Francia Polinézia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francia Polinézia
Polynésie française
 Francia Polinézia zászlaja
Francia Polinézia zászlaja
 Francia Polinézia címere
Francia Polinézia címere
Nemzeti mottó: Tahiti Nui Mare'are'a
Nemzeti himnusz: La Marseillaise
French Polynesia on the globe (French Polynesia centered).svg

Fővárosa Papeete
d. sz. 17° 32′, ny. h. 149° 34′
Államforma elnöki köztársaság
tengerentúli közösség
Vezetők
Elnök François Hollande
elnök Gaston Tong Sang
főbiztos Anne Boquet
Hivatalos nyelv francia, tahiti
Beszélt nyelvek egyéb polinéz nyelvek
protektorátus 1842.
tengerentúli terület 1946.
tengerentúli közösség 2004.

Tagság Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum (közreműködő állam), Frankofónia
Népesség
Népszámlálás szerint 268 270 fő (2012)[1] +/-
Rangsorban 186
Népsűrűség 64 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 4 167 km²
Rangsorban 171
Víz 12%
Egyéb adatok
Pénznem Csendes-óceáni valutaközösségi frank (XPF)
Hívószám 689
Internet TLD .pf

Francia Polinézia térképe

Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt földrajzi szigetcsoportot foglal magában. Legismertebb szigete Tahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Floréal francia fregatt a Bora Bora lagúnában.

A Francia Polinéziát alkotó szigetcsoportok hivatalosan csak a francia protektorátus megalapítása után egyesültek 1889-ben. A szigetek közül a polinézek a Marquises-szigeteket hódították meg először i.sz. 300 körül, majd később, 800 körül a Társaság-szigeteket is. A polinézek laza törzsi szerveződésben éltek.[2]

Az európaiakkal való kommunikáció 1521-ben kezdődött, amikor Ferdinand Magellan, a portugál hajós felfedező először pillantotta meg a mostani Tuamotu-Gambier-szigetekhez tartozó Pukapuka szigetet. 1722-ben a holland Jakob Roggeveen jutott el először Bora Bora szigetére Európából, 1767-ben pedig a brit Samuel Wallis Tahitire jutott el. Egy évvel később Louis Antoine de Bougainville francia felfedező, majd még egy évvel később a híres James Cook kapitány is kikötött Tahitinél. A keresztény hittérítés spanyol papokkal kezdődött, akik 1774-től jelentek meg Tahitin. A protestánsok jelenléte 1797-től folyamatos a térségben.[3]

A Társaság-szigetek királyságai.

II. Pomare, Tahiti királya 1803-ban menekülésre kényszerült Moorea szigetre. Családjával együtt 1812-ben erőszakosan átkeresztelték protestáns vallásra. 1834-ben francia hittérítők érkeztek a szigetekre. Mivel a helyiek nem nézték jó szemmel a misszionáriusokat 1836-ban Franciaország hadihajót küldött a régióba. 1842-ben Tahiti és Tahuata francia protektorátus alá került, hogy a katolikus hittérítők zavartalanul dolgozhassanak. A fővárost, Papeetét 1843-ban alapították. 1880-ban Franciaország magához csatolta Tahitit, így a protektorátusi cím helyett a Francia gyarmati birodalom részévé vált.[3]

Az 1880-as években Franciaország igényt tartott a Tuamotu-szigetekre, amely korábban a Pomare-dinasztiához tartozott, bár formálisan nem csatolta magához. Továbbá a franciák Tahuata szigetet 1842-ben protektorátusba vették és az egész Marquises-szigetekre úgy tekintettek, hogy az Franciaország része. 1885-ben Franciaország kinevezett egy kormányzót és létrehozott egy általános tanácsot, amellyel létrejött egy igazi gyarmati kormányzás. 1888-ban Rimatara és Rurutu szigeteket a briteknek nem sikerült lobbizás révén protektorátus alá vonni, így egy évvel később a Franciák ezeket is magukhoz csatolták. 1892-ben adták ki az első helyi bélyegeket a tartományban. A tartomány első hivatalos elnevezése az Établissements de l'Océanie (Óceaniai Telepek) volt. 1903-ban az általános tanácsot tanácsadó testületre változtatták és a gyarmat nevét megváltoztatták Établissements Français de l'Océanie (Óceaniai Francia Telepek) kifejezésre.[4]

1940-ben Francia Polinézia kormányzata elismerte a Szabad Francia Erők katonai szervezetét és sok polinéziai szolgált a II. világháborúban. Nem tudtak arról sem a franciák, sem a polinézek, hogy a japán Konoe kabinet 1940. szeptember 16-án úgy döntött, hogy több terület mellett Francia Polinéziára is igényt tart. A háború során aztán a japánok képtelenek voltak megszállni a francia szigeteket.

1946-ban a polinézek francia állampolgárságot kaptak és a szigetek hivatalos elnevezése megváltozott tengeren túli területre. 1957-től használatos a Francia Polinézia (Polynésie Française) elnevezés. 1962-ben, a korábban Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették a Tuamotu-szigetekhez tartozó Mururoa közelébe. A teszteléseket 1974 után már föld alatt végezték.[5] 1977-ben Francia Polinézia részleges belső autonómiát kapott, amelyet 1984-ben kibővítettek. Francia Polinézia 2003-ban vált teljes egészében Franciaország tengerentúli részévé.[6] 1995. szeptemberben hatalmas tüntetések voltak, hogy Franciaország ismét nukleáris kísérleteket kívánt folytatni a Fangataufa atoll közelében egy hároméves moratóriumot követően. A legutolsó tesztet 1996. január 29-én hajtották végre a térségben. Ekkor jelentette be Franciaország, hogy csatlakozik a nukleáris teszteket tiltó nemzetközi egyezményhez, az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetéhez (Comprehensive Test Ban Treaty) és nem tesztel többé atomfegyvereket.[7]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárazföldjeinek területe 4167 km2, amelyek egy 2 500 000 km2-es óceáni területen vannak elszórva. Mintegy 130 sziget található Francia Polinéziában.[8] Legmagasabb pontja: Mont Orohena, 2241 méter.

A Csendes-óceán délkeleti részén található szigetvilág öt jól elkülöníthető szigetcsoportból áll. A legnagyobb és legnépesebb sziget ezek közül a Társaság-szigetekhez tartozó Tahiti.

Zászló Térkép Név Szigetek száma Terület Lakosság (fő)
Flag of the Society Islands.svg Karta FP Societe isl.PNG Társaság-szigetek 13 sziget 1647 km² 163 000
Flag of Tuamotu Archipelago.svg Karta FP Tuamotus isl.PNG Tuamotu-szigetek 76 atoll 850 km² kb. 15 000
Flag of Marquesas Islands.svg Karta FP Marquesa isl.PNG Marquises-szigetek 10 sziget 1274 km² 8632
Flag of the Austral Islands.svg Karta FP Austral isl.PNG Ausztrál-szigetek 7 sziget 148 km² 6669
Flag of the Gambier Islands.svg Karta FP Gambier isl.PNG Gambier-szigetek 26 sziget 31 km² 986

Tahiti közelében van néhány egyéb fontos sziget, atoll és szigetcsoport is: Ahe, Bora Bora, Hiva Oa, Huahine, Maiao, Maupiti, Mehetia, Moorea, Nuku Hiva, Raiatea, Tahaa, Tetiaroa, Tubuai és Tupai.

A térségben előfordulhatnak viharos ciklonok, főleg január hónapban. A szigetek között vegyesen van lapos, amelynek zátonyos a partja, illetve van amelyik felszíne egyenetlen, magas hegyekkel tarkított. A Tuamotu-szigetek az egyetlen, amelynek mindegyik szigete lapos. Az Ausztrál-szigetekhez tartozó Gambier-szigetek a legritkábban lakott rész. Itt a szigetek többsége lakatlan. Francia Polinézia teljes lakosságának 61%-a él Tahiti szigeten, Papeete városban vagy környékén.[9]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetcsoport közigazgatásilag 5 részre van osztva:

Népesség, Nyelv, Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tahiti lányok, 1860–1879 körül.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 78%-a polinéz. A polinézek különböző törzsekből állnak. Ők az eredeti őslakosság leszármazottai. A többiek mindannyian bevándorlók. Az ázsiaiak aránya 12%, főleg kínai. Az európaiak mind francia származású fehérek. A franciák aránya 10%. A franciákon belül az úgynevezett helyi franciák 6, míg a városi (később bevándorolt) franciák 4%-ot tesznek ki.[10]

2010. január elsején az össznépesség 267000 fő volt[11], amely a 2007-es népszámláláshoz képest (259596) növekedésnek számít.[12] A 2007-es népszámláláskor a lakosság 68.6% Tahiti szigetén élt. A főváros, Papeetē város lakossága 131695 fő volt.

A lakosság 87.3% született Francia Polinéziában, 9.3% Franciaországban, 1.4% Franciaország egyéb tengerentúli területein és 2.0% külföldi országokban.[13] Az 1988-as népszámláláskor feltett etnikai hovatartozást kérdező kérdésre a lakosság 66.5% vallotta magát színtiszta polinéznek, 7.1% keveredett polinéznek, 11.9% európainak (főleg franciának), 9.3% francia és polinéz keveréknek (ú.n. "demis"-nek (szó szerint "fél"), és 4.7% kelet-ázsiainak (főleg kínainak).

Az európaiak, a demik és a kínaiak főként Tahiti szigetére koncentrálódtak, azon belül is főleg Papeete városba, így itt sokkal magasabb az arányuk, mint Francia Polinézia egyéb területein. Annak ellenére, hogy a különböző kisebbségek keveredésének már hosszú történelme van, az elmúlt években megnőttek az etnikai feszültségek azáltal, hogy a politikusok idegenellenes beszédeket tartanak és nacionalista zászlókat lebegtetnek.[14][15]

A népesség alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1907 1911 1921 1926 1931 1936 1941 1946 1951 1956
30,600 31,900 31,600 35,900 40,400 44,000 51,200 58,200 63,300 76,323
1962 1971 1977 1983 1988 1996 2002 2007 2010
84,551 119,168 137,382 166,753 188,814 219,521 245,516 259,596 267,000
Korábbi hivatalos népszámlálási adatok.[16][17][18]

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polinézia hivatalos nyelve a francia.[19] Egy 1996. április 12-ei organikus törvény értelmében "a hivatalos nyelv a francia, a tahiti és más polinéz nyelvet is lehet használni". A 2007-es népszámlálás szerint a 15 évesnél idősebb lakosság 68.5% leginkább a franciát használja otthon, és ez a szám az egyéb polinéz nyelvek esetében csak 29.9% (ennek 80%-a tahiti). 1.0% jelezte otthon használatos nyelvnek a kínait és 0.6% volt az egyéb nyelv.[20]

Ugyanekkor a 15 évesnél idősebb lakosság 94.7%-a vallotta, hogy tud franciául beszélni, írni és olvasni, és csupán 2.0% nem érti a franciát. Ugyanezen emberek 74.6%-a vallotta, hogy valamilyen polinéz nyelven ért, és 13.6%-uk nem tud semmilyen polinéz nyelven sem.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereszténység a szigeteken élő emberek fő vallása: a többség (54%) különböző protestáns templomhoz tartozik és egy jelentős kisebbség (30%) római katolikus. Francia Polinézia lakosságának több mint a fele a Maohi protestáns egyházhoz tartozik.[21] A Jehova tanúi 2656 hívőt számlált Tahiti szigetén 2011-ben.[22]

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia Polinéziában a politika Franciaország tengerentúli területeihez tartozó parlamentáris képviseleti demokrácia, amelyben Francia Polinézia elnöke a kormányfő, és egyben egy többpártrendszer vezetője is. A végrehajtó szerv a kormány. A törvényhozó szerv a kormány és a Francia Polinéziai Gyűlés (a területi gyűlés).

Francia Polinézia politikai élet a 2000-es évek közepétől bizonytalanság jellemzi. 2007. szeptember 14-én harmadszor is megválasztották elnöknek Oscar Temaru-t, aki a függetlenedés támogatója.[23] Gaston Tong Sang-ot váltotta fel az elnöki tisztségből, aki a függetlenedés ellen volt. Oscar Temaru nem tudott megbízható kormányzati többséget kialakítani a gyűlésen belül, ezért új területi választásokat tartottak 2008 februárjában.

A Francia köztársaság főbizottsága.

Gaston Tong Sang pártja nyerte meg a választásokat, azonban ez mégsem oldotta meg a válságot: Oscar Temaru és Gaston Flosse két kisebbségben lévő pártja összefogott, hogy megakadályozza Gaston Tong Sang-ot, hogy Francia Polinézia elnöke lehessen. Ezután Gaston Flosse-t választották államfőnek 2008. február 23-án, a függetlenedés párti Oscar Temaru pártjának segítségével, miközben Oscar Temaru-t szónoknak választották a körzeti gyűlésbe, Gaston Flosse függetlenedés ellenes pártjának támogatásával. A kettő koalíciót alakított, azonban sokak szerint ez a szövetség sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák Gaston Tong Sang elnöki megválasztását.[24]

Gaston Tong Sang kevés többséggel ugyan, de végül megválasztották elnöknek. A kabinetébe pozíciót ajánlott Flosse és Temaru pártjai számára, amelyet mindketten visszautasítottak. Gaston Tong Sang minden pártot felkért, hogy segítsenek csökkenteni a politikai bizonytalanságot, elsősorban azért, hogy a külföldi befektetéseket elősegítsék, valamint azért, hogy a helyi gazdaságot fejlesszék.

Annak ellenére, hogy Francia Polinézia saját gyűléssel és kormányzattal bír, nem Franciaország társult állama, mint az Egyesült Államokhoz tartozó Mikronéziai Szövetségi Államok, vagy az Új-Zélandhoz tartozó Cook-szigetek. Franciaország tengerentúli területeként a helyi kormánynak nincs beleszólása a törvényhozásba, oktatásba, honvédelembe, amelyet közvetlenül a francia állam, a rendőrség és a katonaság irányít. A terület legmagasabb rangú képviselője a Francia Polinézia főbiztosa (fr: Haut commissaire de la République).

Francia Polinézia két képviselőt küld a francia nemzetgyűlésbe. Egyikőjük területéhez tartozik: Szélcsendes-szigetek közigazgatási területe, az Ausztrál-szigetek közigazgatási területe, Mo'orea-Mai'ao települések, és Tahiti legnyugatibb területe (a fővárost, Papeetét is beleértve). A másikuk képviseleti területei: Tahiti középső és keleti része, a Tuamotu-Gambier-szigetek közigazgatási területe és a Marquise-szigetek közigazgatási területe. Francia Polinézia egy szenátort is küld a Francia szenátusba.

A francia polinéziai emberek a francia elnökválasztáskor is szavaznak. 2007-ben a függetlenedés pártiak a szocialista jelöltre, Ségolène Royalra, míg a függetlenedést ellenzők a jobbközép értékeket képviselő Nicolas Sarkozy-re adták le voksukat. A francia polinéziai emberek Nicolas Sarkozy-nek szavaztak nagyobb bizalmat.[25]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lagúna a Tuamotu-szigeteken

A szigetvilág Óceánia ötödik legnagyobb gazdasága. A mezőgazdaság főként a helyi igényeket elégíti ki, kivitelre koprát és vaníliát termelnek. A francia nukleáris kísérleti telep bezárásáig jelentős támogatást kapott a francia kormánytól, ezek beszüntetése óta a legfőbb bevételi forrás a turizmus, amely a bevételek mintegy egynegyedét teszi ki. Jelentős a halászat, a könnyűipar a mezőgazdaság terményeit dolgozza fel.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia Polinéziában 53 repülőtér található, ebből 46 van aszfaltozva. Az egyetlen nemzetközi repülőtér a szigeteken a Faaa Nemzetközi Repülőtér. Minden egyes szigetnek van saját repülőtere, amelyről el lehet jutni a többi szigetre. Az Air Tahiti a fő légitársaság, amely a szigetek között közlekedik. Akár havi bérlet is vásárolható a társaságnál.[26] Tahiti és Moorea szigetek között naponta három komp indul.

Az utóbbi években ugyan lecsökkent, a luxushajózás továbbra is jelentős a térségben.

  • Közutak hossza: 792 km
  • Repülőterek száma: 37
  • Kikötők száma: 4

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteken 3 televízióadó van: RFO Tempo Polynésie, RFO Télé Polynésie des Senders Réseau France outre-mer és TNTV (Tahiti Nui TV).

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cook-öböl, Moorea, Társaság-szigetek

Javasolt oltások Francia Polinéziára utazóknak:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Huahine szigetről indul minden év októberében a Hawaiki Nui Va’a kenuverseny, amely a Dél-Csendes-óceán legnagyobb ilyen jellegű versenye.[27] Az 1992 óta megrendezésre kerülő, több mint 100 kenu csapatot felvonultató verseny összeköti Huahine, Raiatea, Tahaa és Bora Bora szigeteket.[28] A három etapos verseny során a versenyzők összesen 130km-t kenuznak a Társaság-szigetek Szél felőli szigetcsoport szigetei között.[29] A csónak kivetővel ellátott kenu, amelynek a tahiti elnevezése. Új-Zélandon a Waka Ama, Hawaii szigetén a Wa'a elnevezést kapta a kenu. A dél-csendes-óceáni területek egészén a helyi emberek mindenhol kifejlesztették ezt az alapvető közlekedési eszközt fatörzsek kivájásával. Polinéziában a kenukészítést mesteri szintre fejlesztették, ezért vonzza ide a versenyzőket ma már a világ minden tájáról.

Lásd: Tahiti labdarúgó-válogatott

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Population légale de la Polynésie française. IFPS
  2. History of Polynesia, before 1797 - Alexander Ganse
  3. ^ a b [url=http://www.historyofnations.net/oceania/frenchpolynesia.html Francia Polinézia története]
  4. {History of French Polynesia, 1889 to 1918 -Alexander Ganse
  5. History of Polynesia, 1939 to 1977 - Alexander Ganse
  6. CIA World Factbook link - French Polynesia
  7. New York Times - France Ending Nuclear Tests That Caused Broad Protests - Craig R Whitney - 1996.01.30.
  8. Kingfisher Geography Encyclopedia. ISBN 1-85613-582-9. Page 546
  9. www.worldatlas.com - French Polynesia - olvasva: 2013.02.21.
  10. Forrás: A Világ országai (Nyír-Karta Bt., 2008)
  11. title=Bilan, principaux indicateurs et estimations de population (Ensemble Polynésie) - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF)
  12. Population légale au 20 août 2007 - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF)
  13. Recensement 2007 – Migrations : Chiffres clés - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF)
  14. Logiques " autonomiste " et " indépendantiste " en Polynésie française Conflits.org
  15. Temaru-Flosse: le rebond du nationalisme tahitien Rue89.com
  16. 2002 census - Legifrance.gouv.fr
  17. 1971, 1977, 1983, 1988, és 1996 népszámlálás
  18. Népszámlálás 1907-1962, 1972, #4–5, pp. 705–706, Kiadó: INED
  19. Le tahitien reste interdit à l'assemblée de Polynésie, RFO, 6 October 2010
  20. title=Recensement 2007 – Langues : Chiffres clés - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF)
  21. www.webcitation.org - 2010. július 26.
  22. 2011 Report of Jehovah's Witnesses Worldwide
  23. BBC NEWS, French Polynesia gets new leader - 14 September 2007
  24. http://www.rfo.fr/article1437.html
  25. [url=http://www.interieur.gouv.fr/sections/a_votre_service/resultats-elections/PR2007/000/987/987.html POLYNESIE FRANCAISE (987) (résultats officiels)]
  26. www.airtahiti.pf Air Tahiti Airpasses, olvasva: 2013.02.24.
  27. Hawaiki Nui Va’a kenuverseny hivatalos oldala, olvasva: 2013.02.23. (franciául)
  28. The Hawaiki Nui Va’a Canoe Race, olvasva: 2013.02.23. (franciául)
  29. Hawaiki Nui Va'a, olvasva: 2013.02.23. (franciául)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Polinézia témájú médiaállományokat.