I. Szulejmán oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Szulejmán
Kanuni.jpg

Titulusai

Szultán

Kalifa
Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1520. szeptember 30.1566. szeptember 6.
Elődje I. Szelim
Utódja II. Szelim
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1494. november 6.
Trabzon
Elhunyt 1566. szeptember 6. (71 évesen)
Szigetvár
Házastársa Hürrem szultána
Édesapja I. Szelim
Édesanyja Ayşe Hafsa szultána
Tughra of Suleiman I the Magnificent.svg
I. Szulejmán aláírása

I. Szulejmán (oszmán-törökül: سليمان Sulaymān, a jelenlegi török helyesírás szerint Süleyman), (Trabzon, 1494. november 6.[1] vagy 1495. április 27.[2][3]Szigetvár, 1566. szeptember 6.) oszmán szultán 1520-tól haláláig. Európában a Nagy, Dicsőséges melléknevet kapta, a muszlim világban pedig az al-Kanuni (a Törvényhozó) melléknevet.

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szulejmán valószínűleg 1494. november 6-án született Trabzonban. Édesapja I. Szelim, édesanyja pedig Hafsa Hatun volt. Már édesapja életében mint Magnézia kormányzója kitüntette kiváló kormányzó képességét, igazságszeretetét és szigorú erélyességét a hanyag és lelkiismeretlen tisztviselőkkel szemben.

Asszonyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szulejmánnak több ágyasától született gyermeke, ám törvényes felesége egyedül Hürrem volt. Egyes források azt állítják, hogy megfojtatta Mahidevran (Gülbahar) szultánát, azonban ez nem igaz. Musztafa herceg megöletése után száműzte Bursába, mivel már nem tartozott az uralkodói családhoz. Hürrem érkeztével erős ellenszenv alakult ki köztük, állítólag többször is bántalmazták egymást.

Hürrem intrikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeretett asszonya nem csak szépségéről, hanem intrikus természetéről is híres (vagy hírhedt) volt. Nem csak a birodalom, hanem Szulejmán felett is korlátlan hatalma volt. Többek közt elsőszülött fia, és testvérként szeretett pasája megölésére is rávette a szultánt, a ravasz Hürrem. Cselszövéseiben lánya Mihrimah és veje, Rüsztem pasa nagyvezír segédkeztek. A padisah végül rájött felesége játékaira, de olyan mély szerelmet táplált iránta, hogy sosem küldte el. Hiába voltak távol egymástól hetekig, hónapokig, esetenként évekig, folyamatosan tartották a kapcsolatot. Halála után 8 évig gyászolta nevető asszonyát (a Hürrem név törökül vidámat jelent). Ezután Mihrimah lépett örökébe, aki csakugyan jeleskedett az ármánykodásban. Apját egyedül Ő tudta megnevettetni, ugyanis kívül-belül nagyon hasonlított Hürremre.

Trónra lépte, első hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor 1520-ban trónra lépett, édesapja politikájával ellentétben nyugatra fordította figyelmét, s I. Ferenc francia királlyal szövetségben a Habsburg-ház nagy hatalmának megtörését tűzte ki politikájának fő céljául.[4] Ezért fordult már 1521-ben a Habsburg-házzal szövetségben álló Magyarország ellen; Szabács, Nándorfehérvár és Zimony elfoglalásával[5] utat nyitott a török fegyvereknek és a török befolyásnak nyugat felé (magyar–török háború [1521–1526]). 1522-ben kiragadta Rodosz szigetét a johanniták kezéből (rodoszi hadjárat), és miután 1525-ben a paviai csata V. Károlyt Nyugat- és Közép-Európa urává tette, Szulejmán ismét Magyarországot támadta meg.

Hadjáratok a Magyar Királyság és a Habsburg Birodalom ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyság veresége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország megtámadása szükségszerűen következett be, a rutinszerűen működő oszmán hadigépezetet működtetni kellett, ugyanakkor a keleti perzsaellenes háborúkat be kellett fejezni. Magyarország már határos volt az Oszmán Birodalommal, ezért áttevődött ide a hadszíntér.[6] Szulejmán 1521. május 18-án élete első hadjáratára indult körülbelül félszázezer fős seregével. Az oszmán hadvezetés megosztott volt a háborús célok tekintetében, végül a ruméliai török sereg Ahmed vezetésével Szabács, míg az anatóliai had Piri Mehmed nagyvezírrel Nándorfehérvár ellen vonult, amit a magyar haderő a határvédelem elavultsága, mozgósítási nehézségek és személyes ellentétek miatt nem tudott kivédeni. A török sereg az 1521. évi hadjáratban egy széles rést ütött délvidéki határszakaszon, ezért egy új védelmi szakaszra volt szükség, hogy a következő években induló offenzívát valamiképp megállítsák.[7] A siker kiaknázása török részről azért nem lehetett maximális, mert Szulejmán hátrahagyta az anatóliai seregeket egy esetleges perzsa támadás kivédésére. Ezzel azonban elvesztette azt a lehetőséget, hogy a Kemálpasazáde-krónikában leírt végcélját, Budát elfoglalhassa.[8]

A török hadvezetés tisztában volt Magyarország belső állapotaival, ráadásul 1524-ben meghalt Iszmáil perzsa sah is, amivel a perzsa fenyegetéstől mentesült az Oszmán Birodalom. A Habsburg–francia háború pedig Magyarországot védtelenné tette.[9] Szulejmán a török haderő mennyiségi és logisztikai fölényének köszönhetően 1526. augusztus 29-én a mohácsi ütközetben vereséget mért Magyarország hadseregére, és mint győző vonult be Buda várába. Bár a Magyar Királyságot a Szerémség várainak kivételével ez alkalommal még nem szállta meg állandóan, az ország sorsát hosszú időre eldöntötte. A hadjárat következményei közé tartozott, hogy II. Lajos halála lehetővé tette a Habsburg-ház csehországi és magyarországi trónra jutását.

I. Szulejmán

Kettős királyválasztás és polgárháború Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szulejmánnak nem állt érdekében a Habsburg-ház közép-európai megerősödése, ezért újból Magyarország felé fordult, ahol az oszmán stratégiának megfelelően a belső megosztottságra épített.[10] I. Ferdinánddal szemben a magyar nemzeti párt által megválasztott királyt, Szapolyai Jánost támogatta, majd Szapolyai megsegítése ürügyén 1529-ben harmadszor vezetett hadat Magyarországra (magyar belháború [1526–1538]). Hadjárata céljául ezúttal Bécs bevételét tűzte ki, de a Salm Miklós által hősiesen védelmezett várost nem bírta elfoglalni, és 40 000 ember elvesztése után október 14-én kénytelen volt az ostromot abbahagyni. Bécs elfoglalása és a Habsburgok legyőzése egyértelműen azzal a következménnyel járt volna, hogy Magyarország véglegesen és teljesen betagolódik az Oszmán Birodalomba. Maga Szulejmán írta egy levelében 1541-ben, hogy a meghódított Magyarország azidőben túl messzire esett a birodalomtól, ezért bízta annak vezetését az adófizetést vállaló Szapolyaira. Ugyanakkor az sem elvethető alternatíva, miszerint Magyarország megszállására kényszerből, a Habsburg fenyegetés miatt került sor, vagy épp csak felvonulási területnek és ütközőzónának használta fel. A történészek Szulejmán magyarországi szándékait illetően a lehető legkülönbözőbb álláspontokon vannak.[11]

Ezt egy újabb sikertelen hadjárat követte 1532-ben, melyet Jurisics Miklós Kőszeg védelmezésével tett emlékezetessé. Szulejmán, aki 1529-ben már sikertelenül ostromolta Bécset, most szerette volna a Habsburgok Bécs alatt összpontosított haderejét elcsalni, hogy nyílt csatában vívhasson meg velük és úgy gondolta, hogy ezt a célját Kőszeg ostromával és elfoglalásával éri el. A Bécs előtt álló hatalmas birodalmi csapatok (cseh, magyar, olasz, spanyol hadakkal) készen várták a törököket. Szulejmán számára igen kockázatos lett volna a csata, mert seregének csak töredéke állt a nyílt mezőn is megmérkőzni képes janicsár és szpáhi egységekből, hadseregének jó része gyülevész katonaságból és a moldvai vajda fegyvereseiből állt.[12]

Az Oszmán Török Birodalom – Szulejmán hódításai rózsaszínnel

Ugyancsak 1538-ban I. Ferdinánd és Szapolyai János a váradi béke értelmében kibékültek egymással, de ez a béke nemsokára felbomlott, és a töröknek nem ártott.

A török hódoltság létrejötte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1541-ben János király halála ismét Magyarországba szólította a szultánt. Erdélyt szandzsákként Izabellának és János Zsigmondnak adományozta, hogy a keleti részeken biztosítva legyen, majd Nyugat-Magyarország ellen fordult. Ettől kezdve nemhogy Bécset nem érhette el, de meg kellett vívnia olyan nyugat-magyarországi várakat is, amelyeket korábban könnyelműen kiengedett a kezéből.[13] Ez alkalommal megverte Wilhelm von Roggendorfot és csellel kezébe kerítette Budát augusztus 29-én, a Duna és Tisza közét török tartománnyá tette, és a kis János Zsigmondot a tiszántúli vidék és Erdély birtokával elégítette ki. Miután a Joachim brandenburgi őrgróf által vezetett, Buda visszafoglalását célzó német birodalmi vállalkozás 1542-ben kudarccal végződött, Szulejmán 1543-ban egy újabb hadjáratban elfoglalta Pécset, Székesfehérvárt és Esztergomot, a hódoltság területét Magyarország dunántúli részére is kiterjesztve. Távozása után pedig pasái Visegrádot, Hatvant és Nógrádot is elfoglalták. Ilyen módon Szulejmán biztosította a felvonulási útvonalát és védőgyűrűt vont Buda köré.[14]

Zrínyi és Szulejmán emlékműve Szigetváron a Magyar–Török Barátság Parkban

1547-ben öt évi fegyverszünetre lépett Ferdinánddal, aki 30 000 arany évi adó (a kor szóhasználatában: ajándék) fizetésére kötelezte magát. Amikor Ferdinánd király 1551-ben Martinuzzi megöletése után Erdélyt birtokába vette, Szulejmán 1552-ben újrakezdte a háborút, melynek folyamán vezérei a török hódoltság területét újra számottevően növelték. Ebben az évben, augusztus 10-11-én zajlott a palásti csata,[15] és ebben a hadjáratban esett el Temesvár (Losonczi), Drégely (Szondy György), Gyarmat, Kékkő, Hollókő, Buják és Szolnok vára is. Az egri vár védői Dobó István várkapitány vezetésével szerencsésen visszaverték az ostromot.[16]

1562-ben ismét létrejött a béke Magyarországgal, de csak 8 évre.

Utolsó magyarországi hadjárat, Szulejmán halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szulejmán türbéje (Isztambul)

1566-ban az öreg szultán védencének, János Zsigmond érdekében Miksa király ellen személyesen vezetett hadat és Szigetvárt vette ostrom alá. A személyes jelenlétre azért volt szükség, mert korábban (1558-ban) Szulejmánt a II. Mehmed által megkezdett uralkodói elzárkózás miatt kritikák érték. 1566-tól állandó gyakorlat lett, hogy a hadjáratra kinevezett vezírek, a szerdárok vezették a hadsereget, de Szulejmán ekkor ezt még nem tehette meg.[17]

A Zrínyi Miklós által páratlan hősiességgel védelmezett vár bevételét Szulejmán már nem élte meg. 1566. szeptember 6-án az ostromlott vár falai alatt betegségben meghalt.[18] Az ostrom sikere érdekében halálát alvezérei titokban tartották a hadsereg előtt, sőt a győzelem után is úgy szállították kocsijában Nándorfehérvárra, mintha élne. A 71 éves, 46 évig uralkodó szultánt fia, II. Szelim követte a trónon.

Keleti háborúi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szulejmán pénzérméje

Szulejmán apja, Szelim 1514-ben legyőzte Perzsiát, elfoglalva Kurdisztánt, Mezopotámiát, 1516-ban Szíriát, 1517-ben pedig meghódította a mamelukok által irányított Egyiptomot. Szulejmán uralkodása alatt ezzel szemben a Duna-medencei és a Földközi-tengeri terjeszkedés élvezett prioritást. Nem utolsó sorban azért, mivel az I. Szelim alatt a perzsa fronton vívott harcok nagy emberveszteséggel jártak, továbbá vallási okokból sokan kifogásolták az iszlám világon belüli konfliktusokat.[19]

Az 1530-as években a szultán figyelme egy időre a keleti ügyek felé fordult. A Perzsiát uraló Szafavidákkal vallási és ideológiai alapon mindvégig szemben állott az Oszmán Birodalom, magát a hadjáratot azonban a bagdadi és bitlisi helytartóknak a perzsa sahhoz való átállása váltotta ki. Ibrahim nagyvezír 1533-ban a perzsák ellen vívott szerencsés harcok után elfoglalta Ardsis, Achlath, Tebriz és Bagdad városokat, s szervezte ezen új hódításokat.

Szulejmán a Szavafidák megtörése céljából 1548-1549-ben hozzáfogott a második hadjáratához. A perzsa haderő kitért a támadás elől és a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, emiatt és a kemény tél miatt a török sereg nem győzhetett a kaukázusi hadszíntéren. 1553-ban a szultán harmadik, egyben utolsó hadjáratára indult a sah ellen. Bár Szulejmán visszafoglalta Erzerumot és átkelt az Eufráteszen, a sah seregének kitérő harcmodora ebben az esetben is megfosztotta győzelmétől. A hadakozást az 1555-ös békekötés zárta le, melynek során Arménia és a Perzsa-öböl bejárata oszmán kézre került.[20]

Harc a Mediterráneum birtoklásáért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Szelim erőfeszítése ellenére az Oszmán Birodalom elsősorban szárazföldi hatalom maradt, a Földközi-tenger térségében a johannita lovagrend és V. Károly Spanyolországa állott a török ambíciók útjában. Szulejmán azonban Rhodosz 1522-1523-as elfoglalásával felszámolta az utolsó keresztes támaszpontot a Földközi-tenger keleti felében, Velence pedig nem akarta felmondani az 1513-as békét. Szulejmán hatalmas hajóhadat építtetett, a törökök tengeri uralmát pedig tovább erősítette az észak-afrikai berber kalózok oszmán fennhatóság alá kerülése.

Szulejmán és V. Károly összecsapásainak hadszíntere a Földközi-tenger nyugati fele lett. Ennek során a török és észak-afrikai hajók rendszeresen fosztogatták Spanyolország, Itália és Szicília partjait, emellett a francia és a török flották együttműködésére is sor került. A johannitáknak V. Károly német császár és spanyol király 1530-ban Málta szigetét adományozta, ahol fenntarthatták államukat. A johanniták ezt követően részt vettek a velencei–török háborúkban és a spanyol–török háborúkban, majd 1565-ben visszaverték a Máltát támadó török haderőt.

Az Oszmán Birodalomnak Khair ad-Din pasa admiralitása idején sikerült a tengeri hatalmat megszerezni a Földközi-tengeren. Szulejmán halála után ennek az 1571-es lepantói csata állított gátat, ahol az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhad vereséget mért a török flottára. A keresztény győzelem után a török flotta gyakorlatilag megsemmisült.[21]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemcsak mint hadvezér tűnt ki, de az ő idejében hozott törvények miatt is az egyik legnagyobb hatású török uralkodó volt. Fejlesztette az ipart, kereskedelmet és földművelést, bőkezű volt a tudósok és költők iránt, és szigorúan ellenőrizte a hivatalnokokat. Családi körében azonban igazi keleti fejedelem volt, zsarnok és kegyetlen. Hogy kedvenc feleségétől Hürremtől (Rokszolánától) született fiának Szelimnek a trónt biztosítsa, első feleségétől született gyermekét megölette. Hürremtől született fiai közül egyet öletett meg, Bajazid herceget, aki a 4 herceg közül leginkább hasonlított anyjára. (Ezért is volt Rokszolana kedvence.)

Ugyanakkor olyan általános értékelések is születtek személyét illetően, hogy az Oszmán Birodalom katonai potenciálját rosszul, határozott célok és eredmények nélkül használta fel. Stratégiai elképzelések nehezen ismerhetők fel a négyfrontos hódításokban, minden arcvonalon helyt akart állni és nem keresett vagy talált prioritást. Kereskedelmi politikája alapvetően elhibázott, nem távolodik el a középkori sémáktól.[22] Az oszmán törekvések Magyarországon azért buktak meg, mert a birodalom erőit meghaladó célokat tűztek ki, de Szulejmán hibás lépései következtében – Erdély önállósítása, tétova, elkésett hadjáratok Magyarországon, 1540 után elkeseredett küzdelem a központi területek ellenőrzése miatt – azt sem érte el, amire képes lehetett volna.[23]

Szulejmán ábrázolása magyar vonatkozású török miniatúrákon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Török szerző két felvonásos tragédiája Szulejmán szultánról:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az emberiség krónikája. Officina Nova, 1984. ISBN 963-7835-60-1
  2. Türk Tarih Kurumu
  3. Szulejmán családja (angol nyelven)
  4. A franciák később a teljes európai fronton együttműködtek a törökökkel. Például, 1543-ban Esztergom ostromakor a törököket egy francia tüzéregység is segítette. A többszöri pápai és más tiltás ellenére a törökök folyamatos ellátást kaptak a kor legmodernebb fegyvereiből, és az oszmán birodalomban is folyt fegyvergyártás, amelyet európai rabok, olasz és francia kalandor mesteremberek, és az inkvizíció üldözései elől főleg Spanyolországból menekülő zsidók segítettek. Amit a törökök nem tudtak pénzért megvenni vagy helyben legyártani, azt hadizsákmányként is megszerezhették. Lásd: Firearms of the Islamic world. 38. o., és Daniel Goffman: The Ottoman Empire and early modern Europe. 111. o.
  5. Imber, Colin: The Ottoman Empire, 1300–1650: The Structure of Power. New York, Palgrave Macmillan, 2002. 49. o. ISBN 978-0-333-61386-3.
  6. Fodor, 1991, i. m. 44. old.
  7. A magyar védekezés nehézségeit mutatta, hogy 1525-ben egy kisebb seregre volt szükség, hogy Jajca elszigetelt végvárába megérkezzen az ellátás. Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. Budapest, Argumentum Kiadó, 2007. 37. o.
  8. Fodor, 1991, i. m. 45. old.
  9. Fodor, 1991, i. m. 46. old.
  10. Szakály Ferenc: Vesztőhely az út porában. Gritti Magyarországon 1529–1534. Budapest, Helikon, 1986. 114–115. o.
  11. Fodor, 1991, i. m. 12–16.. old.
  12. 1532. augusztus 29: Kőszeg ostromának feladása, mohacsi-csata.hu
  13. Fodor, 1991, i. m. 116–117. old.
  14. R. Várkonyi Ágnes: A királyi Magyarország. Budapest, Vince Kiadó, 1999. 18. o.
  15. 1552. augusztus 11. - A palásti csata második napja , rubicon.hu
  16. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Eger ostroma Dobó Istvánék hősies védelme folytán kudarcot vall. Online hozzáférés
  17. Fodor, 2001, i. m. 60. old.
  18. A "Pallas" szeptember 5-t ír.
  19. B. Szabó János: A mohácsi csata. Budapest, Corvina, 2011. 21. o.
  20. A legnagyobb török uralkodó: 440 éve halt meg Nagy Szulejmán. Múlt-kor történelmi portál, 2006. szeptember 5. (Hozzáférés ideje: 2013. május 18.)
  21. A lepantói legendák és a valóság
  22. Fodor, 1991, i. m. 31–32.. old.
  23. Fodor, 1991, i. m. 119. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Szulejmán oszmán szultán témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
I. Szelim
Oszmán szultán
15201566
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
II. Szelim
Elődje:
I. Szelim
Kalifa
15201566
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
II. Szelim