Szíria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szíriai Arab Köztársaság
الجمهورية العربية السورية
(al-Dzsumhúrija al-Arabijja asz-Szúrijja)
Սիրիայի Արաբական Հանրապետություն
Komara Erebî ya Sûriyê
Szíriai Arab Köztársaság zászlaja
Szíriai Arab Köztársaság zászlaja
Szíriai Arab Köztársaság címere
Szíriai Arab Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Humát ad-Dijár (A hazaföld védői)
Syria in its region (claimed).svg

Fővárosa Damaszkusz
é. sz. 33° 30′, k. h. 36° 18′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Bassár el-Aszad
Miniszterelnök Vaer Nader al-Halki
Hivatalos nyelv arab
Beszélt nyelvek arab, örmény, kurd, arámi, adige
függetlenség Vichy Franciaországtól
kikiáltása 1944. január 1.
elismerése 1946. április 17.

Tagság ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 54
Becsült 21.987.000 fő (2014. július)
Rangsorban 54
Népsűrűség 100 fő/km²
GDP 2003
Egy főre jutó 3 300
Földrajzi adatok
Terület 185 180 km²
Rangsorban 86
Víz 0,06%%
Egyéb adatok
Pénznem Szír font (SYP)
Nemzetközi gépkocsijel SYR
Hívószám 963
Internet TLD .sy

Szíria (arabul سوريا – Sūriyā vagy سورية – Sūriya, ejtsd Szúrija, régebben használatos elnevezése الشام – aš-Šām – as-Sám) egy Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Muszlim arab állam jelentős keresztény vallási és kurd, örmény, illetve asszír nemzeti kisebbségekkel.

A tágabban értelmezett, döntően mindig is sémi lakosságú szíriai térség – melybe Fönícia és Palesztina területe is beletartozik – hosszú története során szemtanúja volt az ember letelepülésének, majd pozíciója révén fontos kereskedelmi utak kereszteződése, illetve kultúrák és birodalmak ütközőpontja volt az egész ókorban és a középkorban is. Történelmének viszonylag nyugalmas időszakát az Oszmán Birodalomban eltöltött mintegy 400 év jelentette 1517-től 1918-ig, de a 20. században, a Közel-Kelet folytonos válságában ismét meghatározó jelentőségű színtérré, az 1946-ban függetlenedő szíriai arab állam pedig főszereplővé vált.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szíria a keleti félgömb 35° és 43° hosszúsági fokai, illetve az északi félgömb 32° és 38° szélességi körei között fekszik a Közel-Keleten. Területe 185 180 négyzetkilométer, amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található. Az államhatár hossza mintegy 2253 kilométer, ebből 193 kilométer tengerpart. Az állam legnagyobb szélessége nyugat-keleti irányban kb. 830 kilométer, észak-déli irányban pedig kb. 740 kilométer.

Nyugaton Libanonnal és a Földközi-tengerrel, északon Törökországgal (egy rövid északkeleti szakaszon a Tigris a határ a két állam között), keleten Irakkal, délen pedig Irak mellett Jordániával és délnyugaton a Szíria által hivatalosan el nem ismert, a szíriai Golán-fennsíkot 1967 óta megszállás alatt tartó Izraellel határos. Korábban Törökországgal szemben is határvita állt fenn az Antakya központú Hatay tartomány kapcsán, de ez mára elült – igaz, hivatalos szír térképeken a hajdani és a jelenlegi határt egyaránt jelölik.

Szíria domborzati térképe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A termékeny, homokdűnés, csak kevés tengerparti szirt által megszakított parti síkságot az észak-déli irányban húzódó, főleg mészkőből és dolomitból felépülő Alavita-hegység (arabul Nuszajrijja- vagy Anszárijja-hegység) és folytatása, a libanoni és izraeli határon húzódó Antilibanon választja el az ország belső részeitől. A Nuszajrijja- és a Závija-hegység között húzódik a Szír–jordán-árok szíriai szakasza, amely az Eurázsiai- és az Arab-tábla határvonala. Benne kanyarog az Orontész, melynek völgye szintén termékeny, hasonlóan a tenger felől érkező, nedves légáramlatok hatásának kitett nyugati lejtőkhöz az Alavita-hegységben, melynek legmagasabb csúcsa, a Dzsabal Nabi Júnisz 1575 méteres.

Az Antilibanon és a Alavita-hegység vonulatai között Homsz városánál egy szoros található, mely évezredek óta kedvelt kereskedelmi útvonal – jelenleg is itt fut a libanoni Tripoliba menő autópálya és vasútvonal.

Az Antilibanonban emelkednek Szíria legnagyobb csúcsai, köztük az ország legmagasabb pontja, a 2814 méteres Dzsabal as-Sajh (Sejk-hegy, izraeli megszállás alatt, ivrit neve Har Hermon). Az ország délnyugati csücskében terül el a vulkanikus eredetű Haurán magasföld, amely a Földközi-tenger felől érkező csapadéknak köszönhetően az ország legtermékenyebb övezetei közé tartozik. A Hauránnal kezdődik a Harrát as-Sám elnevezésű, Jordánia és Szaúd-Arábia területére is átnyúló vulkanikus mező; ennek része a legmagasabb pontján 1803 méteres Drúz-hegység (Dzsabal ad-Durúz), a szíriai drúz szekta lakhelye.

Az ország keleti felét egy kiterjedt fennsík uralja, amit hegyláncok szelnek ketté: a Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisrí-hegység északkeleti-keleti irányban húzódnak egészen az Eufráteszig. A hegylánctól délre fekvő hatalmas, száraz, terméktelen területek a Szír-sivataghoz tartoznak. A Törökország felől délkeleti irányban Irakba tartó Eufrátesz és a török határon magasodó hegyek közti sík terület, a Dzsazíra jelentős része a mezopotámiai folyam mellékfolyóinak köszönhetően termékeny és jól művelhető.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének meglehetősen csekély százalékát, alig 1130 km²-t tesz ki a vízfelület. Messze a legjelentősebb vízfolyás az Eufrátesz, amely a szíriai víztartalék mintegy 80%-át teszi ki. Az Eufrátesz és a Dzsazírát átszelő egyik nagy mellékfolyója, a Rakka városánál belecsatlakozó Balíh egyaránt Törökországban ered; a másik fontos mellékfolyó, a Circesium ókori romjainál Eufráteszbe futó Hábúr pedig a határ szír oldalán fekvő Rasz al-Ajnnál bukkan felszínre, de ezt is számos török eredetű vízfolyás táplálja (a legfontosabb a Dzsagdzsag, amely Haszaka városánál fut bele). Az Eufráteszt a jobb part felől ezzel szemben csak csekély vízhozamú, ideiglenes vízfolyások táplálják. 19681973 között épült meg szovjet segítséggel Rakka felett a Tabaka-gát, amely a tervekkel ellentétben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem energiatermelés, sem az öntözhető terület növekedése tekintetében. A gát révén jött létre a 80 kilométer hosszú Aszad-tó, Szíria legnagyobb édesvíz-felülete.

Nória, azaz öntözésre szolgáló vízkerék Hamá városában az Orontészen

Az ország déli, sivatagos vidékein csak kevés vízfolyás akad, közülük sok csak időszaki, de ezek elengedhetetlenül fontosak az oázisok fenntartásához. A legfontosabb ezek közül az Antilibanonban eredő, majd a Szír-sivatagban elenyésző Barada, mely több ágra szakadva évezredek óta táplálja azt az oázist, melynek területén Damaszkusz jött létre.

A nyugati országrészben jelentős szerepet tölt be a Bibliából is ismert Orontész (arab nevén al-Ászi), mely Libanonban ered és Törökországba tart, és vizét szintén előszeretettel használják öntözésre.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szíriában alapvetően a szubtrópusi klíma az uralkodó, mely azonban az ország egyes tájain eltérő módon jelentkezik. A tengerparti rész alapvetően mediterrán, így meglehetősen nagy mennyiségű esőben részesül, de az Alavita-hegység és az Antilibanon láncai nagyrészt megakadályozzák, hogy kelet felé is jusson a csapadékból.

Az Alavita-hegység, a török határ hegyvidékei, illetve a sivatag peremén húzódó hegyek által határolt terület félszáraz, sztyeppi jellegű: itt átlagosan évi 750-1000 milliméter csapadék hullik, zömmel a november és május közti időszakban. Az átlagos középhőmérséklet 7,2 °C januárban és 26,6 °C augusztusban. A fagy ebben a régióban ismeretlen, hó legfeljebb az Alavita-hegység csúcsain jelenik meg. Hasonló viszonyok jellemzik az Antilibanontól keletre eső területeket, így Damaszkusz vidékét is. Szíria legkeletebbi része, az Eufrátesz vidéke szintén sztyeppjellegű terület, hozzávetőleg 250 milliméternyi csapadékkal évente – itt a víz elsősorban a folyókból származik. A nyár forró, de november és március között komoly fagyok is előfordulnak.

A Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisri-hegységtől délre és az Antilibanontól keletebbre eső vidék kopár és száraz, forró sivatag. Nyaranta gyakran emelkedik 43,3 °C fölé a hőmérséklet. Évente kevesebb, mint 100 milliméternyi csapadék éri a területet. Februárban és májusban gyakoriak a homokviharok.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberi tevékenység nagyrészt a mediterrán parti sávban összpontosul, így a természetes élővilág itt szorult vissza a leginkább. Főleg a magasabb régiókban maradt meg a bozótos jellegű növényzet (például tamariszkuszfélék), az Alavita-hegységben pedig fenyvesmaradványok, a szárazabb központi részeken pedig tölgyesek vannak. Az ország több mint felét kitevő sztyeppi övezetben a dombosabb vidékeken a terpentin-pisztácia (Pistacia terebinthus), a síkságon pedig a fehér üröm (Artemisia absinthium) a jellemző, a Drúz-hegységben pedig több helyen sűrű, száraz, tüskés macchia az uralkodó növényzet.

Az állatvilág részben mediterrán, részben sivatagi jellegű, és a legzavartalanabb a sivatag és a sztyepp embertől elkerült vidékein. Ezeken a területeken számos hüllő- és ízeltlábúfaj osztozik. Az emlősöket elsősorban a rágcsálófajok (leghíresebbjük a házikedvencként szerte a világon elterjedt, de a vadonban fokozottan veszélyeztetett szíriai aranyhörcsög), illetve az ezekre és a madarakra vadászó kisragadozók (számos macskaféle, vörös róka, aranysakál, csíkos hiéna) képviselik. Az emberi tevékenységnek köszönhetően a nagy termetű, legelő állatokkal együtt a nagyragadozók száma is megcsappant, elsősorban a 20. században. Az előbbi csoportot ma már jóformán csak a golyvás gazella (Gazella subgutturosa) és a mezopotámiai dámvad (Dama dama mesopotamica) képviseli, míg az utóbbiakra elsősorban a farkas helyi alfaja (Canis lupus arabs), illetve a hegyekben élő, nagyon ritka szíriai barnamedve (Ursus arctos syriacus) a példa. Tervezik az arab bejza (Oryx leucoryx) visszatelepítését. Szíria fontos madártelelőhely, számos ritka faj (például a lilebíbic) telel itt. A helyi madárvilág ritkaságai közé tartozik a kerecsensólyom (Falco cherrug), a dögkeselyű (Neophron percnopterus), a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), vagy a tarvarjú (Geronticus eremita).

A szíriai környezetvédelem legsúlyosabb gondját a gyors ütemű népességnövekedés jelenti, amely fokozott szennyezéssel jár együtt. A termékeny területeken összpontosuló népesség ellátása a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztését igényli, ami rombolja a természetes élőhelyeket. A túllegeltetés és túlhalászás is komoly károkat okoz. A szír kormány 1991-ben a FAO támogatásával hozta létre első természetvédelmi területét, a fallal körülvett Talíla rezervátumot Palmüra romvárosa közelében, ahol számos sivatagi faj sikeresen szaporodik. Az ország 1998-ban csatlakozott a ramsari egyezményhez az Aleppó közelében fekvő Szabhat al-Dzsabbul időszakos tó védetté nyilvánításával.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szír térség őskora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai tágabban értelmezett szír térségben mutathatók ki az emberi megtelepedés első jelei. Körülbelül Kr. e. 18 000 – Kr. e. 11 000 között létezett Palesztina területén a paleolitikus Kebara-kultúra, ami az állandó települések megjelenése miatt fontos. Magán a szír államterületen csak az ezt felváltó, mintegy Kr. e. 11 000 – Kr. e. 9 300 között létezett mezolitikus Natúf-kultúra leletei kerültek elő, elsősorban az Eufrátesz völgyéből. Ezt követően mintegy kétezer évig az ún. PPNA dominált a térségben, melynek egyik legfontosabb lelőhelye a szíriai Dzserf al-Ahmar. A PPNB és PPNC szintén a régióban fejlődött ki, hasonlóan az immár kerámiájáról is ismert, szintén neolitikus Halaf-kultúrához (Kr. e. 6. évezred), amely a szíriai Tell Halafról kapta a nevét. Ezt követően a fejlődésben keletebbre tolódott a hangsúly. A Haszúna-kultúra a mai Irakban, Moszul környékén, Észak-Mezopotámiában alakult ki, az ezt felváltó Ubaid-kultúra (Kr. e. 5. évezred) viszont már Urban és környékén, a Perzsa-öbölhöz közel jelent meg. Az Ubaid-kultúrát felváltó ún. Uruk-kultúra (Kr. e. 4. évezred) erősen éreztette hatását Szíriában is.

Bronz- és vaskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókorban Szíria fontos kereskedelmi csomóponttá vált, a térség tengerpartjának, Föníciának városai pedig a leggazdagabbak közé tartoztak. Nem véletlen, hogy a Kr. e. 2. és 1. évezredben a sok kisebb-nagyobb állam feletti befolyásért a nagyhatalmak – Hatti, Egyiptom, Asszíria – harcoltak. A bronzkor legfontosabb lelőhelyei Szíriából a Kr. e. 18. század elején Hammurapi babiloni király által lerombolt Mári, a hettita I.Murszilisznek Kr. e. 1600 táján áldozatul esett Ebla, illetve Ugarit tengerparti kereskedővárosa, amit a tengeri népek dúltak fel röviddel Kr. e. 1200 után. A kis helyi városállamok, így Hamath, Damaszkusz és Qatna Kr. e. 8. század második felében végleg asszír fennhatóság alá kerültek, majd rövid egyiptomi terjeszkedést követően az Újbabiloni, végül az Óperzsa Birodalom részei lettek.

A szír térséget Kr. e. 332-ben foglalta el a makedón Nagy Sándor, az ő halála után hosszas harcokat követően a Szeleukidák dinasztiája szerezte meg a területet – igaz, birtoklásáért több háborút is vívtak az egyiptomi Ptolemaidákkal. Az általuk alapított Antiokheiából uralkodó Szeleukidák – egyéb alapításaik közül kiemelkedik Apamea, Laodikeia (Latakia) és Dura-Európosz – hatalmának hanyatlásával a szír vidék maradt meg utolsó területüknek, itt Pompeius számolta fel véglegesen a királyságot, Syria néven provinciává szervezve a területet Kr. e. 64-ben. Syria provincia a parthus és újperzsa háborúk egyik fő színtere volt a későbbiekben. A 2. század elején meghódított Arabia Petraea provincia székhelye, Bostra, illetve a Szír-sivatagban virágzó, majd Rómával való szembekerülése után 3. században elpusztított Palmüra kereskedővárosa egyaránt a mai Szíria területén fekszik.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szíria területe 395-től a Keletrómai (Bizánci) Birodalom része, és hamarosan a monofizitizmus fellegvára lett, ami konfliktusokhoz vezetett a központi hatalommal, de ettől függetlenül virágzott a helyi gazdaság (ld. holt városok). Bizánc hosszú háborúkat vívott Szíriában az Újperzsa Birodalommal, ezt Justinianus nagy erődítési munkái is jelzik (Kaszr Ibn Vardán, Szergiopolisz/Ruszáfa, Halabijja, Palmüra). A kimerült birodalomtól a 630-as években muszlim arabok hódították meg. Az Omajjád kalifák Damaszkuszban rendezték be központjukat, ám 750-es megbuktatásukkor a hatalmi központ Mezopotámia területére tevődött át, a bizánciak anatóliai területei ellen induló támadások kiindulópontjául szolgáló Szíria pedig hamarosan ismét ellenséges hatalmak befolyása alá került. A 9. században az egyiptomi Túlúnidák, majd a 10. században az Ihsídidák és a Fátimidák törekedtek az ellenőrzésére, északi területein pedig Aleppó központtal a Hamdánidák rendezkedtek be. Bizánc 10. századi ideiglenes erőre kapása során a régió északi részét és egyes tengerparti vidékeit a fennhatósága alá vonta, és a kései Hamdánidákat, majd az őket Aleppó élén váltó Mirdászidákat hűbéressé tette.

A 11. század közepén az egész térség a szeldzsukok uralma alá került, akik néhány tengerparti erődítménybe szorították vissza a Fátimidákat, de rövid úton ismét több fejedelemség jött létre a térségben (pl. a Búridák damaszkuszi vagy a Munkidzidák sajzari emírsége). A század végén kirobbanó keresztes háborúk során Szíria ás Palesztina vált a legfőbb hadszíntérré, igaz, csak egy viszonylag szűk, tengerparti sávon. A kor jelentős erődítményei közé tartozik a Krak des Chevaliers, a margati vár, illetve a Szaladin-vár, valamint az aszaszinok Alavita-hegységben található, számos kisebb erőssége. A Fátimidákat Egyiptom élén felváltó, eredetileg Szíriát is kezükben tartó Ajjúbidákat a 13. században a mamlúkok követték a térségben, akik végleg felszámolták a keresztes államokat, és a keletről érkezett mongol hódítókat megállítva birodalmukba olvasztották a térséget. 1516-ig uralkodtak a vidék felett, amikor is az Anatóliában és Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalom legyőzte, a következő évben pedig elpusztította birodalmukat.

A 20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szíria hivatalosan egészen 1920-ig Isztambul irányítása alatt állt, majd az angolok és az általuk fellázított arabok foglalták el az első világháború során (ld. Arábiai Lawrence szerepét). 1920-ban Szíriában egy arab királyság alakult meg, amely nem volt hosszú életű, mert ugyanebben az évben a Népszövetség mandátumterületként francia igazgatás alá helyezte az országot.[1] A véresen levert lázadásokban jelentkező helyi ellenállás ellenére a franciák két évtizeden át saját gyarmatukként kezelték az országot, önhatalmúlag hasítva ki belőle Libanont, illetve adva át Alexandretta (Iskenderun) környékét Törökországnak. Szíria Charles de Gaulle kivonulási ígéretére 1944-ben kikiáltotta a függetlenségét, de csak az utolsó francia katona távozása után, 1946-ban nyerte el teljes önállóságát.[1]

A nemzetközi támaszt kereső köztársaság 1958-ban unióra lépett Egyiptommal, létrehozva az Egyesült Arab Köztársaság nevű államszövetséget, de a nyomasztó egyiptomi fölény miatt 1961-ben kilépett. 1964-ben az arab szocialista Baasz párt került hatalomra, amely 1966-ban puccsszerűen kizárta a többi pártot a kormányzatból. A baaszistákat azonban – főleg az 1967-es hatnapos háborúban Izraeltől elszenvedett vereséget és a Golán-fennsík izraeli megszállását követően – szintén belső ellentétek osztották meg, és 1970-ben a korábbi védelmi miniszter, az alavita Háfez el-Aszad vezetésével párton belüli hatalomátvétel történt (hivatalos megnevezése al-haraka at-taszhíhijja, azaz javító mozgalom). Szíria, Egyiptom és Líbia egy újabb kísérletet tett az arab szövetség megvalósítására: 1972-ben alapították meg az Arab Köztársaságok Szövetségét, mely 1977-ben esett szét Líbia kiválásával. Eközben Aszad részt vett az 1973-as „felszabadító” jom kippuri háborúban Egyiptom oldalán, 1976-tól kezdve pedig csapatokat állomásoztatott a polgárháborúba süllyedt Libanon területén, amelyeket csak 2005-ben vontak ki az országból. A hidegháborúban Szíria a Szovjetunió támogatását élvezte, de annak felbomlása után röviddel, már 1991-ben részt vett az Egyesült Államok által Irak ellen indított öbölháborúban.

A jelen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Romok a kormányerők egy légi bombázása után 2012. augusztusában az Aleppó melletti Azaz városában.

Háfez al-Aszad 2000-ben bekövetkezett haláláig irányította az országot, amikor kisebbik fia, Bassár al-Aszad vette át a hatalmat, amit azóta is gyakorol. Az ifjabb Aszad jelentősen enyhített apja kemény berendezkedésén, sőt az ország nemzetközi helyzetében is komoly változásokat ért el. Noha Rafík Haríri libanoni elnök 2005-ös meggyilkolása miatt, amit feltételezések szerint a szír titkosszolgálat szervezett meg, illetve iráni kapcsolatai, továbbá a Hezbollah és a Hamász támogatása miatt évekig megbélyegzett helyzetben volt, 2008-ban katari közvetítéssel ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot Libanonnal, Törökország által pedig tárgyalásokba kezdett Izraellel, kilátásba helyezve, hogy az 1948 óta tartó hadiállapotot a Golán-fennsík visszaszolgáltatása esetén hajlandó békével lezárni. Ugyanebben az évben megkönnyítette a külföldi befektetések országba áramlását, és csökkentette az üzemanyag állami dotációját, ami a gazdaság kapitalizálódása felé tett lépésként értelmezhető.

Az egyiptomi események hatására a szíriai ellenzék 2011. február 4-re hirdette meg a „harag napját”, de a tervezett kormányellenes tüntetésen nem jelent meg senki. A március közepén végül kisebb tüntetések kezdődtek Damaszkuszban, amiket a karhatalom gyorsan feloszlatott. Vidéken, mindenekelőtt Daraában, Szanamajnban és Latakiában ekkor több áldozatot követelő összecsapások alakultak ki a biztonsági erők és az 1963 óta érvényben lévő szükségállapot visszavonását, valamint a szabadságjogok biztosítását követelő tüntetők között. A véres ellencsapásokkal párhuzamosan a kormányzat reformokat és a szükségállapot megszüntetését helyezte kilátásba. Március 29-én a kormány bejelentette lemondását, ügyvezetővé az addigi miniszterelnököt, Nádzsi el-Otarit nevezték ki.

A felkelés során al-Aszad hadserege sorozatos kegyetlenkedéseket, mészárlásokat, tömeggyilkosságokat követett el az ellenük harcoló, dezertőrökből álló Szabad Szíriai Hadsereg katonái, és polgári lakosok, nők gyerekek ellen.[2][3][4][5] A kegyetlenkedések mértékét a helyszínen jelen lévő egyes nyugati újságírók a délszláv háborúhoz mérhetőnek nevezték.[6] Oroszország és Kína ellenállása miatt az ENSZ Biztonsági tanácsa nem lépett fel a diktatúra ellen[7], de a tömeggyilkosságok az Aszad rezsim fokozatos elszigetelődéséhez vezettek: a világ számos állama és szervezete, így az Arab Liga, az Európai Unió, Törökország és az Egyesült Államok is szembefordult a rezsimmel.[8][9][10][11][12] Az ENSZ és az Arab Liga szíriai különmegbízottjának, Kofi Annan korábbi ENSZ főtitkárnak a közvetítésével megszületett tűzszünet[13] 2012 áprilisi életbe lépése előtt a diktatúra hadserege fokozta a civilek elleni terrort[14], még egy Törökország területén lévő menekülttábort is megtámadtak.[15] 2013. augusztus 31-én Barack Obama bejelentette, hogy a kongresszus felhatalmazását fogja kérni Szíria megtámadására. Barack Obama rámutatott, hogy meggyőződése szerint jogában állna támadást indítania, de az ügy fontossága miatt a törvényhozás vitáját és felhatalmazását kéri.[16]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szíria prezidenciális köztársaság, amelyet a CIA értékelése szerint egy autoritárius katonai rezsim irányít.[17] Az ország jelenleg érvényes alkotmánya 1973. március 13-án lépett érvénybe.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvényhozó testület a 250 képviselőből álló, egykamarás Madzslisz as-Saab (nagyjából Nemzetgyűlésnek fordítható), melynek tagjait négyévente választják. A legális pártok – legnagyobbjuk a köztársasági elnök vezetése alatt álló Baasz párt – a Nemzeti Progresszív Frontba tömörülve vesznek részt a nemzetgyűlési munkában. A végrehajtó hatalom feje a köztársasági elnök: ő nevezi ki az elnökhelyetteseket, illetve a miniszterelnököt és annak helyetteseit.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szíria kormányzóságai
  1. Damaszkusz városa
  2. Ríf Dimask (szsz. „Damaszkusz vidéke”)
  3. al-Kunajtira (1967 óta izraeli megszállás alatt)
  4. Daraa
  5. asz-Szuvajdá
  6. Homsz
  7. Tartúsz
  8. Latakia (al-Ladzákíja)
  9. Hamá
  10. Idlib
  11. Aleppó
  12. ar-Rakka
  13. Dajr az-Zaur
  14. al-Haszaka

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szír hadsereg négy fegyvernemből áll, a szárazföldi erőkből, a légvédelemből, a légierőből és a flottából. Sorozásos haderő, a szolgálati idő 30 hónap. A haderőben aktív szolgálatot teljesítő katonák összlétszáma 319 000, a tartalékosoké pedig 354 000 fő. A hadfelszerelés nagyrészt szovjet eredetű, a hidegháború idejéből származik.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Damaszkusz

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városi lakosság aránya: 52%.
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 68 év, nőknél 71 év.
  • Népességnövekedés: 2,45%.
  • Írástudatlanság: 23,1%.
  • Szíria lakosainak közel fele 15 évesnél fiatalabb.[18]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szíria városai
Rangsor Név Lakosság Kormányzóság
Latin
betűkkel
Arab
betűkkel
1981-es
népszámlálás
2006-es
becslés
1. Aleppó (Halab) حلب 985 413 1 626 218 Aleppó
2. Damaszkusz (Dimask) دمشق 1 112 214 1 580 909 Damaszkusz
3. Homsz حمص 346 871 798 781 Homsz
4. Hama حماة 177 208 477 812 Hama
5. Latakia (al-Ládzakija) اللاذقية 196 791 346 026 Latakia
6. Dajr az-Zaur دير الزور 92 091 252 588 Dajr az-Zaur
7. ar-Rakka الرقة 87 138 182 394 ar-Rakka
8. al-Báb الباب 30 008 137 565 Aleppó
9. Idlib إدلب 51 682 135 619 Idlib
10. Dúma دوما 51 337 114 761 Ríf Dimask

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aleppó Nagy Mecsetjének belső udvara

Az országban a hivatalos nyelv az arab, de beszélik még a kurdot, az örményt és az újarámi nyelveket (például az asszírt), idegen nyelvként pedig az angolt és a franciát.

A lakosság 90%-a arab, 6%-a kurd, 2%-a örmény, 2%-a asszír és egyéb nemzetiségű.

A lakosság 89%-a muszlim, ebből 79% szunnita. A maradék 7%-ban alavita, 2%-ban drúz, 1%-ban pedig iszmáilita síita. (Háfez el-Aszad hatalomra kerülése óta a zárt, titokzatos, meglehetősen ismeretlen közösséget alkotó alaviták irányítják az országot, és az egyéb muszlim felekezetek csak azóta ismerik el muszlimnak az egyébként iszlámhoz képest meglehetősen szélsőséges nézeteket valló alavitákat. Az elsöprő többségben Drúz-hegységben élő drúzok szektája az iszmáilita síából nőtte ki magát, iszlámhoz sorolása azonban nem egyértelműen elfogadott.)

A lakosság mintegy 10%-át kitevő keresztény vallásúak kb. 55-60%-a ortodox hitű és az antiochiai ortodox egyház tagja, kb. 15-20% pedig katolikus, szinte kizárólag keleti katolikus. A többi keresztény miafizita (Szír Ortodox Egyház és örmény apostoli ortodox egyház), ill. nesztoriánus, s más kevésbé jelentős keresztény felekezetek tagja.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy olajfaliget az országban

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének mintegy 32%-a, azaz körülbelül 5,94 millió hektár alkalmas földművelésre, amelynek mintegy 83%-át (4,94 millió hektárt) művelnek is. A művelhető földterület mintegy 62%-a (3,7 millió hektár) az északi határnál fekvő Aleppó és Haszaka, illetve az Eufrátesz menti Rakka tartományokban helyezkedik el. A termőterület mintegy hatodán – zömmel szintén az északi tartományokban – öntözéses művelés folyik, amelyben nagy szerepe van az ország 225 gátjának, és külön minisztérium felügyeli. A három tartományban termelik meg az ország gabonájának és gyapotjának zömét – Haszaka tartományból származik mindkét termény 50%-a. A tengerparti tartományokban a téli, a déli és középső térségben a nyári gyümölcsök és zöldségek termelése a jellemző. A mediterrán éghajlatú parti síkságon narancs- és citromültetvényeket, szőlőt és olajfaligeteket művelnek, a terméketlen vidékeken pedig tevét, juhot és kecskét tartanak.

A népesség 48%-a vidéken él, és 1993-ban a teljes munkaerő mintegy 22,5%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Ugyanekkor a GDP 28%-át a mezőgazdasági termelés adta, és a terményexport az ország kivitelének mintegy 60%-át tette ki az olajat és származékait leszámítva.[19]

Bányászat, ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőolajfinomító Homszban

Szíria területe ásványkincsekben (kőolaj, foszfát, mangán- és vasérc, kősó) gazdag. Iparára a petrolkémiai ipar, a műtrágyagyártás, a textil- és az élelmiszeripar a jellemző. A kézműiparnak (bőr) még mindig nagy a jelentősége.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Banképület és egy szálloda Damaszkuszban

Exportcikkek: nyersolaj, olajtermékek, textil, élelmiszerek. Importcikkek: gépek és járművek, élelmiszerek, élőállat, fémek és fémtermékek, vegyszerek. Főbb kereskedelmi partnerek: Németország, Olaszország, Törökország, Franciaország, Kína, Libanon, Dél-Korea.

Egyéb adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 3700 USD (2002-ben).
  • Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 27%, ipar 23%, szolgáltatások 50%.
  • Munkanélküliség: 20%.
  • Munkaerő: 5 200 000 fő.
  • Infláció: 0,9% (2002-ben).

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vasúthálózat hossza: 2743 km.
  • Közúthálózat hossza: 43 381 km (melyből autópálya 717 km).

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Palmüra romjainak egy része
Boszra római kori romjai
Mozifilm reklámja Aleppóban

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oktatás Szíriában térítésmentes és kötelező 6-tól 12 éves korig. Az iskolába járás 6 év általános iskolai évből áll, amelyet 3 év előkészítő vagy szakmai gyakorlat időszaka, valamint a 3 éves gimnáziumi vagy szakmai program. A második 3 éves blokk a felsőoktatásba bekerülés alapjait fekteti le a diákok részére. A teljes beiratkozások száma az utó gimnáziumi képzést adó iskolákba körülbelül 150 000. Az írástudatlanság aránya a szíriai nők körében a 15 és idősebbek figyelembe vétele esetén 9.3 %, míg ez az arány a férfiaknál 7.8%. Svéd jelentések szerint a szíriai kormány dolgozik azon, hogy felemeljék a kötelező iskolázottságot egészen 16 éves korig. A tankönyveket az Oktatási Minisztérium fizeti minden diák számára az alapozó általános iskoláktól kezdve egészen az egyetemig, ösztönözve a diákokat a tanulásra. Nem szíriai lakosok is részt vehetnek az oktatásban az országban, de ez esetben az Oktatási Minisztérium engedélyét kell kérni előzetesen.[forrás?]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségéhez tartozik Szíriában:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Report of the Commission Entrusted by the Council with the Study of the Frontier between Syria and Iraq, 1932. október 23. (Hozzáférés: 2013. július 9.)
  2. Saját fővárosát bombázza a szír hadsereg – index.hu, 2012. január 29.
  3. Dozens Of Bodies Found After Syria 'Massacre' – skynews, 2012. március. 13. (angol)
  4. AI: borzalmasan megkínozzák a szíriai felkelőket – hvg.hu, 2012. március 14.
  5. Tömegesek a kivégzések Szíriában – index.hu, 2012. április 9.
  6. Szrebrenicához hasonlította Homszt a kiszabadult brit fotós – hvg.hu, 2012. március 2.
  7. Kína és Oroszország elkaszálta az ENSZ Szíria-tervét – origo.hu, 2012. február 4.
  8. Anyagilag is támogatná az Arab Liga a szíriai ellenzéket – hvg.hu, 2012. február 12.
  9. Szíria-csúcs: elege lett a szaúd-arábiai külügyminiszternek – hvg.hu, 2012. február 24.
  10. Elítélte Szíriát az UNESCO, de nem zárják ki – hvg.hu, 2012. március 8.
  11. Obama és Cameron közös cikket írt a Postba – hvg.hu, 2012. március 13.
  12. Sarkozy: Aszad gyilkos – hvg.hu, 2012. március 14.
  13. Egy hét múlva tűzszünet lehet Szíriában – origo.hu, 2012. április 2.
  14. Rákapcsoltak a bombázással a szíriai kormányerők – origo.hu, 2012. április 7.
  15. Törökországi menekülttábort lőttek a szíriai kormányerők – origo.hu, 2012. április 9.
  16. MTI: Szíria - Obama: a kongresszus felhatalmazását fogom kérni a támadáshoz (magyar nyelven) (PHP). feol.hu. Fejér Megyei Hírlap, 2013. augusztus 31. (Hozzáférés: 2013. szeptember 2.)
  17. CIA - The World Factbook
  18. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  19. A FAO Aquastat országtanulmánya (1997)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szíria témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]