Földgáz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A világ földgázkitermelése (m³/év)
Földgázfeldolgozó üzem

A földgáz, amely tiszta formájában színtelen, szagtalan és átlátszó gáz, fosszilis tüzelőanyag.

A földgáz néhány métertől több mint 5000 méteres mélységig található, nyomása némely esetben meghaladja a 300 bart, hőmérséklete pedig a 180 °C-ot, függően a lelőhely mélységétől. A földgáz szénhidrogén alapú gázok gyúlékony elegye. Könnyű felismerhetősége végett a jellegzetesen kellemetlen szagú etil-merkaptánt vagy más nevén etántiolt használják.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínaiak már időszámításunk előtt földgázt használtak templomaik megvilágítására. A gázt bambuszcsöveken vezették. Ez volt az első példája a földgáz szervezett kitermelésének és vezetésének. Az újkorban, a 19. században a földgázt az Amerikai Egyesült Államokban kezdték el alkalmazni Fredóniában, fűtési célokra. Nagyobb mértékben 1884 óta alkalmaznak földgázt, amikor 23 kilométeres vezetéken át juttatták el Pittsburghbe, ahol a fűtésen kívül világításra is használták. 1950-ig az USA volt a földgáz szinte egyedüli kitermelője, majd csatlakozott Oroszország, Kanada, Hollandia, Nagy-Britannia, Norvégia, Németország, Románia, Olaszország, Mexikó, Venezuela, Algéria, Nigéria, Indonézia, Malajzia, és nem olyan régen a Közép-Kelet országai.

Összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A földgáz tipikus összetétele:

Metán CH4 97%
Etán C2H6 0,919%
Propán C3H8 0,363%
Bután C4H10 0,162%
Szén-dioxid CO2 0,527%
Oxigén O2 0-0,08%
Nitrogén N2 0,936%
Nemesgázok: Ar, He, Ne, Xe nyomelemként

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A földgáz nem mérgező, a levegőnél könnyebb (sűrűsége megközelítőleg 0,68 kg/m³ míg a levegőé 1,293 kg/m³). A földgáz mennyiségét Magyarországon gáztechnikai normál köbméterben mérik (1 m³ megfelel annak a gázmennyiségnek, melynek térfogata 1,01325 bar nyomáson és 15 °C fokon 1 m³, de a fogyasztókkal való elszámolásnál az energiatartalmat (MJ) is alapul veszik. Az energiatartalom a gázösszetételtől függő fűtőérték (MJ/m³) és a mennyiség (m³) szorzata.

Fontos az, hogy megkülönböztessük a földgázt a cseppfolyósított gázoktól (LPG vagy propán, propán-bután gáz), amelyek főleg a kőolaj-feldolgozás termékei, tartályokban és palackokban tárolhatók. Ezek a cseppfolyósított gázok elpárologva is nagyobb sűrűségűek a levegőnél. A földgáz tökéletes égése során kék lánggal ég, káros égéstermékek, korom, hamu nélkül, igen kevés szén-monoxid és kén-dioxid kibocsátással – ezáltal környezetvédelmi szempontból a legtisztább energiahordozók egyike.

A földgáz robbanóképes elegyet alkot, ha a levegővel 5 és 15% közötti arányban elegyedik! Függően a gáz összetételétől, a nyomástól és az alsó robbanáshatártól a földgáz legalacsonyabb gyulladási hőmérséklete 595–645 °C.

Szállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tisztítást (gázelőkészítést) követően a földgáz jellemzően nagy átmérőjű nemzetközi gázszállító vezeték-rendszeren, kisebb hányadban folyékony halmazállapotban speciális tartályhajókon jut el a nemzeti gázszállító rendszerekig, majd kereskedők közvetítésével gázelosztó vezetékeken egészen a fogyasztókig. A földgáz mint energiahordozó legfontosabb előnye az elektromos árammal szemben, hogy a szállítása nagy távolságra sokkal hatékonyabb (kisebb hálózati veszteség), valamint tárolni is lehet.

A leválasztott propán-bután gázt (LPG) cseppfolyósítva palackozva hozzák forgalomba, fűtőanyagként használják. A földgáz az egyik legáltalánosabban elterjedt és legsokoldalúbb fűtőanyag, üzemanyag és vegyészeti alapanyag. Amennyiben lakossági gázellátásra használják, egyéb gázokkal (dietil-szulfid) keverik, amelyek jellegzetes szagot kölcsönöznek neki. Így az egyébként szagtalan földgáz észlelhető szivárgás esetén. A földgázt elsősorban csővezetéken továbbítják a felhasználás helyére, de az utóbbi időben terjed a cseppfolyósított szállítás is. A cseppfolyósított földgáz elterjedt angol rövidítése LNG (Liquefied Natural Gas). Ez a megoldás lényegesen drágább, mint a csővezetékes szállítás.

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország helyileg nagyon jelentős, világméretekben közepes földgázkészletekkel rendelkezik. Kitermelése már az 1910-es évektől folyik, az 1945-ös visszaeséstől eltekintve az 1990-es évekig folytonosan növekvő ütemben. Ettől kezdve a kutatásra fordítandó összegek csökkenésével és külföldi vásárlási kötelezettségek vállalásával a termelés ismét visszaesett. Ma már Magyarország egyoldalú importfüggőségéről beszélnek. Az ország sosem volt önellátó földgázból, pedig lehetett volna. 1979-ben például az éves földgázkitermelés 6,5 milliárd m³ volt, miközben az azévi fogyasztás 7 milliárd m³. Mégis 1,5 milliárd m³ földgázt vásároltunk ugyanabban az évben a Szovjetuniótól.[1]

A magyar energiatermelés 1988–1990-től stagnál, miközben jelentős készleteink vannak energiahordozókból. Magyarország még ki nem aknázott földgázkészletét mintegy 120 milliárd m³-re becsülik.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jámbor Áron: Ásványi nyersanyagok kutatása és teleptana (mélyfúrás-kutatás), Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982. ISBN nélkül

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a földgáz címszót a Wikiszótárban!