Török kávé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A török kávé (törökül türk kahvesi) a kávé elkészítésének egyik módja. A finomra darált kávét egy hosszú nyelű rézedényben (dzsezva), általában cukorral együtt felfőzik. Mielőtt a főzet felforrna, leveszik a tűzről. Még egyszer vagy kétszer megismétlik ezt a felmelegítést, majd a kávét csészékbe öntik a kávéaljjal (zaccal) együtt. Az így készült kávéspecialitást tej nélkül fogyasztják. A cukron kívül egyetlen adalékanyaga a kardamom nevű fűszer. Klasszikusan feketén (arabul kahwa sada, قهوة سادة‎), cukor nélkül isszák. A kávé ezen elkészítési módját mi török kávénak hívjuk, azonban elterjedt megnevezés, főként az arab világban az „arab kávé” (kahwa 'arabiyya, قهوة عربية), Bosznia-Hercegovinában pedig „bosnyák kávé” (bosanska kafa), Cipruson „ciprusi kávé” (κυπριακός καφές kypriakós kafés), Görögországban "görög kávé" (ελληνικός καφές vagy elliniko)néven ismerik. A 16. században az Oszmán Birodalomban terjedt el a kávészemek pörkölésése, illetve a kávé elkészítésének új módszere, a török kávé.[1]

Török kávé

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török kávé története a 16. századra nyúlik vissza. 1543-ban Özdemir Pasa, az Oszmán Birodalom jemeni kormányzója Jemenből szállította az első kávébabszemeket I. Szulejmán oszmán szultánnak. Később, 1554-ben két szír származású kereskedő - az aleppói Hakam és a damaszkuszi származású Shams - megnyitották az első, Jemenben akkor már ismert és elterjedt kávézókat Isztambulban. A kávészemeket Törökországban kezdték először pörkölni, majd pörkölés után finomra őrölve egy speciális, dzsezve nevű edényben megfőzni. A kávéfőzés nemsokára hivatássá nőtte ki magát és az 1550-es években sorra kezdtek nyílni a kávézók Isztambulban. A palotákban pedig külön kávészakértőket (kahveci usta, vagyis barista) alkalmaztak. A kávézók és a kávézás térhódítását egy 1656-os, a kávézást illegálissá nyilvánító törvény és a kávézókra kirótt magas adók nehezítették Törökországban. Szintén a 17. században kezdett terjedni a kávé, ill. a török kávé mint főzési eljárás Törökországon kívül is, először Velencében, majd Franciaországban, Ausztriában.[2][3]

Eszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török kávé a kávé elkészítésének módjára, és nem a kávé fajtájára (Arabica, Robuszta stb.), illetve nem is a kávé pörkölési (olasz, francia, bécsi) módjára utal. A török kávé elkészítéséhez szükséges alapanyagok és eszközök: finomra őrölt kávé, őrölt kardamom (opcionális), cukor (ízlés szerint), hideg víz, forraló edény (ún. dzsezva vagy ibrik), teáskanál és tűzhely (tradicionálisan faszén, de természetesen gáz- vagy villanytűzhely is megfelelő). Hagyományosan fül nélküli kávéscsészében kínálják.

Ibrik (dzsezve) és csésze (Libanon)

Elkészítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megfelelő mennyiségű hideg vízet – adagonként 90-100 ml – öntsük az ibrikbe, adjukhozzá ízlés szerint cukrot, majd közepes hőfokon kezdjük el melegíteni, de ne forraljuk fel! Adjunk hozzá az őrölt kávét – adagonként 1-2 púpozott kávéskanál – és a kardamomot (adagonként 1/8 teáskanál). Ne keverjük össze, csak hagyjuk, hogy a kávé “ússzon” a víz felszínén. Amikor a kávéőrlemény kezd süllyedni, akkor keverjük meg néhányszor. A hőfok növekedésével, miután hab képződik a folyadék felszínén, vegyük le az ibriket a tűzhelyről. Ismételjük meg ezt még kétszer vagy háromszor. Fontos, hogy soha ne forraljuk fel az italt! A cél, hogy minél vastagabb hab képződjön. Ha az ital felforr, akkor a hab „elpárolog”. Öntsük a kávét csészébe. Ha több csészét készítünk, akkor ajánlott a habot külön kikanalazni a csészékbe, majd a kávét ráönteni.[4]

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dallah

Az arab és török kávé elnevezéseket sokszor szinonimaként használják, azonban a két kávé, illetve az élkészítésük és tálalási módjuk között van egy kicsi, de jól meghatározott különbség. A Közel-Keleten alapvetően kétféle kávé terjedt el: az arab kávét jellemzően Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Jemenben terjedt el. Hagyományosan beduinok fogyasztották. A török kávé pedig az arab világ Levante területén - azaz Szíria, Libanon, Jordánia, Palesztina -, ill. a valaha az Oszmán Birodalom befolyása alatt álló országokban és nagy városokban népszerű.[5] Az arab kávét egy külön edényben készítik és egy másikban szolgálják fel, amit dallahnak (arabul دلة) hívnak. Általában cukor nélkül isszák, azonban családi összejöveteleken, ünnepeken gyakran mindenkinek édesen szolgálják fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]