Costa Rica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Costa Rica-i Köztársaság
República de Costa Rica
 Costa Rica zászlaja
Costa Rica zászlaja
 Costa Rica címere
Costa Rica címere
Nemzeti mottó: ¡Viva siempre el trabajo y la paz!
(„Éljen mindig a munka és a béke!”)
Nemzeti himnusz: Noble patria, tu hermosa bandera
LocationCostaRica.svg

Fővárosa San José
é. sz. 9° 56′, ny. h. 84° 05′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Laura Chinchilla Miranda
1º Alelnök Alfio Piva Mesén
2º Alelnök Luis Liberman Ginsburg
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól

Tagság A G77, az ODECA, az ENSZ, az OAS és a Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 120
Becsült 4 667 096 [1] fő (2013. június)
Rangsorban 120
Népsűrűség 85 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 21 384 millió dollár (82)
PPP: 46 602 millió dollár
Egy főre jutó 4 858 dollár (75)
PPP: 11 606 dollár
HDI (2005) 0,841 (48) – magas
Földrajzi adatok
Terület 51 100 km²
Rangsorban 129
Víz 0,7%
Időzóna CST (UTC-6)
Egyéb adatok
Pénznem Costa Rica-i colón (CRC)
Nemzetközi gépkocsijel CR
Hívószám 506
Internet TLD .cr

Cs-terkep.png

Costa Rica (ejtsd: [kosztarríka]; jelentése spanyolul „gazdag part”) a közép-amerikai kontinenshídon elterülő ország. Karib-tengeri és csendes-óceáni partvidékét keskeny síkság kíséri. Az ország magját alkotó, 1500 m átlagmagasságú fennsíkot a Kordillerák vulkánokkal tűzdelt láncai fogják közre. Trópusi éghajlatú földjein jelentős a mezőgazdaság. Említésre méltó az ország kőolaj- és bauxitbányászata. A világ legboldogabb országa a „happyplanetindex” szerint.[2]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Costa Rica domborzati térképe

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csendes-óceánnal és a Karib-tengerrel hosszú partszakaszon érintkező ország Közép-Amerikában. A parti síkságokból a Kordillerák vulkáni kúpokkal tarkított láncai emelkednek ki, amelyek az 1200 m magas Központi-völgyet ölelik körül. Legmagasabb pontja a Chirripó Grande (3810 méter). A hegyláncok ÉNY felől DK felé húzódnak. Az ország területének legnagyobb része, tűzhányókkal tűzdelt hegyvidék. Az ország alacsonyabb ÉNY-i területeit szavanna, részben erdő borítja. Az ország egyharmada ma is erdős terület.

Táj a Nicoya-félszigeten

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vizek két óceán felé folynak le. Az ország jellege miatt nincs itt igazán hosszú folyó. Legfőbb folyók: San Juan, San Carlos, Tempisque. A legnagyobb tó: Arenal.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország a trópusi éghajlati övbe tartozik. Az évi csapadék mennyisége 1500–3000 mm között van. A száraz időszak december és április között van, a csapadék főleg június és augusztus között van. Az évi középhömérséglet San Joséban 20 Celsius-fok.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen sok különféle állat- és növényfaj él ezen a földön. Az ország területének 23%-a védett valamilyen formában.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Costa Rica élővilága

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vulkan Arenal Nemzeti Park
A Poás-vulkán krátere, Vulkan Poás Nemzeti Park.
  • Bahia Ballena
  • Barra Honda
  • Braulio Carrillo
  • Cahuita
  • Carara
  • Chirripó
  • Corcovado
  • La Amistad
  • Manuel Antonio
  • Palo Verde
  • Piedras Blancas
  • Santa Rosa
  • Tortuguero
  • Vulkan Arenal
  • Vulkan Barva
  • Vulkan Irazú
  • Vulkan Poás
  • Rincón de la Vieja

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kolumbusz előtti időkben a térség lakossága ahhoz az átmeneti övezethez tartozott, amely összekötötte a közép-amerikai és az andoki magaskultúrákat. Jelenlegi álláspont szerint főleg a mai Kolumbia felől érték kulturális hatások. A modern Costa Rica kultúrájára az indián befolyás aránylag kicsi, mert többségük elpusztult a himlőhöz hasonló járványos betegségekben és a spanyolok bánásmódja következtében.

Keleti partjait Kolumbusz 1502-ben fedezte fel. A nyugati partoknál 1519-ben járt először spanyol hajós, míg a belső magasföldet csak 1561-ben sikerült meghódítani.

A spanyol gyarmati időkben a közlekedési nehézségek miatti viszonylagos elszigeteltségben a spanyol koronától való függés aránylag laza volt. Costa Rica volt a legszegényebb spanyol gyarmat Közép-Amerikában. Döntő faktor volt gazdasági fejlődésében a bennszülött munkaerő hiánya. Míg a többi spanyol gyarmat telepesei indiánokat dolgoztattak földjeiken, Costa Ricában kénytelenek voltak maguk megművelni azt. Így Costa Rica fejlődése különbözött szomszédaitól, és nem is alakultak ki oly mértékű társadalmi egyenlőtlenségek, mint szomszédainál. Costa Ricában paraszti demokrácia alakult ki elnyomott mesztic vagy indián réteg nélkül. Egy idő után a spanyolok letelepedése a dombvidékeken összpontosult, amelyeknek termékeny vulkáni talaja van és az éghajlata is mérsékeltebb, mint az alföldeken.

Costa Rica az egyesült Közép-Amerikához csatlakozott, amikor azok közösen kikiáltották függetlenségüket Spanyolországgal szemben 1821-ben. Tagsága az újonnan alakult Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaságban nem volt hosszú életű; 1838-ban, miután a szövetség már régen nem működött ténylegesen, formálisan is kilépett és kikiáltotta függetlenségét.

Az afrikai eredetű costa-ricaiak (a lakosság kb. 3%-a) ősei Jamaicából érkeztek vasútépítésre. A vasút a központi felföld városi lakosságát kötötte össze a karibi partvidéken fekvő Limón kikötővel. A vasút építésében, amelyet Minor C. Keith amerikai üzletember szervezett, kínai bevándorlók is részt vettek az Amerikai Egyesült Államokból behozott elítéltek mellett. A vasút megépítéséért cserébe Costa Rica kormánya a vasút számára bérbe adott területeket a nyomvonalon felül is, amin a vasúttársaság banánt termesztett és az Egyesült Államokba exporttált. Végül a banán a kávé mellett Costa Rica exportjának egyik fő terméke lett, az azt termesztő külföldi tulajdonú társaságok (köztük az United Fruit Company) pedig döntő szerepet játszottak a nemzetgazdaságban.

Costa Rica története jóval békésebb, mint a többi latin-amerikai államé, politikailag is jóval stabilabb volt. A 19. század vége óta két jelentősebb erőszakos időszak volt. Az egyik 1917-19-ben Federico Tinoco Granados diktatúrája volt, míg végül megdöntötték és száműzetésbe kényszerítették. A másik 1948-ban tört ki. José Figueres Ferrer vezetett fegyveres lázadást a vitatott elnökválasztási eredmények miatt. 44 napos polgárháború alatt több mint 2000 halott volt. Ez Costa Rica történetének legvéresebb eseménye a 18. század óta. A polgárháború után a győztes junta, amelyet a korábbi ellenzék vezetett, feloszlatta a hadsereget és a demokratikusan megválasztott törvényhozással új alkotmányt fogadtatott el 1949. május 8-án. Miután reformjai hatályba léptek, a rezsim 1949. november 8-án békésen átadta hatalmát az új demokratikus kormánynak. Figueres puccsa után nemzeti hős lett és az új alkotmány szerint 1953-ban megtartott első demokratikus elnökválasztáson győzött. Azóta Costa Ricában 12 elnökválasztás volt, a legutolsó 2006-ban. Mindegyik békés, átlátható választás volt a nemzetközi közösség szerint is és viszonylag nyugodt hatalomátadással járt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 7 tartományra van felosztva, melyek a következők:

Provinces Costa Rica.png
  1. Alajuela
  2. Cartago
  3. Guanacaste
  4. Heredia
  5. Limón
  6. Puntarenas
  7. San José

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország a Csendes-óceán és a Karib-tenger közötti földhídon ütközőállam szerepét tölti be a kevésbé békés szomszédai között, a délre fekvő Panama és a északra fekvő Nicaragua között. Costa-Rica semleges ország, mely a lakosság egyöntetű támogatásával találkozik. Félő volt viszont, hogy a szomszédos államok meg-megújuló konfliktusai átterjedhetnek a területére, ezért 1987-ben Costa-Rica békeszerződést kötött El Salvadorral, Nicaraguával, Guatemalával és Honduras államokkal. A békeszerződés egy kritikus időszakban teremtett megbékélést az országok között. A békeszerződésben betöltött szerepéért Oscar Arias Sanchez államfő Nobel-békedíjat kapott. [3]

Népessége,lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, San José egy utcaképe

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország népessége 4 667 100 fő, melynek 60%-a él városokban. A népességnövekedés 1,56%-os, az írástudatlanság 4%-os. A lakosság 87%-a európai, 7%-a mesztic, 3%-a fekete illetve mulatt, 2%-a kelet-ázsiai, 1%-a pedig indián.

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iglesia Las Mercedes templom

Etnikai, nyelvi, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, de beszélik még az angolt is.

Népcsoportok: európai eredetű fehér, kreol 87%, mesztic 7%, fekete, mulatt 3%, kelet-ázsiai 2%, indián 1%.

A lakosság 76%-a római katolikus, 15%-a protestáns, Jehova tanúi 1%, 8%-a pedig egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1890 óta kötelező az iskolai oktatás, és 1949 után bevezették az ingyenes általános és középiskolai oktatást. A felnőtt lakosság mindössze 7%-a írástudatlan. Várható élettartam férfiaknál 75, nőknél 79 év.[3]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A banánt elszállításra pakolják
Az Intel egy gyára a magasból

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: agrárország. Az országban kávé-, banán-, kakaó- és cukornádtermesztés folyik. Az elektromos hálózat 110 V-os, 60 Hz-es.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaságot főleg a növénytermesztés (banán, kávé, kakaó, cukornád) képviseli. Jelentős még a part menti halászat is.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsekben (kőolaj, bauxit, vasérc, kén) gazdag ország, de készletei még kiaknázatlanok. Jelenleg csak arany- és ezüstbányászat folyik. Iparát a mezőgazdasági termékek feldolgozása, valamint elektronikus és orvosi berendezések előállítása képviseli. Az elektromos energia nagy részét a vízerőművek szolgáltatják.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Exporttermékek: kávé, banán, hús, cukor, ananász, textília, elektronikus alkatrészek, orvosi berendezések és műszerek.
  • Importtermékek: ipari és közszükségleti cikkek, gépek, járművek, üzemanyag.
  • Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Európai Unió, Puerto Rico, Mexikó, Venezuela.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vasúthálózat hossza: 950 kilométer
  • Közúthálózat hossza: 35 892 kilométer
  • Kikötők száma: 6
  • Repülőterek száma: 30

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Basílica de los Ángeles templom belseje, Cartago

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Casado (Főtt rizs, sült útifű, csirke- vagy marhahús, tükörtojás, zöldség, bab- és káposztasaláta citromlével leöntve)

A costa rica-i ételek nagyon egyszerűek, de sok olajjal és fűszerrel készítik el őket, így az európai gyomor számára elsőre nehéznek tűnhet. A legtöbb étel fő alapanyaga a rizs vagy a bab. Az ország nemzeti étele a gallo pinto, ez a fekete babból és sült rizsből készült finomság, melyet többnyire reggelire szolgálnak fel. Érdemes kipróbálni a kókusztejjel elkészített változatát is. Később a gallo pinto-t ízesítik egy kis káposztával, paradicsommal és hússal, és készen is van az ízletes ebéd. Zöldséget nyersen nagyon ritkán szolgálnak fel, érdemes felkészülni rá, hogy a costa rica-iak minden megsütnek, amit lehet. Érdekesség, hogy a több mint 1000 km hosszú tengerpart ellenére a rákok, halak nagyon drágák, mert keveset halásznak, főleg importálják a tengeri ételeket. Az ország egyik nemzeti itala a guaro, egy cukornádléből főzött, édeskés ízű szesz. Ezen kívül szívesen isszák a fresco de frutas nevű italt is, amit leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy egy kóla-víz alapon lebegő gyümölcssaláta. A turisták egyöntetű véleménye szerint nagyon finom. A helyi borokat viszont mindenképpen kerüljük el, mert a másnaposságnál nagyobb élménnyel biztosan nem fogunk gazdagodni, ha megkóstoljuk őket.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengerpart Jaco-nál
Tortuguero Nemzeti Park

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiváló éghajlat és tengerpart csábítja a turistákat az országba.

  • San José: Museo Nacional - Nemzeti Múzeum, Museo del Oro Precolombino, Museo de Jade - a világ legnagyobb jade szobra itt található, Teatro Nacional
  • Parque Nacional Volcán Arenal- Nemzeti park: Arenal vulkán - 1633 m (ma is aktív)
  • Parque Nacional Santa Rosa - Nemzeti park: Santa Elena-félsziget
  • A csendes-óceáni partvidék: Golfito, OSA-félsziget, Uvita, Puntarenas
  • A karibi partvidék: Parque Nacional Tortuguero - nemzeti park, Puerto Viejo de Talamanca
  • A Nicoya félsziget

Iglesia Las Mercedes Costa Rica legismertebb temploma, és egyike az ország legtöbbet látogatott épületeinek. Állítólag ellenáll a legnagyobb földrengéseknek is, ugyanis a kéttornyú épület vaslemezekből épült, ablakait öntöttvas keretek tartják.

A Poás vulkán krátere a világon az egyik legnagyobb ilyen képződmény.

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások a Costa Rica-ra utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Vécéhasználat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turistának érdemes vécépapírt magával vinnie. A nyilvános vécé kevés, az éttermek és kávézók csekély díjazást számítanak fel. Mivel a csatornahálózatban kicsi a nyomás, a használt vécépapírt nem szabad a csatornába dobni, hanem az erre a célra szolgáló szemeteskosárba kell tenni.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olimpiai játékok során eddig csak egy aranyérem született. Az 1992-es barcelona-i olimpián Claudia Poll női 200 m-es gyorsúszásban aranyérmes lett. Ezenkívül egy ezüst és két bronzérme van az országnak. A két bronz Claudia Poll jóvoltából és az ezüst Silvia Poll által, mindegyik gyorsúszásból.

A Nemzeti Stadion, San José

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Costa Rica-i labdarúgó-válogatott igen eredményes. Világbajnokok eddig még nem voltak, de több kisebb kupán már nem egyszer a dobogón álltak vagy nyertek.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011-es népszámlálási adat
  2. http://www.happyplanetindex.org/news/archive/HPImap happyplanetindex
  3. ^ a b Reader's Digest: Világjárók lexikona

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Costa Rica témájú médiaállományokat.