Bhután

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bhutáni Királyság
འབྲུག་ཡུལ
Druk Yul (Dru Ü)
भूटान अधिराज्य
Bhutáni Királyság zászlaja
Bhutáni Királyság zászlaja
Bhutáni Királyság címere
Bhutáni Királyság címere
Nemzeti himnusz: Druk tsendhen
Bhutan CIA WFB 2010 map.png

Fővárosa Timpu
é. sz. 27° 27′, k. h. 90° 30′
Államforma Alkotmányos monarchia
Vezetők
Király Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk
Miniszterelnök Kinzang Dordzsi
Hivatalos nyelv dzongkha
Beszélt nyelvek tibeti, nepáli
független 1616
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 166
Becsült 749 950 fő (2014. július)
Rangsorban 166
Népsűrűség 18,1 fő/km²
GDP mérés éve
Egy főre jutó egy főre jutó
PPP: PPP egy főre
Földrajzi adatok
Terület 47 000 km²
Rangsorban 128
Egyéb adatok
Pénznem Ngultrum (BTN)
Nemzetközi gépkocsijel BHT
Hívószám 975
Internet TLD .bt

Bhután Ázsia délkeleti részén fekvő ország; a Himalájától keletre helyezkedik el. Területe kb. Magyarország felét teszi ki. Földünk egyik legelzártabb országa.

Óind eredetű nevét („szélen fekvő ország”) Tibet-határvidéki elhelyezkedésének köszönheti. Felszínének nagy része magas hegyvidék, déli része alacsonyabb, medencékkel tagolt, erdős dombvidék.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország északi határán a Himalája főlánca húzódik, 7000 méter feletti csúcsokkal. Bhután legmagasabb hegycsúcsának a Kula Kangri (7553 m) hegyet szokás tartani, de részletesebb vizsgálatok szerint ez a hegy Tibet területéhez tartozik. A hegyeket örök hó borítja, a völgyekben vándorló pásztorkodás folyik, tehát a lakosság igen ritka.

Ettől délre, Bhután központi részén középhegység alakult ki, 1500 – 2700 m körüli csúcsmagasságokkal. Ebbe vágódtak bele szűk szurdokokkal a folyók, amelyeket olvadékvíz és monszun táplál. A területet erdő fedi, és itt él a lakosság zöme.

Még délebbre haladva a Shivalik-dombságot találjuk. A csúcsmagasságok 1500 m körüliek. A széles folyóvölgyekben alluviális síkságok alakultak ki.

A dombvidék lábánál a Duars nevű síkság van. Ennek nagyobb része Indiához tartozik, Bhutánhoz csak egy 10–15 km széles sáv. Dzsungel vagy szavanna fedi, állat- és növényvilága ennek megfelelő.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyókat egyaránt táplálja a magas hegyek olvadékvize és a monszun esőzés. India területén a Brahmaputrába ömlenek Bhután folyói.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éghajlat nagyon függ a magasságtól. Az északi magas hegységekben a sarkvidékire emlékeztető magashegyi éghajlat uralkodik. Dél felé haladva - és ereszkedve lefelé - az éghajlat egyre melegebb. A központi hegyvidék éghajlata mérsékelt, a déli síkságé szubtrópusi. A csapadékmennyiség nyugatról kelet felé haladva csökken. A monszun a nyári hónapokra jellemző; az ország több csapadékot kap, mint a himalájai régió többi része. Egyes helyeken évente 5500 mm csapadék esik.[1]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bhután változatos domborzatának egyik következménye, hogy élővilága is változatos. (lásd: biodiverzitás). Egy bhutáni törvény szerint az ország területének mindenkor legalább 60%-át erdőnek kell borítania.[2] Az ország területének negyedrésze természetvédelem alatt áll.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamilyen formában kilenc terület védett.[3] Négy nemzeti parkot jelöltek ki:

  • Dzsigme Dordzsi Nemzeti Park: Az ország északnyugati részén fekszik, területe 4350 km². Él itt hópárduc, bengáli tigris, örvös medve, jak és sok más állatfaj.
  • Dzsigme Singje Vangcsuk Nemzeti Park: Bhután központi részén 1730 km²-en fekszik. Vannak állatfajok, amelyek csak itt élnek, de egyébként is gazdag az állat- és madárvilága.
  • Royal Manas National Park: Bhután középső részén fekszik, területe 1023 km². Elővilága a síksági trópusi élővilágtól az örök hómezőkig terjed.
  • Thrumshingla National Park: Az ország keleti részén fekszik. Területe 889 km². "Rhododendron kert."

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bhutánban jelenleg hivatalosan nincs világörökségi helyszín.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőeszközök, fegyverek, elefántok és megalit építmények romjai mutatják, hogy Bhután már i. e. 2000 táján lakott volt, bár írott forrás nem maradt erről az időről. Történészek úgy vélik, hogy Lhomon ("déli sötétség"), vagy Monyul ("sötét föld") államokat i. e. 500 és i. sz. 600 között itt élt monpa nép alapította. A Lhomon Tsendenjong (szantálfa ország) és a Lhomon Khashi (déli mon ország - itt a mon buddhista vallási kifejezés) kifejezések előfordulnak régi bhutáni és tibeti krónikákban.

Az első feljegyzett esemény Bhutánban 747-ben Padma Sambhava (más néven Guru Rinpoche) buddhista szent utazása. Bhután korai története nem világos, mert a legtöbb feljegyzés elpusztult Punakhában, a régi fővárosban 1827-ben pusztító tűzben. A tizedik századtól Bhután politikai fejlődését vallástörténete írja le. Nincs pontos információ arról, mit is tartalmaztak a tűzben elpusztult feljegyzések. Különböző buddhista irányzatok emelkedtek ki, amelyek különböző mongol és tibeti urak patronáltak. A mongolok tizennegyedik századi lehanyatlása után az ő vallási irányzataikat mások váltották fel, amelyek átmenetileg meghatározták az ország politikai és vallási arculatát, míg végül a drukpa néven emlegetett irányzat lett az uralkodó a 16. században.

Bhután kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. században Bhután háborúskodó uradalmak mozaikja volt, amelyet Shabdrung Ngawand Namgyal tibeti láma és katonai vezető egyesített. Az időnkénti tibeti rablóhadjáratok ellen az ország védelmére bevehetetlen erődök (dzong) hálózatát építette fel, és törvények segítségével a helyi urakat központi ellenőrzés alá vonta. Sok dzong ma is létezik. Namgyal 1651-es halála után polgárháború tört ki. A káosz láttán a tibetiek megtámadták Bhutánt 1710-ben, majd 1730-ban ismét, mongol segítséggel. Mindkét támadást sikeresen visszaverték, és 1759-ben fegyverszünetet kötöttek.

A 18. században a bhutániak megtámadták és megszállták a déli Cooch Behar királyságot. 1771-ben Cooch Behar a Brit Kelet-indiai Társaságtól kért segítséget a bhutániak kiszorítására, és 1774-ben magát Bhutánt támadta meg. A békeszerződés értelmében a bhutániak visszavonultak az 1730-as határok mögé. A béke törékeny maradt, a határincidensek a britekkel a következő száz évben folytatódtak. Az összecsapások végül a duar-háborúba vezettek (1864 - 1865). Duar - egy vidék neve Bengáliában, ennek az ellenőrzéséért folyt a harc. Bhután veresége után a Sinchulában békét kötött Brit-India és Bhután. Ennek részeként a vitatott területet Indiához csatolták, de a britek évi 50 000 rúpia bérleti díjat fizettek utána. A békével rendeztek minden vitás kérdést Brit-India és Bhután között.

Az 1870-es években a Paro és a Tongsa völgy közötti hatalmi küzdelem polgárháborúba vezetett, amelyből végül Ugyen Wangchuck, Tongsa kormányzója (ponlop) került ki győztesen. Az ő hatalmi bázisa Bhután középső része volt, és 1882-1885 között polgárháborúk és lázadások sorában legyőzte politikai ellenségeit és egyesítette az országot.

Bhutáni Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1907. nevezetes év volt az ország történetében. Buddhista szerzetesek, kormányhivatalnokok és a fontosabb családok fejeinek gyűlése egyhangúlag az ország örökletes királyává nyilvánította Ugyen Wangchuckot. A brit kormányzat azonnal elismerte az új monarchiát, és 1910-ben Bhután szerződésben adta át Nagy-Britanniának külügyei intézését. Ez nem változtatott Bhután hagyományos viszonyán Tibettel. Mindenesetre innentől kezdve Bhután nem volt teljesen független ország.

Amikor India elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól 1947. augusztus 15-én, Bhután az elsők között volt, amely elismerte azt. Az 1910-es szerződéshez hasonlót 1949. augusztus 8-án írtak alá Indiával.

Amikor a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 1951-ben benyomult Tibetbe, Bhután aggódott északi határai miatt és megbeszéléseket kezdeményezett Indiával. A kínai beavatkozás veszélyét csökkentendő Bhután modernizációs programba kezdett India nagyarányú pénzügyi támogatásával.

1953-ban Jigme Dorji Wangchuck összehívta a 130 tagú Nemzetgyűlést, hogy valamivel demokratikusabb formát adjon a kormányzatnak. 1965-ben alakult a Királyi Felügyelőtanács, és 1968-ban szabályos kormány. 1971-ben Bhután tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Előtte három évig volt megfigyelői státusban. 1972-ben meghalt Dzsingme Szingje Wangchuck, utóda 16 éves fia, Dorji Wangchuck lett.

Az 1980-as években az "egy nemzet, egy nép" jelszavával kampányt indítottak a periférikus etnikai és kulturális csoportok integrálására a bhutáni társadalomba. Megkövetelték a Driglam namzha néven ismert magatartási szabályok betartását és a dzongkha nyelv használatát. Ugyanakkor a népszámlálás megmutatta, hogy a legnagyobb létszámú népesség nepáli eredetű és az ország déli részén él. Amikor a kormány megpróbálta eltávolítani őket, mint illegális betelepülőket, súlyos zavargások törtek ki, számos terrorista cselekményt hajtottak végre a kormányzat iskolái, kórházai, hivatalai és semleges dél-bhutáni személyek ellen. Hogy helyreállítsa a rendet délen, a kormányzat számos fiatalt és más szolgálatra alkalmast hívott be a milíciába. Civilek ezreit űzték el Nepálba, beleértve az onnan politikai okokból menekülteket. Nepálban menekülttáborokat állítottak fel az Egyesült Nemzetek felügyelete alatt. A bhutáni kormány, Nepál és India közti megbeszélések, amelyeken külső partnerként részt vett az ENSZ, az Európai Unió és az Egyesült Államok, nem hoztak kézzel fogható eredményt. Jelenleg az Egyesült Államok a táborkban élő 70 000 menekült hazatelepítésén dolgozik.

Az állam modernizálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban Dzsigme Szingje Vangcsuk király jelentős politikai reformokat vezetett be, minden végrehajtó hatalmat átadott a minisztertanácsnak és lehetővé tette, hogy a nemzetgyűlés kétharmada bűntetőeljárást kezdeményezzen a király ellen. 2003 végén a bhutáni hadsereg sikeres hadműveletben számolta fel az India-ellenes felkelők dél-bhutáni kiképző táborait.

1999-ben a kormányzat feloldotta a televízióadások és az internetszolgáltatás tilalmát, így Bhután lett az egyik utolsó ország, ahol megkezdték tévéadás sugározását. Televíziós beszédében a király ezt a lépést Bhután modernizációjának kritikus lépésének nevezte, amely jelentősen hozzájárul a nemzeti összboldogsághoz (gross national happines). (Bhután az egyetlen ország, amely ezt méri.) Figyelmeztetett azonban, hogy a televízió alá is áshatja a hagyományos bhutáni értékeket. Ezt a lépést Bhutánban sokan értékelték úgy, hogy rossz útra lépett az ország.

Az új alkotmányt 2005 elején mutatták be. 2005 decemberében Dzsigme Szingje Vangcsuk bejelentette, hogy 2008-bam lemond a trónról fia javára. 2006. december 14-én bejelentette azonnali lemondását. Bhután belépett a demokrácia korába az első parlamenti választásokkal 2007 decemberében és 2008 márciusában.

2008. november 6-án 28 éves korában megkoronázták Dzsigme Keszar Namgjal Vangcsukot, Dzsigme Szingje Vangcsuk legidősebb fiát.

Teljes függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. február 8-án az indiai-bhutáni barátsági szerződést alapvetően felülvizsgálták. Az 1949-es szerződés 2. cikkelye azt írta, hogy "India kormánya nem avatkozik be Bhután belső igazgatásába. Bhután kormánya hozzájárul, hogy India kormánya képviselje őt külső kapcsolataiban." Ehelyett ma: "Bhután és India közötti szoros barátság és együttműködés fenntartására a Bhutáni Királyság és az Indiai Köztársaság kormánya szorosan együttműködik a két országot érintő ügyekben. Egyik kormány sem bocsátja rendelkezésre területét olyan tevékenységeknek, amelyek veszélyeztetik a másik ország biztonságát vagy érdekeit." Az átdolgozott szerződés előszava szerint "Mindketten tiszteletben tartják a másik függetlenségét, szuverenitását és területi épségét." Ez az elem hiányzott korábban. Ez a 2007-es szerződés megerősítette Bhután függetlenségét és szuverenitását.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tashichoedzong, az ország kormányának székhelye, Timpu

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bhután államformája demokratikus alkotmányos monarchia.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bhutan-divisions-numbered.png
  1. Bumthang
  2. Chukha
  3. Dagana
  4. Gasa
  5. Haa
  6. Lhuntse
  7. Mongar
  8. Paro
  9. Pemagatshel
  10. Punakha
  1. Samdrup Jongkhar
  2. Samtse
  3. Sarpang
  4. Thimphu
  5. Trashigang
  6. Trashiyangste
  7. Trongsa
  8. Tsirang
  9. Wangdue
  10. Zhemgang

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bhutáni emberek nemzeti viseletben a Wangdi Phodrang fesztivál idején
Szerzetesek és a vallási vezető (sárgában) az állam egy emberével kísérve

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bhután népessége: 832 291 fő volt 2009 elején. Igen magas a népességnövekedés.

  • Városi lakosság aránya: 7%.
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 64,1 év, nőknél 67,7 év.
  • Népességnövekedés: 2,14%.
  • Írástudatlanság: 57,8%.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a dzongkha, beszélt nyelvek még a tibeti és a nepáli. A lakosság 50%-a bhotija, 25%-a gurung (nepáli), 13%-a sarkopsz, 2%-a pedig egyéb népcsoportokhoz (asszami, tibeti) tartozik.

Az államvallás a vajrayana-buddhizmus. A népesség 75%-a buddhista, 19%-a hindu, 5%-a muszlim, 1%-a egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Útépítés helyi módon
Teraszos rizstermesztés

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elmaradott agrárország, a legkevésbé fejlett országok egyike; a lakosság elsősorban gabona- és fűszerféléket termeszt. Számottevő a fakitermelés és a jaktenyésztés. Az ipari termelést a kézműipar uralja. Legfontosabb kereskedelmi partnerével, Indiával fennálló kapcsolatát a nem megfelelő közlekedési lehetőségek nehezítik, mivel csupán egy jó minőségű közúttal és kettő a király tulajdonában lévő légi járattal rendelkeznek.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdasági termelés csupán az ország területének 7 %-án folyik; elaprózott, fejletlen parcellákon. Legfontosabb szántóföldi növényei a rizs, kukorica, árpa, köles és hüvelyesek. Ezenkívül jelentős mennyiségű gyümölcsöt: banánt, mangót és citrusféléket is termelnek. Állattenyésztését a juh, kecske és a jak tartása alkotják, melyek a lakosság életében fontos szerepet töltenek be.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban egyedül a kőszén bányászása folyik a helyi igények kielégítése céljából, más számos ásványkincse; mint például a réz-, ólom-, cinkérc-, gipsz kibányászása még várat magára. Iparát főleg a kézműipar: fafaragások, szőttesek, ötvösmunkák képviselik.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Exporttermékek: elektromos áram, fa, kézműipari termékek, gipsz, cement, fűszerek, ásványok.
  • Importtermékek: hajtóanyag, kenőanyagok, műszaki cikkek, járművek, élelmiszer, rizs.
  • Főbb kereskedelmi partnerek: India, Banglades, Japán, Egyesült Királyság, Németország, USA.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kidíszített teherautó

Bhután közlekedése a közúthálózatra épül, melynek 3690 km-es burkolt hálózatát csak az elmúlt években építették ki. Az ország egyetlen nemzetközi repülőtere a Parói nemzetközi repülőtér, ezen kívül még egy kisebb repülőtér található az országban.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Phodrang Dzsong, Punakha
Trongsa Dzsong
Zenei fesztivál
A király születésnapjának tiszteletére rendezett ünnepély a nemzeti stadionnál
Sztúpa, Tashi Yangtse

Az országban több, mint 1300 buddhista kolostor található.[5]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bhutánba utazó turisták számára javaslott oltások:

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

  • Veszettség
  • Malária elleni gyógyszer. (Bhután déli határa mentén nagy a kockázata a fertőzésnek).

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olimpiai játékok során eddig még nem nyert érmet egy bhutáni versenyző sem.

Bhután a FIFA tagja. Az ország labdarúgócsapata eddig még nem jutott ki világbajnokságra.

Az országban népszerű sportág az íjászat.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

December 17. - Nemzeti ünnep - Ugyen Wangchuk király trónralépésének napja 1907

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bhután témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.lonelyplanet.com/bhutan/weather
  2. Lerner János: Világutazók atlasza, 2006.
  3. http://travel.mapsofworld.com/bhutan/bhutan-tours/national-parks.html
  4. http://whc.unesco.org/en/list
  5. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776