II. Szelim oszmán szultán
| II. Szelim | |
 |
|
|
|
|
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje 1566. szeptember 29. – 1574. december 12. |
|
| Elődje | I. Szulejmán |
| Utódja | III. Murád |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1524. május 28. Isztambul |
| Elhunyt | 1574. december 12. (50 évesen) Isztambul |
| Édesapja | I. Szulejmán |
 |
|
| II. Szelim aláírása | |
II. Szelim, melléknevén Korhely Szelim ("Mest"), (Isztambul, 1524. május 28. – Isztambul, 1574. december 12.[1]) oszmán szultán 1566-tól haláláig. Uralkodása alatt vette kezdetét a török birodalom hanyatlása.[1]
Tartalomjegyzék |
Ifjúkora[szerkesztés]
Szelim 1524. május 28-án született I. Szulejmán szultán és kedvenc felesége, Aleksandra Lisowska második fiaként és harmadik gyermekeként. Nevét apai nagyapjáról, I. Szelim szultánról kapta.
Trónralépte, a drinápolyi béke[szerkesztés]
Szelim 1566-ban lépett a trónra, miután édesapja Szigetvár ostrománál elhunyt.[1] Szigetvár és Gyula bevételével beérve, megszüntette az atyja által elkezdett nagy háborút Miksa magyar királlyal.[1] A Szokoli Mehmed nagyvezír által megkötött – az 1562-iki békét követve – a drinápolyi békekötéssel 1568. február 17-én az osztrákok elismerték a korábbi évek török hódításait, emellett évi 30 000 arany fizetésére kötelezték magukat.[2]
Szelim ezek után visszavonult a hárembe, a birodalom kormányzását pedig teljesen a boszniai származású Szokoli Mehmed nagyvezírre bízta.[1]
Oroszországi háborúskodás[szerkesztés]
A Kazáni és az Asztraháni Kánság elfoglalásával Oroszország az 1550-es években Kelet-Európa meghatározó hatalmává vált. Az Oszmán Birodalom nem csupán az oroszok visszaszorítását és a Krími Tatár Kánság megsegítését remélte egy északi hadjárattól, hanem a perzsa hadjáratok utánpótlási feltételeit is javítani akarta a volgai vízi út megszerzésével. Utóbbi érdekében a törökök Volga és a Don csatornával való összekötését tervezték.[3] 1569 nyarán a törökök és a krími tatárok megostromolták Asztrahánt, mialatt az oszmán flotta Azovot támadta. Az asztraháni védősereg 15 000 emberrel Szerebianov vezetésével visszaverte az ostromlókat, míg az oszmán flottát egy vihar tette tönkre. 1570-ben Rettegett Iván követeinek Konstantinápolyban sikerült békét kötni a szultán és a cár között. Ennek ellenére a törökök és a krími tatárok újabb háborút indítottak a cár ellen, mely 1574-ben zárult le, méghozzá fiaskóval, ám annyira nem volt súlyos, mint az asztraháni vereség.
Közel-keleti hadjáratok[szerkesztés]
Szelim hidzsázi és jemeni expedíciói sem voltak túl szerencsések.[forrás?]
Földközi-tengeri hadjáratok[szerkesztés]
A vereségek ellenére Szelim vezérei – csekély kárpótlásként – 1571-ben elfoglalták Ciprust és Tuniszt is. A kis győzelmeket azonban nagy vérveszteség követte. 1571. október 7-én Szelim hajóhada súlyos vereséget szenvedett a Don Juan de Austria, II. Fülöp spanyol király hadvezére által vezetett flottától.[1] Az 1571-es lepantói csata, mely során az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhad vereséget mért a török flottára, a Földközi-tengeri török hódítás feltartóztatásaként értemezhető.[4] A győzelmet azonban hosszú távon nem sikerült kiaknázni, Miksa távol tartotta magát az első nemzetközi törökellenes szövetségtől.[5]
Halála[szerkesztés]
A lepantói ütközet után a török flottát újra rendbe hozták, Szokoli Mehmed pedig előkészítette a támadást Velence ellen. A szultán halála azonban keresztülhúzta számításait. 50 éves korában hunyt, 8 esztendeig uralkodott.
Utóda kedvenc feleségétől, Nurbanu szultánától született fia III. Murád volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b c d e f Bokor József (szerk.). Szelim (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ↑ „… évente 30 000 arany dukát tiszteletteljes ajándékkal …”
- ↑ Ivanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. (Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 22.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 22-23. o. ISBN 963 05 6740 7
- ↑ A lepantói legendák és a valóság
- ↑ R. Várkonyi Ágnes: A királyi Magyarország. Budapest, Vince Kiadó, 1999. 30. o.
Lásd még[szerkesztés]
| Elődje: I. Szulejmán |
|
Utódja: III. Murád |
| Elődje: I. Szulejmán |
|
Utódja: III. Murád |
|
||||||||||||||||
