1905-ös orosz forradalom
Az 1905-ös forradalom II. Miklós orosz cár uralkodása alatt, az elégedetlenség és éhezés miatt alakult ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kialakulása
Az 1905-ös forradalom II. Miklós orosz cár uralkodása alatt, az orosz–japán háború utáni elégedetlenség és éhezés miatt alakult ki. A vereséggel végződő háború tovább rontott Oroszország amúgy is gyenge gazdasági helyzetén, s a cár tekintélye is megingott befolyásolhatósága miatt, azonban a cári rendszer megdöntésére csak az 1917-es októberi orosz forradalom volt képes.
[szerkesztés] A véres vasárnap
Általánossá vált a munkanélküliség, az éhínség, a szegényes lakásviszonyok. A munkásmozgalmak visszaszorítása céljából szakszervezeteket hoztak létre. Szentpéterváron egy ilyen szakszervezet vezetésével egy pópát, Gapon atyát bízták meg. 1905. január 9-én a munkások a Téli Palota elé vonultak, hogy békésen kérjék a cárt a munkások nyomorának enyhítésére. A rendőrég és a katonaság azonban a tömegbe lőtt, fegyvertelen emberek százait ölve meg.[1] Bár a cár nem tartózkodott akkor a fővárosban, így nem lehetett felelőssé tenni a történtekért, a legtöbben mégis neki tulajdonítják a szentpétervári véres vasárnap eseményeit. Az idő előrehaladtával egyre szaporodtak a lázadások, a tüntetések és a sztrájkok. A Patyomkin páncéloshajó legénységének lázadása meggyőzte a hatóságokat arról, hogy a zavargások leveréséhez katonai erőre van szükség. A Pavel Miljukov elnökletével megalakult „Szövetségek Szövetsége”, a szakmai szervezetek képviselőinek gyűlése egyre hangosabban követelte a parlamentet. Miklós 1905. augusztus 6-án felajánlotta, hogy felállít egy „tisztán tanácskozó dumát”, de a szövetség ezt elutasította alkalmatlanságra hivatkozva.
[szerkesztés] Következményei
Később II. Miklós népszerűtlenségét csak alkotmányos jogok bevezetésével tudta egyensúlyozni. Szabad kezet adott Wittének a miniszterek választását illetően, majd kiadta az októberi kiáltványt, melyben egy választott törvényhozó duma összehívását ígérte. A parlament kilátásba helyezése véget vetett a zavargásoknak.
1906-1912-ig több duma, azaz Országgyűlés alakult, de rövid működés után mindig feloszlatta őket a cári uralom.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Bihari Péter: A huszadik század története fiataloknak; Holnap Kiadó, Budapest, 1995, ISBN 963-346-118-9
- Heresch, Elisabeth: II. Miklós
- Radzinszkij, Edvard: Az utolsó cár – II. Miklós élete és halála
 |
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
|||||||||||
