Bokszerlázadás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bokszerlázadás
Boxer Rebellion.jpg
Kínaiak és a külföldi expedíciós erők harca a tiencsini csatában
Dátum 1899. november 2.1901. szeptember 7.
Helyszín Csing-dinasztia Kína
Eredmény A 8 nemzetből álló szövetség győzelme
Casus belli Clemens von Ketteler báró halála
Területváltozások tiencsini koncessziós zóna növekedése
Harcoló felek
Nyolcnemzeti szövetség:
Franciaország Francia Köztársaság
Japán Japán
 Német Birodalom
orosz Orosz Birodalom
 Egyesült Királyság
 Egyesült Államok
 Osztrák–Magyar Monarchia
Flag of Italy (1861-1946) crowned.svg Olasz Királyság
 Csing-dinasztia
Yihetuan flag.png Igazságot és Békét Teremtő Ököl
Parancsnokok
Külképviseletek
C. M. MacDonald

Seymour-különítmény brit E. H. Seymour

Gaselee-különítmény brit A. Gaselee,
orosz J. I. Alekszejev,
orosz Ny. P. Linevicsv,
japán Fukusima J.,
amerikai A. Chaffee,
amerikai E. H. Liscum
Megszálló erők
Német Birodalom A. Waldersee
Orosz mandzsúriai megszálló erők
orosz A. Kuropatkin
Csing-dinasztia Ce-hszi császárné,
Csing-dinasztia Jüan Si-kaj,
Csing-dinasztia Nie Si-cseng †,
Csing-dinasztia Zsung-lu,
Csing-dinasztia Tung Fu-hsziang,
Csing-dinasztia Ma Fu-lu †,
Csing-dinasztia Ma Fu-hsziang,
Yihetuan flag.png Cao Fu-tien
Haderő
50 255 expedíciós katona
orosz 100 000 katona Mandzsúriában
Csing-dinasztia 70 000 császári katona,
Yihetuan flag.png 100 000–300 000 bokszer
Veszteségek
1000 katona,[1]
526 külföldi
20 000 császári katona,[1]
ismeretlen számú bokszer
Civil veszteségek: legalább 13 000[2]–32 000 kínai kínai keresztény, 200 misszionárius, összesen 100 000 fő lett a bokszerek áldozata,[3] 5000 kínai civil a külföldi katonák miatt[3]

A bokszerlázadás vagy bokszerfelkelés egy felkelés volt Kínában 1900-ban, a külföldiek egyre erősödő hatalma és a terjedő kereszténység ellen. Az első ópiumháborúig Kína elzárkózási politikát folytatott, 1842-től azonban már nem volt lehetőségük az európaiak kizárására. A következő évtizedekben a külföldiek jelentős hatalomhoz jutottak az országban; a gazdasági hasznot kivitték, ópiumot hoztak az országba, a helyi vallást és tradíciókat nem tisztelték és egy sor egyenlőtlen szerződést kényszerítettek az egyre gyengülő Csing-dinasztiára.

A növekvő feszültségek hatására 1900. május 18-án robbant ki a bokszerlázadás egyszerre több tartományban. A megmozdulást a kínai császár özvegye, az ország tényleges uralkodója is támogatta. A felkelők tönkretették a vasútvonalakat és távíróvonalakat, megöltek több mint 3000 keresztényt, és minden külföldi fejére vérdíjat tűztek ki.

Az angolok eleinte sikertelenül próbálták megfékezni a felkelést, és magas rangú kínai politikusok tiltakozása is visszhang nélkül maradt. A követségi dolgozók meggyilkolása nyomán azonban az európai hatalmak – Nagy-Britannia, Olaszország, Németország, Oroszország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Franciaország –, valamint Japán és az Amerikai Egyesült Államok, az úgynevezett „nyolcnemzeti szövetség”, csapatokat küldtek Kínába. A felkelők egyik központját, Tiencsint július 13-án vették be, amikor a lázadók a diplomatanegyed megtámadására készültek. A nemzetközi külképviseletek ostroma után a császárnénak menekülnie kellett a fővárosból, a pekingi csatát követően pedig a külföldi csapatok három napig fosztogatták a nagyvárost. A felkelést augusztus végére verték le végleg.

Szeptember 27-én az Alfred von Waldersee német vezértábornagy vezetése alatt álló megszálló erőket a menekülő lázadók ellen büntetőexpedícióra küldték.[4] A cári orosz csapatok ebben az időszakban foglalták el Mandzsúriát, ami az orosz–japán háború kitörésének egyik alapvető oka lett.

A konfliktust végül a bokszerjegyzőkönyvvel zárták le, melyet 1901. szeptember 7-én írtak alá.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Singer, Joel David, The Wages of War. 1816-1965 (1972)
  2. Eckhardt, William, in World Military and Social Expenditures 1987-88 (12th ed., 1987) by Ruth Leger Sivard.
  3. ^ a b Rummel, Rudolph J.: China's Bloody Century : Genocide and Mass Murder Since 1900 (1991); Lethal Politics : Soviet Genocide and Mass Murder Since 1917 (1990); Democide : Nazi Genocide and Mass Murder (1992); Death By Government (1994), http://www2.hawaii.edu/~rummel/welcome.html.
  4. Kun Enikő: A bokszerlázadás megfékezése (magyar nyelven). National Geographic, 2004. július 13. (Hozzáférés: 2010. július 8.)