II. Fülöp spanyol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Fülöp
Portrait of Philip II of Spain by Sofonisba Anguissola - 002b.jpg

Ragadványneve Okos Fülöp
Kasztíliai (Spanyol) Királyság királya
Felipe II
Uralkodási ideje
1556. január 16. – 1598. szeptember 13.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. Károly
Utódja III. (Jámbor) Fülöp
Angol Királyság királya iure uxoris
Philip
Uralkodási ideje
1554. július 25. – 1558. november 17.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. (Tudor) Mária
Utódja I. (Tudor) Erzsébet
Portugál Királyság királya
Filipe I
Uralkodási ideje
1580. szeptember 9. – 1598. szeptember 13.
Koronázása Tomar
1581. április 16.
Elődje I. Antal
Utódja II. (Jámbor) Fülöp
Nápolyi Királyság királya
Filippo I
Uralkodási ideje
1554. július 25. – 1598. szeptember 13.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje III. (Őrült) Johanna és V. Károly
Utódja II. (Jámbor) Fülöp
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Teljes neve Habsburg Fülöp
Született 1527. május 21.
Valladolid, Kasztíliai Királyság
Elhunyt 1598. szeptember 13. (71 évesen)
Madrid
Nyughelye El Escorial
Házastársa 1. Mária Manuéla portugál infánsnő (1527–1545)
Házastársa 2. I. (Tudor) Mária angol királynő (1516–1558)
Házastársa 3. Valois Erzsébet (Izabella) francia királyi hercegnő (1545–1568)
Házastársa 4. Habsburg Anna osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő (1549–1580)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Károly (1545–1568)
2. feleségétől:
2. (?) N. (fiú) (1555–1555)
3. feleségétől:
3. Izabella Klára Eugénia (1566–1633)
4. Katalin Michaéla (1567–1597)
5. N. (fiú) (1568–1568)
4. feleségétől:
6. Ferdinánd (1571–1578)
7. Károly (1573–1575)
8. Diego (1575–1582)
9. Fülöp (1578–1621)
10. Mária (1580–1583)
Édesapja V. Károly német-római császár, kasztíliai (spanyol) király (1500–1558)
Édesanyja Izabella portugál infánsnő (1503–1539)
Firma del Rey Felipe II.svg
II. Fülöp aláírása
I. Fülöp portugál király uralkodásának fontosabb eseményei – azulejo
1. a Portugál Királyság megtámadása és meghódítása;
2. a salgai csata az Azori-szigetek ellenállásának letörésére (a helyiek bikákat tereltek a támadókra);
3. a Ribeira palota tornya Lisszabonban
4. a győzhetetlen armada – sikertelen kísérlet a Brit-szigetek meghódítására

II. Fülöp (Valladolid, 1527. május 21.Madrid, 1598. szeptember 13.), ragadványneve: Okos Fülöp, spanyolul: Felipe II, németül: Philipp II., flamandul: Filips II, franciául: Philippe II, olaszul: Filippo II, portugálul: Filipe II, angolul: Philip II. Ausztriai főherceg a születése jogán, Habsburg-házból származó uralkodó, Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Mallorca, Szicília, Nápoly, Navarra és Szardínia királya, Barcelona grófja. 1555-től V. Fülöp néven burgundiai herceg,[1] Brabant, Limburg, Luxemburg, Alsó-Lotaringia hercege, Flandria, Hollandia, Zealand, Artois, Hennegau, Burgundia (Franche-Comté) grófja apja örököseként. 15541558-ig Anglia és Írország királya iure uxoris címet viselte a felesége, I. Mária angol királynő jogán, de sem uralkodói hatalommal, sem trónöröklési joggal nem rendelkezett, és nem is koronázták királlyá. 1555/56-ban a Habsburg Birodalom felosztása után apjától csak a spanyol és a németalföldi területeket örökölte, míg a császári koronát a nagybátyja, I. Ferdinánd kapta, amit viszont Fülöp nehezményezett. 1580-tól I. Fülöp néven mint Portugália királya anyja jogán uralkodott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of Arms of Philip II of Spain (1558-1580).svg

Apja V. Károly német-római császár, kasztíliai (spanyol) király, Szép Fülöp ausztriai főherceg és burgundi herceg, felesége jogán kasztíliai király, valamint II. Johanna kasztíliai királynő fia. Anyja Izabella portugál infánsnő, I. Mánuel portugál király és Aragóniai Mária kasztíliai infánsnő lánya. Apja és anyja elsőfokú unokatestvérek voltak. Fülöp I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király dédunokája volt, hiszen az apai nagyanyja, II. (Őrült) Johanna királynő és az anyai nagyanyja, Aragóniai Mária portugál királyné testvérek voltak.

Fülöp az apjával ellentétben flegmatikus és középszerű, de kötelességtudó bürokratának bizonyult. Sokat foglalkozott okkultizmussal, erre bizonyíték a könyvtára, amely tele van ilyen könyvekkel. Rettegett a betegségektől, önbizalma ingatag volt. Görcsös megfelelni akarással vitte Kasztília ügyeit. Bigott katolikusként rendeleteivel könnyítette az inkvizíció dolgát, ezért több tízezer ember esett annak áldozatául – pedig a moriszkók (átkeresztelkedett mórok) nem voltak a török Porta szövetségesei, így az inkvizíció fölöslegesen üldözte őket.

1561-ben Madridot tette Spanyolország fővárosává, majd fölépíttette az Escorialt; ez a kolostorpalota sok-sok évig maradt a spanyol uralkodók lakhelye. Miután a királyi család beköltözött az Escorialba, Fülöp rendeletekkel kormányzott – valószínűleg azért, mert a fenyegetve érezte magát – kemény politikai stílusának is ez lehetett az oka. Ez az érzés nem volt alaptalan: az ismert világ fele meg akarta buktatni. A reformáció is állandó ellenfél volt. Keleten a törökök okoztak gondot, északon a németalföldi lázadók, nyugaton a perui spanyolok, akik egymással is harcoltak. Otthon az aragóniai nemesség kapálózott az abszolutizmus ellen. Belső ellenfelei ellen hatásos fegyvernek bizonyult az inkvizíció. Külső ellenfelei ellen Alba herceget és önnön féltestvérét, Don Juan de Austriát küldte, rájuk bízva a sereg és flotta vezetését. A hatalmas sereget csak erősen centralizált ország tudta eltartani. Az ország ügyeit tizenkét tanács intézte, ezek többségét területi alapon szervezte. A kivételek: a Haditanács, a Lovagrendek Tanácsa és az Államtanács; ezek Madridban székeltek.

A spanyol gazdaság egyre rosszabb helyzetbe került, ahogy a hazai termékeket kiszorították a beáramló nemesfémek és egyéb olcsó termékek. Az árak mindig magasabbak voltak a folyton emelkedő európai áraknál. A fordított merkantilista politika miatt a nemesfém kiáramlott az országból. A spanyol nemesek ehelyett protekcionizmust szerettek volna. Fülöp látványos politikájának lényegeként állandó sereget állomásoztatott mindenütt, ahová a spanyol korona hatalma elért. A birodalom hatalmas kiterjedése miatt közvetlenül vagy közvetetten érdekelt volt szinte minden konfliktusban, szinte minden háborújában részt kellett vennie. II. Fülöp idején a spanyol birodalom a világ legerősebb, leghatalmasabb monarchiája volt; európai hegemóniára (túlhatalomra) tett szert.

Spanyol–oszmán háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol-török háború az után kezdődött, hogy a török birodalom megtámadta és elfoglalta Málta szigetét. Ez a háború 1565-től 1571-ig tartott. A spanyolok a lepantói csatában megtörték a török birodalom erőfölényét a mediterrán térségben. E háború közben, 1568-ban a moriszkók is föllázadtak az 1492-es granadai szerződés megszegése miatt. A lázadást 1570-ben verték le, ekkor rengeteg moriszkót kivégeztek, és elkezdték széttelepítésüket.

Amikor Portugália koronáját megszerezte, az ország már hadban állt a törökökkel. A spanyolok ugyan békét kötöttek a szultánnal, de Fülöpnek Portugália királyaként (1585-től már nyíltan) újra szembe kellett néznie a törökkel. Ez a harc az Indiai-óceánon súlyos portugál vereséggel zárult.

Portugália és Anglia elleni háborúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1575-ben pénzügyi csődben volt az ország, ennek ellenére Portugália és Anglia meghódítását tervezgette.

A portugál trónra anyja révén pályázhatott, aki portugál királyi hercegnő volt. Nagybátyja, I. Henrik portugál király halála után, 1580-ban legyőzte a fő riválisát, I. Antalt, akit az angolok támogattak, és 1580. szeptember 9-én portugál királlyá kiáltották, majd a következő évben, 1581. április 16-án Tomarban Portugália királyává koronázták. Fülöp erről így írt a lányainak: „Amint tudjátok, kifejezett akaratom ellenére akarnak selyembrokátba öltöztetni.”[2]

Az angol trónon kezdetben sógornője, Erzsébet trónigényét támogatta, miután I. Mária angol királynővel kötött házasságából nem született életképes utód, hiszen Stuart Mária skót királynő angliai trónigényét a Habsburgok ellenfelei, a Valois-k használták fel. Miután azonban a francia–skót szövetség meglazult Stuart Mária és II. Ferenc francia király gyermektelen házassága és a skót reformáció térnyerése miatt, amelyet Erzsébet erőteljesen támogatott, Fülöp egyre inkább szembekerült egykori angol sógornőjével. Stuart Mária Erzsébet királynő által jóváhagyott kivégzése 1587-ben adta meg Fülöpnek az ürügyet az angliai invázióra. A Nagy Armada, az egyesült spanyol-portugál flotta elkezdett felkészülni az angliai tengeri haderő felmorzsolására. 1587-ben Francis Drake, a kalóz admirális gyülekezőhelyén lepte meg a flottát saját hajóival, amelyekkel sikeresen elpusztított néhány horgonyzó hajót. Ennek ellenére a flotta 1588-ban elkezdte az Anglia elleni inváziót. Itt mutatkozott meg először az angol flotta erőfölénye. Az erőfölényüket nem a nagyobb tűzerőnek, hanem a hajóik méretének kisebbségének köszönhették, mert a kisebb hajókkal könnyen körbejárták a hatalmas spanyol gályákat. Ebben a háborúban elpusztult a Nagy Armada fele, ehhez hozzájárultak a kegyetlen tengeri viharok, amelyek Anglia malmára hajtották a vizet.

Ezután sem mondott le Fülöp Anglia meghódításának tervéről. Ebben egy újabb anyagi csőd akadályozta meg 1596-ban. Nagyratörő terveinek megvalósítását (az Angliától elszenvedett vereségek és a francia vallásháborúkban való költséges részvétel mellett) a IV. Henrik francia királlyal folytatott kimerítő, vesztes háború akadályozta meg. 1598-ban II. Fülöp és IV. Henrik aláírták a vervins-i békeszerződést, amelyben az idős II. Fülöp lemondott francia trónigényéről és csapatait kivonta Franciaországból. Ugyanezen év szeptemberében Fülöp is meghalt.

Gyermekei közül nyolc született élve és sokuk még hét éves kora előtt meghalt. A trónon fia, III. Fülöp követte, aki valóban kisszerű politikus volt és kegyenceivel irányíttatta az országot.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Burgundia 1477-től közvetlen francia uralom alá került, és a Habsburgok csak névlegesen viselték ezt a címet.
  2. „'As you know, [...] they want to dress me in silk brocade, very much against my will’.” L. Parker (1995: 245).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anderle Ádám: Spanyolország története, Pannonica kiadó, 1999.
  • Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I-III. Budapest, Akadémiai − Osiris Kiadó, 1996.
  • Cortázár, F. G. de–J. M. Gozález Vesga: Spanyolország története, Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
  • Parker, Geoffrey: David or Goliath? Philip II and his world in the 1580s, in Richard L. Kagan and Geoffrey Parker (eds.): Spain, Europe and the Atlantic. Essays in Honour of John H. Elliott, 245–266, 1995. URL: L. További információk
  • Vincet, Mary–R. A. Stradling: A spanyol és portugál világatlasza, Helikon Magyar Könyvklub, Budapest, 1997.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Fülöp spanyol király témájú médiaállományokat.


Előző
I. Habsburg Károly
Kasztíliai (spanyol) király Blason Castille.svg
1556 – 1598
Következő
III. Jámbor Fülöp
Előd:
I. Habsburg Károly
Szicília királya Aragon-Sicily Arms.svg

15561598

Utód:
II. Jámbor Fülöp
Aragónia királya Aragon Arms.svg

15561598

Előd:
I. Antal
Portugália királya Armoiries Portugal 1247.svg

15801598

Előző uralkodó:
III. (Őrült) Johanna
V. Károly
Szicíliai uralkodó
1554 – 1598 Nápolyi király
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
II. Jámbor Fülöp
Előző
I. (Tudor) Mária
Írország királya Arms of Ireland (Historical).svg
1554 – 1558 iure uxoris
Következő
I. (Tudor) Erzsébet
Előző uralkodó:
I. (Tudor) Mária
Anglia királya
15541558 iure uxoris
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
I. (Tudor) Erzsébet