Vízemelő kerék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Folyó vizével hajtott vízemelő kerék vázlatos működése (felül egy nem ábrázolt billentő szerkezet borítja ki a vizet)
Régi építésű vízemelő kerék a mai Szíriában (Hama)
Modern, géppel hajtott vízemelő kerék (Portugália)
Ma is működő vízemelő kerék (Erlangen, Németország)

A vízemelő kerék (nemzetközi neve: nória) folyóvíz mellett használt, víz emelésére alkalmazott kerék. Főleg az ókorban használták, de egyes példányai napjainkban is működnek.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol noria szóból származik, aminek eredete az arab ناعورة‎, nā‘ūra, jelentése: „horkoló”, ami a szerkezet által keltett zajra utal.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kerék mentén elhelyezett vödrök vagy mélyedések alulról vizet emelnek fel, amit feljebb medencébe vagy csővezetékbe ürítenek. Legtöbbször öntözésre használják az így nyert vizet. A kereket állati erővel vagy széllel hajtják meg, de a folyó erejét is használhatják. A kerék átmérője az ókorban elérte a 12 métert, a középkorban a 20 métert is (ekkora a legnagyobb vízemelő kerék, ami a szíriai Hamában van, és napjainkban is üzemel).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízszintes tengelyű vízkerék első leírása Vitruvius római építésztől származik az i.e. 1. századból.

A folyóvíz által hajtott kereket eleinte a vízimalmok gabona őrlésére használták, illetve kovácsműhelyek a tűz fújtatására, később alakult ki a víz átemelésére alkalmazott funkciója.

A 18. század végén elindult ipari forradalomig, amikor kifejlesztették a gőzgépet, a víz által hajtott kerék volt az ipar fő energiaforrása (csak a szélmalom jelentett konkurenciát számára). A korai amerikai, iparral foglalkozó városok emiatt többnyire folyó mellett jöttek létre.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Curley (szerk.): The Britannica guide to inventions that changed the modern world, Britannica Educational Publishing, 2010, ISBN 978-1-61530-064-8, pp. 146-149

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Donners, K.; Waelkens, M. & Deckers, J. (2002), "Water Mills in the Area of Sagalassos: A Disappearing Ancient Technology", Anatolian Studies (British Institute at Ankara) 52: 1–17, DOI 10.2307/3643076

Oleson, John Peter (1984), Greek and Roman Mechanical Water-Lifting Devices: The History of a Technology, University of Toronto Press, ISBN 90-277-1693-5

Oleson, John Peter (2000), "Water-Lifting", in Wikander, Örjan, Handbook of Ancient Water Technology, vol. 2, Technology and Change in History, Leiden: Brill, pp. 217–302