Abszolút monarchia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az abszolutizmus vagy abszolút monarchia egy újkori (1618. század) államszerkezeti forma. A feudális rendszerek legfejlettebb államformája, ahol az uralkodó - a rendi országgyűlést kihagyva a döntésekből - korlátlan hatalommal rendelkezett. Az uralkodó állandó hadseregére és hivatali szervezeteire támaszkodva függetlenítette magát.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kialakulása a 17. században Angliában, és a 1718. századi Franciaországban következett be, a hanyatló feudális rendszer és a kapitalista időszak között.

Ekkortól kezdve ugyanis, a királyok nem tudták a hagyományos módszerekkel biztosítani a belső békét, az államvallás védelmét és a nemzetközi tekintély megőrzését. (ezek voltak a monarchiák céljai) Megindult a gyarmatosítás, létrejöttek az első kereskedelmi útvonalak, dúltak a vallásháborúk és a szegényebb néprétegek is lázadoztak. Az uralkodóknak minden országban egyre nagyobb hadseregekre volt szükségük, ehhez pedig, Raimondo Montecuccoli híres kijelentése szerint három dolog kellett: "pénz, pénz és pénz."

Ez a megnövekedett pénzszükséglet állt a hatalom megerősödése mögött. Denis Richet francia történész sokat idézett kijelentése szerint „az abszolutizmus jórészt az adóztatás gyermeke volt”.[1] Michel Antoine francia történész a következő módon foglalta össze ezt az átalakulást. A középkori és kora újkori monarchiák egymástól többé-kevésbé független területi egységek (tartományok, városok) és társadalmi testületek (rendek, céhek stb.) laza közösségéből jöttek létre. Valamennyi tartomány, város vagy kiváltságos testület féltékenyen őrizte saját önkormányzatát, privilégiumait és szerzett jogait, törvényeit, mértékrendszerét, jogrendszerét – nemegyszer nyelvük vagy nyelvjárásuk is különbözött.[1]

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik első és legjobb példa az abszolút uralkodókra, a francia XIV. Lajos, a Napkirály. Híres mondata: "L'état, c'est moi" (azaz "Az állam én vagyok.") összefoglalja az abszolút monarchia alapelvét. Bár sok történész kritizálja hatalmas pazarlásai miatt (Versailles-i kastély stb.), összeségében hosszú uralkodása alatt Franciaország megerősödött és hatalmasat fejlődött. Az legújabb kutatások szerint azonban még az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán "abszolút" volt-e Lajos uralma, hiszen az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek voltak a nemesség és a király között.

A cári Oroszországban egészen 1905-ig állt fenn az abszolút rendszer. A XVIII. század elején még Nagy Péter cár indította el az abszolutizmus felé az országot, bürokratikus rendőrállamot alakított ki. Ezt a fajta kormányzási módot a később cárok (és cárnék) sem változtatták meg, így egészen az 1905-ös orosz forradalomig, nem volt alkotmánya Oroszországnak.

Mai példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 21. században hét abszolút monarchia maradt: Egyesült Arab Emirátusok, Katar, Szaúd-Arábia, Brunei, Omán és Szváziföld és a teokratikus pilléreken álló Vatikán.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Absolute monarchy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]