San Stefanó-i béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Stefanó-i béke
Bulgaria-SanStefano -(1878)-byTodorBozhinov.png
Nagy-Bulgária határai a San Stefanó-i béke alapján
Típusa békeszerződés
Aláírás dátuma 1878. március 3.
Aláírás helye

San Stefano (Yeşilköy)

ma: Isztambul része
Aláírók Flag of Russia.svg Orosz Birodalom
 Oszmán Birodalom
Ebben a yeşilköyi házban írták alá a békeszerződést

A San Stefanó-i béke az 1877–1878-as orosz-török háborút zárta le. Az Isztambul közelébe érő orosz csapatokat az angol flotta eltántorította a város bevételétől, és a két fél 1878. január 31-én fegyverszünetet kötött. A más nagyhatalmak nélkül kötött békeszerződést március 3-án írták alá a törökországi San Stefanóban, létrehozva Nagy-Bulgáriát, és korlátlan orosz befolyást biztosítva a Balkánon. A nagyhatalmak heves ellenzése miatt az itt megvont határokat a berlini kongresszuson újrarajzolták.[1]

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1876-ban Szerbia, Bulgária és Montenegró fellázadt a török uralom ellen, amibe 1877-ben az Orosz Birodalom beavatkozott, kirobbantva az orosz–török háborút. A harcok az orosz haderő győzelmét hozták, és a seregek megközelítették a török fővárost is, azonban a brit flotta térségbe vezénylése visszakozásra késztette II. Sándor orosz cárt. A török szultán, II. Abdul-Hamid fegyverszünetet ajánlott, amit a két fél 1878. január 31-én kötött meg.[1] Március 3-án San Stefanóban Nyikolaj Pavlovics Ignatyjev isztambuli orosz követ és Mehmed Esad Saffet pasa török külügyminiszter békét kötöttek a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyva az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött titkos budapesti egyezményt is.[2]

Főbb pontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Montenegró területét kétszeresére növelte, volt oszmán területek odacsatolásával.
  2. Szerbia független állammá vált, megkapta Novi Pazar és Niš városokat.
  3. A Román Királyság független állammá vált, megkapta Észak-Dobrudzsát.
  4. Megalakult Bulgária, amelyhez hozzácsatolták Makedóniát és az Égei-tenger partvidékét is (Nagy-Bulgária).[1]
  5. Oroszország megkapta Besszarábiát.[2]
  6. A törököket 1300 millió rubel hadisarcra kötelezték, az oroszok ennek biztosítására megszállták Batumit és Karst.[2]
  7. A Boszporusz nemzetközi vízi úttá vált.

Következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi nagyhatalom hevesen ellenezte az egyoldalú békét, és a Monarchia és a Német Birodalom nyomására az oroszok lemondtak bizonyos előnyökről. A júniusban megtartott berlini kongresszuson Nagy-Bulgáriát három részre vágták, leválasztva többek között Kelet-Ruméliát, autonóm török területként.[1]

Március 3-a 1990 óta Bulgária nemzeti ünnepe.[3] A bolgár nacionalizmus fő célja a következő évtizedekben a San Stefanó-i békében megszabott határok visszaszerzése, Nagy-Bulgária visszaállítása volt.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Tarján M. Tamás: 1878. január 31. Fegyverszünet az orosz–török háborúban. RubicOnline. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  2. ^ a b c san-stefanói béke. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  3. Bulgária felszabadul a török uralom alól. Múlt-kor, 2004. szeptember 13. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  4. Bulgária fájdalmas békéje. Szent Korona Rádió. (Hozzáférés: 2014. január 30.)