősebb folyója a Narin, tava az Iszik-köl. Jó közelítéssel mondható, hogy Kirgizisztán területe lefolyástalan, vagyis vizei nem jutnak el a tengerbe. Az Iszik-köl maga is lefolyástalan tó, a Narin pedig a Szir-darja felső folyása, így vízvidéke az Aral-tó vízgyűjtő területéhez tartozik.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen a hegyvidéken is nagyban függ az éghajlat a tengerszint feletti magasságtól. A Fergana-völgy éghajlata szubtrópusi, nyáron rendkívül forró. Efölött a hegyek lejtőinek éghajlata száraz kontinentális, a magas hegyeké pedig magashegyi.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kirgizisztánban is kiépültek a természetvédelem intézményei.[2]

Nemzeti park[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ala-Arcsa Nemzeti Park - a főváros, Biskek közelében egy magashegyi kanyon.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori város, Balaszagun egy maradványa a Burana torony.

Korai történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. 7-12. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.

A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte az ujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben a Tien-san hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A 12. században a kirgiz dominancia területe az Altajra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a 13. században kialakult a Mongol Birodalom, a kirgizek délre vonultak.

Az orosz befolyás kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század elején a mai Kirgizisztán déli része a Kokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgíziának neveztek, 1876-ban csatolták az Orosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult a Pamírba és Afganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után sokan Kínába menekültek. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, megszokott dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.

Szovjet időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban és megalakították a Kara-Kirgiz Autonóm Területet. (A Kara-Kirgiz terminust az 1920-as évek közepéig használták az oroszok, hogy megkülönböztessék a kirgizeket a kazahoktól, akiket szintén kirgiz néven említettek.) 1936. december 5-én a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió teljes jogú tagállama lett. A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultúra, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, kialakították a standardizált kirgiz irodalmi nyelvet. A 30-as évektől a kirgiz nemzeti kultúra minden területe ki volt téve Sztálin idejében a nemzetiségi tevékenység általános üldözésének.

A glasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.

1990 júniusában az üzbég többségű Osi területen etnikai összeütközés robbant ki az üzbégek és a tádzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.

Az 1990-es évek elején jelentős változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét, Aszkar Akajevet 1990 októberében beválasztották az elnökségbe. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.

1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa, Frunze, visszakapta forradalom előtti nevét Biskek. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. A Szovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88.7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.

1991. augusztus 19-én, amikor Moszkvában az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat, Akajevet leváltották posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten összeomlott, Akajev és German Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.

Függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991 októberén Akajevet ellenjelölt nélkül, a szavazatok 95%-ával választották meg köztársasági elnökké. December 21-én Kirgizisztán négy másik közép-ázsiai köztársasággal együtt belépett az újonnan alapított Független Államok Közösségébe. 1992-ben Kirgizisztán tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnök Kurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnök Feliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.

Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.

Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.

2007 decemberi választások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 során Kurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, az Ak Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.[3] Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.[4]

2010 áprilisi zavargások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. április 6-án súlyos kormányellenes tüntetések kezdődtek Talasz városában, ahol a tömeg elfoglalta a tartományi kormányzói hivatalt.[5] A zavargások később több városra, köztük Biskekre is átterjedtek, és halálos áldozatokat követelő véres összecsapásokká fajultak. Április 7-én a zavargások során a kormány több tagját, így a belügyminisztert és az első miniszterelnök-helyettest is túszul ejtették és megverték; a kormányzat és a média számos épületét elfoglalták.[6] Ugyanezen a napon Danyijar Uszenov kormányfő rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendelt el az ország egész területére.[7] A nap folyamán a tüntetők a fővárosban feldúlták a parlament épületét, és felgyújtották a főügyészség és az adóhatóság épületeit. Estére a kormány lemondott, az államfő – az előzetes, zavaros hírek szerint – repülőn hagyta el Biskeket, az ellenzék pedig koalíciós kormányt alakított. Április 8-án reggelre azonban kiderült, hogy Bakijev elnök Dzsalalabad városába menekült. A zavargások során 89 ember vesztette életét, a sebesültek száma pedig meghaladta az 500-at.[8]

Bakijev még április folyamán elhagyta az országot és előbb Kazahsztánba, majd Fehéroroszországba menekült. Az év folyamán júniusban újabb etnikai alapú zavargások törtek ki az ország déli részén fekvő Os-ban a kirgizek és az üzbég, valamint tádzsik kisebbség között. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány katonai erővel állította helyre a rendet, a konfliktusnak 893 halálos áldozata volt és több ezren menekültek el a környékről a szomszédos Üzbegisztánba.

A 2010-es év folyamán az Ideiglenes Nemzeti Kormány új alkotmánytervezetet dolgozott ki, melynek elfogadása után Kirgizisztán parlamentáris köztársasággá alakult. A 2011. októberében tartott elnökválasztáson Almazbek Atambajevet választották meg, így ő az első kirgiz államfő, aki békés úton vette át a hatalmat, az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almazbek Atambajev, az ország államfője

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kirgiz Demokratikus Mozgalom

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 7 tartományból és 1 fővárosi területből áll.

Kirgizisztán tartományai
  1. Biskek
  2. Batken
  3. Csüi
  4. Dzsalalabad
  5. Narin
  6. Os
  7. Talasz
  8. Iszik-köl

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi és új házak a fővárosban, Biskekben
Os város
Jurtában élő család az Iszik-köl (Iszik-tó) közelében

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népesség: 5 747 000 fő (2013. októberi becslés)
  • Népsűrűség: 26 fő/km²
  • Népességnövekedés: 1,32% (2006 becslés)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 64 év, nők 72 év (2006 becslés)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 30,9%, 15-64 éves 62,9%, 65 év feletti 6,2%
  • Városi lakosság aránya: 38,9% (1999)
  • Írástudatlanság: 3% (1999)

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hivatalos nyelv: kirgiz, orosz
  • Népek: kirgiz 64,9%, üzbég 13,8%, orosz 12,5%, dungan 1,1%, ukrán 1%, ujgur 1%, egyéb 5,7%
  • Vallások: szunnita muszlim 75%, orosz ortodox 20%, egyéb 5%
  • Írásrendszer: Cirill ábécé

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Os-bazár egy része, Biskek
A Toktogul vízerőmű

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyvidéki ország gazdasági életét a mai napig a mezőgazdaság (gyapot termesztés, nomád pásztorkodás) határozza meg. Jelentéktelen ipara is van (arany-, higany-, illetve urán-ércet bányásznak).

1995-ben lényeges gazdasági fellendülés volt észlelhető, a GDP éves növekedése 5%. Az ország nemzeti valutája a kirgiz szom (KGS). Az egy főre eső GNP 280 USD.

A kivitel fő mezőgazdasági terméke a gyapot, a gyapjú és a hús. A kibányászott ércek szinte teljes része exportra kerül. Az import energia-hordozókból, gépipari termékekből és élelmiszerekből áll.

Az utóbbi években megnőtt a kábítószer-termelés is.

Fő gazdasági partnerei: Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos zenészek, Karakol

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Isszik-Ata üdülőhely meleg vizű forrásainak egy medencéje

Altyn Arasan hőforrás, Ala kul - tengerszem, Karakoltól Dél-re fantasztikus kirándulóhelyek.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1.: újév (Жаңы жыл)
  • március 8.: nőnap
  • március 21.: Nooruz (Нооруз)
  • május 1.: a munka ünnepe
  • május 5.: az alkotmány napja (День конституции)
  • május 9.: a győzelem napja
  • augusztus 31.: nemzeti ünnep (Эркин күнү)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirgizisztán témájú médiaállományokat.