Bor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Disambig gray.svg  Ez a szócikk az italról szól. Hasonló címmel lásd még: Bor (egyértelműsítő lap).
Egy pohár portói bor

A bor szőlőből, gyümölcsből[1], vagy mézből[1] készülő alkoholtartalmú ital. Mezopotámiából indult el világhódító útjára Európába, Afrikába, majd a 16. században a spanyolok által Amerikába, majd végül Ausztráliába és Új-Zélandra. A szőlőszemekből kipréselt must alkoholos erjedésével készül. Az éves csapadékmennyiség határozza meg a szőlőtermés (és így a bor) mennyiségét, a napsütéses órák száma pedig a cukorfokot. A szőlőt általában szeptember végén szüretelik, az aszúszőlőt később.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

    Wiki letter w.svg Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Termőterületek

A minőségi borok meghatározott termőterületről, úgynevezett „borvidékről” származó szőlőből készülnek. A borvidékek területét jogszabály (Magyarországon a bortörvény) határozza meg. A terület földrajzi neve a földrajzi árujelzők, ezen belül a földrajzi jelzés és az eredetmegjelölés különleges jogi oltalmában részesülhet.

[szerkesztés] A bor készítése

Searchtool right.svg Bővebben: Borkészítés

A szőlő termesztését és bor előállításának legfontosabb szabályait a világ legtöbb országában törvényileg szabályozzák. (Magyarországon a 2004. évi XVIII. törvény és a kapcsolódó rendeletek.)

A leszüretelt szőlőfürtöket összezúzzák, hogy a préselés minél könnyebb legyen. Ez korábban taposással történt. Újabban szőlődarálót vagy bogyózógépet használnak, főként a vörösbor előállításánál. A szőlő levét, a mustot, préseléssel választják el a szőlő szilárd részeitől. A mustot hordókba töltik, ahol élesztőgombák hatására alkoholos erjedésnek indul. Az erjedés befejeztével a bort átfejtik tiszta hordókba, hogy a hordó alján leülepedett seprőtől elválasszák.

Vörösbor esetén az erjesztés „héjon” történik, kádakban vagy speciális vörösborerjesztő acéltartályokban (körfejtéses, Ganimede, …). Ezalatt a keletkező alkohol hatására a kékszőlő héjából a színezőanyagok kioldódnak. A préselés az erjedés végén történik meg. Ha a kékszőlőt nem a héján erjesztik, hanem rögtön préselik vagy rövidebb ideig a héján áztatják, akkor világosabb színű rozé bort kapunk.

A kékszőlő rövidebb idejű (24-48 óra) héjon áztatásával készítik a siller bort.

[szerkesztés] A bor összetevői

Vörösbor
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 80 kcal   360 kJ
Szénhidrátok     2,6 g
- Cukrok  0,6 g
Zsír 0,0 g
Fehérje 0,1 g
Alkohol 10,6 g
10.6 g alcohol is 13%vol.
100 g wine is approximately 100 ml (3.4 fl oz.)
Sugar and alcohol content can vary.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis
  • Alkohol: A borok alkoholtartalma általában 8,5-14% között mozog. De vannak ennél alacsonyabb és magasabb alkoholtartalmú borok is. Az élesztőgombák 16,5% alkoholtartalom felett elpusztulnak, ezért ennél nagyobb alkoholtartalmat hagyományos erjesztéssel nem lehet elérni. Az alkoholnak a savak mellett konzerváló szerepe is van. Az alacsony alkoholtartalmú borok nehezebben eltarthatóak és hajlamosabbak a borbetegségekre.
  • Cukor: A mustban lévő cukor az élesztőgombák hatására alakul át alkohollá. Az erjedés sohasem tökéletes, ezért valamennyi cukor mindig visszamarad a borban. Ha sok, akkor édes a bor, ha kevés, akkor száraz. A maradék cukor mennyisége, a bor édessége az erjesztéssel befolyásolható.
  • Savak: Különféle szerves és szervetlen savak, amelynek túlnyomó részben borkősav. A borkősav mennyisége 1–5 g/l. A bor második legfontosabb sava az almasav. A szájban éles, húzós érzetet kelt. Mennyisége borban 0–8 g/l, ahol a 8 g/l kiugróan magas érték. Az éretlen szőlőben több, az érettben kevesebb az almasav. Minden vörösbor és néhány fehérbor esetében az almasav baktériumok hatására tejsavvá alakul. A tejsav vajhoz hasonló aromát kölcsönöz a bornak. Kevésbé éles ízű, mint az almasav, így a fenti átalakuláson átmenő borok puhábbak a szájban. A túlzott vagy nemkívánatos tejsavtartalom ugyanakkor borbetegséghez vezet. A szőlőben, természetes állapotában tehát tejsav nem, hanem csupán borkősav, almasav továbbá bizonyos mennyiségű citromsav található.
  • Csersav vagy tannin: A szőlő héjában, a fürt kocsányában és a szőlőmagban lévő vegyület. Jellegzetesen fanyar ízt ad a bornak. A kékszőlő héjon áztatása és erjesztése miatt sokkal nagyobb mértékben kerül be vörösborba, mint a fehérbe. A vörösbor készítésekor a kékszőlőből bogyózással eltávolítják a kocsányt, hogy ezzel is csökkentsék a bor csersavtartalmát. Alapvetően befolyásolja a bor ízét.
  • Glicerin: A cukor erjedése során keletkező szerves vegyület. A bor „testességét” befolyásolja.
  • Víz

[szerkesztés] A borok csoportosítása

[szerkesztés] Készítési eljárás szerint

  • aszúbor: részben aszúszőlőből készült bor
  • barrique (vagy barrikolt bor): kiégetett tölgyfahordóban érlelt bor.
  • cuvée: többfajta szőlőből készült bor.
  • egyszerű fajbor: egyféle szőlőből, hagyományos eljárással készült bor.
  • jégbor: fagyott szőlőből készült bor

Lásd még a gyümölcsborokat lejjebb!

[szerkesztés] Szín szerint

A boroknál általában három színt különböztetünk meg, ezek a következők:

  • Fehér: fehér szőlőből készül, a halványtól a sűrűnek tetsző aranyló-méz árnyalatig. Minőségi fehérborok például a tokaji aszú vagy a rajnai.
  • Rosé („rozé”): a rózsaszín vagy rózsás különböző árnyalatai, vörös szőlőből készül, úgy, hogy a mustot nem hagyják olyan sokáig állni, a ledarált szőlőn, mint a vörösbor esetében. Minőségi rosé: madeirai rosé, Dúzsi rosé.
  • Vörös: a vöröstől a mélybordóig terjedő árnyalatok. Kékszőlőből készül, a must sokáig a ledarált, kipréselt szőlőszemeken marad. Minőségi vörösborok: Egri bikavér, Ó burgundi.

[szerkesztés] Cukortartartalom szerint

A borokat a cukortartalom függvényében az alábbi kategóriákba sorolják a bortörvény szerint.

  • Száraz: <4 g/l - A bor cukortartalma kevesebb mint 4 g/l vagy legfeljebb 2 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett, titrálható savtartalmat, de legfeljebb 9 g/l lehet.
  • Félszáraz:4-12 g/l - A bor cukortatalma 4-12 g/l között van vagy legfeljebb 4 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett titrálható savtartalom kétszeresét, de legfeljebb 18 g/l.
  • Félédes: 12-45 g/l
  • Édes: >45 g/l

[szerkesztés] Borfajták

Asztali bor

  • Asztali bornak nevezhető az osztályba sorolt és megyei fajtalistában szereplő borszőlőfajtákból származó, legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű (szőlőből származó) cukrot tartalmazó ital. Minimálisan 9% a tényleges alkoholtartalma. Az asztali borok többnyire a síkvidéki telepítésű borszőlőből készített különösebb fajta- és tájjelleg nélküli tömegborok. névként alkakmazható általnos vagy fantázianév, a borvidékre nem utaló termőhely, fajtanév külön-külön vagy együttesen. Ilyenek, pl.: Pincemester, Asztali vörös, Asztali fehér, Kadét fehér, Lőrinc barát bora, Koccintós.

Tájbor

  • Tájbornak nevezhető az olyan szabályozott földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor, amely az adott földrajzi egység terméséből származik. Teljes egészében a meghatározott tájbor készítésére alkalmas szőlőfajták mustjából készül. A tájborok az asztali kategória legjobbjai, egyedi borok, amelyek garantálják a fogyasztó számára a minőséget a címkén feltütetett termőhelyről. Fajtái, pl.: Alföldi kékfrankos, Duna melléki kékfrankos, Duna melléki chardonnay, Balaton-melléki Irsai Olivér, Észak-dunántúli zöld veltelini, Dél-dunántúli zweigelt, Felső-magyarországi hárslevelű, Felső-magyarországi leányka.

Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor

  • A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor esetén a szőlőtermés legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmaz. A termőhelyre és a fajtára, esetleg a készítési módra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. A származásában és minőségében 100%-ban, fajta és évjárat vonatkozásában 85%-ban meg kell felelnie az elnevezésnek és a jelölésnek. A körzet, település és dűlő nevei csak borvidék és borvidéki régió nevével együtt jelölhető a bor címkéjén.

Védett eredetű bor

  • Olyan meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amely termelői kedeményezésű, egyedi szabályozású termék. A védett eredetű bor földrajzi eredete egyedileg a borvidékre vagy azon belül kisebb területi egységre határolt. A borkészítésre felhasznált szőlőfajták a szőlőtermesztés, a borkészítés technolójiája és kiszerelése egyedileg szabályozott. A védett eredetű bor készítésekor a must cukortartalmát növelni, a savtartalmát kémiai úton megváltoztatni nem szabad. Értékesíteni csak a szüretet követő évaugusztus 20-ától lehet. Védett eredetű bornak számítanak a tokaji borkülönlegességek, az egri borvidéken a Debrői hárslevelű és az Egri bikavér, a Kunsági borvidéken az Izsáki Arany Sárfehér, a Nagy-Somlói borvidéken a Somlói furmint, a Hárslevelű, a Juhfark és az Olaszrizling.

Tokaji borkülönlegességek

  • A tokaji borkülönlegességek védett eredetű borok. A Tokaji borvidéken termelt, földrajzi eredet megjelöléssel rendelkező borok:
    • meghatározott termőhelyről származó minőségi borok
    • meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek

Meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek, melyek készítésimódjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak, a következők:

[szerkesztés] Nem szőlőből készített borok

[szerkesztés] Gyümölcsborok

A magyar bortörvény szerint a bor a szőlő gyümölcséből, erjesztés útján készült ital. A más gyümölcsökből, de ugyancsak erjesztéssel, és cukor (szacharóz) hozzáadásával készült italt gyümölcsbornak nevezzük. A gyümölcsbor egyféle gyümölcsből készülő borital, amelyeknek nevében a gyümölcsöt is megnevezik. pl.: almabor, málnabor, meggybor, ribizlibor stb.[2] A gyümölcsbor csak annyiban különbözik az eredeti gyümölcslétől, hogy a benne lévő és a hozzáadott cukorból alkohol lesz. A gyümölcs íze és zamata csak kis mértékben csökken. Ugyanakkor a vitamintartalma egyes esetekben a szőlőbor vitamintartalmának többszöröse is lehet.

A 19. század második felében a filoxéra pusztítása következtében a szőlőültetvények nagyrészt kipusztultak. Erre az időszakra tehető a gyümölcsbor készítésének fellendülése.[3]

A termék megnevezésének a felhasznált gyümölcs nevét, a „bor” szót és a cukortartalomnak megfelelően a „száraz”[4], „félszáraz”[5], „félédes”[6] vagy „édes”[7] szavak egyikét kell tartalmaznia. Ha az alap gyümölcsléhez 10%-nál több másik gyümölcslevet adnak hozzá (pl. a kívánt szín elérése miatt), a gyümölcs neve helyett a „vegyes” szót kell feltüntetni.

[szerkesztés] Egyéb különlegességek

[szerkesztés] Borok és borkészítés Magyarországon

[szerkesztés] Magyarország legfontosabb borszőlőfajtái

Fehérborszőlő-fajták

Őshonos fajták:

Nem őshonos fajták:

Vörösborszőlő-fajták

Őshonos fajták:

Nem őshonos fajták:

Egyéb borszőlők (területük kisebb)

Direkt termők

Telepítésük tilos, illetve egyedi engedélyhez kötött, mivel a belőlük készült borok gyenge minőségűek, esetenként még az egészségre is károsak.

[szerkesztés] Magyarország borvidékei

22 borvidék található Magyarországon, 5 nagy régióba sorolva:

Észak-Dunántúl borvidékei
a Balaton borrégió borvidékei
Dél-Pannónia borvidékei
Duna Borrégió
a Felvidéki borrégió borvidékei

[szerkesztés] Borok és borvidékek más országokban

[szerkesztés] Minőségi bortermő vidékek

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Forrás

[szerkesztés] Jegyzet

  1. ^ a b A gyümölcsborok előállításáról
  2. ^ Gyümölcsbor készítése a Wikikönyvekben
  3. ^ Magyarországon 1897-ig 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el.
  4. ^ Az olyan bor, amelyben nincs cukortartalom, vagy az nem haladja meg az érzékelési küszöböt Cukortartalma: 0-15 g/l. között lehet.
  5. ^ Az erjesztés után kevés cukrot is tartalmazó bor, amelynek cukortartalma: 15,1-25 g/l.
  6. ^ Cukortartalma: 25,1-40 g/l.
  7. ^ Édeskés, maradék cukrot tartalmazó bor.Cukortartalma: 40 g/l felett.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bor témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Bor”