II. Szelim oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Szelim
II. Selim Han.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1566. szeptember 29. – 1574. december 12.
Elődje I. Szulejmán
Utódja III. Murád
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született
1524. május 28.
Isztambul
Elhunyt
1574. december 12. (50 évesen)
Isztambul
Házastársa Nurbanu szultána
Gyermekei III. Murád oszmán szultán
Édesapja I. Szulejmán
Édesanyja Hürrem válide szultána
Tughra of Selim II.JPG
II. Szelim aláírása

II. Szelim, melléknevén Korhely Szelim ("Mest"), (Isztambul, 1524. május 28.Isztambul, 1574. december 12.[1]) oszmán szultán 1566-tól haláláig. A szultáni cím megszerzéséért rengeteget harcolt testvérével Bajazid herceggel, de a szultán nem Bajazidot támogatta, hanem Szelimet. Az ő uralkodása még sikeres volt Szokoli Mehmet nagyvezíre jóvoltábol; csak fia, Murád szultánnál kezdődött meg a hanyatlás.


Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szelim 1524. május 28-án született I. Szulejmán szultán és kedvenc felesége, Aleksandra Lisowska harmadik fiaként és negyedik gyermekeként. Nevét apai nagyapjáról, I. Szelim szultánról kapta.

Trónralépte, a drinápolyi béke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szelim 1566-ban lépett a trónra, miután édesapja Szigetvár ostrománál elhunyt.[1] Szigetvár és Gyula bevételével beérve, megszüntette az atyja által elkezdett nagy háborút Miksa magyar királlyal.[1] A Szokoli Mehmed nagyvezír által megkötött – az 1562-iki békét követve – a drinápolyi békekötéssel 1568. február 17-én az osztrákok elismerték a korábbi évek török hódításait, emellett évi 30 000 arany fizetésére kötelezték magukat.[2]

Szelim ezek után visszavonult a hárembe, a birodalom kormányzását pedig teljesen a boszniai származású Szokoli Mehmed nagyvezírre bízta.[1]

Oroszországi háborúskodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kazáni és az Asztraháni Kánság elfoglalásával Oroszország az 1550-es években Kelet-Európa meghatározó hatalmává vált. Az Oszmán Birodalom nem csupán az oroszok visszaszorítását és a Krími Tatár Kánság megsegítését remélte egy északi hadjárattól, hanem a perzsa hadjáratok utánpótlási feltételeit is javítani akarta a volgai vízi út megszerzésével. Utóbbi érdekében a törökök Volga és a Don csatornával való összekötését tervezték.[3] Szelim, akárcsak apja szövetségi kapcsolatok kiépítésére törekedett a lengyelekkel az orosz cár, a Habsburg Birodalom, illetve az ingadozó Moldva és Erdély ellen is. 1569 nyarán a törökök és a krími tatárok megostromolták Asztrahánt, mialatt az oszmán flotta Azovot támadta. Az asztraháni védősereg 15 000 emberrel Szerebrjanij-Obolenszkij vezetésével visszaverte az ostromlókat, míg az oszmán flottát egy vihar tette tönkre. 1570-ben Rettegett Iván követeinek Konstantinápolyban sikerült békét kötni a szultán és a cár között. Ennek ellenére a törökök és a krími tatárok újabb háborút indítottak a cár ellen, mely 1574-ben zárult le, méghozzá fiaskóval, ám annyira nem volt súlyos, mint az asztraháni vereség.

Közel-keleti hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lepantói ütközet

Szelim hidzsázi és jemeni expedíciói sem voltak túl szerencsések.[forrás?]

Földközi-tengeri hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vereségek ellenére Szelim vezérei – csekély kárpótlásként – 1571-ben elfoglalták Ciprust és Tuniszt is. A kis győzelmeket azonban nagy vérveszteség követte. 1571. október 7-én Szelim hajóhada súlyos vereséget szenvedett a Don Juan de Austria, II. Fülöp spanyol király hadvezére által vezetett flottától.[1] Az 1571-es lepantói csata, mely során az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhad vereséget mért a török flottára, a Földközi-tengeri török hódítás feltartóztatásaként értemezhető.[4] A győzelmet azonban hosszú távon nem sikerült kiaknázni, Miksa távol tartotta magát az első nemzetközi törökellenes szövetségtől.[5]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lepantói ütközet után a török flottát újra rendbe hozták, Szokoli Mehmed pedig előkészítette a támadást Velence ellen. A szultán halála azonban keresztülhúzta számításait. 50 éves korában hunyt el, 8 esztendeig uralkodott.

Utóda kedvenc feleségétől, Nurbanu szultánától született fia III. Murád volt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Bokor József (szerk.). Szelim (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  2. „… évente 30 000 arany dukát tiszteletteljes ajándékkal …”
  3. Ivanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. (Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 22.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 22-23. o. ISBN 963 05 6740 7
  4. A lepantói legendák és a valóság
  5. R. Várkonyi Ágnes: A királyi Magyarország. Budapest, Vince Kiadó, 1999. 30. o.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
I. Szulejmán
Oszmán szultán
15661574
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
III. Murád
Elődje:
I. Szulejmán
Kalifa
15661574
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
III. Murád