Kerecsensólyom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Veszélyeztetett. Státusz: végveszélyben
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
.jpg) |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Falco cherrug Gray, 1834 |
|||||||||||||||||
 Az elterjedési területete
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
A kerecsensólyom (Falco cherrug) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Európában és Ázsiában honos, vonuló példányai eljutnak Afrikába is. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli.
[szerkesztés] Alfajai
- Falco cherrug altaicus
- Falco cherrug cherrug
- Falco cherrug coatsi
- Falco cherrug hendersoni
- Falco cherrug milvipes
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 45-55 centiméter, szárnyfesztávolsága 102-126 centiméter testtömege 730-1300 gramm. A tojó nagyobb mint a hím.
[szerkesztés] Életmódja
A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, pl. héjától, vércsétől elveszik zsákmányukat.
Az öreg madarak egész évben a fészkelőterületen tartózkodnak. Rendkívül hideg időjárás esetén megfelelő táplálkozási lehetőség hiányában nagyobb térségben mozognak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak. Egy 1993-ban a Kiskunságban, fészekben gyűrűzött fiókát például még az év októberében Görögországból jeleztek vissza. Egy Heves megyei fészekből kirepült fiatalt Líbiában fogtak be solymászati célra. A kóborlási időszak után a fiatalok a kirepülési helyük közelében telepszenek meg. Így a védelmi intézkedéseknek köszönhetően egy-egy térség állománya növekedhet.
[szerkesztés] Szaporodása
Középhegységeinkben előszeretettel fészkel sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévő, elhagyott parlagisas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétől napjainkig a holló állománya jelentős mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségű oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetőséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévő elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak.
A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kárókatona elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozómadárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres fészkelő. Az állomány egy része itt telel, egy része novemberben délre vonul.
