Bor (ital)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bor szócikkből átirányítva)
Disambig gray.svg  Ez a szócikk az italról szól. Hasonló címmel lásd még: Bor (egyértelműsítő lap).
{{{box_caption}}}
{{{box_caption}}}
Fehér- és vörösbor, borospoharakban.
Eshcolanavim.jpg

A bor szőlőből, egyéb gyümölcsből[1], vagy mézből[1] készülő, alkoholtartalmú ital. Mezopotámiából indult el világhódító útjára Európába, Afrikába, majd a 16. században a spanyolok által Amerikába, majd végül Ausztráliába és Új-Zélandra. A szőlőszemekből kipréselt must alkoholos erjedésével készül. Az éves csapadékmennyiség határozza meg a szőlőtermés (és így a bor) mennyiségét, a napsütéses órák száma pedig a cukorfokot. A szőlőt általában szeptember végén szüretelik, az aszúszőlőt később.

Tartalomjegyzék

Története[szerkesztés]

A szőlőtermesztés és a borkészítés már több ezer évvel ezelőtt ismert volt Földünk kedvező éghajlati adottságú vidékein. Magyarország területén már a honfoglalás előtt is termesztettek szőlőt, így a honfoglalók fejlett szőlőtermesztő és borkultúrát találtak. Sőt Erdőbényén 1867-ben a földtörténeti harmadkorból származó levéllenyomatot (Vitis tokayensis) találtak, ami azt bizonyítja, hogy Tokajhegyalja szőlőtermesztése is az ősi időkbe nyúlik vissza. A tatárdúlást követően IV.Béla támogatásával, több kilométer hosszú, bravúros építészeti remekműnek számító pincerendszert alakítottak ki. Mátyás király idejében hazánk már Európa egyik leghíresebb szőlőtermesztő országa volt. A szőlőtermesztés és a borkészítés már több ezer évvel ezelőtt ismert volt az ország kedvező éghajlati adottságú vidékein.

Termőterületek[szerkesztés]

A minőségi borok meghatározott termőterületről, úgynevezett „borvidékről” származó szőlőből készülnek. A borvidékek területét jogszabály (Magyarországon a bortörvény) határozza meg. A terület földrajzi neve a földrajzi árujelzők, ezen belül a földrajzi jelzés és az eredetmegjelölés különleges jogi oltalmában részesülhet.

A bor készítése[szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Borkészítés

A szőlő termesztését és bor előállításának legfontosabb szabályait a világ legtöbb országában törvényileg szabályozzák. (Magyarországon a 2004. évi XVIII. törvény és a kapcsolódó rendeletek.)

A leszüretelt szőlőfürtöket összezúzzák, hogy a préselés minél könnyebb legyen. Ez korábban taposással történt. Újabban szőlődarálót vagy bogyózógépet használnak, főként a vörösbor előállításánál. A szőlő levét, a mustot, préseléssel választják el a szőlő szilárd részeitől. A mustot hordókba töltik, ahol élesztőgombák hatására alkoholos erjedésnek indul. Az erjedés befejeztével a bort átfejtik tiszta hordókba, hogy a hordó alján leülepedett seprőtől elválasszák.

Vörösbor esetén az erjesztés „héjon” történik, kádakban vagy speciális vörösborerjesztő acéltartályokban (körfejtéses, Ganimede, …). Ezalatt a keletkező alkohol hatására a kékszőlő héjából a színezőanyagok kioldódnak. A préselés az erjedés végén történik meg. Ha a kékszőlőt nem a héján erjesztik, hanem rögtön préselik vagy rövidebb ideig a héján áztatják, akkor világosabb színű rozé bort kapunk.

A kékszőlő rövidebb idejű (24-48 óra) héjon áztatásával készítik a siller bort.

A bor összetevői[szerkesztés]

Vörösbor
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 80 kcal   360 kJ
Szénhidrátok     2,6 g
- Cukrok  0,6 g
Zsír 0,0 g
Fehérje 0,1 g
Alkohol 10,6 g
10.6 g alkohol az 13%-nak felel meg.
100 g bor kb. 100 ml
A cukor és alkoholtartalom változó.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis
  • Alkohol: A borok alkoholtartalma általában 8,5-14% között mozog. De vannak ennél alacsonyabb és magasabb alkoholtartalmú borok is. Az élesztőgombák 16,5% alkoholtartalom felett elpusztulnak, ezért ennél nagyobb alkoholtartalmat hagyományos erjesztéssel nem lehet elérni. Az alkoholnak a savak mellett konzerváló szerepe is van. Az alacsony alkoholtartalmú borok nehezebben eltarthatóak és hajlamosabbak a borbetegségekre.
  • Cukor: A mustban lévő cukor az élesztőgombák hatására alakul át alkohollá. Az erjedés sohasem tökéletes, ezért valamennyi cukor mindig visszamarad a borban. Ha sok, akkor édes a bor, ha kevés, akkor száraz. A maradék cukor mennyisége, a bor édessége az erjesztéssel befolyásolható.
  • Savak: Különféle szerves és szervetlen savak, amelynek túlnyomó részben borkősav. A borkősav mennyisége 1–5 g/l. A bor második legfontosabb sava az almasav. A szájban éles, húzós érzetet kelt. Mennyisége borban 0–8 g/l, ahol a 8 g/l kiugróan magas érték. Az éretlen szőlőben több, az érettben kevesebb az almasav. Minden vörösbor és néhány fehérbor esetében az almasav baktériumok hatására tejsavvá alakul. A tejsav vajhoz hasonló aromát kölcsönöz a bornak. Kevésbé éles ízű, mint az almasav, így a fenti átalakuláson átmenő borok puhábbak a szájban. A túlzott vagy nemkívánatos tejsavtartalom ugyanakkor borbetegséghez vezet. A szőlőben, természetes állapotában tehát tejsav nem, hanem csupán borkősav, almasav továbbá bizonyos mennyiségű citromsav található.
  • Csersav vagy tannin: A szőlő héjában, a fürt kocsányában és a szőlőmagban lévő vegyület. Jellegzetesen fanyar ízt ad a bornak. A kékszőlő héjon áztatása és erjesztése miatt sokkal nagyobb mértékben kerül be vörösborba, mint a fehérbe. A vörösbor készítésekor a kékszőlőből bogyózással eltávolítják a kocsányt, hogy ezzel is csökkentsék a bor csersavtartalmát. Alapvetően befolyásolja a bor ízét.
  • Glicerin: A cukor erjedése során keletkező szerves vegyület. A bor „testességét” befolyásolja.
  • Víz

A borok csoportosítása[szerkesztés]

Készítési eljárás szerint[szerkesztés]

  • aszúbor: részben aszúszőlőből készült bor
  • barrique (vagy barrikolt bor): kiégetett tölgyfahordóban érlelt bor.
  • cuvée (vagy vegyes bor): többfajta szőlőből készült bor.
  • egyszerű fajbor: egyféle szőlőből, hagyományos eljárással készült bor.
  • jégbor: fagyott szőlőből készült bor
  • pezsgő: a bor második érése magában a palackban megy végbe

Lásd még a gyümölcsborokat lejjebb!

Szín szerint[szerkesztés]

A boroknál általában négy színt különböztetünk meg, ezek a következők:

  • Fehér: fehér szőlőből készül, a halványtól a sűrűnek tetsző aranyló-méz árnyalatig.
  • Rosé („rozé”): a rózsaszín vagy rózsás különböző árnyalatai, vörös szőlőből készül, úgy, hogy a mustot nem hagyják olyan sokáig állni a ledarált szőlőn, mint a vörösbor esetében.
  • Siller: A vörösborokra jellemző tulajdonságú, kevésbé mélyvörös, illatos és nem savas bor. Kétféleképpen készíthető:
1. Régi módszer szerint: A siller története, az 1874 és 1914 között pusztító filoxéria (szőlőtetű) vész előtt a kék- és a fehér-szőlőt együtt ültették, együtt is szüretelték és préselték, így kapták a sillerre jellemző színt, mely se nem vörös, se nem fehér.
2. Új módszer szerint: A könnyedebb, illatos, vörösbort adó fajtákból készítik (pl.: Kadarka, Menoir, Pinot Noir és a Kékfrankos). Úgy készítik, mint a vörösborokat, csak az erjesztés során nem várják meg, hogy a kékszőlő héjából teljesen kiázzanak a csersavak, az ízek és a színek, hanem a borász ízlésének megfelelő pillanatban préselik ki, amikor a bor színe még csak közelít a vörös felé.
  • Vörös: a vöröstől a mélybordóig terjedő árnyalatok. Kékszőlőből készül, a must sokáig a ledarált, kipréselt szőlőszemeken marad.

Cukortartalom szerint[szerkesztés]

A borokat a cukortartalom függvényében az alábbi kategóriákba sorolják a bortörvény szerint.

  • Száraz: <4 g/l - A bor cukortartalma kevesebb mint 4 g/l vagy legfeljebb 2 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett, titrálható savtartalmat, de legfeljebb 9 g/l lehet.
  • Félszáraz:4-12 g/l - A bor cukortatalma 4-12 g/l között van vagy legfeljebb 4 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett titrálható savtartalom kétszeresét, de legfeljebb 18 g/l.
  • Félédes: 12-45 g/l
  • Édes: >45 g/l

Borfajták[szerkesztés]

Asztali bor

  • Asztali bornak nevezhető az osztályba sorolt és megyei fajtalistában szereplő borszőlőfajtákból származó, legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű (szőlőből származó) cukrot tartalmazó ital. Minimálisan 9% a tényleges alkoholtartalma. Az asztali borok többnyire a síkvidéki telepítésű borszőlőből készített különösebb fajta- és tájjelleg nélküli tömegborok. Névként alkalmazható általános vagy fantázianév, a borvidékre nem utaló termőhely, fajtanév külön-külön vagy együttesen. Ilyenek, pl.: Pincemester, Asztali vörös, Asztali fehér, Kadét fehér, Lőrinc barát bora, Koccintós.

Tájbor

  • Tájbornak nevezhető az olyan szabályozott földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor, amely az adott földrajzi egység terméséből származik. Teljes egészében a meghatározott tájbor készítésére alkalmas szőlőfajták mustjából készül. A tájborok az asztali kategória legjobbjai, egyedi borok, amelyek garantálják a fogyasztó számára a minőséget a címkén feltüntetett termőhelyről. Fajtái többek között: Alföldi kékfrankos, Duna melléki kékfrankos, Duna melléki chardonnay, Balaton-melléki Irsai Olivér, Észak-dunántúli zöld veltelini, Dél-dunántúli zweigelt, Felső-magyarországi hárslevelű, Felső-magyarországi leányka.

Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor

  • A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor esetén a szőlőtermés legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmaz. A termőhelyre és a fajtára, esetleg a készítési módra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. A származásában és minőségében 100%-ban, fajta és évjárat vonatkozásában 85%-ban meg kell felelnie az elnevezésnek és a jelölésnek. A körzet, település és dűlő nevei csak borvidék és borvidéki régió nevével együtt jelölhető a bor címkéjén.

Védett eredetű bor

  • Olyan meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amely termelői kezdeményezésű, egyedi szabályozású termék. A védett eredetű bor földrajzi eredete egyedileg a borvidékre vagy azon belül kisebb területi egységre határolt. A borkészítésre felhasznált szőlőfajták a szőlőtermesztés, a borkészítés technológiája és kiszerelése egyedileg szabályozott. A védett eredetű bor készítésekor a must cukortartalmát növelni, a savtartalmát kémiai úton megváltoztatni nem szabad. Értékesíteni csak a szüretet követő év augusztus 20-ától lehet. Védett eredetű bornak számítanak a tokaji borkülönlegességek, az egri borvidéken a Debrői hárslevelű és az Egri bikavér, a Kunsági borvidéken az Izsáki Arany Sárfehér, a Nagy-Somlói borvidéken a Somlói furmint, a Hárslevelű, a Juhfark és az Olaszrizling.
A tokaji bor Vinum Tokajense Passum néven az 1800-as évek végén már a magyar gyógyszerkönyvekben is szerepelt.

Tokaji borkülönlegességek

  • A tokaji borkülönlegességek védett eredetű borok. A Tokaji borvidéken termelt, földrajzi eredet megjelöléssel rendelkező borok:
    • meghatározott termőhelyről származó minőségi borok
    • meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek

Meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek, melyek készítési módjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak, a következők:

Nem szőlőből készített borok[szerkesztés]

Gyümölcsborok[szerkesztés]

A magyar bortörvény szerint a bor a szőlő gyümölcséből, erjesztés útján készült ital. A más gyümölcsökből, de ugyancsak erjesztéssel, és cukor (szacharóz) hozzáadásával készült italt gyümölcsbornak nevezzük. A gyümölcsbor egyféle gyümölcsből készülő borital, amelyeknek nevében a gyümölcsöt is megnevezik. pl.: almabor, málnabor, meggybor, ribizlibor stb.[2] A gyümölcsbor csak annyiban különbözik az eredeti gyümölcslétől, hogy a benne lévő és a hozzáadott cukorból alkohol lesz. A gyümölcs íze és zamata csak kis mértékben csökken. Ugyanakkor a vitamintartalma egyes esetekben a szőlőbor vitamintartalmának többszöröse is lehet.

A 19. század második felében a filoxéra pusztítása következtében a szőlőültetvények nagyrészt kipusztultak. Erre az időszakra tehető a gyümölcsbor készítésének fellendülése.[3]

A termék megnevezésének a felhasznált gyümölcs nevét, a „bor” szót és a cukortartalomnak megfelelően a „száraz”[4], „félszáraz”[5], „félédes”[6] vagy „édes”[7] szavak egyikét kell tartalmaznia. Ha az alap gyümölcsléhez 10%-nál több másik gyümölcslevet adnak hozzá (pl. a kívánt szín elérése miatt), a gyümölcs neve helyett a „vegyes” szót kell feltüntetni.

Egyéb különlegességek[szerkesztés]

Likőrborok[szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Likőrbor

A likőrbor olyan bor, melynek alkoholtartalmát valamilyen égetett szesz hozzákeverésével megnövelték.[8] Nem összetévesztendő a borpárlattal, ami a bor lepárlásával készül. A likőrboroknak több fajtája is kialakult, például a portói, sherry, Madeira, Marsala és a vermut.[9] Ha a párlatot azelőtt kevernék a borhoz, hogy az teljesen kiforrt, az alkohol elpusztítja az élesztőgombákat és jelentős mennyiségű cukor marad a keverékben – ezt a módszert avinálásnak nevezik. Ennek eredménye általában különösen édes és erős bor, jellemzően 20% körüli alkoholtartalommal. A szárazabb likőrborok készítésénél megvárják, míg a must majdnem, vagy egészen kiforr.

Borok és borkészítés Magyarországon[szerkesztés]

Searchtool right.svg Lásd még: Magyar borfajták listája

Magyarország legfontosabb borszőlőfajtái[szerkesztés]

Fehérborszőlő-fajták

Őshonos fajták:

Nem őshonos fajták:

Vörösborszőlő-fajták

Őshonos fajták:

Nem őshonos fajták:

Egyéb borszőlők (területük kisebb)

Direkt termők

Telepítésük tilos, illetve egyedi engedélyhez kötött, mivel a belőlük készült borok gyenge minőségűek, esetenként még az egészségre is károsak.

Magyarország borvidékei[szerkesztés]

Magyarország borvidékei:
1 Sopron (Soproni borvidék)
2 Nagy-Somló (Nagy-Somlói borvidék)
3 Zala (Balatonmelléki borvidék)
4 Balaton-felvidék (Balaton-felvidéki borvidék)
5 Badacsony (Badacsonyi borvidék)
6 Balatonfüred-Csopak (Balatonfüred-Csopaki borvidék)
7 Balatonboglár (Balatonboglári borvidék)
8 Pannonhalma (Pannonhalmai borvidék)
9 Mór (Móri borvidék)
10 Etyek-Buda (Etyek-Budai borvidék)
11 Ászár-Neszmély (Ászár-Neszmélyi borvidék)
12 Tolna (Tolnai borvidék)
13 Szekszárd (Szekszárdi borvidék)
14 Pécs (Pécsi borvidék (Mecsek-alja))
15 Villány (Villányi borvidék)
16 Hajós-Baja (Hajós-Bajai borvidék)
17 Kunság (Kunsági borvidék)
18 Csongrád (Csongrádi borvidék)
19 Mátra (Mátrai borvidék)
20 Eger (Egri borvidék)
21 Bükk (Bükki borvidék)
22 Tokaj-Hegyalja (Tokaj-Hegyaljai borvidék)

22 borvidék található Magyarországon, 5 nagy borrégióba sorolva:

Észak-Dunántúl borrégió borvidékei
Balaton borrégió borvidékei
Pannon borrégió borvidékei
Alföld (Duna) borrégió borvidékei
Észak-Magyarország borrégió borvidékei
Tokaj borrégió
Budavári Borfesztivál - 2012
  • Tokaj-hegyaljai borvidék: a világ egyik meghatározó édes fehérbor termő vidéke, ahol évszázadok óta készítik a nemes penész által világra segített híres aszú borokat. Az utóbbi időszakban nemzetközi figyelmet is kiváltó száraz fehérborok is kikerülnek a borvidékről. Jellemző szőlőfajtái a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály.

Borok és borvidékek más országokban[szerkesztés]

Minőségi bortermő vidékek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Jegyzet[szerkesztés]

  1. ^ a b A gyümölcsborok előállításáról
  2. ↑ Gyümölcsbor készítése a Wikikönyvekben
  3. ↑ Magyarországon 1897-ig 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el.
  4. ↑ Az olyan bor, amelyben nincs cukortartalom, vagy az nem haladja meg az érzékelési küszöböt Cukortartalma: 0-15 g/l. között lehet.
  5. ↑ Az erjesztés után kevés cukrot is tartalmazó bor, amelynek cukortartalma: 15,1-25 g/l.
  6. ↑ Cukortartalma: 25,1-40 g/l.
  7. ↑ Édeskés, maradék cukrot tartalmazó bor.Cukortartalma: 40 g/l felett.
  8. ↑ Lichine, Alexis. Alexis Lichine’s New Encyclopedia of Wines & Spirits, 5th edition (New York: Alfred A. Knopf, 1987), 236.
  9. ↑ Robinson, J. (editor). The Oxford Companion to Wine, 3rd edition (Oxford University Press: 2006), 279, ISBN 0198609906.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bor (ital) témájú médiaállományokat.
m • v • sz
Magyar borok
Magyar bor- és szőlőfajták Bikavér
Borrégiók és borvidékek
Kapcsolódó cikkek
Magyar borfajták listája · Magyar szőlőfajták listája · Magyarország borrégióinak listája · Hegyközségek listája

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bor_(ital)&oldid=13500491”