Szíria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szíriai Arab Köztársaság
الجمهورية العربية السورية
(al-Dzsumhúrija al-Arabijja asz-Szúrijja)

Szíria zászlaja Szíria címere
Himnusz: Hommát ed-Dijár
Főváros	Damaszkusz é. sz. 33°30′ k. h. 36°18′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	köztársaság
- Elnök	Bassár al-Aszad
- Miniszterelnök	Muhammad Nádzsi l-Otari
Hivatalos nyelv	arab
Beszélt nyelvek	arab, örmény, kurd, arámi, adige
függetlenség	Vichy Franciaországtól
- kikiáltása	1944. január 1.
- elismerése	1946. április 17.
Terület
- Összes	185 180 km² (86.)
- Víz (%)	0,06%
Népesség
- 2005 évi becslés	18 448 752  (55.)
- Népsűrűség	100 fő/km²
GDP	2003
- Összes
- Egy főre jutó	3 300
HDI ()	(.) –
Pénznem	Szír font (SYP)
Időzóna	(UTC+2)
Internet TLD	.sy
Nemzetközi gépkocsijel	SYR
Hívószám	+963
Irak Törökország Libanon Jordánia Izr. Szaúd-Arábia DAMASZKUSZ al-Haszaka Aleppó ar-Rakka Latakia Dzsabla Baniyas Dajr az-Zaur Hama Tartúsz Homsz Tadmur Kuneitra asz-Szuvajdá Föld- kö- zi- ten- ger Eufrátesz Golán-fennsík térkép szerkesztése

Szíria egy Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Muszlim arab állam jelentős keresztény vallási és kurd, örmény, illetve asszír nemzeti kisebbségekkel.

A tágabban értelmezett, döntően mindig is sémi lakosságú szíriai térség – melybe Fönícia és Palesztina területe is beletartozik – hosszú története során szemtanúja volt az ember letelepülésének, majd pozíciója révén fontos kereskedelmi utak kereszteződése, illetve kultúrák és birodalmak ütközőpontja volt az egész ókorban és a középkorban is. Történelmének viszonylag nyugalmas időszakát az Oszmán Birodalomban eltöltött mintegy 400 év jelentette 1517-től 1918-ig, de a 20. században, a Közel-Kelet folytonos válságában ismét meghatározó jelentőségű színtérré, az 1946-ban függetlenedő szíriai arab állam pedig főszereplővé vált.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Fekvése, határai 1.2 Domborzat 1.3 Vízrajz 1.4 Éghajlat 1.5 Élővilág, természetvédelem 2 Történelem 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Mezőgazdaság 5.2 Bányászat, ipar 5.3 Kereskedelem 5.4 Egyéb adatok 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepek 11 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Fekvése, határai

Szíria a keleti félgömb 35° és 43° hosszúsági fokok, illetve az északi félgömb 32° és 38° szélességi körei között fekszik a Közel-Keleten. Területe 185 180 négyzetkilométer, amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található. Az államhatár hossza mintegy 2253 kilométer, ebből 193 kilométer tengerpart. Az állam legnagyobb szélessége nyugat-keleti irányban kb. 830 kilométer, észak-déli irányban pedig kb. 740 kilométer.

Nyugaton Libanonnal és a Földközi-tengerrel, északon Törökországgal (egy rövid északkeleti szakaszon a Tigris a határ a két állam között), keleten Irakkal, délen pedig Irak mellett Jordániával és délnyugaton a Szíria által hivatalosan el nem ismert, a szíriai Golán-fennsíkot 1967 óta megszállás alatt tartó Izraellel határos. Korábban Törökországgal szemben is határvita állt fenn az Antakya központú Hatay tartomány kapcsán, de ez mára elült.

[szerkesztés] Domborzat

A termékeny, homokdűnés, csak kevés tengerparti szirt által megszakított parti síkságot az észak-déli irányban húzódó, főleg mészkőből és dolomitból felépülő Nuszajríja-hegység és folytatása, a libanoni és izraeli határon húzódó Antilibanon választja el az ország belső részeitől. A Nuszajríja- és a Závija-hegység között húzódik a Szír–jordán-árok szíriai szakasza, amely az Eurázsiai- és az Arab-tábla határvonala. Benne kanyarog az Orontész, melynek völgye szintén termékeny, hasonlóan a tenger felől érkező, nedves légáramlatok hatásának kitett nyugati lejtőkhöz a Nuszajríja-hegységben, melynek legmagasabb csúcsa, a Dzsebel Nabi Júnisz 1575 méteres.

Az Antilibanon és a Nuszajríja-hegység között Homsz városánál egy szoros található, mely évezredek óta kedvelt kereskedelmi útvonal – jelenleg is itt fut a libanoni Tripoliba menő autópálya és vasútvonal.

Az Antilibanonban emelkednek Szíria legnagyobb csúcsai, köztük ország legmagasabb pontja, a 2814 méteres Dzsebel es-Sejk (izraeli megszállás alatt, ivrit neve Har Hermon). Az ország délnyugati csücskében terül el a vulkanikus eredetű Haurán magasföld, amely a Földközi-tenger felől érkező csapadéknak köszönhetően az ország legtermékenyebb övezetei közé tartozik. A Hauránnal kezdődik a Harrát as-Sám elnevezésű, Jordánia és Szaúd-Arábia területére is átnyúló vulkanikus mező; ennek része a legmagasabb pontján 1803 méteres Drúz-hegység (Dzsebel ed-Durúz), a szíriai drúz szekta lakhelye.

Az ország keleti felét egy kiterjedt fennsík uralja, amit hegyláncok szelnek ketté: a Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisri-hegység északkeleti-keleti irányban húzódnak egészen az Eufráteszig. A hegylánctól délre fekvő hatalmas, száraz, terméktelen területek a Szír-sivataghoz tartoznak. A Törökország felől délkeleti irányban Irakba tartó Eufrátesz és a török határon magasodó hegyek közti sík terület, a Dzsazíra a mezopotámiai folyam mellékfolyóinak köszönhetően termékeny és jól művelhető.

[szerkesztés] Vízrajz

Az ország területének meglehetősen csekély százalékát, alig 1 130 km²-t tesz ki a vízfelület. Messze a legjelentősebb vízfolyás az Eufrátesz, amely a szíriai víztartalék mintegy 80%-át teszi ki. Mind az Eufrátesz, mind a Dzsazírát átszelő nagy mellékfolyói, a Hábúr és a Balih Törökországban erednek; a jobb part felől ezzel szemben csak csekély vízhozamú, ideiglenes vízfolyások táplálják. 1968–1973 között épült meg szovjet segítséggel Rakka felett a Tabaka-gát, amely a tervekkel ellentétben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem energiatermelés, sem az öntözhető terület növekedése tekintetében. A gát révén jött létre a 80 kilométer hosszú Aszad-tó, Szíria legnagyobb édesvíz-felülete.

Az ország déli, sivatagos vidékein csak kevés vízfolyás akad, közülük sok csak időszaki, de ezek elengedhetetlenül fontosak az oázisok fenntartásához. A legfontosabb ezek közül az Antilibanonban eredő, majd a Szír-sivatagban elenyésző Barada, mely évezredek óta táplálja azt az oázist, melynek területén Damaszkusz jött létre.

A nyugati országrészben jelentős szerepet tölt be a Bibliából is ismert Orontész (arab nevén al-Ászi), mely Libanonban ered és Törökországba tart, és vizét szintén előszeretettel használják öntözésre.

[szerkesztés] Éghajlat

Szíriában alapvetően a szubtrópusi klíma az uralkodó, mely azonban az ország egyes tájain eltérő módon jelentkezik. A tengerparti rész alapvetően mediterrán, így meglehetősen nagy mennyiségű esőben részesül, de a Nuszajríja-hegység és az Antilibanon láncai nagyrészt megakadályozzák, hogy kelet felé is jusson a csapadékból.

A Nuszajríja-hegység, a török határ hegyvidékei, illetve a sivatag peremén húzódó hegyek által határolt terület félszáraz, sztyeppi jellegű terület, itt átlagosan évi 75-100 centiméter csapadék hullik, zömmel a november és május közti időszakban. Az átlagos középhőmérséklet 7,2°C januárban és 26,6°C augusztusban. A fagy ebben a régióban ismeretlen, hó legfeljebb a Nuszajríja-hegység csúcsain jelenik meg. Hasonló viszonyok jellemzik az Antilibanontól keletre eső területeket, így Damaszkusz vidékét is. Szíria legkeletebbi része, az Eufrátesz vidéke szintén sztyeppjellegű terület, kb. 25 centiméternyi csapadékkal évente – itt a víz elsősorban a folyókból származik. A nyár forró, de november és március között komoly fagyok is előfordulnak.

A Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisri-hegységtől délre és az Antilibanontól keletebbre eső vidék kopár és száraz, forró sivatag. Nyaranta gyakran emelkedik 43,3°C fölé a hőmérséklet. Évente kevesebb, mint 10 centiméternyi csapadék éri a területet. Februárban és májusban gyakoriak a homokviharok.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Az emberi tevékenység nagyrészt a mediterrán parti sávban összpontosul, így a természetes élővilág itt szorult vissza a leginkább. Főleg a magasabb régiókban maradt meg a bozótos jellegű növényzet (pl. tamariszkuszfélék), az Anszáríja-hegységben pedig fenyvesmaradványok, a szárazabb központi részeken pedig tölgyesek vannak. Az ország több mint felét kitevő sztyeppi övezetben a dombosabb vidékeken a terpentin-pisztácia (Pistacia terebinthus), a síkságon pedig a fehér üröm (Artemisia absinthium) a jellemző. A Drúz-hegységben több helyen sűrű, száraz, tüskés macchia az uralkodó.

Az állatvilág részben mediterrán, részben sivatagi jellegű, és a legzavartalanabb a sivatag és a sztyepp embertől elkerült vidékein. Ezeken a területeken számos hüllő- és ízeltlábúfaj osztozik. Az emlősöket elsősorban a rágcsálófajok, illetve az ezekre és a madarakra vadászó kisragadozók (számos macskaféle, vörös róka, aranysakál, csíkos hiéna) képviselik. Az emberi tevékenységnek köszönhetően a nagytermetű, legelő állatokkal együtt a nagyragadozók száma is megcsappant, elsősorban a 20. században. Az előbbi csoportot ma már jóformán csak a golyvás gazella (Gazella subgutturosa) és a mezopotámiai dámvad (Dama dama mesopotamica) képviseli, míg az utóbbiakra elsősorban a farkas helyi alfaja (Canis lupus arabs), illetve a hegyekben élő, nagyon ritka szíriai barnamedve (Ursus arctos syriacus) a példa. Tervezik az arab bejza (Oryx leucoryx) visszatelepítését. Szíria fontos madártelelőhely, számos ritka faj (pl. a lilebíbic) telel itt. A helyi madárvilág ritkaságai közé tartozik a kerecsensólyom (Falco cherrug), a dögkeselyű (Neophron percnopterus), a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), vagy a tarvarjú (Geronticus eremita).

A szíriai környezetvédelem legsúlyosabb gondját a gyors ütemű népességnövekedés jelenti, amely fokozotott szennyezéssel jár együtt. A termékeny területeken összpontosuló népesség ellátása a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztését igényli, ami rombolja a természetes élőhelyeket. A túllegeltetés és túlhalászat is komoly károkat okoz. A szír kormány 1991-ben a FAO támogatásával hozta létre első természetvédelmi területét, a fallal körülvett Talíla rezervátumot Palmüra romvárosa közelében, ahol számos sivatagi faj sikeresen szaporodik. Az ország 1998-ban csatlakozott a ramsari egyezményhez az Aleppó közelében fekvő Szabhat al-Dzsabbul időszakos tó védetté nyilvánításával.

[szerkesztés] Történelem

A mai tágabban értelmezett szír térségben mutathatók ki az emberi megtelepedés első jelei. Körülbelül Kr. e. 18 000 – Kr. e. 11 000 között létezett Palesztina területén a paleolitikus Kebara-kultúra, ami az állandó települések megjelenése miatt fontos. Magán a szír államterületen csak az ezt felváltó, mintegy Kr. e. 11 000 – Kr. e. 9 300 között létezett mezolitikus Natúf-kultúra leletei kerültek elő, elsősorban az Eufrátesz völgyéből. Ezt követően mintegy kétezer évig az ún. PPNA dominált a térségben, melynek egyik legfontosabb lelőhelye a szíriai Dzserf al-Ahmar. A PPNB és PPNC szintén a régióban fejlődött ki, hasonlóan az immár kerámiájáról is ismert, szintén neolitikus Halaf-kultúrához (Kr. e. 6. évezred), amely a szíriai Tell Halafról kapta a nevét.

Ezt követően a fejlődésben keletebbre tolódott a hangsúly. A Haszúna-kultúra a mai Irakban, Moszul környékén, Észak-Mezopotámiában alakult ki, az ezt felváltó Ubaid-kultúra (Kr. e. 5. évezred) viszont már Urban és környékén, a Perzsa-öbölhöz közel jelent meg. Az Ubaid-kultúrát felváltó ún. Uruk-kultúra (Kr. e. 4. évezred) erősen éreztette hatását Szíriában is.

Az ókorban Szíria fontos kereskedelmi csomóponttá vált, a térség tengerpartjának, Föníciának városai pedig a leggazdagabbak közé tartoztak. Nem véletlen, hogy a Kr. e. 2. évezredben a sok kisebb-nagyobb állam feletti befolyásért a nagyhatalmak – Hatti, Egyiptom, Asszíria – harcolt. A Kr. e. 8. század második felében végleg asszír fennhatóság alá került, majd rövid egyiptomi terjeszkedést követően az Újbabiloni, végül az Óperzsa Birodalom része lett. A szír térséget Kr. e. 332-ben foglalta el a makedón Nagy Sándor, az ő halála után hosszas harcokat követően a Szeleukidák dinasztiája szerezte meg a területet – igaz, birtoklásáért több háborút is vívtak az egyiptomi Ptolemaidákkal. A Szeleukidák hatalmának hanyatlásával a szír vidék maradt meg utolsó területüknek, itt Pompeius számolta fel véglegesen a királyságot, Syria néven provinciává szervezve a területet Kr. e. 64-ben. Syria provincia a parthus és újperzsa háborúk egyik fő színtere volt a későbbiekben.

Szíria területe 395-től a Keletrómai (Bizánci) Birodalom része, és hamarosan a monofizitizmus fellegvára lett, ami konfliktusokhoz vezetett a központi hatalommal. Bizánc hosszú háborúkat vívott Szíriában az Újperzsa Birodalommal, majd a 630-as években muszlim arabok hódították meg. Az Omajjád kalifák Damaszkuszban rendezték be központjukat, ám 750-es megbuktatásukkor a hatalmi központ Mezopotámia területére tevődött át, a bizánciak anatóliai területei ellen induló támadások kiindulópontjául szolgáló Szíria pedig hamarosan ismét ellenséges hatalmak befolyása alá került. A 9. században az egyiptomi Túlúnidák, majd a 10. században az Ihsídidák és a Fátimidák törekedtek az ellenőrzésére, északi területein pedig Aleppó központtal a Hamdánidák rendezkedtek be. Bizánc 10. századi ideiglenes erőre kapása során a régió északi részét és egyes tengerparti vidékeit a fennhatósága alá vonta, és a kései Hamdánidákat, majd a Mirdászidákat hűbéressé tette.

A 11. század végén kirobbanó keresztes háborúk során Szíria ás Palesztina vált a legfőbb hadszíntérré, igaz, csak egy viszonylag szűk, tengerparti sávon. A Fátimidákat Egyiptom élén felváltó, eredetileg Szíriát is kezükben tartó Ajjúbidákat a 13. században a mamelukok követték a térségben, akik végleg felszámolták a keresztes államokat, és a keletről érkezett mongol hódítókat megállítva birodalmukba olvasztották a térséget. 1517-ig uralkodtak a vidék felett, amikor is az Anatóliában és Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalom elpusztította birodalmukat, megszerezve területeit.

Szíria hivatalosan egészen 1920-ig Isztambul irányítása alatt állt, majd az angolok foglalták az első világháború során. 1920-ban Szíriában egy arab királyság alakult meg, amely nem volt hosszú életű, mert ugyanebben az évben a Népszövetség mandátumterületként a franciák közigazgatása alá helyezte az országot, melyet a franciák saját gyarmatukként kezeltek. Szíria 1944-ben kikiáltotta a függetlenségét, de csak az utolsó francia katona távozása után, 1946-ban nyerte el teljes önállóságát. 1958-1961 között csatlakozott Egyiptomhoz az Egyesült Arab Köztársaság nevű államszövetségben, majd annak felbomlását követően 1964-ben a Baasz párt került hatalomra, amely 1966-ban puccsszerűen kizárta a többi pártot a hatalomból. A baaszistákat azonban – főleg az 1967-es hatnapos háborúban Izraeltől elszenvedett vereséget követően – szintén belső ellentétek osztották meg, és 1970-ben a korábbi védelmi miniszter, az alavita Háfez el-Aszad vezetésével párton belüli hatalomátvétel történt (az ún. javító forradalom). Szíria, Egyiptom és Líbia egy újabb kísérletet tett az arab szövetség megvalósítására. 1972-ben alapították meg az Arab Köztársaságok Szövetségét, mely 1977-ben esett szét Líbia kiválásával. Eközben Aszad részt vett az 1973-as jom kippuri háborúban Egyiptom oldalán, 1976-tól kezdve pedig csapatokat állomásoztatott Libanon területén, amelyeket csak 2005-ben vontak ki az országból. A hidegháborúban Szíria a Szovjetunió támogatását élvezte, de felbomlása után röviddel, már 1991-ben részt vett az Egyesült Államok által Irak ellen indított Öbölháborúban. El-Aszad 2000-ben bekövetkezett haláláig irányította az országot, majd kisebbik fia, Bassár el-Aszad vette át a hatalmat, amit azóta is gyakorol.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Damaszkusz városa Ríf Dimask (szsz. „Damaszkusz vidéke”) al-Kunajtira (1967 óta izraeli megszállás alatt) Dara asz-Szuvajda Homsz Tartúsz Latakia (al-Ladzákíja) Hamá Idlib Aleppó ar-Rakka Dajr az-Zaur al-Haszaka

[szerkesztés] Védelmi rendszer

A szír hadsereg négy fegyvernemből áll, a szárazföldi erőkből, a légvédelemből, a légierőből és a flottábból. Sorozásos haderő, a szolgálati idő 30 hónap. A haderőben aktív szolgálatot teljesítő katonák összlétszáma 319 000, a tartalékosoké pedig 354 000 fő. A hadfelszerelés nagyrészt szovjet eredetű, a hidegháború idejéből származik.

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Városi lakosság aránya: 52%.
• Születéskor várható élettartam: férfiaknál 68 év, nőknél 71 év.
• Népességnövekedés: 2,45%.
• Írástudatlanság: 23,1%.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Szíria városai
Rangsor	Név		Lakosság		Kormányzóság
	Latin betűkkel	Arab betűkkel	1981-es népszámlálás	2006-es becslés
1.	Aleppó (Halab)	حلب	985 413	1 626 218	Aleppó
2.	Damaszkusz (Dimask)	دمشق	1 112 214	1 580 909	Damaszkusz
3.	Homsz	حمص	346 871	798 781	Homsz
4.	Hama	حماة	177 208	477 812	Hama
5.	Latakia (al-Ládzakija)	اللاذقية	196 791	346 026	Latakia
6.	Dajr az-Zaur	دير الزور	92 091	252 588	Dajr az-Zaur
7.	ar-Rakka	الرقة	87 138	182 394	ar-Rakka
8.	al-Báb	الباب	30 008	137 565	Aleppó
9.	Idlib	إدلب	51 682	135 619	Idlib
10.	Dúma	دوما	51 337	114 761	Ríf Dimask

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az országban a hivatalos nyelv az arab, de beszélik még a kurdot, az örményt és az újarámi nyelveket (pl. asszír), idegen nyelvként pedig az angolt, a franciát.

A lakosság 90%-a arab, 6%-a kurd, 2%-a örmény, 2%-a asszír és egyéb nemzetiségű.

A lakosság 89%-a muszlim, ebből 79% szunnita. A maradék 7%-ban alavita, 2%-ban drúz, 1%-ban pedig iszmáilita síita. Háfez Aszad hatalomra kerülése óta a zárt, titokzatos, meglehetősen ismeretlen közösséget alkotó alaviták irányítják az országot, és az egyéb muszlim felekezetek azóta ismerik el muszlimnak az alavitáknak. Az elsöprő többségben Drúz-hegységben élő drúzok szektája az iszmáilita síából nőtte ki magát, iszlámhoz sorolása nem egyértelműen elfogadott.

A lakosság mintegy 10%-át kitevő keresztény vallásúak kb. 55-60%-a ortodox hitű és az Antiochiai Ortodox Egyház tagja, kb. 15-20% pedig katolikus, szinte kizárólag keleti katolikus. A többi keresztény miafizita (Szír Ortodox Egyház és Örmény Apostoli Ortodox Egyház), ill. nesztoriánus, s más jelentéktelenebb keresztény felekezetek tagja.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Az ország területének mintegy 32%-a, mintegy 5,94 millió hektár alkalmas földművelésre, amelynek mintegy 83%-át (körülbelül 4,94 millió hektárt) művelnek is. A művelhető földterület mintegy hatvankét százaléka (3,7 millió hektár) az északi határnál fekvő Aleppó és Haszaka, illetve az Eufrátesz menti Rakka tartományokban helyezkedik el. A termőterület mintegy hatodán – zömmel szintén az északi tartományokban – öntözéses művelés folyik, amelyben nagy szerepe van az ország 225 gátjának, és külön minisztérium felügyeli. A három tartományban termelik meg az ország gabonájának és gyapotjának zömét – Haszaka tartományból származik mindkét termény 50%-a. A tengerparti tartományokban a téli, a déli és középső térségben a nyári gyümölcsök és zöldségek termelése a jellemző. A mediterrán éghajlatú parti síkságon narancs- és citromültetvényeket, szőlőt és olajfaligeteket művelnek, a terméketlen vidékeken pedig tevét, juhot és kecskét tartanak.

A népesség 48%-a vidéken él, és 1993-ban a teljes munkaerő mintegy 22,5%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Ugyanekkor a GDP 28%-át a mezőgazdasági termelés adta, és a terményexport az ország kivitelének mintegy 60%-át tette ki az olajat és származékait leszámítva.^[1]

[szerkesztés] Bányászat, ipar

Szíria területe ásványkincsekben (kőolaj, foszfát, mangán- és vasérc, kősó) gazdag. Iparára a petrolkémiai ipar, a műtrágyagyártás, a textil- és az élelmiszeripar a jellemző. A kézműiparnak (bőr) még mindig nagy a jelentősége.

[szerkesztés] Kereskedelem

Exportcikkek: nyersolaj, olajtermékek, textil, élelmiszerek. Importcikkek: gépek és járművek, élelmiszerek, élőállat, fémek és fémtermékek, vegyszerek. Főbb kereskedelmi partnerek: Németország, Olaszország, Törökország, Franciaország, Kína, Libanon, Dél-Korea.

[szerkesztés] Egyéb adatok

• Hazai össztermék (GDP)/fő: 3700 USD (2002-ben).
• Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 27%, ipar 23%, szolgáltatások 50%.
• Munkanélküliség: 20%.
• Munkaerő: 5 200 000 fő.
• Infláció: 0,9% (2002-ben).

[szerkesztés] Közlekedés

• Vasúthálózat hossza: 2743 km.
• Közúthálózat hossza: 43 381 km (melyből autópálya 717 km).

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

1. ^ A FAO Aquastat országtanulmánya (1997)

• Szíria.lap.hu (linkgyűjtemény)

Arab Liga
Algéria | Bahrein | Comore-szigetek | Dzsibuti | Egyesült Arab Emírségek | Egyiptom | Irak | Jemen | Jordánia | Katar | Kuvait | Libanon | Líbia | Marokkó | Mauritánia | Omán | Palesztina | Szaúd-Arábia | Szíria | Szomália | Szudán | Tunézia