Tonga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tongai Királyság
Puleʻanga Fakatuʻi ʻo Tonga
Kingdom of Tonga
Tongai Királyság zászlaja
Tongai Királyság zászlaja
Tongai Királyság címere
Tongai Királyság címere
Nemzeti mottó: Ko e Otua mo Tonga ko hoku tofi'a
Isten és Tonga a mi örökségünk
Nemzeti himnusz: Ko e fasi ʻo e tuʻi ʻo e ʻOtu Tonga
Tonga on the globe (small islands magnified) (Polynesia centered).svg

Fővárosa Nukuʻalofa
d. sz. 21° 08′, ny. h. 175° 12′
Államforma monarchia
Vezetők
Király VI. Tupou
Miniszterelnök Sialeʻataongo Tuʻivakanō
Hivatalos nyelv tongai, angol
Monarchia Az Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1970. június 4.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 202
Becsült 103 036 [1] fő (2011. november)
Rangsorban 202
Népsűrűség 153 fő/km²
GDP
Összes 2005 (167)
PPP: 817 millió dollár
Egy főre jutó 7984 dollár (76)
HDI (2003) 0,810 (54) – magas
Földrajzi adatok
Terület 748 km²
Rangsorban 186
Víz 4%
Időzóna TOT (UTC+13)
Egyéb adatok
Pénznem Tongai paʻanga (TOP)
Nemzetközi gépkocsijel TGA
Hívószám 676
Internet TLD .to
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tonga témájú médiaállományokat.

Tonga térképe

Tonga (tongaiul Puleʻanga Fakatuʻi ʻo Tonga) az óceániai Polinéziában, a Tonga-szigeteken fekvő állam, amely három kisebb szigetcsoportot foglal magában. Szigetei részben vulkáni eredetűek, részben korallképződmények. 176 szigetet foglal magába, összterülete 750 négyzetkilométer, amely közül 52 lakott. Lakossága 103 ezer fő.[2]

Észak-dél irányban 800 kilométerre terjed ki, és Új-Zéland és Hawaii távolságának harmadát öleli fel. Északnyugaton a Fidzsi-szigetek, és Wallis és Futuna; északkeleten Szamoa, keleten Niue, délnyugaton Kermadec (Új-Zéland), és nyugaton Új-Kaledónia és Vanuatu határolja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot 3 szigetcsoport,

  • Vava’u-szigetek
  • Ha’apai-szigetek
  • Tongatapu-szigetek

169 szigete és atollja alkotja. A főbb szigetek északról délre:

Közigazgatásilag öt területre oszlik: ʻEua, Haʻapai, Niuas, Tongatapu, és Vavaʻu.[3][4]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tonga éghajlata trópusi, két évszakkal. A száraz évszakban (május-november) a hőmérséklet ritkán emelkedik 27 °C fölé. Az esős évszakban (december-április) gyakori a 32 °C fölötti hőség. A trópusi ciklonok fontos tényezők az időjárásban, így az évszaktól megszokottól eltérő időjárás is előfordulhat.

Sablon:Weather box

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tongán több természetvédelmi terület és két nemzeti park található:[5]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészek szerint már Kr. e. 1000 körül is lakott volt. A feltehetően ausztronéz nyelvű népesség a Lapita kultúrkörhöz tartozott. Az első telepesek érkezési ideje vitatott, de újabban egyetértenek abban, hogy Kr. e. 826 körül alapították az első várost, Nukulekát. Az európaiak megérkezése előtti történelemről nem sokat tudunk, mivel nem ismerték az írást, ezért történeteik szóban hagyományozódtak át.

A 10. századot követően a Tongai Királyság hatalma, amelynek központja Tongatapu volt, Polinézia (Niue, Új-Kaledónia) számottevő részére kiterjedt. A 12. századtól a Tuʻi Tonga még nagyobb területen uralkodott; hozzá tartozott Szamoa, Roturna, Wallis és Futuna, és Tikopia is. A 15. és a 17. században polgárháború tört ki.

Abel Tasman Tongatapura érkezik 1643-ban. Isaack Gilsemans rajza

1616-ban a hollandok fedezték fel a szigeteket, pontos ismeretekkel Abel Tasman szolgált. Willem Schouten és Jacob Le Maire az északi Niuatoputapu szigeten kötött ki, Tasman 1643-ban Tongataput és Haʻapait látogatta meg. 1773-ban James Cook a szigeteket Friendly Islands-nak, azaz barátságos szigeteknek nevezte el. Éppen az ʻinasi ünnepségre érkezett, ahol az első gyümölcsöket átadták a szakrális uralkodónak. William Mariner író szerint a főnökök meg akarták ölni Cookot a szüret alatt, de végül nem tudtak egy közös tervben megegyezni. Cook 1774-ben és 1777-ben is meglátogatta Tongát. A spanyol Alessandro Malaspina 1793-ban érkezett. A térítés 1797-ben kezdődött.

Tāufaʻāhau, Tonga királya (1845–1893).

1845-ben az ifjú Tāufaʻāhau szónok és hadvezér újra egyesítette Tongát. Megtartotta a Tuʻi Kanokupolu főnöki címet, de 1831-ben megkeresztelkedett, és felvette a Siaosi (György) nevet. 1866-ban Németország és Nagy-Britannia elismeri a királyságot. 1875-ben a király alkotmányos monarchiává nyilvánította az országot, és formálisan alkalmazkodott az európai alkotmányos berendezkedéshez. Korlátozta a főnökök hatalmát, felszabadította a jobbágyokat és a rabszolgákat, törvénykönyvet adott ki, és biztosította a szólás- és sajtószabadságot.

Az ország 1900. május 18-án brit protektorátus lett, amikor tongai törzsfőnökök és európai telepesek megpróbálták elűzni a második királyt. A szerződés következményeként Nagy-Britannia egy konzullal képviseltette magát. Tonga szuverén ország maradt, és a Csendes-óceán államai között egyedüliként sosem adta fel monarchikus államformáját, és máig (2014) ugyanaz a királyi család uralkodik rajta. Az 1918-as influenzajárvány a lakosság 8%-át, 1800 tongait ölt meg.

A második világháború alatt amerikai megszállás alatt volt.

1970-ben formálisan is elnyerte függetlenségét, és csatlakozott a Brit Nemzetközösséghez, de a szokásostól eltérően helyi uralkodóval. 1999 óta az ENSZ tagja. A Csendes-óceán szigetvilágában egyedülállóan mindig helyiek uralkodtak Tongán, ami hozzájárul az ország népének nemzeti büszkeségéhez és megalapozza a bizalmat a királyi házban.

2010-ben megtette az első lépéseket az alkotmányos monarchia felé, amikor megrendezték az első részben képviseleti választást.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi palota Tongatapun

Az ország alkotmányos monarchia, élén a királlyal. A király a régebbi szakrális uralkodó, a Tuʻi Tonga címét is viseli. A monarchiát a hagyományos életmóddal és etikettel együtt kritizálják.

A demokrácia hívei további demokratizálást követelnek, így a köznép képviseletének megerősítését, és a nagyobb beleszólást az államügyek intézésébe. A mozgalom nem akar köztársaságot, és bármilyen reformot javasolnak, mindig hűek a monarchiához. A mozgalomra azonban csak nemrég kezdtek felfigyelni külföldön, így a nagyobb szomszédok, Ausztrália és Új-Zéland aggodalmát fejezte ki bizonyos kormányzati lépések miatt.

Sālote királynő nyomán és több nemzetközi tanácsadó javaslatára IV. Tāufaʻāhau Tupou (1965–2006) monetarizálta a gazdaságot, a nemzetközi példákhoz alakította az iskolarendszert és az egészségügyet, és lehetővé tette, hogy a közrendűek egyre több anyagi jószághoz is jussanak (ház, autó, és hasonlók), és tengerentúli utazásokhoz.

A társadalombiztosítás ingyenes egészségügyi ellátást jelent minden tongai számára. A földet az alkotmány is védi: külföldieknek nem lehet földet eladni, de bérbe adni igen. A legnagyobb és a legvárosiasabb szigeten, Tongatapun földhiány van, a többi szigeten azonban van elég művelhető föld. A népesség többsége termel valamennyi élelmiszert; majdnem fele a teljes élelmiszerszükségletét maga fedezi földművelésből, állattenyésztésből és halászatból. A férfiak és a nők ugyanúgy hozzáférnek az egészségügyhöz, az oktatáshoz és ugyanolyan arányban alkalmazzák őket, de a nők hátrányban vannak a földbirtoklásban, a választásokon és a kormányzatban.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalban töltött ideje Név
18751893 I. Tupou György király (tongaiul: Siaosi Tupou I)
18931918 II. Tupou György király (tongaiul: Siaosi Tupou I)
19181965 III. Tupou Salote királynő (tongaiul: Sālote Tupou III)
19652006 IV. Tupou Taufaʻahau király (tongaiul: Tāufaʻāhau Tupou IV)
20062012 V. Tupou György király (tongaiul: Siaosi Tupou V)
2012- VI. Tupou király (tongaiul: Tupou VI)

Miniszterelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatali ideje
Tevita Unga 18761879. december 18.
Shirley Waldemar Baker 18811890
Siaosi Tukuʻaho 18901893
Siosateki Tonga 18931905
Sione Mateialona 19051912. szeptember 30.
Tevita Tuʻivakano 1912. szeptember 30. – 1922. június 30.
Uiliame Tungi herceg, III. Tupou Salote tongai királynő férje 1922. június 30. – 1940. július
Solomone Ula Ata 19401949. december 12.
Taufaʻahau Tungi herceg, 1965-től IV. Tupou Taufaʻahau néven tongai király 1949. december 12. – 1965. december 16.
Fatafehi Tuʻipelehake herceg 1965. december 16. – 1991. augusztus 21.
Vaea of Houma báró 1991. augusztus 21. – 2000. január 3.
Ulukalala Lavaka Ata herceg 2000. január 3. óta

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körzet terület (km²) Lakosság (2005) Székhely
Eua 87,44 5 278 Ohonua
Haʻapai 109,98 8 593 Pangai
Niuas 71,69 2 119 Hihifo
Tongatapu 260,48 70 670 Nuku’alofa
Vavaʻu 121,00 16 917 Neiafu
összesen 650,59 103 577 Nukuʻalofa

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neiafu
Az Irakban bevetett tongai tengerészgyalosok

A hadsereg három fő műveleti egységre és két kisegítő egységre tagozódik, amely kisegítő egységek felelnek a logisztikáért és a kiképzésért. A fő műveleti egységek a reguláris egység, a területi egység és az aktív tartalék. A reguláris egység fő részei a szárazföldi, a tengeri és a támogató védelmi erő.

A tongai kormány támogatta az Amerikai Egyesült Államok beavatkozását Irakban, és 2004 végén több, mint 40 katonát küldött az amerikai haderő részeként Irakba. 2004. december 17-én tértek haza.[6] A tongaiak 2007-ben küldték a második csapatot, majd 2008-ban folytatták az együttműködést. Az utolsó csapat 2008 végén tért haza, veszteséget nem jelentettek.

2010-ben a tongai hadsereg vezetője, Tauʻaika ʻUtaʻatu Londonban aláírt egy szerződést arról, hogy legalább 200 egységet küld Afganisztánba, hogy támogassa a Britain's International Security Assistance Force tevékenységét. Ez a küldetés 2014 áprilisában ért véget, és az Egyesült Királyság minden hazatérő katonát kitüntetett az Operational Service Medals érdemrenddel a tiszteletükre rendezett parádén.[7]

Tonga katonánat és rendőröket küldött a Pápua-Új-Guineában kialakult Bougainville konfliktusba, és a Salamon-szigeteket segédcsapatokkal támogatta az ausztrál RAMSI erőket.

Társadalmi konfliktusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Tāufaʻāhau Tupou és kormánya több kockázatos gazdasági döntést hozott, és azzal vádolták, hogy dollármilliókat pazarolnak el rossz befektetési döntéseikkel.[8] A problémákat tetézte, hogy különféle módokon megpróbálták plusz bevételhez juttatni az államot: az 1990-es években a koronaherceg javaslatára radioaktív hulladéktemetőt építtettek,[9] védett személyeknek szóló útleveleket adtak el,[10] és olyan külföldi hajókat regisztráltak, amelyek illegális tevékenységet végeztek, például támogatták az Al-Kaidát.[11] Emellett bejelentették, hogy műholdat bocsátanak fel, amin azonban nem az állam, hanem a királyi herceg nyert;[12] egy használhatatlan Boeing 757-tel terveztek hosszú távon utasokat szállítani, azonban az nem tudott leszállni az aucklandi reptéren, ami csődbe juttatta a Tongai Királyi Légitársaságot;[13] szállodát és kaszinót építtettek egy reptér mellé, azonban a befektetőtársról kiderült, hogy az Interpol körözi; és gyárat alapítottak, ami kínai exportra termelt cigarettákat az egészségügyi tisztviselők tanácsával és az évtizedek óta tartó egészségügyi propagandával szemben.[14]

A király hiszékenysége miatt 26 millió amerikai dollárt veszített.[8] A rendőrség bebörtönözte a demokráciapárti vezetőket, és elkobozták az Új-Zélandon nyomtatott The Tongan Times számait, mivel a szerkesztő élesen bírálta őfelsége hibáit.[15] A kormányt kritizáló ʻAkilisi Pōhiva által szerkesztett Keleʻa lapot ekkor nem tiltották be.[16] A szerkesztőt azonban több alkalommal törvénysértéssel vádolták meg.

2003 közepén a kormány alkotmányt módosított, amivel korlátozta a sajtószabadságot. A módosítást a kormány és a királypártiak védték a hagyományos értékekre hivatkozva. Az engedély feltételévé tették, hogy legalább 80%-ban Tongán élő tongaiak legyenek a tulajdonosok. 2004 februárjában megtagadták az engedélyt a főbb ellenzéki lapoktól, mint a Taimi ʻo Tonga (Tongan Times), a Keleʻa, és a Matangi Tonga. Csak kormánypárti vagy egyházi lapokat engedélyeztek.

A törvény ellen tiltakozó felvonulást tartottak a fővárosban, a király unokaöccse, Tuʻi Pelehake felhívására. Ausztráliában és más országokban is tartottak felvonulást a demokratizálódásért, és annak az érdekében, hogy a módosítást bíróság vizsgálja felül. Ez utóbbit 160 aláírás erősítette meg, köztük a közrendűek 9 képviselője közül 7 aláírásával. Tupoutoʻa koronaherceg és Pilolevu királyi herceg nem válaszolt a tüntetők beadványára, azonban veszélyesnek vélték a változásokat, mivel azok megingatják az addig megszokott berendezést, és további nyomás alá helyezik a kormányt.

2005-ben a kormány hetekig egyezkedett a sztrájkoló közszolgákkal. A civil megmozdulások kiterjedtek Új-Zélandra is, ahol a király rezidenciája előtt tüntettek. Az alkotmány vizsgálatára bizottságot hívtak össze 2005-2006-ban.[17] A miniszterelnök, ʻAhoʻeitu ʻUnuakiʻotonga Tukuʻaho (Lavaka Ata ʻUlukālala) herceg (ma VI. Tupou király) 2006 február 11-én lemondott, és minden kormányzati pozícióját feladta. Helyét a megválasztott Dr Feleti Sevele munkaügyi miniszter fogadta el. Kaliforniában 2006 júliusában autóbalesetben meghalt Tuʻipelehake ʻUluvalu, a felesége és a sofőrjük. Az alkotmányt vizsgáló bizottság társelnöke volt.

Kiégett kínai étterem Nukuʻalofában

V. Tupou György király trónra lépésekor, 2006 szeptemberében a közösség további demokratizálódást várt el. 2006 november 6-án zavargások törtek ki a fővárosban, amikor a demokráciapártiak úgy látták, hogy nem lesz változás az ügyben. Boltokat, irodákat és kormányzati épületeket gyújtottak fel és raboltak ki. A külváros 60%-át romba döntötték, és 6 ember meghalt.[18]

2008 július 29-én a király bejelentette, hogy hatalmának nagy részét átruházza a miniszterelnökre, és visszavonul a napi kormányzati döntésektől. Ez része a 2010-es választásra való felkészülésnek. Az előző héten azt jelentették be, hogy a király eladja az állami vagyon nagy részét, amiből sok jövedelme származott.[19]

2012 március 15-én V. Tupou György királyt egy hong-kongi kórházba szállították tüdőgyulladással. Később vérrákot diagnosztizáltak nála. Állapota gyorsan romlott, és 2012. március 18-án 15:15-kor meghalt.[20] VI. Tupou néven öccse követte.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tonga lélekszáma ezrekben 2005-ig a FAO adatai szerint

A BMI adatok alapján a lakoság 90%-a túlsúlyos és 60%-a kórosan elhízott a NIH értelmezésében.[21] A 15-85 éves nők 70%-a kórosan elhízott. Tongán és Naurun a legnagyobb a túlsúlyosak és az elhízottak aránya.[22]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 70%-a Tongatapun él.Habár egyre növekvő számban költöznek az egyetlen városi és kereskedelmi központba, Nukuʻalofába, az ország legnagyobb része vidékies maradt. A kivándorlás ellenére a népesség az 1930-as évekbeli 32 ezerről 1976-ra 90 ezerre nőtt.[23]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Free Wesleyan Church által emelt templom

A kormányzati portál szerint a tongaiak leginkább polinézok egy kis melanéz beütéssel. Ők a népesség 98%-át teszik ki. A lakosság 1,5%-a vegyes származású tongai, a maradék európai, főleg angol, kevert származású európai, vagy más csendes-óceáni szigetekről származó. Egy új-zélandi újság szerint 2001-ben az országban 3000-4000 kínai élt, ami a teljes népesség 3-4%-a.[24] A 2006-os zavargások fő célpontjai a kínai üzletek voltak, emiatt a legtöbb kínai elhagyta az országot,[25] és csak 300-an maradtak.

A tongai nyelv Tonga hivatalos nyelve az angollal együtt. A polinéz nyelvek közé tartozik, és közeli rokona a hawaii, a wallisi, a niueai és a szamoai nyelveknek.

A mindennapi életet a polinéz hagyományok és a keresztény vallás határozza meg. Így az összes kereskedelmi tevékenységet és nyilvános szórakozást felfüggesztik szombat éjféltől vasárnap éjfélig, és az alkotmány is rögzíti, hogy a sabbat (a legtöbb nyelvtől eltérően vasárnap) mindörökké szent.

2006-ban a tongaiak több, mint egyharmada metodista volt, emellett a katolikusok és a Tongai Szabadegyház voltak a legfőbb keresztény gyülekezetek. A keresztény közösségek mellett a részben keresztény hagyományokra építkező mormonok is a főbb egyházak közé számítottak:

  • Metodisták (36 592 vagy 36%)
  • Mormonok (18 554 vagy 18%)
  • Római katolikusok (15 441 vagy 15%)
  • Tongai Szabadegyház (11 863 vagy 12%)

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A király, családja, a főnemesek és egy egyre növekvő réteg jóllétben él, de főleg vidéken nagy a szegénység. A társadalmi egyenlőtlenségeket az oktatás, az egészségügy és a földbirtoklás csökkenti.

Az általános iskolai oktatás kötelező és 6-tól 14 éves korig tart. Az általános iskolák 8%-a és a középiskolák 90%-a egyházi, a többi állami. A felsőoktatás tartalmaz pedagógusképzést, egészségügyi szakokat; emellett van egy női üzleti főiskola, egy kicsi magánegyetem, és több magániskola agrárszakokkal, azonban népszerűbbek a tengerentúli képzések.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trópusi éghajlatú szigeteket őserdő borítja. A pénzügyi szektor jelentősége kicsi, és a gazdaság erősen függ a külföldön dolgozók által hazaküldött keresettől. Sokan Ausztráliából, Új-Zélandból vagy az Amerikai Egyesült Államokból támogatják családjukat.

A fejlesztési tervek támogatják a magánszektort, a vanília és a töktermesztést, a turizmust, a közlekedést és a tömegkommunikációt. Mindezek nagyot fejlődtek, de további fejlesztést látnak szükségesnek.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tongaiak terményeikkel

Vidéken a háztáji gazdaságok és az ültetvények dominálnak. A gazdaság alapja a növénytermesztés (banán, vanília, kókuszdió, kávécserje, manióka, taró) és a halászat. A feudális birtokrendszer maradványai nem ösztönzik a földműveseket arra, hogy fákat telepítsenek arra a földre, amely nem az ő birtokuk. Az állattartásban a sertés és a baromfi a legfontosabb. A lovakat igavonásra tartják. Emellett más jószágaik is vannak, és a marhahús importja hanyatlik. A gazdaság számára jelentős könnyebbséget jelentett a Japánba irányuló export, de a földművesek bizalmatlanok a külföldi piacok iránt a nagy áringadozások miatt.[26]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iparban jellemző a bedolgozás. Emellett még néhány kisvállalkozás működik, amelyek a GDP 3%-át termelik meg. Nincs szabadalmi törvény Tongán.[27] Az 1996-ban alakult Tongai Kereskedelmi és Ipari Kamara képviseli a tagság érdekeit, támogatja a fejlesztéseket és a magánszektort.

A fosszilis üzemanyag és energiatermelés várható kimerülése miatt, és azért, mert egyre drágább és szennyezi a környezetet, a kormányzat figyelme a megújuló energiaforrások felé fordult. Az IRENÁval közösen Tonga megalkotta hosszú távú energiastratégiáját, ami egyaránt támogatja a fő és a többi sziget fejlesztését. A program középpontjában a napenergia áll, amely az egyes háztartásokat saját mini erőművel látja el, és segíti a szükséges személyzet kinevelését, továbbá a már telepített rendszer üzemeltetését és karbantartását is.[28]

Az egyedüli jelentős ipari ágazat az élelmiszeripar volt, amelyet a világpiaci árak zuhanása tönkretett. Az építőipart leginkább a segélyek és a hazaküldött pénzek éltetik. Cserébe a miniszterelnöki hivatal egy újabb osztályt nyitott a külföldön élő tongaiak támogatására. 2007-ben törvényt hoztak a kettős állampolgárság engedélyezéséről.[26] A válság miatt a hazaküldött összegek nagy mértékben csökkentek.

Kereskedelem, bank és szolgáltatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tongai egycentes (seniti taha)

A bankszektorban és a szolgáltatásokban a királyi család és a nemesség túlsúlya jellemző. Tongát 2008-ban a Forbes magazin a hatodik legkorruptabb államnak nevezte.[29] 2011 márciusában az Euromoney Country Risk a 165. legbiztonságosabb befektetési célpontként jelölte meg.[30]

A kereskedelem jelentéktelen, és a Csendes-óceán szigetvilágának nemzetközi kereskedőhálózatai uralják. Az első kereskedelmi bankot 1974 szeptemberében alapították.[31]

A turizmus még fejletlen, de a kormányzat felismerve jelentőségét a fejlődésben erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy növelje a belőle származó bevételeket. A sétahajók gyakran kikötnek Vavaʻun, ahol lehet nézni bálnákat, továbbá van lehetőség horgászni, szörfölni és fürödni. Az erőfeszítéseknek hála Tonga egyre jelentősebb úticéllá válik a Csendes-óceánon.[32] Egyelőre azonban mindössze évi 90 ezer utazó látogat el ide.[33]

2005-ben az ország alkalmassá vált arra, hogy a WTO tagjává váljon, de csak 2007-ben lépett be.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok szigetre még nem vezették be az áramot, ezért ott dízelolajjal termelik. 2009-ben a GDP 19%-át dieselolajra költötték, ami az import 25%-át tette ki. Ezeken a szigeteken fenntartható módon szeretnének áramot termelni, ami csökkentené a hálózat kiépítésének költségeit.

Az IRENA támogatásával Tonga elkészítette az 2010–2020 Tonga Energy Road Map (TERM) terveit, ami a diesel importjának 50%-os csökkentését irányozza elő. Ez többféle megújuló energiaforrás bevonását tartalmazza, többek között nap- és szélenergiát is termelnek, és más újításaik is vannak.[34]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország lakói több külföldi légitársaság közül tud választani: Air New Zealand, Air Pacific és Polynesian Airlines. A repülőgépek Tongáról Szamoára, Ausztráliába, Új-Zélandra és a Fidzsi-szigetekre repülnek.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tonga a késő Lapita-korszak óta vagyis körülbelül 3000 év óta lakott. Az európai felfedezők érkezése előtt gyakori kapcsolatban álltak legközelebbi szomszédaikkal, Fiji és Niue népeivel. A 19. században az európai kereskedők és misszionáriusok érkezése a kereszténység felvételéhez vezetett. 2013-ban a lakosság 98%-a keresztény vagy mormon volt. Emiatt egyes régebbi szokásokat újak váltottak fel.

Jelenleg Tonga a tengerentúli országokkal áll szoros kapcsolatban. Sokan Ausztráliába, Új-Zélandra vagy az Amerikai Egyesült Államokba vándoroltak ki a jobb megélhetés reményében. A kivándoroltak továbbra is kapcsolatban maradtak családjukkal, és Tonga jövedelmének jelentős részét teszi ki az otthon maradott családtagok támogatása külföldről.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban az alapfokú oktatás ingyenes és kötelező. A középiskolákban a tandíj névleges. A felsőoktatásban külföldi alapítású ösztöndíjak támogatják a képzést.

A népesség viszonylag jól képzett, az írástudók aránya 98,9%.[35] A diplomások aránya is kiemelkedő, bár végzettségétüket legtöbbjük külföldön szerezte.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pápua-Új-Guineán készült tapa
Nyaktámasz 1850 körülről, a LACMA gyűjteményből

Hagyományosan a nők foglalkozása volt a ruhaneműk, szőnyegek készítése. Ezeket különféle alkalmakkor elcserélték, így a nők is hozzájárultak a család vagyonának gyarapításához. Az ágy az egymásra pakolt szőttesekből állt. Napos időben kiteregették ezeket szellőzni. A takarók mellett készültek szőnyegek, ágyékkötők, és derék köré köthető füzérek is. Sokuk nemzedékeken át öröklődött, így egyre értékesebbnek számított. Tonga koronaékszerei is közülük kerülnek ki, és csak különleges alkalmakkor teszik őket közszemlére.

A nyugati kapcsolatok előtt sok tárgy, fegyverek, fejtámasz, edények, szobrok és domborművek készültek fafaragással. A mesterek elefántcsont és kagylóhéj berakást is tudtak készíteni. A kenuk lehettek mindennapi használatúak, harci kenuk, vagy ünnepi alkalmakra készült díszes darabok.

A múltban a férfiak sok tetoválást viseltek. Cook idején csak a Tui Tonga nem viselt tetoválásokat, mivel túl magas volt a rangja ahhoz, hogy mások megérintsék. Később szokássá vált, hogy a fiatal Tui Tonga Szamoán tetováltatja magát. A misszionáriusok erősen helytelenítették a tetoválásokat, így az erősen visszaszorult. Ma a férfiak kisebb tetoválásokkal díszíttetik magukat; ezzel azt is mutatják, hogy jól tűrik a fájdalmat. A minták történeteket is elmesélnek. Néhány nő is viseli magán ezeket a mintákat.

Építészetében Szamoára emlékeztet. A hagyományos lakóépület hajlott teteje farönkökön áll, a benti teret szőttesek tagolják. Hogyha felerősödött a szél, akkor leeresztették a tetőt, így a szél elfújt fölötte, és a családnak nem esett bántódása. A kőépítészet emlékei a kősírok és a Ha'amonga 'a Maui. Hasonló építmények több szigeten is találhatók. A régészek többet több száz vagy ezer évre datálnak.

Modern művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány vidéki templomot szabadkézi festmények díszítenek. Az ábrák sematikusak, és kereszteket, virágokat és a textilművesség hagyományos alakzatait ábrázolják.

Az 1970-es években egy kis gyár működött Nukuʻalofa mellett, ami korallokból és teknőspáncélokból készített gyöngyöket a turistáknak. Nincsenek arról hírek, hogy ez a gyár működik-e még. Lehet, hogy azóta már a kormány védetté nyilvánította a tengeri teknősöket és a korallokat, így a gyárat lehet, hogy be kellett zárni.

A hagyományos öltözéket kombinálják az európai ruhákkal. A nők hosszú sarongot viselnek, amire kofut, vagy nyugati stílusú ruhát öltenek. A férfiak rövid sarongját póló, ing, vagy ing és öltönykabát egészíti ki. Egyes metodista lelkészek hosszú zakót hordanak, ami Európában már évszázadokkal ezelőtt kiment a divatból. Ezt helyben varratják. Nukuʻalofában több szabászat is működik. Férfiaknak készítenek tupenut és zakót, nőknek tupenut hozzá illő kofuval. A női ruhákat nyomtatott minta díszíti.

A nők eltanultak több európai kézimunkatechnikát és gépi varrást is, így otthon is készítenek ingeket, kofukat és iskolai egyenruhákat. A kötött árukat Nukuʻalofa piacán adják el. A horgolást és a hímzést a Queen Sālote College terjeszti, ahol a lányok párnahuzatot, ágytakarót hímeznek, és terítőket, ágytakarókat és csipkedíszeket horgolnak. Ezek azonban nem jöttek divatba, mert az országban nem termelnek ezekhez alapanyagokat, ezért importálni kell őket, tehát csak a városokban lehet őket megvásárolni. Emiatt a vidékiek inkább a hagyományos technikákat alkalmazzák.

Zene és tánc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tongai tauʻolunga tánc kezdete

Keveset tudunk a felfedezők megérkezése előtti zenéről és táncról. Cook kapitány és William Mariner dobszóval kísért éneklésről tudósított, ami a hagyományos táncokat kísérte. Feltehető, hogy játszottak ezeken a hangszereken is: lali más néven slit-gong, és orrfurulya. A főbb ünnepeken még ma is éneklik a hagyományos énekeket, és több táncot (ula, ʻotuhaka és meʻetuʻupaki) még ma is táncolnak.

A legjobban azok a dalok és zenék őrződtek meg, melyeket a királyi és nemesi temetéseken és esküvőkön adnak elő, vagy megbocsátási szertartás alkalmával énekelnek (lou-ifi). A Tonga Rádió műsorát az orrfurulya virtuózának, a nemes Honourable Veʻehala felvételével kezdi. Az orrfurulyán képzett zenészek játszanak különleges alkalmakkor, és a hagyományos dallamokat adják elő.

A metodisták ismertek arról, hogy himnuszokat énekelnek, amely szokást a misszionáriusok Tongán is elterjesztettek. Ezek az énekek hagyományos tongai hangolásban és egyszerű, rövid tongai szöveggel íródtak. Többnyire a hagyományos tongai hangjegyírásban jegyzik fel őket.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőttkor küszöbét elérő fiúkat részlegesen körülmetélik a bibliai szokásokra hivatkozva. Ezt az eseményt ünnepség követi, amin a családtagok mellett a barátok is részt vesznek. Ezután a fiúk már felnőttnek számítanak. Az 1950-es évekig megünnepelték a lányok első menstruációját. Hagyományosan a már felnőtt fiú- és lánytestvérek nem tartózkodhatnak egy helyiségben. A kereszténység felvétele előtti tabuból származó szokás a tévé elterjedésével párhuzamosan megszűnőben van.

A temetések látványos, sok embert megmozgató események, még ha a család szegény is. A rokonok még messziről is eljönnek. Fekete ruhát öltenek, derekukat gyékényszövettel övezik, amelynek mérete mutatja a rokonság távolságát. A költségek gyakran még a nagyobb családot is súlyosan megterhelik, emiatt olyan eseményként tartják számon, amitől tönkre lehet menni.

A kereszténység felvétele előtt ugyan kívánatos volt, hogy a lányok megőrizzék szüzességüket a házasságig, de nem volt követelmény. Csak a nemesek, vagy az uralkodócsaládban vették komolyabban, és vizsgáltatták meg a menyasszony szüzességét, de a vizsgálatot végzők sokszor csaltak, hogy kedvezzenek a menyasszonynak. A szerelmesek gyakran a parton vagy a bozótosban találkoztak. Ha az együttlétből gyerek született, akkor a lány szülei azt elismerték sajátjukként. A férfi homoszexualitás elismert volt; nőknek öltözve és a nők szerepkörét betöltve éltek. Alkalmi szexuális kapcsolataik voltak, és nem számított megvetendő dolognak, ha egy férfi velük szexelt. A nemesség és a királyi család inkább egymás között házasodott, és akár közeli rokonukkal is házasságot kötöttek, hogy nehogy elkeveredjenek a közemberekkel, és nehogy elveszítsék a státust vagy a rangot. Szokásban volt a különösen csinos fiúkat kiválasztani, felmenteni a nehéz munka alól, és még szépíteni is, hogy ellenállhatatlanná váljon a főnök lányai számára, és a születendő gyermek emelje a család rangját. A válás egyszerű volt: a feleség bejelentette, hogy hazamegy. Az elvált nőket a fiútestvéreiknek kellett eltartaniuk.

A kereszténység felvétele óta a válás már nem ilyen egyszerű, sőt, a katolikus egyház nem ismeri el a házasság felbontását. A városi fiatalság tánccal és együttléttel kísérletezik. A homoszexuális férfiakat a Miss Galaxy Pageant szépségkirályválasztáson ünneplik. Az ünnepség fő védnöke Lupepauʻu hercegnő, a király unokája.

A nemzeti rögbiválogatott minden mérkőzése előtt egy hagyományos harci táncot ad elő.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos alapanyagok: gumós madársóska, taró, banán, kókusz, hal és kagyló. A hozzávalókat a férfiak főzték meg ebédre; a vacsora és a reggeli az ebéd maradéka volt. A kagylót rendszerint nyersen fogyasztották. Ami ezután megmaradt, azt a disznóknak adták. Gyakran ittak kókusztejet. A kenyérfa termését is megsütötték, amikor szezonja volt. Tyúkot is tartottak. Disznót különleges alkalmakkor öltek, mint esküvő, temetés vagy egy főnök látogatása. A gumós madársóskát néhány hónapig tudták tárolni. A többit megosztották egymással, vagy disznókkal etették meg.

Az európaiakkal való érintkezés következményeként számos új növényt ismertek meg, így a maniókát, a görögdinnyét, a citrusféléket, hagymaféléket, sárgarépát, káposztát, paradicsomot és tököt. A görögdinnye leve kókusztejjel keverve népszerű ital, ami 'otai néven ismert.

Jelenleg a tongai konyha sok import fűszert és cukrot használ. A reggeli sokszor fehér kenyér üdítővel a hagyományos gumós madársóska és disznósült helyett. Népszerűek a készételek, még a távoli falvakban is. Egy nagy kedvenc a marhahúskonzerv, egy másik a konzerv hal. Az üdítőkön kívül isznak teát és kávét is.

A földbe vájt kemence helyett ma használnak gáz- vagy villanytűzhelyet, vagy a szabadban nyílt tűzön főznek a nők. Sok helyen a tűzhelyet fával fűtik. Az étkezések súlya is megváltozott, ma a vacsora a főétkezés, már csak azért is, mert akik messzire járnak tanulni vagy dolgozni, azok is együtt ehetnek a többi családtaggal.

Az alkoholfogyasztás ritka, és inkább csak férfiak isznak. Az italok közül népszerű az Új-Zélandról származó sör, vagy a házilag készült, pálinkaszerű hopi, amit vízből, cukorból vagy gyümölcsből és élesztőből főznek. Az államnak monopóliuma van az italok importjára, így a külföldi italok csak korlátozott körben és mennyiségben forgalmazhatók. A hopira nincs ilyen korlátozás. Rendszerint a férfiak félrevonulnak inni, és addig isznak, amíg le nem részegednek. Kocsmai verekedések előfordulnak.

Tonga lakosságának 90%-a túlsúlyos, és több, mint a fele kórosan kövér. Az elhízás következményei komoly terhet rónak a társadalombiztosításra. Ennek az az oka, hogy közkedvelt az olcsó és zsíros marha- és birkahús. A kövérségre gyakran még ma is tisztelettel tekintenek, habár gondolnak az egészségügyi kockázatokra is.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tonga nemzeti sportja a rögbi. A lakosság 20%-a aktív sportoló. A rögbi az iskolákban is népszerű, és az olyan iskolák tanulóit, mint a Tonga College és Tupou College ösztöndíjakkal csábítják át Japánba, Ausztráliába és az Amerikai Egyesült Államokba. A világranglistán az ország a 17. helyen áll. Az utolsó években egy rögbistadiont kezdtek el építeni.

A nemzeti válogatott, az ʻIkale Tahi, angol nevén Sea Eagles jól szerepel a nemzetközi versenyeken. Az 1987-es évtől kezdődően összesen hat világkupán vett részt. A 2003-as ausztrál és a 2007-es francia világbajnokságra is bejutott. Ezek voltak a válogatott legsikeresebb évei, ahol a négy meccs közül kettőt megnyerve a negyeddöntőbe jutott. 2007-ben Tonga megnyerte az első két meccset: az Amerikai Egyesült Államok ellen 25–15-re, Szamoa ellen 19–15-re. Csak kevéssel kaptak ki a Dél-Afrikai Köztársaság csapatától 30–25-re. Utolsó meccsüket Nagy-Britannia ellen játszották, és 36–20-as vereségük miatt nem vehettek részt a kieséses szakaszban, viszont mivel harmadikként végeztek e mögött a két csapat mögött, bejutottak a 2011-es világbajnokságra.

2011-ben Tonga legyőzte Japánt 31-18-re, és Franciaországot 19-14-re a csoportfordulóban. A negyeddöntőbe azonban nem tudott bejutni az Új-Zélandtól elszenvedett megalázó 41–10-es vereség és amiatt, hogy Kanadától is kikapott 25–20-ra, így 2-vel kevesebb bónuszpontja és 46-os gólkülönbsége volt. A 2007 előtti legjobb eredményt 1995-ben érte el, amikor Côte d'Ivoire-t győzte le 29–11-re, és 1999-ben, amikor Olaszországot győzte le 28–25-re. Ugyanebben az évben megalázó vereséget szenvedett el Nagy-Britanniától 101–10-re.

Tonga korábban Fidzsivel és Szamoával együtt a Pacific Tri-Nations versenyen, amit azóta átneveztek IRB Pacific Nations Cup-ra, mivel a részt vevő országok bővültek Japánnal, Kanadával és az Amerikai Egyesült Államokkal. A tongai klubok versenyeznek a Datec Cup Provincial Championship és az Pacific Rugby Cup bajnokságokban is. A rögbit a Tonga Rugby Football Union felügyeli és szervezi, ami 2009-es kizárásáig tagja volt a Pacific Islands Rugby Alliance-nek, és részt vett a Pacific Islanders rögbi unió csapatban.

Több tongai születésű, vagy tongai származású játékos, így Jonah Lomu, Israel Folau, Viliami "William" ʻOfahengaue, Malakai Fekitoa, Ben Afeaki, Charles Piutau, Frank Halai, Sekope Kepu, George Smith, Wycliff Palu, Sitaleki Timani, Salesi Ma'afu, Anthony és Saia Faingaa, Mark Gerrard, Cooper Vuna, Doug Howlett, Toutai Kefu és Tatafu Polota-Nau játszott az új-zélandi All Blacks vagy a Wallabies csapatokban. Tongán született Taulupe "Toby" Faletau, a British and Irish Lions játékosa, aki Írország nemzetközi versenyein is szerepelt. Annak a Kuli Faletaunak a fia, aki tongai nemzetközi játékos. Két unokatestvére, Billy és Mako Vunipola szintén a British and Irish Lionsban játszik, és nemzetközi angol játékosok; az ő apjuk Fe'ao Vunipola, aki korábban a tongai nemezeti szövetség kapitánya volt.

A rögbi ligának is vannak sikerei. A 2008-as Rugby League World Cup versenyein Tonga győzni tudott Írország és Skócia ellen. Emellett több Tongáról elszármazott játékos is az ausztrál ligát erősíti. Közéjük tartozik Willie Mason, Manu Vatuvei, Brent Kite, Willie Tonga, Anthony Tupou, Antonio Kaufusi, Israel Folau, Taniela Tuiaki, Michael Jennings, Tony Williams, Feleti Mateo, Fetuli Talanoa, hogy csak néhányat nevezzünk meg. A liga több tongai játékosa sikeres karriert futott be a British Super League-ban, köztük Antonio Kaufusi.

Paea Wolfgram ökölvívó az 1996-os olimpián Atlantában ezüstérmes lett a legalább 91 kg fölötti versenyzők szupernehézsúly súlycsoportjában.

Amini Fonua úszó több aranyérmet is nyert az Óceániai Bajnokságban a férfi 50 méteres mellúszásban, valamint részt vett a Sanghajban rendezett 2011 FINA World Aquatics Championshipsben.

A téli olimpián elsőször Luger Bruno Banani képviselte Tongát Szocsiban 2014-ben, és szánkózásban 32. lett.

Állat- és növénynevekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több állat- és növényfajt neveztek el Tonga után. A név alakja tonganus vagy tongaensis. Erre egy példa a doktorhalfélék közé tartozó Naso tonganus, amely nevet Achille Valenciennes adta 1835-ben.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hetilapok:

  • The Tongan Chronicle (Kolonikali Tonga)
  • Tonga Star
  • The Times of Tonga (Taimi 'o Tonga)

Havilapok:

  • Kele’a
  • Taumu’a Lelei
  • Tohi Fanongonongo
  • ‘Ofa ki Tonga

Televízió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami televízió (TV Tonga) 2000 júliusa óta sugároz. Magántelevízió az Oceania Broadcasting Network (OBN)

Rádió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Radio Tonga
  • Keresztény rádió
  • Radio 2000
  • Radio Nuku’alofa

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Név
január 1. újév
változó Nagypéntek
változó Húsvéthétfő
április 25. ANZAC-nap (a tongai katonák az ausztrál hadseregben szolgáltak)
május 4. a koronaherceg születésnapja
június 4. Függetlenség napja
július 4. a király születésnapja
november 4. az alkotmány napja
december 4. I. Tupou György tongai király napja
december 25. karácsony
december 26. karácsony

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011-es népszámlálási adat
  2. Official Tongan Government Tourism Website
  3. Population Census 2006: Population size, Trend, Distribution and Structure, Tonga Department of Statistics
  4. Divisions of Tonga, Statoids.com
  5. http://www.jasons.com/Tonga/tonga-parks-and-marine-reserves
  6. http://www.globalsecurity.org/military/ops/iraq_orbat_coalition.htm Iraq Coalition Troops], GlobalSecurity, 18 August 2005
  7. Tongan troops to work with UK and other ISAF forces in Afghanistan. Ministry of Defence, 2010. szeptember 22. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
  8. ^ a b [1][halott link]
  9. Tonga's king tricked by Korean sea water to natural gas scam. michaelfield.org (December 1997).
  10. Tonga : In Depth : History. Frommers.com. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  11. The ships that died of shame. smh.com.au, 2003. január 14. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  12. Tongasat. Mendosa.com, 1996. december 30. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  13. iSite Interactive Limited: No Govt Support Blamed for Airline Collapse. Islands Business. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  14. Articles:Listing Tonga. Tobacco.org. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  15. Robie, David (1996. november 1.). „The contempt case of the 'Tongan Three'”. Pacific Journalism Review 3 (2).  
  16. Tongan Court Case Over Wrongful Imprisonment Recommences – July 31, 2002. 166.122.164.43, 2002. július 31. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  17. No resolution in sight in Tonga, TVNZ, 30 August 2005
  18. Rioting crowd leaves leaves trail of wreckage in Nuku'alofa. Matangitonga.to, 2006. november 16. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  19. Tonga's king to cede key powers”, BBC News, 2008. július 29. (Hozzáférés ideje: 2008. július 31.) 
  20. 蘋果日報 – 20120319 – 患血癌染肺炎 搶救數日無效湯加國王 駕崩瑪麗醫院”, Appledaily News HK, 2012. március 19. (Hozzáférés ideje: 2012. március 19.) 
  21. Sands, Neil (10 April 2011) "Pacific island nations battle obesity epidemic", Agence France-Presse.
  22. Mark Henderson (18 February 2008) Welcome to the town that will make you lose weight. Times Online. www.timesonline.co.uk
  23. Small, Cathy A. and Dixon, David L. "Tonga: Migration and the Homeland", Migration Policy Institute.
  24. "Editorial: Racist moves will rebound on Tonga", New Zealand Herald, 23 November 2001
  25. "Flight chartered to evacuate Chinese in Tonga", ABC News, 22 November 2006
  26. ^ a b szerk.: Ellicott, Karen: Countries of the world and their leaders yearbook 2007. Farmington Hills, MI: Thomson Gale (2006). ISBN 0-7876-8103-2 
  27. Patents Gazetteer. www.billanderson.com.au
  28. International Renewable Energy Agency. IRENA, 2009. január 26. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  29. In Pictures: The World's Most Corrupt Countries”, Forbes Magazine, 2008. június 25. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 10.) 
  30. Euromoney Country Risk. Euromoney Country Risk. Euromoney Institutional Investor PLC. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)
  31. Patents Gazetteer. www.billanderson.com.au
  32. Background Note: Tonga, US Department of State, 31 October 2011.
  33. Paradise Lost, Tonga Mired in Poverty. Jakarta Globe, 2012. április 18
  34. Tonga Energy Press Release: IRENA signing, a milestone for Tonga’s renewable energy plans. Tonga-energy.to, 2010. június 24. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
  35. Tonga. The World Factbook. Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2010. június 22.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajda Béla: A világ országai (2004)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tonga című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Culture of Tonga című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tonga témájú médiaállományokat.