Bulgária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bolgár Köztársaság
Република България
(Republika Bâlgarija)
Bolgár Köztársaság zászlaja
Bolgár Köztársaság zászlaja
Bolgár Köztársaság címere
Bolgár Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Съединението прави силата
(Egységben az erő)
Nemzeti himnusz: Mila Rodino (Мила Родино)
LocationBulgaria.svg

Fővárosa Szófia
é. sz. 42° 45′, k. h. 25° 30′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Rosen Plevneliev
Miniszterelnök Marin Rajkov
Hivatalos nyelv bolgár
független 1908. szeptember 22.

EU-csatlakozás 2007. január 1.
Tagság EU, ENSZ, EBESZ,
Duna Bizottság, Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés,
Nemzetközi Valutaalap, WTO, NATO, EBU/UER
Népesség
Népszámlálás szerint 7 364 570 fő (2011)[1] +/-
Rangsorban 100
Becsült 7 245 677 fő (2013. december)
Rangsorban 100
Népsűrűség 65,4 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 51 989 millió USD (72)
Egy főre jutó 6 857 USD
PPP: 12.252USD
Földrajzi adatok
Terület 110 994 km²
Rangsorban 103
Víz 0,3%%
Időzóna EET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Bolgár leva (BGN)
Nemzetközi gépkocsijel BG
Hívószám 359
Internet TLD .bg

térkép szerkesztése

Bulgária a Fekete-tenger partján fekvő állam Délkelet-Európában. Nemzetközi tagsága: EU, ENSZ, EBESZ, Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés, Nemzetközi Valutaalap, WTO, NATO. Az ország 2007. január 1. óta az Európai Unió tagja.

Az ország területének 57%-a tartozik a Fekete-tenger vízgyűjtő területébe. Az ország többi részéről a vizek az Égei-tengerbe tartanak.

Bulgária háromszor volt független a történelem során. Először 6321018 között, majd 11851396 között, végül 1878 óta.

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária domborzati térképe
Rajszko-praszkalo vízesése

Bulgária földje változatos, felszínének majdnem fele dombos táj. Az ország nagy tájai:

  • Északon a lösszel borított, hullámos Duna menti táblásvidék, a Bolgár-tábla húzódik. A Balkán-hegység és a Duna között fekvő táj, mely az Elő-Balkánhoz kapcsolódik. Középidei üledékekből, főleg jura időszaki mészkőből álló táblás síkság. Része a Dunai-síkság, melynek vízszintesen rétegződő kőzetei felett folyami üledékréteg fekszik.
  • Dél-Dobrudzsa: a Dunai-síkság folytatása, az ország északkeleti szegletében északkelet-délkeleti irányba. Termékeny, sztyeppeszerű síkság.
  • A Balkán-hegységtől déli irányban, vele párhuzamosan fut a Bolgár-középhegység, legmagasabb kiemelkedésével, a Vitosával. A földtörténeti újkorban keletkezett Eurázsiai-hegységrendszer tagja, a magasabb csúcsok kristályos kőzetekből, míg az alacsonyabb részek jobbára középidei mészkőből állnak. Iránya nyugat-keleti, a szerb határtól a Fekete-tengerig terjed. Kb. 600 km hosszú. Legmagasabb pontja a Botev-csúcs (2376 m).
    • Nyugati-Balkán, fő vonulatai: Vraska, Csuka, Babin Nosz, Szv. Nikola, Csiprovec-Berkocai hegyek, keletre a Koznica és a Vracsanszka Planina.
    • Középső-Balkán, fő hegyvonulatai: Golema Planina, Rzsana, Murgas, Szofijszka-hegység, 2000 m-es csúcsok: Baba-csúcs, Vezsen-csúcs, Vaszil Levszki-csúcs, Hriszto Botev-csúcs.

A Balkán-hegység déli oldalán medencék sorakoznak: Szófiai-medence, Zlatica-medence, Pirdopi-medence, Karlovói-medence, Kazanlaki-medence, Szliveni-medence.

  • Marica-alföld vagy Ruméliai-medence termékeny síksága fiatal, feltöltött síkság a Bolgár-középhegység és a Rila-Rodope masszívum között. A Momin-szoros kapcsolja össze a Szófiai-medencével.
  • Rila-Rodope masszívum: Az alföldtől nyugat felé találjuk a vonulatait, a délnyugati országhatárral párhuzamosan futó Sztruma folyótól keletre. A földtörténeti ókorban keletkezett, óidei kristályos kőzetekből, (pala, mészkő, homokkő) álló rögvidék, amely a későbbi tektonikus mozgások következtében és a glaciális átalakítás miatt megfiatalodtak, így sok helyen magashegységi domborzat alakult ki. Sok glaciális sziklacsúcs, tengerszem alakult ki. Legmagasabb pontja a Muszala (2 925 m), a Rila-hegységben.
Látkép a Pirin Nemzeti Parkban

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének 57%-a tartozik a Fekete-tenger vízgyűjtő területébe. Az ország többi részéről a vizek az Égei-tengerbe tartanak. A vízhálózat az északkeleti országrész kivételével sűrű, de a Duna kivételével nincs nagy vízhozamú folyó.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Télen a hőmérséklet 0 és -7oC között mozog, csak nagyon ritka esetekben megy le a hőmérő higanyszála mínusz 20oC-ig. A tavasz a mérsékelt szárazföldi éghajlatra jellemzően alakul. A nyár forró és párás, – különösen Észak-Bulgáriában a Duna-part mentén. Dél-Bulgáriában a nyári hőmérséklet a Földközi-tenger éghajlatához hasonlóan 28–35oC körül mozog. Az ősz enyhe és kellemes. A legesősebb hónapok a május, október és a november.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária nyugati határától a Fekete - tengerig egy 550 km hosszú hegység terül el. Az ország területét két részre osztja, és így egy természetes klimatikus határt hoz létre. A hegyvonulat főleg lombhullató erdőkben gazdag. A Balkán-hegységtől délre fekszik a Közép-hegység (Stredna gora). A legnagyobb részét bükkfa, tölgyfa és tűlevelű fák képezik.

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgáriában 3 nemzeti és 9 természeti park, 89 rezervátum és 2234 természeti nevezetesség található. Kettő közülük, a Pirin Nemzeti Park és a Szrebarna bioszféra-rezervátum szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. Az idegenforgalom erőteljes fejlődése az országban a helyi növény -és állatfajták, a természeti jelenségek, az évszázados fák és az érintetlen természeti tájak megőrzésére irányul.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őstörténet 632-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plovdiv római kori színháza

A mai Bulgária területén jelentős korai kultúrák voltak. Kárpát-medencei kapcsolatai miatt említendő a Vinča–tordosi kultúra. A később itt élő szkítákról a görög írásos feljegyzések szólnak, de emléküket művészi ötvöstárgyaik is megőrizték. Később a terület a Római, majd a Bizánci Birodalom része lett. A népvándorlás sem kerülte el Bulgáriát, a gótok és a hunok is megfordultak errefelé. Később szlávok érkeztek, de olyan nagy számban hogy a továbbiakban ők képezték már döntően a népességet.

Első bolgár állam 632-1018[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népvándorlás a hunok után is folytatódott. A török nyelvű onogur-bolgárok jöttek Aszparuh kán vezetésével, aki Attila leszármazottjának tudta magát. Elfoglalták Bizánctól a bolgár földeket. Államot szerveztek, amely néhány nemzedék alatt szláv nyelvű és keresztény lett. Ez az állam betagolódott a korabeli keresztény, feudális Európába. De az ismét megerősödő Bizánc széttörte.

Bizánci uralom 1018-1185[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizánc katonai győzelme ellenére kénytelen volt elismerni a tőle független önálló bolgár egyház létét és továbbra is létezett bolgár arisztokrácia. Az 1100-as évek második felében gyors hanyatlás következett be a birodalomban. Ez végül elvezetett ahhoz, hogy magát Bizánc városát is elfoglalták a nyugati keresztesek 1204-ben. De még ez előtt Bulgária függetlenné vált Bizánctól Iván Aszen felkelése nyomán.

Második bolgár állam 1185-1396[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária rövid időre ismét nagy és erős, kulturálisan is virágzó ország lett. De az összes szomszédjával folytatott állandó háború és a feudális anarchia felmorzsolta. Az Anatóliából érkező oszmán törökök fokozatosan elfoglalták, még az ősi ellenség, Bizánc végleges eleste előtt.

Török uralom 1396-1878[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy tűnik, a bolgárok nagyon negatívan emlékeznek meg erről a közel ötszáz évről. Pedig nagy sikerük, hogy ilyen hosszú elnyomás ellenére is megőrizték nyelvüket, vallásukat és kultúrájukat. Ebben igen nagy szerepük volt a kolostoroknak, köztük az Athosz-hegy (ma Görögországban különleges jogállású terület) kolostorainak.

Harmadik bolgár állam 1878-tól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oszmán Birodalom válsága sokáig tartott, de végül Bulgária függetlenségéhez vezetett. A függetlenség közvetlen oka egy török szempontból vesztes oroszok elleni háború volt. A második világháború végéig nem szilárdultak meg Bulgária határai. A határviták sorozatos háborúkra vezettek a szomszédokkal és mindkét világháborúban a vesztes oldalra állította Bulgáriát. Így Bulgária északkeleti csücske egy ideig Romániához tartozott. A román királyok akkori nyaralója Balcsik városában található, a Fekete-tenger partján. A II. világháború után a szovjet tömbbe tartozott. Rendszerváltás a többi hasonló országgal egy időben, 1990-ben volt. Utána itt is gazdasági összeomlás jött. A kilábalás későn kezdődött és lassan halad, de mára Bulgária az Európai Unió és a NATO tagja.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete, Szófia

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária parlamentáris köztársaság az 1991. július 12-én jóváhagyott alkotmány szerint. Ez rögzíti a jogállamiság alappilléreit, a politikai sokszínűséget és a piacgazdaságot.

Államfő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária államfője a köztársasági elnök. Helyettese a köztársasági alelnök. Funkciójuk középgyenge. Az elnököt és az alelnököt közvetlenül a nép választja meg, 5 évenként. Az elnöki/alelnöki mandátum legfeljebb 10 évig tarthat. A legutóbbi elnökválasztás 2006. október 22-én és 29-én zajlott le.

2002. október 22.:

Jelöltek Párt Szavazat %
Elnök Alelnök
Georgi Parvanov Angel Marin független 1 780 119 64,057
Volen Sziderov Pavel Sopov Támadás Párt 597 175 21,49
Nedelcso Beronov Juliana Nikolova független 271 078 9,75
Georgi Markov Marija Ivanova Rend, Törvényesség, Igazságosság Párt 75 478 2,72
Petar Beron Sztela Bankova független 21 812 0,79
Grigor Velev Jordan Mutafcsiev Egységes Bulgária Párt 19 857 0,71
Ljuben Petrov Neli Topalova független 13 854 0,50

2006. október 29.:

Jelöltek Párt Szavazat  %
Elnök Alelnök
Georgi Parvanov Angel Marin független 2 050 488 75,95
Volen Sziderov Pavel Sopov Támadás Párt 649 387 24,05

Törvényhozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykamarás Nemzetgyűlés (teljes nevén: Egyszerű Nemzetgyűlés) az egyetlen törvényhozó szerv. 240 képviselőből áll, akiket 4 évente választanak meg egyfordulós, általános, titkos választásokon, kizárólag területi listás rendszerben.

A Nemzetgyűlés megalkotja a törvényeket, valamint határozatokat és felhívásokat fogad el. Kitűzi a köztársasági elnöki választásokat, országos népszavazást rendel el, megválasztja és felmenti a kormányfőt, valamint annak javaslatára a minisztereket, megválasztja a Bolgár Nemzeti Bank elnökét, általános amnesztiát hirdet, ratifikálja a nemzetközi szerződéseket.

Az Egyszerű Nemzetgyűlés intézményén kívül létezik a Nagy Nemzetgyűlés intézménye is. Ennek megválasztásáról az Egyszerű Nemzetgyűlés dönthet a saját feloszlatásáról szóló határozat meghozatalával együtt. A Nagy Nemzetgyűlés 400 tagból áll, megválasztása ugyanúgy történik, mint az Egyszerű Nemzetgyűlésé. Az éppen aktuális Nagy Nemzetgyűlés mandátuma alatt specifikus feladatai mellett ellátja az Egyszerű Nemzetgyűlés összes funkcióját is.

Nagy Nemzetgyűlés összehívása a következő esetekben történik: - új alkotmány elfogadása céljából, - a hatályban lévő alkotmány 9. fejezetének (ez az alkotmány megváltoztatásáról, kiegészítéséről, valamint az új alkotmány elfogadásáról szóló szabályokat tartalmazza), - a Bulgáriai Köztársaság területének megváltoztatását érintő kérdések esetében, - az államforma megváltoztatása esetében, - a hatályos alkotmány 5. (2) és (4), valamint 57. paragrafusának megváltoztatása esetében.

Eddig hét esetben került sor Nagy Nemzetgyűlés megválasztására. A legutóbbi a Hetedik Nagy Nemzetgyűlés, mely 1990. július 10. és 1991. október 2. között működött, az utolsó kommunista alkotmány hatályát megszüntette és jelenleg hatályos alkotmányt elfogadta.

Korábbi Nagy Nemzetgyűlések:

  • 1. 1879: Megválasztja Sándor herceget (Alexander Battengerg) bolgár államfővé.
  • 2. 1881: Hét évre hatályon kívül helyezi az alkotmányt, s különleges jogosítványokat szavaz meg Sándor hercegnek.
  • 3. 18861887: Bolgár államfővé választja először Valdemar dán herceget, majd miután ő nem fogadja el a választást, megválasztja Ferdinánd német herceget a Szász–Coburg–Gothai-házból.
  • 4. 1893: Alkotmányváltoztatás.
  • 5. 1911: Alkotmányváltoztatás.
  • 6. 19451949: Elfogadja a népköztársasági alkotmányt.

A bolgár közjogi hagyomány – a magyarral ellentétben – az egyes parlamenteket sorszámmal jelöli. A számozás 1879-től indul, a Bulgária államiságát visszaállító 1879-es Alapító Gyűlés után, mely de facto szintén nagy nemzetgyűlés, de nem nevezik annak, mivel azon fogadták el az 1879-es bolgár alkotmányt, mely bevezette a nagy- és egyszerű nemzetgyűlések rendszerét. Az Első Nagy Nemzetgyűlés 1879. április 17. és 1879. június 26. között, az Első Egyszerű Nemzetgyűlés pedig 1879. október 21. és 1879. november 24. között működött. A jelenlegi törvényhozó szerv teljes neve: Negyvenedik Egyszerű Nemzetgyűlés – mandátuma 2005. július 11-én kezdődött meg.

A kommunizmus időszakában a számozást megszakították. Az 19451946 között működött Huszonhatodik Egyszerű Nemzetgyűlés – és az 19451949 között működött Hatodik Nagy Nemzetgyűlés – után a számozást újrakezdték. Így az 1950 és 1990 között működött kommunista parlamenteket 1.-9. Egyszerű Nemzetgyűlés néven nevezték a kommunizmus időszakában. 1990-ben azonban visszaállították az eredeti közjogi hagyományt, s a kilenc kommunista parlamentet visszamenőlegesen újraszámozták, számozásuk tehát 27.-35. Így a rendszerváltozás utáni első demokratikus egyszerű nemzetgyűlés neve Harminchatodik Egyszerű Nemzetgyűlés lett.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg 6 parlamenti párt(szövetség) működik az országban:

A legutóbbi két választás, a 2005. június 25-én és a 2009. július 5-én megtartott parlamenti választások eredménye:

Párt Szavazat (2005) Arány (2005) Mandátum (2005) Szavazat (2009) Arány (2009) Mandátum (2009)
Koalíció Bulgáriáért 1 129 196 33,98% 82 748 147 17,70% 40
Második Szimeon Nemzeti Mozgalom 725,314 21,83% 53 127 470 3,02% 0
Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért 467,400 14,07% 34 610 521 14,50% 38
Támadás Párt 296,848 8,93% 21 395 733 9,36% 21
Egyesült Demokrata Erők 280,313 8,44% 20 285 662 6,76% 15
Demokraták Erős Bulgáriáért 234,788 7,07% 17
Bolgár Nemzeti Szövetség 189,268 5,70% 13 0 0% 0
GERB 0 0% 0 1 678 641 39,70% 116
Rend, Törvényesség, Igazságosság Párt 0 0% 0 174 582 4,13% 10

Kormány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormány vezetőjét, a miniszterelnököt a parlament választja meg a köztársasági elnök jelölése alapján. A megválasztott miniszterelnök javaslatot tesz a kormány struktúrájára és személyi állományára, amit a parlament szavaz meg. Jellemzően az új miniszterelnök megválasztása és a kormány struktúrájára és személyi állományára vonatkozó javaslatának megszavazása egymás után történik. A miniszterhelyetteseket a miniszterelnök nevezi ki. A miniszterelnök mandátuma lejár az aktuális parlament mandátumával együtt. A kormányfő lemondása vagy sikeres bizalmatlansági szavazás esetén a teljes kormány mandátuma megszűnik.


Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 28 megyére oszlik (области/oblasti). Ezek a következők:

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai költségvetés (2003): 400 millió USD, a GDP 2,6%-a. Teljes személyi állomány(2004): 45 000 fő. Szolgálati idő: 9 hónap. Folyamatos csökkenés után a hadsereg személyi állománya az 1988-as 152 ezerről 32 ezerre csökkent. NATO tagállamként 645 katona teljesít szolgálatot a világ különböző részein.

Képviselet az Európai Parlamentben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. május 20-án zajlottak le az első bulgáriai EP-választások.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország népességének változása 1961 és 2010 között

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lakosság: 7 245 600 fő (2013-as becsült adat). A fővárosban, Szófiában (Szofija, Szeredőc) közel 1 195 000 fő él.
  • Népsűrűség: 68,7 fő/km².
  • Népességnövekedés: -1,1%. Igen magas a kivándorlás aránya.
  • Születéskor várható átlagos élettartam 72 év.
  • Csecsemőhalandósági ráta: 14,2‰.
  • Írástudatlanság: 2%

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária lakosságának etnikai megoszlása. Narancssárga: bulgár, piros: török, zöld: roma, kék: egyéb
Cigányok Bulgáriában

A két legutóbbi népszámlálás adatai az etnikai hovatartozásról:[2]

Etnikai csoport   Létszám (1992)   Arány (1992)    Létszám (2001)   Arány (2001)   
bolgár 7 271 185 85,67% 6 655 210 82,71%
török 800 052 9,43% 746 664 9,28%
cigány 313 396 3,69% 370 908 4,60%
orosz 17 139 0,20% 15 595 0,19%
örmény 13 677 0,16% 10 382 0,13%
vlach 5 159 0,06% 10 566 0,13%
macedón 0 0,00% 5 071 0,06%
görög 4 930 0,06% 3 408 0,04%
ukrán na 2 489 0,03%
zsidó 3 461 0,04% 1 363 0,01%
román na 1 088 0,01%
egyéb 58 634 0,69% 18 792 0,23%
nem válaszolt 0 0,00% 62 108 0,77%
teljes lakosság 8 487 317 100,00% 8 046 652 100,00%

Az elemzők szerint rendszerváltozás utáni népszámlálási adatok nem fedik le a teljes valóságot. Sokan a társadalmi beilleszkedés felgyorsítása végett igyekeznek a környék többségébe beolvadni. Így a bolgár többségű Kelet-Rodopéban a pomákok és a keresztény cigányok jelentős számban vallják magukat bolgárnak, ugyanakkor a muzulmán többségű Nyugat-Rodopéban a pomákok és a cigányok teljes mértékben töröknek vallják magukat. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a falusi emberek körében a bolgárok számára a pomákok törökök, a törökök körében a pomákok félig bolgárok, és a cigány mindenki számára cigány marad, függetlenül attól, hogy minek vallotta magát.

Bulgária nem ismeri el a délnyugat-bulgáriai macedón kisebbség létezését; a bolgár történészek szerint a macedónok nem alkotnak önálló népet, hanem valójában bolgárok.[3]

Törökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztények sanyarú sorsa ellenére a 19. századi bolgár forradalmi újságírásban a törökök nem más vallású és utálatra méltó zsarnokokként szerepeltek. Rakovszki, Karavelov, Szlavejkov és Botev cikkeiben inkább a vallási fanatizmus, a reformra és a nyugati civilizáció befogadására képtelen ember jelképévé váltak. Ennek is köszönhető, hogy az 1878-as felszabadulást követően az új bolgár kormány egyik első rendelete megtiltotta a muzulmán lakosság zaklatását. Az 1878-as tarnovói alkotmányt a török küldöttek meg is szavazták, hiszen az figyelembe vette vallási érdekeiket, s a muzulmán vallási intézmények finanszírozását az állam magára vállalta. 1878 és 1923 között több mint 80 török újság jelent meg, a muzulmánok 1300 török nyelvű iskola működtetésével oktatási autonómiát élvezetek, a kisebbségek megtarthatták földjeiket. Komolyabb atrocitásokra csak a Bulgária által az első Balkán-háború során Törökországtól visszaszerzett területeken került sor, amikor is a hatóság Kardzsali és Momcsilgrad környékéről nagy létszámú muzulmán lakosságot űzött el, válaszul a kelet-trákiai bolgárellenes török kegyetlenkedésekre.

A bolgár kormány kisebbségi politikája 1923-ban radikálisan megváltozott. Az akkori hatalom a törökkérdést történelmi eseményekre hivatkozva a lakosság riogatására használta. Addigra az ország elvesztette a két Balkán-háborút és az első világháborút, minek következtében jelentős bolgár kisebbség került a határokon túlra, az ország nagy területi veszteségeket szenvedett, Bulgáriát elárasztották a Szerbiából, Romániából és Görögországból érkező menekültek. Ráadásul a demográfiai adatok a muzulmán lakosság gyors térnyerését mutatták. 1925-ben került sor az első szervezett bolgár-török lakosságcserére. Újabb hivatalos lakosságcserék voltak 1927-ben, 1933-ban és 1935-ben. 1934-ben kezdte meg működését a Rodina (Haza) Szövetség, melynek célja az volt, hogy a pomákokat (bolgár nemzetiségű muzulmánok) bolgár nevek felvételére ösztönözze. Ebben az időszakban Bulgáriában a Szerbiával és Görögországgal szembeni revizionista és nacionalista eszmék eluralták a politika színterét, így nem is csoda, hogy a török kisebbség jogai fokozatosan csökkentek.

A bolgár kisebbségi politikát a kommunizmus alatt két részre lehet bontani. 1945 és 1956 között a sztalini kisebbségi modell volt érvényben. A törökökkel kapcsolatos bolgár politika irányítására Moszkva Szófiába küldte A. V. Novicsevet, a leningrádi egyetem török-történelem szakos tanárát. A kommunista hatalom gyorsan leszámolt a háború előtti nemzeti politikusokkal. A Rodina Szövetség vezetőit egytől egyig meggyilkolták. A hatóság részlegesen visszaállította a török nyelvű oktatást, azonban kizárólag laikus alapon. Az ország hivatalos kisebbségi lapja a Rabotnicseszko Delo pártlap török fordítása lett. Az egyetemeken kommunista török vagy a Szovjetunióból érkező azeri professzorok oktattak török nyelven irodalmat, történelmet, filozófiát, fizikát és matematikát. A Bolgár Kommunista Párt felvett tagjai sorába sok törököt. Az új hatalom olyan kisebbségi elitet szeretett volna létrehozni, melynek segítségével felvehette volna a harcot a muzulmán vallási befolyással szemben. A kommunista rezsim ateista volta miatt azonban csak részleges sikereket ért el az erősen vallásos török lakosság soraiban. A Rodopéban pomák fegyveres csoportok görög és török segítséggel antikommunista szabotázsakciókat hajtottak végre a földek erőszakos kollektivizálása idején. Ebben az időszakban sem állt le a kivándorlás, Szófia 1951-ben kénytelen volt összesen 110 ezer muzulmánt Törökországba engedni.

A Bolgár Kommunista Párt 1956 áprilisában, Todor Zsivkov hatalomra jutásával szakított a sztalini kisebbségi politikával. Az új főtitkár ekkor kijelentette, hogy „a bulgáriai törökök a bolgár nemzet elidegeníthetetlen részei”. A diktátor 1958-ban meghirdette „a nacionalizmus és a vallási fanatizmus elleni harcot”, ami a valóságban a török nyelvű sajtó és oktatás megszűnését jelentette. A kisebbségek elnyomása Ciprus Törökország által történt lerohanása után fokozódott. 1960-tól egyre több tanulmány jelent meg arról, hogy a 16. és a 17. században a török hódítók milyen kegyetlen eszközökkel térítették muzulmán hitre a bolgár keresztényeket. Ezzel lehetett indokolni, hogy a hatóságok 1960 és 1976 között 220 ezer pomák nevét bolgárosították a rendőrség és a katonaság bevetésével. Végül a Bolgár Kommunista Párt 1977-es kongresszusán – miután ugyanebben az évben ismét hozzájárult 66 ezer török kivándorlásához – Zsivkov kijelentette, hogy az ország gyakorlatilag homogén, törölték az alkotmányból az etnikai kisebbség kifejezést, valamint a személyi okmányokból a "nemzetiségi hovatartozás" rubrikát.

Az 19841985-ös történések a zsivkovi politika teljes csődjét jelzik. A híressé vált törökellenes események kiváltó okai a következők:

  • 1. A lakosságtól elszakadt hatóságok nem voltak képesek előre felmérni az erőszakos névváltoztatás és a mecsetek bezárásának várható következményeit.
  • 2. A bolgár titkosszolgálat pontos adatokkal rendelkezett arról, hogy Kadhafi líbiai és Khomeini iráni vezető erős propagandát folytat a balkáni muzulmán kisebbségek között.
  • 3. 1960-tól kezdve a bolgárok száma előbb stagnált, majd csökkent, míg a muzulmán és a cigány lakosság aránya erőteljesen növekedett.
  • 4. Mivel a török lakosság zöme a kommunizmus idején viszonylag jól fizetett nehéz fizikai munkát végzett (dohánytermesztés, bányászat), a gazdasági gondokkal küszködő bolgár lakossághoz képest egyre biztosabb egzisztenciát teremtett magának.
  • 5. A bolgár vezetés eszközt keresett ahhoz, hogy elvonja a lakosság figyelmét a gazdasági csődről és a katasztrofálissá vált áruhiányról. A kormánynak el kellett terelnie a közvélemény figyelmét a gorbacsovi peresztrojkáról is.

Az előzetes várakozásokkal ellentétben az erőszakos cselekmények nem arattak osztatlan sikert a bolgár közvélemény előtt. Sokan emlékeztek még azokra az időkre, amikor ugyanez a párt a török kisebbséggel való békés együttélést szorgalmazta. Ilyen körülmények között az emberek nem értették, hogy miért kell valakit meghurcolni azért, ha most meg töröknek vallja magát. A muzulmánok ellenállása sok értelmiségi számára az egyre inkább lejáratódott kommunizmussal szembeni ellenállás példájává vált. Ráadásul a közvélemény pontosan értesült az ország nemzetközi elszigetelődéséről a Szabad Európa Rádióból. A kommunista hatalom 1989-ben a „Nagy Kirándulás” néven ismert kivándorlási hullám megszervezésével az utolsó sikertelen kísérletet tette a törökprobléma megoldására. Az 1989-ben Törökországba távozott muzulmánok számát pontosan máig sem sikerült meghatározni, mivel sok menekült a kedvezőtlen anyaországi fogadtatás miatt visszatért Bulgáriába.

Az 1989-es rendszerváltozás során a legelső intézkedések között hatályon kívül helyezték a török- és muzulmánellenes intézkedéseket, az eredeti nevűket visszavenni kívánók számára könnyített adminisztratív eljárás került bevezetésre. A börtönben lévő Ahmed Dogan török nemzetiségű filozófust, a Mozgalom a Jogokért és a Szabadságokért párt alapítóját szabadon engedték. Az 1990-es demokratikus választások óta a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért párt minden parlamentben szerepelt, több ízben is tagja volt a kormánykoalíciónak.

Egy szociológiai tanulmány következtetései e témában:

  • 1. A mindennapi kapcsolatokban komoly ellentét sehol sem tapasztalható.
  • 2. Vallási szélsőségesnek csupán a muzulmánok és a keresztények S százaléka nevezhető.
  • 3. Az erőszakmentesség ellenére minden közösségben erős előítéletek és sztereotípiák élnek a másikkal szemben.
  • 4. Mind a bolgárok, mind a muzulmánok leginkább a cigányokkal szemben mutatnak intoleranciát.
  • 5. A másik közösségről szóló rémhíreket az emberek személyesen általában nem tapasztalták, a sajtóból értesülnek róla.
  • 6. A bolgár közvélemény egyrészt elítéli a zsivkovi erőszakot, elismeri a szabad vallásgyakorlás és névhasználat jogát, azonban elképzelhetetlennek tartja a kollektív kisebbségi jogok bevezetését.
  • 7. A muzulmánok többsége Todor Zsivkovval és a Bolgár Kommunista Párttal azonosítja az 19841985-ös erőszakot, nem a bolgárság egészével.
  • 8. Az északkelet-bulgáriai török társadalom sokkal jobban integrálódott, mint a rodopei. Komolyabbnak nevezhető kölcsönös utálat és etnikai feszültség leginkább csak a fele-fele arányban lakott Kardzsali városában és annak környékén tapasztalható.[4]

Zsidók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pliszkai és a ruszei régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a mai Bulgária területén már a római korban éltek zsidó közösségek. Jelentősebb izraelita kolóniákról azonban csak azután beszélhetünk, hogy a Spanyolországból elűzött szefárdok megérkeztek a Török Birodalomba. Bár az újonnan érkezettek, mivel nem voltak muzulmánok, adófizető másodrangú állampolgároknak számítottak, ám saját hierarchiájukat kialakítva gyorsan megtalálták helyüket a balkáni nagyvárosokban. A bolgár közvélemény körében is jelen volt az Európára jellemző antiszemitizmus, melynek okai a következők:

  • 1. A bolgár paraszti rétegek kizsákmányolói (gazdagabb keresztény földbirtokosok és a török birodalmi apparátus) a városokban éltek, ahová a zsidóság is kivétel nélkül letelepedett.
  • 2. A keresztény gyermekek vérét ivó zsidókról szóló rémtörténetek Európához hasonlóan a középkori Bulgáriában is terjedtek.
  • 3. A zsidóság jobban elfogadta a török uralmat, ami miatt a bolgárok árulóknak és a törökökkel kollaborálóknak tartotta őket.
  • 4. A birodalom adószedői a görögök és a zsidók voltak, mivel ez a két nemzetiség rendelkezett megfelelő pénzügyi tapasztalatokkal.
  • 5. A bulgáriai zsidók is önkéntes izolációban éltek.

A 17. és a 18. században a Habsburg Birodalom területéről sok askenázi zsidó menekült Bulgáriába. Ők hozták létre a jelentős ruszei és vidini izraelita közösségeket. A 18. században a helyi zsidóság egyre jelentősebb szerepet játszott a gazdaságban. A birodalom első bankját a zsidó származású Arie család hozta létre a 18. században Szamokovban. A felszabadulást megelőző időszakban a már említett nagy jelentőségű bolgár forradalmi sajtó elmarasztalta a zsidó közösségeket, mert azok együttműködtek a törökökkel. Ettől függetlenül az 1878-as tirnovói alkotmány az ország muzulmán kisebbségéhez hasonlóan a zsidóság vallási jogait is biztosította.

Az ország zsidósággal szembeni toleranciájára jellemző, hogy bár Borisz cár Hitler szövetségese volt, a bulgáriai zsidóságot a német nyomás ellenére nem deportálták, illetve egyetlen zsinagógát sem romboltak le. Hitlernek mindössze annyit sikerült elérnie, hogy a bolgár nemzetgyűlés elfogadta az úgynevezett Nemzetvédelmi törvényt, mely szerint a korábban a bolgár elittel elvegyült tehetősebb zsidó rétegnek ki kellett költöznie Szófiából, továbbá minden izraelitának kötelező volt hordania a sárga csillagot (azoknak a zsidó származású állampolgároknak, akik harcoltak az első világháborúban, „csak” sárga keresztet kellett viselniük). Más volt azonban a helyzet a Bulgária által megszállt görögországi és jugoszláviai területeken. Trákiában és Macedóniában a visszatért bolgár közigazgatásnak meg kellett engednie, hogy a németek deportálják a helyi zsidókat. A macedóniai zsidóság elhurcolásában vett részt, a vádak szerint, Kurt Waldheim, az ENSZ későbbi főtitkára, Ausztria egykori elnöke.

A háború után a baloldali zsidó értelmiség komoly szerepet töltött be a kommunista pártban. Ez a helyzet azonban az 1949-es moszkvai antiszemita perek hatására fokozatosan megszűnt, bár a bolgár kommunisták ilyen jellegű megnyilvánulásait össze sem lehet hasonlítani a szovjet vagy a lengyel elvtársak tudatos zsidóellenes politikájával. Erre a legjobb példa, hogy a bolgár kommunisták az ötvenes években nem akadályozták meg az ország zsidó lakosságának szinte teljes körű kivándorlását Izraelbe. Kelet-Európában ez szinte egyedülálló volt.

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos nyelv a bolgár, melyet a legutóbbi népszámláláson a lakosság 86,3%-a vallott anyanyelvének. A lakosság 9,8%-a a törököt, 3,0%-a pedig a cigányt vallotta anyanyelvének.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház Szófiában, az egyik legnagyobb ortodox székesegyház Európában
A Banja Basi mecset, Szófia

Félhivatalos államvallás az ortodox kereszténység. A második legnagyobb vallás az iszlám, melyet a lakosság 12%-a vallott magáénak. Az iszlám valláshoz tartozik a török kisebbség szinte teljes egészében és a cigány kisebbség kb. 40%-a. Emellett jelentős bolgár nemzetiségű muzulmán közösség is van (a pomákok).

A 2002-es népszámlási adatok a felekezeti megoszlásról:[5]

Felekezet   Létszám   Arány   
ortodox 6 552 751 81,44%
muszlim 966 978 12,02%
katolikus 43 811 0,54%
protestáns 42 308 0,53%
örmény 6 500 0,08%
fehér testvérek 1 243 0,02%
buddhista 1 042 0,01%
izraelita 573 0,01%
krisnatudatú 533 0,01%
bahá’í 105 0,00%
evangélikus 23 0,00%
nem válaszolt 308 116 3,83%
teljes lakosság 8 046 652 100,00%

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szófia, az ország fővárosa és gazdasági központja

Gazdasága: agrár-ipari ország. Bulgária 19961997-es gazdasági válsága az átalakuló Közép-Európában a legsúlyosabb volt. A GDP közel 10%-os visszaesésének legfontosabb tényezője a bankrendszer összeomlása volt. 1997 áprilisában új gazdasági stabilizációs programot hirdettek meg, amelynek legfontosabb eleme a privatizáció felgyorsítása volt. 1998-ra a GDP közel felét már a magánszektor állította elő. Sőt, 1999-re az állami kézben lévő iparvállalatok felét leépítették, s megkezdődött a bolgár pénzintézetek privatizációja is. 2000-től kezdve az ország gazdasági növekedési mutatója már éves szinten meghaladta a 3%-ot, de a gazdasági-politikai bizonytalanságok nyomán (például a feketegazdaság becslések szerint a bolgár GDP 1/3-át adja) a külföldi működőtőke-befektetések szintje még alacsony. Gazdasági jövőjének legfontosabb kérdése az ipari szerkezet átalakítása.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária nagy múltú mezőgazdasága az 1990-es évtizedben, a rendszerváltozás éveiben szinte a teljes összeomlás szélére jutott, s csak 1997-től kezdődött meg a termelés emelkedése. Jövőbeli fellendülése elsődlegesen a földtulajdonviszonyok rendezésétől függ.

Mezőgazdasági termékei:

  • Észak-Bolgár-tábla: búza, kukorica, napraforgó, a domboldalakon szőlő, gyümölcsfák
  • Balkán-hegység: juh-, kecske-, és kisebb mértékben szarvasmarha, a medencékben rózsakertészetek
  • Marica-alföld: öntözéses gazdálkodás, gyapot, rizs, korai zöldségfélék, gyümölcsösök, szőlők
  • Rodope, Sztruma-völgy: dohány.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Feldolgozó ipar: Az ipari szerkezet átalakításának a mai napig a legnagyobb kérdése a gépgyártás jövője. A legnagyobb gépipari központok: Szófia, Pernik, Plovdiv, Rusze, Várna, Burgasz, Gabrovo.

A vaskohászat központjai Pernik és Kremikovci. Rézfeldolgozó üzemei exportra is termelnek. A Burgasz melletti kőolaj-feldolgozás alapanyaga az Oroszországból importált kőolaj. Vraca a műtrágyagyártás központja. A textilipar központjai: Szófia és Gabrovo.[6]

  • Energiatermelés: A bolgár ipar és tágabb értelemben az egész gazdasági élet legkritikusabb pontja az energiagazdaság. Az energiatermelés 52%-a hőerőművekből, 41%-a az egyetlen kozdoluji atomerőműből és 7%-a vízerőművekből származik.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gépgyártás összeomlása nyomán a legfontosabb kiviteli cikkeivé a textil- és élelmiszeripari, valamint a mezőgazdasági termékek váltak. Mivel a hazai energiatermelés értéke messze nem fedezi a szükségleteket, az összes import közel 1/3-át jelenleg is az energiahordozók teszik ki, amelyek főleg Oroszországból érkeznek.

Az utóbbi években exportja jelentősen nőtt, értéke még így is alacsony. Külkereskedelmi irányai jelentősen megváltoztak az utóbbi években. Görögországgal már több, határon átnyúló, szubregionális szintű együttműködés van érvényben. Az utóbbi években szabadkereskedelmi szerződést írt alá Törökországgal is.

2012-ben exportjának értéke 26,8 milliárd USD, importjáé 31,5 USD. [7]

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2012-ben: [8]

  • Export: Németország 10.4%, Törökország 9.1%, Olaszország 8.7%, Románia 8.2%, Görögország 7.3%
  • Import: Oroszország 20.9%, Németország 11.3%, Olaszország 6.7%, Románia 6.6%, Görögország 6.1%

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 2007 január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, s ez nagyobb lökést adott az utóbbi években megindult turizmus fejlesztésnek. Bulgária igyekszik a szocialista sztereotipiáktól megszabadulni. A jelenlegi jelmondata „a kellemes csalódások országa” utalva a változtatásokra, a nagy erőfeszítésekre.

A Fekete-tenger homokos tengerpartja kiválóan alkalmas üdülésre. A partvidék legnagyobb központjai: Várna és Burgasz, amelyek nemzetközi repülőtérrel is rendelkeznek. Ismert és kedvelt üdülőhelyei Napospart, Neszebár, Pomorie és Aranyhomok.

Az üdülőturizmus mellett jellemző a gyógyturizmus, és a kulturális idegenforgalom is.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 37 288 km.
  • Repülőterek száma: 128
  • Kikötők száma: 6

Bulgária jól fejlett távolsági buszjárat hálózattal rendelkezik. Ez jellemző nem csak a nagyvárosok közötti, hanem a legkisebb falvak közötti közlekedésre is. A nagyobb városok autóbusz állomással rendelkeznek, amelyek gyakran a vasútállomás mellett találhatók. Autóbuszjegyeket az állomáson és az autóbuszon is meg lehet vásárolni.

Vasúti hálózat: Összesen 4294 km. Szinten jól fejlett. Még a másodosztályú állomáshelyeken is naponta átlagosan egyszer járnak vonatok. Jegyeket a vasútállomásokon lehet beszerezni. Abban az esetben, ha egy kisebb állomáson száll fel az utas, ahol nincs jegypénztár, akkor a vasúti jegyet a vonaton a jegykezelőtől kell megvenni.

Rent-a-car: Ezt a szolgáltatást nagyvárosokban és üdülőhelyeken lehet igénybe venni. Általában az a gyakorlat, hogy letétet és a napi díjat előre ki kell fizetni, továbbá feltétlen szükséges a jogosítvány bemutatása (nemzetközi jogosítvány). A személyautó épségben való visszaszolgáltatása után a letétet visszafizetik.

Taxi szolgáltatás: A nagyvárosokban a taxik mennyiségileg megfelelőek és olcsóak. A taxi tarifáik kilométer szerint vannak meghatározva, annak függvényében, hogy mely taxi-szolgáltató céget vesszük igénybe. Ugyanakkor figyelemmel kell kísérni a taxi ablakára ragasztott címkén levő tarifa összegét.

Tömegközlekedési eszközök: Megyei jogú központokban, és néhány városban vannak autóbuszok és trolibuszok is. Szófiában pedig, ezeken kívül metró és villamos közlekedés is létezik. A fővárosban a tömegközlekedéshez szükséges jegyeket és bérleteket újságárusoknál és az erre a tevékenységre kijelölt helyen lehet beszerezni, amelyek leggyakrabban a megállókban találhatók. A tömegközlekedési eszközre való felszállás után azonnal kezelni kell a jegyet. Ha a tömegközlekedési eszközre nagyobb tömegű csomaggal szállt föl, akkor még egy jegyet kell kezelnie. Vidéki városokban a tömegközlekedési eszközökben jegyellenőrök is adnak el jegyeket. Viszont ajánlatos a jegyet előzetesen megvásárolni.

Szófiában un. iránytaxik (15 főig) is léteznek, amelyek előre meghatározott útirányban közlekednek. Ezeknek nincsenek kijelölt megállóhelyei, de integetéssel meg lehet őket állítani, illetve leszálláskor szólni kell sofőrnek, hogy hol szeretne leszállni. Ennek szolgáltatásnak az ára 1 leva, amit a sofőrnek kell átadni.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgarien.JPG Bulgarien2.JPG
Hagyományos építészet

Bulgária figyelemreméltó, ezer éves múltra visszatekintő kulturális örökséggel rendelkezik. Az ország területén 36 történelmi-kulturális rezervátum és több mint 40 000 kulturális emlékmű található. Ezek különböző történelmi időkből származnak: történelem előtti ásatások, trák sírok, görög archeológiái maradványok, római- és bizánci kori várak, az Első és Második Bolgár Cárság, a nemzeti reneszánsz idejéből fennmaradt történelmi emlékművek. Továbbá a nagyvárosok megőrzött építészeti együttesei valamint eredeti atmoszférát és egykori tipikus, reneszánsz korabeli bolgár építészetet megőrzött egész falvak, városok: Plovdivi óvárosa, Veliko Tarnovo, Koprivstica, Trjavna, Arbanaszi, Bozsenci, Zseravna, Melnik, Banszko, Kovacsevica, Neszebar, Szozopol. stb. Bulgáriában sok (több mint 160) templom és kolostor található. A kolostorok közül a leghíresebbek és a leglátogatottabbak a következők: rilai, bacskovoi, rozserii, trojani, preobrazseni, valamint az aladzsai kőkolostor. A turisták a kolostorok sokaságában éjszakázhatnak, s így teljes egészében átélhetik a szent helyek atmoszféráját. Az országban több száz nevezetes templom van, amelyek a bolgár ikonfestő iskolák egyedi képeit, falfestészetét, fafaragásait, középkori freskóit és ikonjait őrzik.

UNESCO védnökség alatt lévő emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgáriában hét történelmi – kulturális emlékmű és két rezervátum található, amelyek az UNESCO világörökség védnökségi listájában szerepelnek: a Szvestariban található trák sírhely, a kazanlaki trák sírkamra, a madarai lovas, a Szófia mellett levő Bojana-templom, az Ivajloban lévő kőkolostorok; a rilai kolostor; Neszebar óvárosa, a bioszférás Szrebarna Rezervátum, valamint a Pirini Nemzeti Park.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy férfi gadulkán, a népi hangszeren játszik
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Népviselet és folklor
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok, folklór[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon érdekesek és egyediek a népviseleti ruhák és hangszerek. A legnépszerűbb kosztümök közé tartoznak a trák, a rodopei és Vidin környéki un. feketeruhák (csernodreskovci) és fehérruhák (belodreskovci). Rendkívül változatosak a különböző népszokások megrendezésekor hordott népviseleti ruhák. A legnépszerűbbek ezek közül a kuker és lazarka viselet, valamint a parázstáncoló nesztinár táncosok ruhái. Eredeti hangzásúak a hagyományos bolgár hangszerek, mint a kaba-duda, dzsura-duda, koboz, kétcsövű síp, furulya, dob, bolgár mandolin, kereplő és még egyéb ezekhez hasonló hangszer. A bolgár ünnepi népszokások szigorú naptári rend szerint zajlanak. Csak férfiak vehetnek részt a koleduvane népszokásban, a karácsonyi éneklésben. A szurvakane a legjellegzetesebb újévi hagyomány, amely az egész országban fennmaradt napjainkig is. A bolgár laduvane szintén újévi hagyomány, de csak lányok vehetnek részt benne és házasságkötésre vonatkozó csoportos jövendölésnek felel meg. Trifon Zarezan napján (február 14.) – amely a bortermelők, kocsmárosok és kertészek napja – metszik meg az első szőlőt. A hagyomány szerint csak férfiak vesznek részt ebben a népszokásban. A maskarás játékokat Szirni Zagovezni napján rendezik – maszkosok vesznek részt benne (bakkecskének, bikának, kosnak és egyéb félelmet keltő állatnak öltözött férfiak- bolgárul: kukeri a maszkok elnevezése). A résztvevők fiatal, nőtlen férfiak, akik kikészítetlen nyers kecske és juhbőrbe öltöznek ilyenkor. A derekukon kolompok sokaságával felszerelt maszkosok nagy látványosságot keltenek. A lóversenyzés (kusia) olyan népszokás, amelyet Tódor napján (a Nagyböjt időszakának első szombatján) rendeznek meg.

A lazaruvane a mezőknek, legelőknek, erdőknek és a fiatal leányoknak (lazarki) szentelt népszokás, akik hagyományos tavaszi népviseletbe öltöznek ilyenkor. A lányok Lázár napján házról házra járnak, amelyet szombat délben kezdenek el és folytatják egészen másnap vasárnapig, amely a Virágvasárnapnak, más néven Vrabnicának felel meg.

Március elsején ünneplik a tavasz kezdetét. Erre a napra készítik el a hagyományos martenicákat (piros-fehér színből sodort kettős gyapjú vagy pamut fonal), amelyeket kitűzve hordanak az emberek, abban a hiedelemben, hogy ez egészséget hoz nekik. Szent György napját, melyet május 6-án ünnepelnek, szintén tiszteletben tartják a bolgárok, a szentet a juhpásztorok és nyájak védőszentjének tartják. Ezen a napon a házakat és a gazdaságokat zöld koszorúkkal díszítik fel, kígyózik a horó körtánc, lengenek a hinták. A szabadban fogyasztják a hagyományos Szent György napi ünnepi ételt a kurbánt (az első újszülött bárányból főzött húsos, sűrű leves), a pogácsát és más hagyományos ételeket.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi finomságokat, amelyek joghurtot, sajtot, bárányt, halat és sok-sok zöldséget tartalmaznak. A levesek közül legjellegzetesebb a *csorba*, amely tulajdonképpen egy joghurtos, tojásos csirkeleves. A húsételeket illetően sok a közös vonás a bolgár, a szerb, a görög és a török konyha között. A bolgár kebapcse roston sült kolbászkái ugyanolyan közeli rokonai a nevében is hasonló szerb csevapcsicsinek, mint a bolgár kjufte fűszeres, roston sült vagy zsírban pirított húspogácsái a török kaftának. A birkahúsból főtt krumplis-rizses-paradicsomos különféle muszakák és gyuvecsek valamennyi balkáni ország konyhájában megtalálhatók. A mai bolgár konyhában különösen nagy szerep jut a paradicsom- és uborkasalátának, a joghurttal nyakon öntött hagymás vegyes salátának, a sültpaprika-salátának, a sült padlizsánból készülő ételeknek. Az ínyencek ne hagyják ki a rózsaszirupot, mely úgy készül, hogy a friss rózsaszirmot vízben előfőzik, majd cukrot adnak hozzá, és sűrűre főzik. Az étkezés befejezése Bulgáriában is a feketekávé. Nem presszókávét isznak, mint az olaszok, hanem a hagyományos török kávét.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgó mérkőzés a Vaszil Levszki Stadionban

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A bolgár válogatott a 4. helyet szerezte meg az 1994-es világbajnokságon az Egyesült Államokban. Hriszto Sztoicskov vitathatatlanul a legjobban ismert bolgár labdarúgó lett; Barcelonában eltöltött évei alatt megnyerte az Aranylabdát (1994). Georgi Aszparuhov (19431971) népszerű játékos volt hazájában. Külföldről is kapott ajánlatokat olasz és portugál kluboktól, de ő Bulgáriában maradt. Karrierje csúcsán, autóbalesetben hunyt el. További híres játékosok Dimitar Berbatov, Martin Petrov, Valeri Bozsinov, és Sztilijan Petrov; mindannyian Angliában játszanak.
Az ország híresebb és legsikeresebb klubjai a PFC CSKA Sofia (30-szoros bolgár bajnok), a Levszki (26-szoros bolgár bajnok és 26-szoros kupagyőztes) és a Szlavija (a legrégibb klub Bulgáriában, 8-szoros bolgár bajnok, 12-szeres kupagyőztes). További népszerű csapat a Lokomotiv Szofija, Litex Lovecs, Cserno More, Lokomotiv Plovdiv és a Botev Plovdiv. A Levszki Szofija az első bolgár klub, akik az új Bajnokok Ligájában indulhatott.

Legjobb eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cvetana Pironkova teniszezőnő

Egyéb sportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A foci mellett Bulgária számos más sportban elért eredménnyel is büszkélkedhet. Marija Gigova és Marija Petrova háromszoros világbajnokok ritmikus gimnasztikában. További híres tornászok Szimona Pejcseva, Neska Robeva (edzőként is sikeres) és Jordan Jovcsev. A bolgárok szintén sikeresek súlyemelésben, (több, mint 1,000 aranyérmet szereztek különböző versenyeken), és birkózásban is. Sztefan Botev, Nikolaj Pesalov, Demir Demirev és Joto Jotov csak pár név a legkiválóbb súlyemelők közül; Szerafim Barzakov, Armen Nazarjan, Plamen Szlavov, Kiril Szirakov és Szergej Morejko pedig világklasszis birkózók. A bolgárok atlétikában is eredményesek. Sztefka Kosztadinova, aki jelenleg a női magasugrás világcsúcs-tartója, 209 centimétert ugrott az 1987-es atlétikai világbajnokságon Rómában. A bolgár röplabda-válogatott a legerősebb csapatok egyike Európában; jelenleg ötödik a FIVB listáján. A 2006-os röplabda-világbajnokságon bronzérmesek lett. A sakk is nagyon népszerű játék. A legjobb sakkjátékosok egyike, és a korábbi világbajnok Veszelin Topalov is bolgár. 2005 végén a férfi és a női sakkvilágbajnok is egyaránt bolgár volt. Albena Denkova és Makszim Sztaviszki jégtáncban nyertek kétszer világbajnokságot (2006-ban és 2007-ben). Az országnak nagy hagyományai vannak az amatőr ökölvívás és a küzdősport versenyeken. Bulgária jelentős sikereket ért el a judo és a karate csapataival világ-és Európa-bajnokságokon. Kalojan Sztefanov Mahljanov, leginkább Kotoōshū Katsunoriként ismert világhírű szumóbirkózó, az első európai aki elnyerte az ozeki címet.

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bulgária eddig 52 aranyérmet szerzett a játékok során, a legtöbbet birkózásból szerezték.

Hivatalos ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bolgár állam- és kormányfők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. census 2011
  2. Forrás: www.nsi.bg
  3. Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
  4. Antonina Zhelyazkova: Relations of compatibility and incompatibility between christians and muslims in Bulgaria. (idézi: Klein András, Régió)
  5. www.nsi.bg
  6. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  7. CIA World Factbook
  8. CIA World Factbook

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, 2003)
  • Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., 2001–2002)
  • Midi világatlasz (Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004) ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bulgária témájú médiaállományokat.