Spanyolország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyol Királyság
Reino de España
Regne d'Espanya
Reino de España
Espainiako Erresuma
Reialme d'Espanha
Spanyol Királyság zászlaja
Spanyol Királyság zászlaja
Spanyol Királyság címere
Spanyol Királyság címere
Nemzeti mottó: Plus Ultra
(magyarul: Tovább felfelé)
Nemzeti himnusz: Marcha Real
EU-Spain.svg

Fővárosa Madrid
é. sz. 40° 24′, k. h. 3° 41′
Államforma Alkotmányos monarchia
Vezetők
Uralkodó (király) VI. Fülöp
Miniszterelnök Mariano Rajoy
Hivatalos nyelv kasztíliai spanyol (államnyelv)
Beszélt nyelvek regionálisan hivatalos a katalán, a galiciai, a baszk és az aráni, ezen kívül számos spanyol nyelvjárás

EU-csatlakozás 1986. január 1.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 28
Becsült 46 704 314 fő fő (2013. január)
Rangsorban 28
Népsűrűség 88,39 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 1 611 milliárd USD (9)
PPP: 1,141 milliárd
Egy főre jutó 32 087 USD (25)
PPP: 27 522
HDI (2006) 0,955 (19) – 
Földrajzi adatok
Terület 504 782 km²
Rangsorban 51
Víz 1,04%
Időzóna CET (UTC+1 – fő terület;
UTC – Kanári-szigetek)
CEST (UTC+2 – fő terület;
UTC+1 – Kanári-szigetek)
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel E
Hívószám 34
Internet TLD .es

Spanyolország, hivatalosan Spanyol Királyság (spanyolul és galiciai nyelven Reino de España, katalánul Regne d’Espanya, baszk nyelven Espainiako Erresuma) független állam Dél-Európában, illetve Észak- és Nyugat-Afrikában (a hozzá tartozó Ceuta és Melilla autonóm városokkal, valamint a Kanári-szigetekkel). A spanyol szárazföld délről és keletről a Földközi-tenger (amelyben az országhoz tartozó Baleár-szigetek fekszenek), északról a Vizcayai-öböl és nyugatról az Atlanti-óceán alkot vele határt. A szárazföldön Portugáliával, Franciaországgal, Andorrával, Gibraltárral és Marokkóval határos. Spanyolország a legnagyobb a három független államból, amelyek az Ibériai-félszigeten fekszenek. Fővárosa Madrid.

A modern Spanyolország mai területén több nép is letelepedett, mint például a kelták, az ibérek, a rómaiak, a vizigótok és a mórok. A középkorban, több mint öt évszázadig, nagy területek voltak iszlám uralom alatt, melyeknek egy töredéke 1492-ig állt fenn, amikor az Aragónia és Kasztília keresztény királyságai 770 év után elszakadtak a móroktól. Ugyan abban az évben, Kolumbusz Kristóf elérte az Újvilágot, amivel megalakította a világuraló Spanyol Birodalmat. Spanyolország vált Európa legerősebb államává, de a háborúk és más belső gondok lesüllyesztették az országot. A 20. század közepén Francisco Franco alakított ki diktatúrát Spanyolországban, és demokratikus állam csak 1978-ban alakult ki. Az ország 1986-ban belépett az Európai Unióba, ezután Spanyolország gazdasági és kulturális reneszánszát élte egészen a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságig, ekkor ugyanis gazdasága súlyos válságba került.[1]

1992-ben Barcelonában rendezték meg az olimpiát.

Az Európai Unió, a NATO, az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és a Latin Unió tagja.

A nép- és országnév eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol szó végső eredete a latin HISPANIOLUS, azaz kb. ’hispánka’, amely espaignol alakban került a provanszálba, onnan español írásmóddal a spanyolba, majd a többi (újlatin) nyelvbe. A magyar nyelvben egy északolasz nyelvjárási – s-sel ejtett – spagnol alak honosodott meg. Azonban, míg nyelvünkben a „spanyol” szó egyaránt utalhat spanyolországi és spanyol nyelvű személyre vagy dologra, addig a spanyolban megkülönböztetik a spanyol (spanyolországi) és a spanyolul beszélő (spanyol nyelvű) fogalmakat egymástól: előbbire az español, az utóbbira az hispano vagy latino szót alkalmazzák. Az ország önelnevezése – España – a latin HISPANIA folytatása, a középkori spanyolban még Hespaña alakban is előfordult.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország műholdas képe (2003. január)

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portugáliával és Gibraltárral osztozik az Ibériai-félszigeten. Északon a Pireneusok természetes határt képez Franciaország és Andorra felé. Keleten és délkeleten a Földközi-tengerrel (1663 km) érintkezik, északon a Vizcayai-öböl, északnyugaton illetve délnyugaton a Cádizi-öböl jelenti szintén természetes határát az Atlanti-óceán (711 km) felé. Délen a Gibraltári-szoros választja el Afrikától (14 km). A partok teljes hossza 3144 km.

A királyság részei a szárazföldi területeken kívül még:

  • A A Baleár-szigetek zászlaja Baleár-szigetek a Földközi-tengeren 5014 km², két főszigetből (Mallorca és Menorca), két kis szigetből (Ibiza és Formentera, illetve még 150 apró sziklából áll.
  • A  Kanári-szigetek az Atlanti-óceánban 7550 km², összesen 7 szigetből és 6 kisebb sziklaszigetből áll. Nyugati szigetei: Tenerife, La Palma, La Gomera, Hierro, keleti szigetei: Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és öt kis sziget. 1100 km-re fekszik Cádiztól.
Searchtool right.svg Lásd még: Spanyolország szigeteinek listája

Nem tartozik Spanyolországhoz a jelenleg is brit koronagyarmat  Gibraltár.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolország domborzati térképe

Spanyolország területének nagy részét fennsíkok és hegységek uralják. Az ország átlagos tengerszint feletti magassága 600 m felett van.

A legmagasabb csúcsok
Hegycsúcs Tartomány Magasság (m)
Teide Sta. Cruz de Tenerife 3718
Mulhacén Granada 3478
Aneto Huesca 3404
Veleta Granada 3392
Punta de Llardana Huesca 3375
La Alcazaba Granada 3366
Monte Perdido Huesca 3355
Pico Marboré Huesca 3328
Pico Perdiguero Huesca 3321
Pico de la Maladeta Huesca 3309
Forrás: Dirección General del Instituto Geográfico Nacional (España)

Geológiailag, morfológiailag a spanyol tájakat három nagyobb vidékre oszthatjuk:

  • Az ország központi részén a Mezeta (Meseta Central Española) felföldje terül el, mely 200 000 km² vidéket foglal magába, 600–1000 méter közötti váltakozó magassággal, átlagos magassága 700–800 méter. A Kasztíliai-választóhegység (Cordillera Central) osztja két részre, melynek vonulatai a Sierra de Gata, a Sierra de Gredos és a Sierra de Guadarrama. Így alakul ki a választóhegységtől északra az Északi-Mezeta (Meseta Septrentional), attól délre pedig a Déli-Mezeta (Meseta Meridional).
  • Belső peremhegységek vidéke:

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cala d'Hort, Ibiza
Searchtool right.svg Lásd még: Spanyolország szigeteinek listája

A Spanyolországban található több mint 1800 folyam és forrás közül csak a Tajo hosszabb 960 kilométernél, és 90 kivételével mind rövidebb 96 kilométernél. Ezek a rövid folyók csak kis vízmennyiséget szállítanak, és az év némely szakaszában ki is száradnak, ám mikor nagy a vízhozam, igen sebesek. A nagy folyók többsége a magas hegységekből ered, átfolyik a központi Mezetán és Portugáliában ömlik bele az Atlanti-óceánba (kivételt képez az Ebro, amely a Földközi-tengerbe torkollik). Az északnyugati partvidéket számos, fjordhoz hasonló sziklás benyúlás tarkítja.

A Mezetán keresztül nyugatra folyó folyamok közül a Duero, a Tajo, a Guadiana és a Guadalquivir a legnagyobb. A Guadalquivir az egyik legjelentősebb, mivel a folyó áradásai a közvetlen közelében termékeny völgyet alakítottak ki. A szárazföld belsejében a folyón nagyobb hajók is könnyen hajózhatnak, és Sevillát az egyetlen olyan belföldi spanyol kikötővé teszi, ahonnan óceánjárók is indulnak. Az északi régió legnagyobb folyója a Miño.

Az ország legnagyobb gátja az El Atazar gát Madrid közelében, amely a város vízellátását biztosítja.

Európa legdélebben fekvő gleccsere a Sierra Nevada hegységben található Mulhacén hegyen van.[2]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolország klímáját négy főbb részre oszthatjuk:

  • mediterrán: esős tavasz és ősz. Mérsékelt nyár kellemes hőmérséklettel.
    • Legmagasabb hőmérsékleti rekordok: Murcia 47,2 °C, Malaga 44,2 °C, Valencia 42,5 °C, Alicante 41,4 °C, Palma de Mallorca 40,6 °C, Barcelona 39,8 °C.
    • Legalacsonyabb hőmérsékleti rekordok: Gerona -13,0 °C, Barcelona -10,0 °C, Valencia -7,2 °C, Murcia -6,0 °C, Alicante -4,6 °C, Malaga -3,8 °C.
  • kontinentális: hideg tél (gyakori havazásokkal északon), forró nyár.
  • óceáni: Az észak-atlanti partvonal mentén. Csapadékos tél, mérsékelt, hűvös nyár.
    • Legmagasabb hőmérsékleti rekordok: Bilbao 42,0 °C, A Coruña 37,6 °C, Gijón 36,4 °C.
    • Legalacsonyabb hőmérsékleti rekordok: Bilbao -8,6 °C, Oviedo -6,0 °C, Gijon és A Coruña -4,8 °C.
  • szubtrópusi: A Kanári-szigeteken. A hőmérséklet 18 és 24 °C között mozog az egész év során.
    • Legmagasabb hőmérsékleti rekordok: Santa Cruz de Tenerife 42,6 °C.
    • Legalacsonyabb hőmérsékleti rekordok: Santa Cruz de Tenerife 8,1 °C.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Spanyolország állatvilága

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetvédelem alatt álló terület nagysága: 9,2% (2003). Az UNESCO bioszféra-programja keretében 14 bioszféra-rezervátumot alapítottak. Több régiót madárvédelmi területté nevezett ki a kormány, hat tengeri terület a Földközi-tengeren különleges védelem alatt áll.

Spanyolországban környezetvédelmi problémát jelent az erdők fogyása, a talajerózió, a tavak elsavasodása, a folyók szennyezése. A turizmus jelentős mértékben hozzájárul a környezet szennyezéséhez, különösen a Földközi-tenger partján, a nyári hónapokban.

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Doñana Nemzeti Park (Parque Nacional de Doñana): Huelva és Sevilla, Andalúzia;
  • Sierra Nevada Nemzeti Park (Parque Nacional de Sierra Nevada): Granada és Almería, Andalúzia;
  • Ordesa és Monte Pérdido Nemzeti Park (Parque Nacional de Ordesa y Monte Pérdido): Huesca, Aragónia;
  • Picos de Europa Nemzeti Park (Parque Nacional de Picos de Europa): Asztúria, Kantábria, Kasztília és León;
  • Tablas de Daimiel Nemzeti Park (Parque Nacional de las Tablas de Daimiel): Ciudad Real, Kasztília-La Mancha;
  • Cabañeros Nemzeti Park (Parque Nacional de las Cabañeros): Ciudad Real és Toledo, Kasztília-La Mancha;
  • Aigües Tortes és Lago de Sant Maurici Nemzeti Park (Parque Nacional de Aigües Tortes y Lago de Sant Maurici): Lleida, Katalónia;
  • Cabrera Nemzeti Park (Parque Nacional de Cabrera): Baleár-szigetek;
  • Teide Nemzeti Park (Parque Nacional del Teide): Tenerife, Kanári-szigetek;
  • Garajonay Nemzeti Park (Parque Nacional de Garajonay): La Gomera, Kanári-szigetek;
  • Caldera de Taburiente Nemzeti Park (Parque Nacional de de la Caldera de Taburiente): La Palma, Kanári-szigetek;
  • Timanfaya Nemzeti Park (Parque Nacional de Timanfaya): Lanzarote, Kanári-szigetek.
  • Parque Natural De Las Bardenas Reales ( Navarra )

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természeti világörökség részei az UNESCO szerint:

Egyszerre természeti és kulturális világörökség:

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hódítás hosszú és kemény harcai után az Ibériai-félsziget a Római Birodalom Hispania nevű provinciája lett. A korai középkorban germán uralom alatt állott. Később a behatoló muszlimok hódították meg. Nagyon hosszú, átmeneti vereségeket hozó harcban az északi keresztény királyságok fokozatosan visszaszorították a muszlim uralmat, végül annak utolsó maradványát, Granadát is elfoglalták 1492-ben - abban az évben, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát. Ekkor világbirodalom teremtődött. Spanyolország lett Európa legerősebb hatalma. A világ vezető hatalma volt a 16. században és a 17. század első felében, de a folyamatos háborúk és más problémák fokozatosan aláásták erejét. Franciaország a 19. század elején megszállta Spanyolországot, ami káoszt váltott ki; a birodalom legnagyobb része függetlenné vált Spanyolországtól, ahol folytatódott a politikai instabilitás. A 20. században polgárháború pusztította az országot, azután autoriter kormányzata volt. Ezekben az években az ország stagnált, bár az időszak végét jelentős gazdasági fejlődés jellemezte. 1978-ban a demokráciát helyreállították parlamentáris alkotmányos monarchia formájában. 1986-ban Spanyolország csatlakozott az Európai Unióhoz; kulturális reneszánsz és komoly gazdasági növekedés követte a lépést.

Őskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Ibériai-félsziget őslakosai

Hispania,a jelenlegi Spanyolország, már az ős- és újkőkortól lakott volt. Az ország északi partvidékén, Santander közelében lévő barlangok (Altamira-barlang) az őskőkori ember festményeit rejtik. A 18 méter hosszú és 8 méter széles főterem mennyezetét szarvasokat, vaddisznókat, lovakat és bölényeket ábrázoló élethű festmények borítják - akad köztük két méternél hosszabb is. Az alakokat faszénnel rajzolták meg, majd földfestékekkel élénkvörösre és ibolyaszínűre festették. A kisebb termekben fekete színnel festett és vésett képek is találhatók. A festményeket 1879-ben fedezte fel egy környékbeli földbirtokos, Marcellino de Sautola, aki tűzkőből és állati csontból készült szerszámokat is talált a barlangban. A spanyol és külföldi szakértők eleinte hamisítványnak tartották a festményeket, amelyekről végül csak 1902-ben állapították meg, hogy valóban i. e. 13500 körül készülhettek.

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A római uralom: Hispania

Mivel Európa és Afrika között helyezkedik el, a Pireneusi-félsziget mindig is különböző törzsek és civilizációk hódításainak célpontja volt.

A terület őslakói, a vitatott eredetű ibérek, i. e. 800 körül összeolvadtak a Pireneusokon át benyomuló keltákkal (keltiberek). Hispania gazdag érclelő helyei, ideális, hajózható partjai, előnyös földrajzi helyzete vonzották a hajós népeket. Az i. e. 10-11. században a föníciaiak telepeket létesítettek a keleti parton. Ők alapították Malacát (Malága) és Gadest (Cádiz). Az i. e. 7. században görögök jelentek meg a déli és a keleti partvidéken, akiknek később át kellett engedniük a területet a karthágóiaknak.

A második pun háborúban (i. e. 218-201) összeomlott Karthágó hatalma. A rómaiak i. e. 3. században érkeztek, de két további századba került, mire leigázták a félszigetet. A római jog, a latin nyelv és a római szokások fokozatosan az élet részei lettek. A rómaiak i. e. 197-ben két provinciát létesítettek: Hispania citeriort, és Hispania ulteriort. A luzitánok Viriathus vezetésével még felkeltek a rómaiak ellen, majd őket a keltibérek követték (Numantia ostroma, i. e. 134-133), de a felkeléseket leverték. A római uralom mélyen átalakította a társadalmat, gazdasági változásokat idézett elő (rabszolgaság, mezőgazdaság, kézműipar, bányászat, kereskedelem, utak építése). A romanizáció legerősebben a Közép-és Dél-Hispaniát hatotta át, északot (a mai Baszkföld) kevésbé. A hispaniai tartományok számos híres egyéniséget adtak a Római Birodalomnak: Marcus Valerius Martialis, Marcus Annaeus Lucanus, Lucius Annaeus Seneca, Marcus Ulpius Traianus, Publius Aelius Hadrianus. Az i. sz. 4. századtól elterjedt a kereszténység. A római uralomnak a folytonos betörések (szvévek, vandálok, alánok) és a népvándorlás vetett véget a Pireneusi-félszigeten.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vizigót korszak

409-ben Hispaniát megtámadták a germán törzsek, és 419-re megalapították a Vizigót Királyságot. A nyugati gótok 711-ig uralkodtak, amikor is a muzulmánok átkeltek a Gibraltári-szoroson és győzedelmeskedtek Roderik, az utolsó gót király felett. 714-re az arab hadsereg az egész félszigetet elfoglalta, kivéve az északi hegyes vidékeket. A déli (Al-Andalus, ahogyan az arabok nevezték) muzulmán megszállás közel 800 évig tartott. Ez alatt az idő alatt a művészetek és tudományok virágoztak, új terményeket és mezőgazdasági technikákat vezettek be, palotákat, mecseteket, iskolákat, kerteket és nyilvános fürdőket építettek. 722-ben Covadongánál, a félsziget északi részén, a vizigót király, Pelayo vezetésével egy kis hadsereggel először győzte le az arabokat. Szimbolikusan ez a csata jelentette a Reconquista, a terület keresztény visszahódításának kezdetét.

  • A reconquista

A 13. század végére Kasztília és Aragónia a keresztény hispaniai területek két legerősebb királyságává nőtte ki magát, és 1479-ben egyesült Izabella (Kasztília hercegnője) és Ferdinánd (Aragónia trónörökösének) frigyével. A katolikus uralkodóként ismert pár egyesítette egész Spanyolországot. 1478-ban megalapították a könyörtelenségéről híres spanyol inkvizíciót, kivégezve és elűzve ezzel több ezer zsidót és nem keresztényt. 1482-ben megostromolták Granadát és 10 évvel később az utolsó arab király is megadta magát, beteljesítve ezzel a reconquistát. 1492-ben Izabella és Ferdinánd – az inkvizíció hatása alatt – rendelkezést adott ki a spanyolországi zsidók kiűzéséről (expulsión), amelyet még abban az évben végrehajtottak.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A spanyol birodalom fénykora

Spanyolország hatalmas birodalmat épített ki az Újvilágban, Kolumbusz 1492-es amerikai partraszállása után. Arany és ezüst áramlott a spanyol kincstárba Mexikóból és Peruból, miután a hódítók földeket szereztek Kubától Bolíviáig. Spanyolország monopolizálta a kereskedelmet az új gyarmatokkal, és a világ egyik leghatalmasabb nemzetévé vált. Ám ez a protekcionizmus hátráltatta a kolóniák fejlődését és egy sor költséges háborút eredményezett Angliával, Franciaországgal és Hollandiával.

  • Spanyol gyarmatosítás

Az Újvilágba megindult a spanyol konkvisztádorok hada. A portugálokkal ellentétben a spanyolok az Újvilágban már gyarmatokat létesítettek, nem elégedtek meg a partvidék meghódításával. A konkvisztádorok alkirályságokat hoztak létre, amelyek urai kizárólag a spanyol királynak tartoztak felelősséggel.

Elsőként Hernán Cortés vezetett hadjáratot a mexikói aztékok ellen (1519), majd Pedro de Alvarando 1523-ban a majákat hódította meg. 1531-ben Francisco Pizarro a perui Inka Birodalmat döntötte meg. A hódítók hallatlan technikai fölénye, valamint a járványok nyomán az őslakosság alig 15-20%-a maradt életben.

A spanyol (piros) és a portugál (kék) birodalom kiterjedése a 17-18. században
  • A birodalom hanyatlása

1808-ban I. Napóleon francia császár seregei behatoltak az országba és a spanyol korona mindinkább elvesztette a gyarmatai feletti uralmat. Egy madridi felkelést követően a spanyolok összefogtak, és öt éven át tartó függetlenségi háborút vívtak a franciák ellen. 1813-ban a francia haderőt végleg kiűzték, és 1814-ben VII. Ferdinánd visszakerült a spanyol trónra. Ferdinánd 20 éves uralkodása alatt visszaállította az inkvizíciót, üldözte a liberálisokat és a konzervatívokat, korlátozta a szólásszabadságot. A spanyol gazdaság pangott, az amerikai gyarmatok pedig kivívták függetlenségüket.

A végzetes 1898-as spanyol–amerikai háború a Spanyol Birodalom összeomlását jelentette. Spanyolország vereséget szenvedett egy sor tengeri csatában, ami Kuba, Puerto Rico, Guam és Fülöp-szigetek elvesztését eredményezte. Spanyolország gondjai tovább fokozódtak a 20. század első feléig. 1923-ban, amikor az ország a forradalom küszöbén állt, Miguel Primo de Rivera államcsínyt hajtott végre és 1930-ig katonai diktátorként kormányozta Spanyolországot. 1931-ben XIII. Alfonz, az utolsó király elmenekült az országból. Másnap kikiáltották a második Spanyol Köztársaságot, amely hamarosan belső konfliktusok áldozatává vált.

A 20. század spanyol történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francisco Franco diktátor
  • A spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra (1936–1975)

Amikor 1936-ban republikánus rendőrök meggyilkolták az ellenzéki nacionalisták vezetőjét, José Calvo Sotelot, a hadsereg jó indokot talált arra, hogy megdöntse a kormányt. A rákövetkező polgárháború alatt (1936–39) a nacionalisták széles körű katonai és pénzügyi támogatást kaptak a nemzetiszocialista Németországtól és a fasiszta Olaszországtól, míg a megválasztott republikánus kormány csak a szovjet segítségre és kisebb mértékben az értelmiségiekből, művészekből, írókból és a politikailag elkötelezettekből álló Nemzetközi Brigádokra támaszkodhatott. A fasizmus fenyegetése ellenére Anglia és Franciaország a háború kiszélesedésétől félve megtagadta a republikánusok támogatását.

1939-re a Franco által vezetett nacionalisták megnyerték a polgárháborút, amely több mint 350 000 spanyol halálát követelte. Franco 35 éves uralma első felében politikailag és gazdaságilag Spanyolország elszigetelődött, a gazdasági recesszió sújtotta az országot. Ez az állapot egészen az 1950-es évekig tartott, amikor a turizmus fellendülése és az Amerikával kötött nemzetközi szerződés megteremtette a forrásokat az ország gazdaságának felépüléséhez. Az 1970-es években Spanyolországnak volt a leggyorsabban fejlődő gazdasága egész Európában.

Francót, aki sosem szüntette meg a királyságot, 1975-ben bekövetkezett halála után végrendelete szerint I. János Károly (Juan Carlos I) király követte, XIII. Alfonz Bourbon-házi uralkodó unokája. Spanyolországban János Károly reformjainak köszönhetően hamarosan létrejött a parlamenti demokrácia.

  • 1975 után

Spanyolország 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz. 1992-ben az ország újra reflektorfénybe került, Barcelona adott otthont az olimpiai játékoknak, Sevilla az Expo92-nek, és Madridot kiáltották ki Európa kulturális fővárosának. 1996-ban a Néppárt (PP) alakított kormányt, amelyet José María Aznar vezetett.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi palota (balról) és az Almudena katedrális (jobbról) Madridban
Palacio de las Cortes, a Kongresszus székháza, Madrid

A parlamentáris demokráciát Franco tábornok halála után állították vissza, 1975-ben, aki az 1939-ben véget ért polgárháború óta irányította az országot. Az 1978-as spanyol alkotmány Spanyolországot alkotmányos monarchiának nyilvánította miniszterelnökkel, aki a kétkamarás parlament, a Cortes Generales vezetője. Ennek tagjait 4 évenként választják. 1981. február 23-án néhányan a hadseregből betörtek a parlamentbe és megpróbálták megdönteni a hatalmat. A katonaság nagy része azonban hűséges maradt I. János Károly királyhoz, aki a Spanyol Hadsereg főparancsnokaként meghiúsította a puccsot.

1982 októberében a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) Felipe González Márquez vezetésével abszolút többséget szerzett a Képviselőházban és a Szenátusban egyaránt. Gonzáles és pártja 13 évig volt kormányon. Ezidő alatt Spanyolország belépett a NATO-ba és az Európai Unióba. Az ország nagy mértékben fejlődött az oktatás, az egészségügy és munkaügy területén is.

1996 márciusában José María Aznar és Néppártja (PP) nyerte meg a választásokat, és a madátumok felét megszerezte a Kongresszusban. Aznar liberalizálta a gazdaságot állami vállalatok privatizációjával, a munkapiac reformjával, növelte a konkurenciaharcot néhány iparágban (főként a telekommunikációban). Aznar első hivatali idejében Spanyolország belépett az Európai Gazdasági és Monetáris Unióba. Ekkor Spanyolország az Egyesült Államokkal és a NATO többi tagjával együtt katonai műveletekben vett részt az akkori Jugoszláviában. Az ország részt vett a boszniai és koszovói békemissziókban is.

Aznar 2000 márciusában újra megnyerte a választásokat és abszolút többséget szerzett a parlament mindkét házában. Ez lehetővé tette Aznarnak hogy koalíciós partner nélkül alakítson kormányt. Az ország ekkor rendíthetetlen pártfogója lett a terrorizmus elleni harcnak. A 2004-es választásokon Aznar alelnökét, Mariano Rajoyt nevezte ki a Néppárt elnökjelöltjének maga helyett. A március 11-i madridi terrortámadás utóhatásaként a Néppárt a Spanyol Szocialista Munkáspárt javára elvesztette a választásokat és vezetője, José Luis Rodríguez Zapatero lett a miniszterelnök. Zapatero olyan kormányt nevezett ki, ahol ugyanannyi nő és férfi miniszter volt. A 2008-as gazdasági válság hatására bekövetkező illetve felerősödő spanyol problémák (az ingatlanpiaci buborék kipukkadása, a magas munkanélküliség és az egyre nagyobb állami eladósodás) Zapatero bukásához vezettek. 2011 novembere óta a konzervatív Mariano Rajoy a miniszterelnök, aki megszorításokkal próbálta a bajokat orvosolni.

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolország államformája alkotmányos monarchia az 1978. évi alkotmány bevezetése óta. Az állam feje a király, jelenleg VI. Fülöp (spanyolul Felipe VI). A király a fegyveres erők főparancsnoka, kegyelmet gyakorolhat. Vétójoggal rendelkezik a parlamentben. Reprezentatív feladatokat lát el. Nyilvánosságra hozza, illetve jóváhagyja a parlament által hozott törvényeket, kitűzi a választásokat, összehívja és feloszlatja a parlamentet, kinevezi a miniszterelnököt és a kormány tagjait a miniszterelnök javaslata alapján.

Törvényhozás: Az ország kétkamarás parlamenttel rendelkezik, amelynek neve Cortes Generales. A törvényhozó ágat a következők alkotják:

  • a Képviselői Kongresszus (Congreso de los Diputados) 350 közvetlenül, 4 évre megválasztott tagja
  • a Szenátus (Senado) 259 tagja, melyből 208-at közvetlenül választanak meg, 51-et pedig a területi törvényhozó testületek jelölnek ki, szintén 4 évre.

Végrehajtó hatalom: A végrehajtó hatalmat az uralkodó által javasolt, az Országgyűlés által megválasztott kormányfő által vezetett Miniszterek Tanácsa irányítja.

Közigazgatási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolország közigazgatása háromszintű. Az állam 17 autonóm közösségre (comunidad autónoma), 50 tartományra (provincia), továbbá mintegy 8000 községre (municipio, helyi önkormányzat) oszlik. A két észak-afrikai város, Ceuta és Melilla egyszerre autonóm város és község. Mindezeken kívül a legtöbb autonóm közösségben vannak bizonyos közigazgatási funkciói a comarca nevű területi egységnek, amely a tartománynál kisebb, de általában több községből áll, így az egykori magyar járásokhoz hasonlítható.

Az autonóm közösségek és városok mindegyike saját törvényekkel és több-kevesebb önállósággal kormányozhatja magát. Az autonómia legmagasabb fokáig eljutott közösségek Baszkföld, Galicia, Katalónia és Andalúzia.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolország meghatározó jellegű politikai tömörülései:

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadsereg

Katonai költségvetés: 9 milliárd USD, a GDP 1,1%-a 2003-ban. Teljes személyi állomány: 77 000 fő (2006-ban), tartalék: 295 000 fő (2000-ben). Mozgósítható lakosság: 10 569 785 fő 2000-ben, melyből 8 481 690 fő alkalmas katonai szolgálatra.

1997 óta a férfiaknak 6 hónapos kötelező katonai szolgálati időt ír elő a törvény. 1996 előtt még 9 hónapos szolgálati idő volt. A katonai szolgálatot megtagadók száma évente eléri a 100 000 főt.

Spanyolország 1982-ben lett a NATO tagja, 1986-ban a tagságot népszavazás útján is megerősítették. 1988-ban az Egyesült Államok kivonta légierőit a Torrejónban található támaszpontról.

  • Az idegenlégió: Spanyol Idegenlégió (Legión Espanola vagy simán La Legión)
  • Csendőrség (Guardia Civil): A fegyveres testület 66 000 fős létszámmal rendelkezik, férfiak és nők vegyesen vannak kötelékében (2004).
  • Rendőrség (Policia local)

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevándorlók száma Spanyolországban
Év Számuk Arányuk
1981 198 042 0,52%
1986 241 971 0,63%
1991 360 655 0,91%
1996 542 314 1,37%
1998 637 085 1,60%
2000 923 879 2,28%
2001 1 370 657 3,33%
2002 1 977 946 4,73%
2003 2 664 168 6,24%
2004 3 034 326 7,02%
2005 3 730 610 8,46%
2006 4 144 166 9,27%
2007 4 519 554 9,99%
2008 5 220 600 11,3%

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. január 1-jén Spanyolország lakossága hivatalosan 45 116 894 fő volt [3]). Ebből 40 634 326 fő spanyol állampolgár, 4 482 568 fő bevándorló volt. 2007-ben 957 000 fővel (2,12%) növekedett a népesség, így a lakosság száma immár a 46 milliót is meghaladja.[4] Az állam népsűrűsége 91 fő/km², ami a többi nyugat-európai országhoz alacsony, és lakosság eloszlása is aránytalan. A fővárost, Madridot övező területeken kívül a partvidék a legsűrűbben lakott.

A 20. században Spanyolország lakosságának száma megduplázódott, köszönhetően az 60-as és 70-es évek látványos demográfiai fellendülésnek.

Az ország átlagos termékenységi rátája (TFR) : 1,28, ami nem éri el a népesség fenntartásához szükséges mértéket (2,1) és egyike a legalacsonyabbaknak a világon. Az, hogy a népesség - ami 2000-ben még csak 40 millió volt - az utóbbi 5 évben mégis évi 700 000 fővel [4] nőtt, csakis a bevándorlásnak köszönhető. Az ország jelenkori fejlődésében a főváros mellett a tengerpartok jutottak előnyhöz – ezért ezek ma is a legsűrűbben lakott területek, ahol 80-500 fő él km²-enként.

  • Átlagos népsűrűség: 91 fő/km².
  • Népességnövekedési ráta: 0,09%.
  • Várható átlagos élettartam: 79 év.
  • Csecsemőhalandósági ráta: 4,8‰.
Spanyolország népsűrűsége
Spanyolország népességének növekedése
Spanyolország nagyobb városai

Legnépesebb települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország lakosainak 72%-a kasztíliai, 8%-a katalán, ugyanekkora része galíciai, és 2%-a baszk nemzetiségűnek vallja magát.

Az Európai Unió bevándorlásának 50%-a Spanyolországban csapódik le. Spanyolország az Európai Unió belső migrációjának is a célállomása. Legnagyobb bevándorló csoportok: a latin-amerikaiak (1,5 millió), románok (1 millió)[5], marokkóiak (576 000), britek (314 000), németek (163 000), olaszok (134 000), bolgárok (121 000), kínaiak (104 000), portugálok (100 000), franciák (100 000), ukránok (70 000), lengyelek (61 000).

A lakosság 62%-a kasztíliai spanyol. 17% az autonóm Katalóniában élő katalán. A szintén autonóm Galícia lakói, a gallegók aránya 6%. A senkivel sem rokon baszkok, Baszkföld lakói 2%-ot tesznek ki. Szintén 2% az aránya az országban szétszórtan élő cigányoknak. Az országban milliós nagyságrendben élnek a latin-amerikaiak, afrikaiak és kínaiak.[6]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a spanyol alkotmány második fejezete kimondja, hogy az országnak nincs fő vallása, a legtöbb követője mégis a katolikus egyháznak van. A spanyolok 76%-a vallja magát katolikusnak, 2% valamilyen más vallás követőjének és 19% nem hívőnek vagy ateistának. 2006. októberében a Spanyol Szociológiai Kutatások Központja[7] elvégzett egy közvéleménykutatást, amely szerint a magát katolikusnak valló emberek 54%-a nem, vagy csak nagyon ritkán jár templomba, 15%-a egy évben néhányszor, 10%-a havonta néhány alkalommal és 19%-a minden vasárnap és néha kétszer is egy héten.

A jelenlegi nagy bevándorlási hullámok ahhoz vezettek, hogy Spanyolországban megnövekedett a iszlám hívők száma, és ma már 1 millió muszlim él az országban. Spanyolország fő területein nem éltek muszlimok századokon keresztül; bár a gyarmati terjeszkedéskor Észak- és Nyugat-Afrikában az elfoglalt területeken iszlám hívők is éltek, főként Spanyol Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Manapság az iszlám a második legjelentősebb vallás Spanyolországban, és körülbelül a népesség 3%-a sorolja magát ehhez a felekezethez.

Nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolország nyelvei és dialektusai – jelmagyarázat:

██ Északi kasztíliai nyelvjárások

██ Déli kasztíliai nyelvjárások

██ Asztúriai–leóni nyelvjárások

██ Aragóniai nyelvjárások

██ Katalán nyelv

██ Galiciai nyelv

██ Baszk nyelv

██ Okcitán nyelv

CASTELLANO – egy nyelv elnevezése
Andaluz – egy kasztíliai nyelvjárás (tájszólás) elnevezése
ARAGONÉS – egyéb újlatin dialektuscsoport (hagyományosan „spanyol nyelvjárás”, mára elismert önálló nyelv) elnevezése

Spanyolországban összesen öt különböző nyelvet (illetve ezek nyelvjárásait), valamint két dialektust beszélnek. A hivatalos államnyelv, amelyet mindenki beszél, a kasztíliai spanyol. A bonyolult ősi és nem indoeurópai eredetű baszk nyelv kivételével valamennyi nyelv és dialektus a latin nyelvből származik. A spanyol államnyelv mellett a katalán, a galiciai (amely tulajdonképpen portugál nyelvváltozat), valamint a baszk hivatalos nyelvek a saját autonóm közösségeikben. Az ötödik nyelv a katalánnal közeli rokonságban lévő okcitán, amelynek gascon dialektusát (spanyolországi sztenderdizált változata az aráni) a Pireneusok Aran-völgyében beszélik. Az asztúriai és az aragóniai a kasztíliaival közeli rokonságban lévő középkori dialektusok folytatásai, erősen visszaszoruló helyzetben. Az utóbbi három nyelvváltozat hivatalos elismert és állami védelemben részesül, azonban nem rendelkezik hivatalos státusszal.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

PS10 naphőerőmű Sevilla mellett
Barcelona, kikötő
Madrid üzleti negyedének felhőkarcolói
Az ország GDP-jének változása 2000-2011 között

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság fontos szerepet játszik az ország gazdasági életében, különösen a földművelés jelentős. A campo secano-n (száraz föld) külterjes, öntözés nélküli gazdálkodást folytatnak, legfőbb terményei az árpa, a búza és hüvelyesek. A campo regadío-n (öntözött föld) belterjes, öntözéses gazdálkodású területén citrusfélék, gabona, olajbogyó, szőlő és zöldségfélék teremnek. Olíva termesztésében Spanyolország a világon az első, mintegy egymillió tonna évi terméssel. Kiemelkedő bor- és olívaexportja, pezsgőexportjában Európában Katalónia tölt be vezető helyet, Franciaországot követi.

Állattenyésztése alacsony színvonalú: juh, selyemhernyó, sertés. Számottevő a halászat, mely fontos szerepet játszik a népgazdaságban, bár az 1980-as évek óta a spanyol halászatot is korlátozza az Európai Unió előírása. Legfontosabb központok az Atlanti-óceán partja Galíciánál és a Kanári-szigetek. Főleg tonhal, szardínia, tengeri csuka, makréla, szardella, tintahal és kagyló a spanyol halászok zsákmánya.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bányászata: Spanyolországban főleg az északi vidékeken, Galíciában, Asztúriában, Baszkföldön illetve a délebbre eső területek közül a Sierra Morena hegyében és a Bétikai-Kordilerrákon foglalkoznak bányászattal. Bányászati központok: szén – Oviedo, vasérc – Bilbao, Santander, réz – Andalúzia. További nyersanyagok: urán, kőolaj, földgáz, . Higany termelésben első a világon.

Energiaforrása a hazai feketekőszén kitermelésén alapul, de az atomerőművek és vízerőművek is fontos szerepet játszanak. 53,25% a villamosáramnak hőerőművekből származik, 16,40% vízerőművekből, 23,77% atomerőművekből. Spanyolország déli részén már üzembe állítottak napkollektorokat.

Nyersanyagaira fejlődő ipar települt. Vaskohászat: centruma Bilbao, Avilés. Gépgyártás: főleg járműipar, gépkocsigyártás – centruma: Barcelona, vasúti járművek gyártása és hajógyártás. Vegyipar: kénsavgyártás, műtrágya előállítása, gyógyszergyártás, gumigyártás. Könnyűipari vezető iparágazatai: textilipar (centruma Katalónia) és az élelmiszeripar. Fontos a halfeldolgozás.

Szolgáltatóipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolgáltató szektorban a foglalkoztatottak 57%-a dolgozik.

Idegenforgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiemelkedő jelentőségű állami bevételforrás az idegenforgalom (turizmus). Spanyolország turisztikai vonzását egyrészt tengerpartjai, másrészt kultúrájának sokszínűsége alapozza meg. 2000-ben az ország vezető helyen állt a világörökség kincseinek ranglistáján, ekkor 38 volt számuk.

  • Fő idegenforgalmi központok: a Costa Brava, a Costa del Sol, a Baleár-szigetek (sp. Islas Baleares) és a Kanári-szigetek (sp. Islas Canarias).
  • Látogatók létszáma: 1978-ban még csak 3 millió külföldi látogatott az országba, ez manapság 49-54 millió turista/év. 1998-ban 57 millió látogató tette a világ 5. leglátogatottabb és Európa 2. leglátogatottabb országává (az első Franciaország volt). 2005-ben 55,5 millió turista kereste fel, ebből 14,5 millióan Katalóniában jártak. Legfontosabb küldő országok: Franciaország, Portugália, Németország, Nagy-Britannia, Oroszország.
  • Bevételek: A 12-15 milliárd USD idegenforgalomból származó bevétel egy részét útépítésre és a helyi iparágak fejlesztésére fordítják. Az idegenforgalom részesedése a nemzeti termékből: 21,2% (1989).

Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfőbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[8]:

  • Export: Franciaország 16.8%, Németország 10.8%, Olaszország 7.7%, Portugália 7.1%, Egyesült Királyság 6.5%
  • Import: Németország 11.8%, Franciaország 11.5%, Olaszország 6.7%, Kína 5.6%, Hollandia 5.4%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Modern villamos Bilbaóban

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol közutak hossza 2003-ban 666 300 km volt. Az autópályák hossza kb. 3000 km, főleg az északi területek és a Földközi-tenger partja rendelkezik kiépült pályarendszerrel.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sínek hossza 15 288 km (2008), részben állami, részben magánkézben, cégek tulajdonában van. Az országban a nyomtávolság 1668 mm-es, szemben az európai standard 1435 mm-rel. Emiatt a francia határon nyomtávváltásra van szükség.

1992-ben elkészült az ország első nagysebességű vasútvonala is, a Madrid–Sevilla nagysebességű vasútvonal, mely az AVE hálózat első szakasza volt. 2004-ben a Madrid-Barcelona közötti vonal nyílt meg. Jelenleg az AVE hálózat hossza 2056 km.

Nemzeti vasúttársasága a RENFE.

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19 nagy kikötője közül a legfontosabbak Barcelona és Bilbao kikötői. Valencia, Gijón és Palma de Mallorca ugyancsak jelentős forgalmat mutat fel. Kereskedelmi hajóflottája 144 hajóból áll (2004).

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 93 repülőtér van. A nemzetközi légi közlekedésben a legfőbb szerepet Madrid és Barcelona repülőterei töltik be. További nemzetközi repterek: Málaga, Alicante, Palma de Mallorca, Las Palmas de Gran Canaria, Santa Cruz de Tenerife – a turizmusban fontosak. Santiago de Compostela és Sevilla repülőterei is nagy forgalmat bonyolítanak le.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Analfabéták: 5% alatti érték.
  • Ingyenes és kötelező oktatás 6-16 éves korúak számára: gyermekiskola (escuelas infantiles) 3-5 éveseknek, általános iskola 6-11 éveseknek, középiskola 12-16 éveseknek, felsőfokú képzés (curso de formación profesional) 1 vagy 2 évig, bejutni az egyetemre a bachilleratus letételével lehet. Az egyetem 3 ciklusú: első ciklus (2,3 kurzus) diplomatura, második ciklus (még 2,3 kurzus) licenciatura; harmadik ciklus a doktorképző.
  • Az ország híres vagy ősi felsőoktatási intézményei: Madridi Műszaki Főiskola (1971), Barcelonai Egyetem (1450), Granadai Egyetem (1526), Salamancai Egyetem (1218), Sevillai Egyetem (1502) és a Valenciai Egyetem (1500). (zárójelben az alapítás dátuma)
  • Tudományos intézmények: Real Académia Española

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvtárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Madridi Nemzeti Könyvtár: 1712-ben alapított intézmény, mely korábban királyi könyvtár volt, a legnagyobb az országban mintegy 4 milliós könyvgyűjteményével.
  • A Madridi Királyi Palota könyvtára: 1760-ban alapított gyűjtemény, mely sok értékes 16. századi kéziratot és egyéb ritkaságot őriz.
  • El Escorial könyvtára: ritka köteteiről híres gyűjtemény.
  • A Toledói Katedrális archívuma és könyvtára: 3000, a 8-9. századból származó kézirata és több mint 10 000 db 11. századi dokumentuma nevezetes.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barcelona, Katalán Nemzeti Múzeum
El Escorial királyi kolostor
Madrid, Királyi palota
Toledo, El Greco háza
Figueras, Salvador Dalí Színházmúzeum
  • Prado (Madrid) : a világ legnagyobb művészeti kincsestára a Madridi Nemzeti Múzeum El Greco, Velázquez, Murillo, Goya, Botticelli, Tiziano, Rembrandt és más alkotók felbecsülhetetlen értékű műveivel. Az ország egyik leglátogatottabb múzeuma.[9]
  • Szófia Királyné Kulturális Központ (Madrid): Nemzeti Múzeum, elsősorban 20. századi műveket mutat be, itt állították ki Picasso Guernicáját, J. Gris, Miró, Dalí festményeit, Julio González és Gargallo szobrait. A század második feléből Chillida és Tápies illetve még sok más művész alkotásait őrzi.
  • Nemzeti Archeológiai Múzeum (Madrid): 1895-ben nyitotta meg kapuit, gazdag anyaga kelta, pun, görög, római, ókeresztény és vizigót archeológiai emlékeket, festményeket és szobrokat, középkori és modern iparművészeti kincseket, illetve éremgyűjteményt őriz.
  • Hispán-Muszlim Művészet Nemzeti Múzeuma (Granada): 1962 óta működik az Alhambrában, a középkori iszlám kultúra értékeit mutatja be.
  • Nemzeti Szobormúzeum (Valladolid): két épületben állították ki a 13-18. század illetve a 15-18. század értékes szobrait bemutató tárlatot. A szobrok mellett festmények is helyet kaptak a múzeumban.
  • Nemzeti Iparművészeti Múzeum (Madrid): 19. századi épületben kapott helyet a kerámiákat, üvegtárgyakat, bőripari alkotásokat felvonultató, főleg 19-20. századi érdekességeket bemutató gyűjtemény.
  • Természettudományi Nemzeti Múzeum (Madrid): 1752-ben VI.Ferdinánd alapította meg anyagát, mely geológiai, paleontológiai, zoológiai érdekességek, és ásványkiállítás. A legrégebbi fosszília 550 millió esztendős.
  • Királyi Palota (Madrid): V. Fülöp megbízásra készült épület, kiállítása III.Károly lakosztályai, a kápolna, a Bourbon-termek, az értékes németalföldi gobelingyűjtemény, festménygyűjtemény, Királyi könyvtár, Fegyvertár és a kertben a királyi hintókat bemutató Kocsimúzeum.
  • San Lorenzo de El Escorial királyi kolostor (Madrid): II. Fülöp a 16. században éppíttette az épületegyüttest, melynek látnivalói a templom, a Habsburg királyok panteonja, a királyi hercegek és hercegnők sírhelye, a sekrestye, a káptalantermek, a Régi Templom, a könyvtár, a Csaták terme, II. Fülöp magánlakosztályai és az Új Múzeum , mely képtárból és Építészeti Múzeumból áll.
  • La Granja de San Ildefonso Királyi Palota (Segovia):
  • Katalán Nemzeti Archeológiai Múzeum (Barcelona): 1990-ben alapított múzeum Barcelona, Gerona, illetve Empúrias, Olérdola és Ullastret romjainak gyűjteményéből. Görög, római, ókeresztény, hispán-vizigót emlékeket őriz.
  • Archeológiai Múzeum (Sevilla): 1879-ben megalapított gyűjtemény, anyaga részt vett az 1929-ben tartott Iberoamerikai Kiállításon is. Érdekessége a mitikus Tartesszosz civilizációjának bemutatása.
  • Szefárd Múzeum (Toledo): a 14. századi Sámuel Lévi zsinagógában kapott helyet a középkori szefárd hagyományokat és kincseket bemutató kollekció.
  • Amerika Múzeum (Madrid): 1965-ben alakult meg az Újvilág tárgyait, művészeti alkotásait, hagyományait összegyűjtő kiállítás, a maja és inka kultúrát mutatja be.
  • Katalónia Nemzeti Múzeuma (Barcelona): Az 1929-ben eredetileg a Világkiállításra épült palotában nyílt meg a katalán nemzeti örökséget ismertető hatalmas múzeum. Az épületben a művészeti, a modern művészeti gyűjtemények mellett numizmatikai kiállítás is látogatható. A román festészet és szobrászat egyik leggazdagabb gyűjteménye a világon.
  • Szépművészeti Múzeum (Bilbao): 1905-ben bilbaói pénzemberek hozták létre két épületben. Egyik a klasszikus, másik a modern festészetet mutatja be. Olyan művészek képei kaptak itt helyet, mint El Greco, Ribera, Murillo, Zurbarán, Goya, Gauguin, Bacon, Tápies vagy a baszk Regoyos, Zuloaga, Arteta és Chillida.
  • Szent Ferdinánd Királyi Művészeti Akadémia (Madrid): VI. Ferdinánd alapította művészeti gyűjtemény El Greco, Morales, Juan de Juanes, Ribera, Zurbarán, Murillo, Velázquez, Goya, Rubens festményeivel és freskóival, Pedro de Mena, Bennliure, Gargallo szobraival.
  • Thyssen-Bornemissza Múzeum (Madrid): festészeti tárgyú gyűjtemény, mely a 14-20. század anyagát dolgozza fel. A Villahermosa-palotában kapott helyet a privát tulajdonú múzeum, mely 700 művész alkotásait tárja a látogatók elé. Ghirlandaio, Van Eyck, Dürer, Caravaggio, renoir, Degas, Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Picasso, Juan Gris, Miró alkotásaiban gyönyörködhetnek.
  • Thyssen-Bornemissza Gyűjtemény (Barcelona): a Santa Maria de Pedralbes kolostorában állították ki a madridi gyűjtemény 72 darabját, köztük Fra Angelico, Velázquez, Tiziano, Tiepolo és Rubens művét. 1992 óta működik a tárlat.
  • Santa Cruz Múzeum (Toledo): 1961-ben került a tartományi archeológiai múzeum az épületbe, mely a félsziget hispán-római, vizigót, arab és mudéjar kultúráját illetve El Greco és Ribera műveit mutatja be a közönségnek.
  • Művészeknek állított emlékmúzeumok: El Greco háza és múzeuma (Toledo), Salzillo-múzeum (Murcia) Sorolla-múzeum (Madrid), Zuloaga-múzeum (Zumaia, Guipuzcoa), Pablo Gargallo-múzeum (Zaragoza), Pablo Picasso-múzeum (Barcelona), Joan Miró Alapítvány (Barcelona), Pilar és Joan Miró Alapítvány (Palma de Mallorca), Dalí Színházmúzeum (Figueras), Antoni Tápies Alapítvány (Barcelona).

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pedro Almodóvar filmrendező és Penélope Cruz színésznő

Spanyolország gazdag hagyományai tükröződnek abban is, hogy az UNESCO sok épített helyszínt nyilvánított világörökséggé:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészet

Jellegzetesen spanyol földön kialakult építészeti, művészeti irányzatok: a mozarab stílus, a mudéjar stílus, a platareszk stílus. Spanyolországban született a barokk. A spanyol építészet leghíresebb spanyol képviselői: José Churriguera, Juan de Herrera, Ventura Rodríguez és Juan de Villanueva. Az organikus építészet meghatározó egyénisége: Antoni Gaudí i Cornet (1852–1926) katalán építész. A modern, 20-21. századi építészet kimagasló alakjai: Ricardo Bofill, Josep Lluis Sert és Santiago Calatrava.

Képzőművészetek

A legnevesebb spanyol festők, szobrászok: Diego Velázquez (1599-1660) andalúz festő, El Greco (Domenikosz Theotokopulosz) (1541-1614) görög származású festőművész, Francisco Goya (1746-1828), a romantika meghatározó festőalakja, Ignacio Zuloaga (1870-1945) baszk képzőművész, Juan Gris (1887-1927) a kubizmus képviselője, a rendkívül termékeny Pablo Picasso (1881-1973) andalúz festő, Joan Miró (1893-1983) katalán szürrealista festő, és a „szürrealizmus atyjaként” ismert Salvador Dalí (1904-1989) festő, szobrász, ékszerkészítő.

Irodalom

Santiago Segura színész-rendező

Filmművészet

Az első spanyol film 1897-ben készült, az első hangosfilm 1932-ben. A modern európai filmművészet kiemelkedő mesterei: Luis Buñuel (1900-1983), Carlos Saura (1932–) és Pedro Almodóvar (1949-, többszörös Oscar-díjas) rendezők.

Zene

A spanyolországi zeneművészet kiválóságai: Manuel de Falla (1867-1946) zeneszerző, Pablo Casals (1876-1973) katalán csellóművész, Fernando Sorr gitárművész, Andrés Segovia (1893-1987) gitárművész, Paco de Lucía (1947–) gitárművész, Carlos Montoya gitárművész. Az operaszínpad világhírű előadói: Plácido Domingo (1941–), José Carreras (1946–) és Montserrat Caballé (1933–).

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bikaviadal, torero: Jesús Montoya, bika: Enriqueto, 700 kg
Belén Maya, flamenco táncos
Valenciai paella

Az ország mindennapi életében nagy szerepet játszanak a színpompás népi ünnepek (fiesta), a vallási eredetű romériák, a helyi látványos több napos vigasságok. Minden városnak megvan a maga szentje, és annak az adott szent napjának ünnepe, azaz a fiesta mayor. Az egyik legszínesebb spanyol népünnepély a feria, azaz országos vásár, melyet minden évben, minden fontos helyen megrendeznek.

Spanyolország legnevezetesebb tradíciója a bikaviadal (corrida de toros). Az országban több mint 300 aréna szolgálja a véleményeket megosztó „nemzeti sportot” vagy a tüntetők és környezetvédők szerint „véres mészárlást”. Az újságokban a sportrovatokban szerepel. Az ország első nagy arénája Madridban épült fel 1749-ben. A hagyomány változó megítélését jelzi, hogy Katalóniában (gyakorlatilag Barcelonában) az autonóm parlament 2012. január 1-jétől a bikaviadalokat betiltotta.[10]

A tánc és a zene a spanyol folklór legismertebb elemei, vidékenként eltérő ritmusok, dallamok terjedtek el. Kedvelt spanyol népi táncok: a kasztíliai charrada és rueda, a galíciai munyeira és alborada, az andalúziai flamenco, fandango, sequidilla, sevillana, bolero és zapateado, a katalán sardanya, az aragóniai jota, az asztúriai danza prima és giraldilla, a baszk aurresku harci tánc, a ezpata dantza kardtánc és a zorziko.

Elterjedt népi labdajáték a Baszkföldről származó pelota, amelyet ma már az ország más területein is szívesen játszanak, és a fallabdához hasonlítható.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ibériai-félsziget déli részén terem a zöld olívabogyó, ezt használják koktélokhoz, hideg és meleg ételekhez egyaránt. Leveseik a hideg gazpacho és a meleg, húsos cocido, a két levesfajtát sokféleképpen készítik. Spanyolország legismertebb étele a paella a sáfránnyal sárgára színezett jó minőségű rizs, ehhez különféle zöldséget, halat, rákot, kagylót és húst adnak. A paellának ugyancsak sok változata kedvelt, közismert a valenciai paella. Húsételek közül birkát, bárányt, marhát, borjút, sertéshúst, csirkét fogyasztanak. Speciális spanyol étel a bikaviadalokon elhullott állatból feldolgozott bikahús. Salátából elterjedt a zöldsaláta, a paprika, a paradicsom, az uborka, a rizs, a karfiol, és a gyümölcsök felhasználásával készített saláták. Desszertként gyümölcs, gyümölcssaláta, puding, fagylalt kerül az asztalra.

Bárokban kóstolható meg a sörkorcsolyaként készített ún. tapas, melyet italok mellé szervíroznak.

A spanyolok borkedvelő és sörfogyasztó nép. Boraik közt főleg könnyű száraz, némileg fanyar ízhatásúakat találunk. A jerez (mi sherry néven ismerjük) a tokaji borok ízvilágára emlékeztet édes és száraz változattal. Speciális spanyol alkoholtartalmú ital a bólészerű sangria, melyet gyümölcsökkel, fanyar vörösborral készítik, bolondítottabb fajtája a pezsgős sangria (sangria especial).

A spanyolok korán reggeliznek, nem túl bőségesen, viszont az ebéd és a vacsora – főleg nyáron – későbbi órákban zajlik.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XXV. Nyári Olimpiai Játékok 1992[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol labdarúgó válogatott 1964-ben, 2008-ban és 2012-ben megnyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot, 2010-ben pedig a labdarúgó Világbajnokságot. A válogatott mellett rendkívül sikeresek a spanyol klubcsapatok. A bajnokság három legsikeresebb csapata, amely eddig minden szezont az első osztályban töltötte, a Real Madrid, a Barcelona és az Athletic Bilbao. További nevesebb spanyol csapatok: Valencia, Atlético Madrid, Sevilla

Tenisz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Formula-1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1 már szinte a kezdetektől képviselteti magát az országban. A Spanyol Nagydíjat már a sorozat második évében, 1951-ben megrendezték Pedralbesben. Később Jarama és Montjuïc között változott a helyszín, előbbi a páros, utóbbi a páratlan években adott otthont a versenynek. 1976-tól csak Jaramában indultak. 1981-től öt évig egy újabb helyszín, Circuito Permanente de Jerez rendezte a nagydíjat. Néhány évig egyébként az Európai Nagydíjat is Jerezben rendezték. 1991-től a jelenlegi helyszínen, a Circuit de Catalunya elnevezésű Barcelonához közeli versenypályán folyik a verseny.

Az F1 legismertebb spanyol versenyzője Fernando Alonso. Karrierjét a Minardiban kezdte, még 2001-ben. Egy év tesztpilótai szerződés után a Renault-hoz került, ahol 2005-ben és 2006-ban egyaránt világbajnoki címet szerzett, megszakítva Michael Schumacher ötéves egyeduralmát. 2010 óta a Ferrarinál szerepel. Rajta kívül két spanyol szerepelt az utóbbi években, Jaime Alguersuari és Pedro de la Rosa akik jelenleg tesztpilóták.

MotoGP[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MotoGP-ben az F1-gyel ellentétben több spanyol vonatkozású siker lelhető fel. A 70-es és 80-as években két rendkívül sikeres spanyol versenyző, Jorge Martínez és Ángel Nieto uralták az alsóbb kategóriákat. Utóbbi tizenhárom világbajnoki cínével a mai napig az örökranglista második helyén áll, és több más összevetésben is rendkívül jó. A közelmúlt, illetve a jelen legsikeresebb versenyzői a kétszeres világbajnok Àlex Crivillé, a még ma is versenyzők közül pedig a háromszoros győztes Dani Pedrosa, az ugyancsak háromszor első Jorge Lorenzo vagy a 2010-es 125 köbcentiméteres világbajnok Marc Márquez.

Itt is rendeznek Spanyol Nagydíjat, aminek nagyrészt Jerez adott otthont. Néhány évben a versenyt Jaramában, illetve Montjuïcben rendezték.

Rali[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rali-világbajnokság 1990-es és 1992-es világbajnoka Carlos Sainz volt egy Toyota Celica volánjánál. Később többször végzett a második és harmadik helyeken is. Jelenleg a Dakar-ralin indul, amelyet 2010-ben meg is nyert. A katalán rali jelenleg is tagja a versenynaptárnak.

Az IRC spanyol versenyét Asztúriában rendezik. A sorozat 2007-es győztese Enrique García Ojeda.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kislányok történelmi viseletben a valenciai Las Fallas ünnepén

Spanyolországi ünnepek:[11]

  • Január 1. Újév (Día del Año Nuevo)
  • Január 6. Vízkereszt (Día de Los Reyes, Epifanía) (Andalúzia, Asztúria, Kantábria, Kasztília-La Mancha, Madrid)
  • Január 22. Szent Vince napja (Día de San Vicente) (Valencia)
  • Február 28. Andalúzia napja (Día de Andalucía)
  • Március 1. A Baleár-szigetek napja (Día de Las Islas Baleares)
  • Március 19. Szent József napja (Día de San José) (Aragónia, Baszkföld, Extremadura, Galicia, Kasztília-La Mancha, Kasztília és León, Madrid, Murcía, Navarra, Valenciai Közösség)
  • Április 4. Baszkföld nemzeti ünnepe (Día del País Vasco)
  • Nagycsütörtök (Jueves Santo) (Andalúzia, Aragónia, Asztúria, Baleár-szigetek, Baszkföld, Extremadura, Galicia, Kanári-szigetek, Kasztília-La Mancha, Kasztília és León, La Rioja, Madrid, Murcía, Navarra)
  • Nagypéntek (Viernes Santo)
  • Húsvétvasárnap (Día de Pascua)
  • Húsvéthétfő (Lunes de Pascua) (Baszkföld, Katalónia, La Rioja, Navarra, Valenciai Közösség)
  • Április 23. Szent György napja (Día de San Jorge) (Aragónia, Kasztília és León)
  • Május 1. A munka ünnepe, Majális (Fiesta del Trabajo)
  • Május 2. Madrid napja (Día de la Comunidad Madrid)
  • Május 17. A galiciai nyelv és kultúra napja (Día de las Letras Gallegas) (Galicia)
  • Jézus Mennybemenetelének Ünnepe (Día de Ascensión) – A Pünkösdöt megelőző vasárnap; helyenként 10 nappal Pünkösd előtt, Áldozócsütörtökön tartják.
  • Pünkösdvasárnap (Día de Pentecostés)
  • Pünkösdhétfő (Lunes de Pentescostés) (Barcelona)
  • Május 30. A Kanári-szigetek napja (Festividad del Día de Canarias)
  • Május 31. Kasztília-La Mancha napja (Día de la Región de Castilla-La Mancha)
  • Úrnapja (Día del Corpus) – A Pünkösd utáni második csütörtök.
  • Június 9. La Rioja tartomány napja (Día de La Rioja)
  • Június 9. Murcía tartomány autonómiájának napja (Día de la Región de Murcía)
  • Június 24. Keresztelő Szent János ünnepe (Día de San Juan) (Katalónia)
  • Július 7-14. között. San Fermín napja, Bikafuttatás (Fiesta de San Fermín, Encierro de los Toros) (Pamplona)
  • Július 25. Szent Jakab apostol, Spanyolország védőszentje (Santiago Apóstol) (Baszkföld, Galicia, Kanári-szigetek, Kasztília és León, La Rioja, Madrid, Navarra)
  • Július 28. Kantábria napja (Día de las Instituciones de Cantabria)
  • Augusztus 15. Nagyboldogasszony (La Asunción de la Virgen) (Andalúzia, Asztúria, Kanári-szigetek, Kantábria, Madrid)
  • Szeptember 8. Extremadura napja (Día de Extremadura)
  • Szeptember 8. Asztúria napja (Día de Asturias)
  • Szeptember 11. A Katalán Nemzet Napja (Día Nacional de Cataluña) (Katalónia)
  • Szeptember 15. Fájdalmas Szűzanya ünnepe (Nuestra Señora de la Bien Aparecida) (Kantábria)
  • Október 9. A Valenciai Közösség napja (Día de la Comunidad Valenciana)
  • Október 12. Amerika fölfedezésének napja (1492), Nemzeti Ünnep (Fiesta Nacional de España)
  • November 1. Mindenszentek Ünnepe (Todos los Santos)
  • December 3. Navarra tartomány napja (Día de Navarra)
  • December 6. A Spanyol Alkotmány Napja (1978), Nemzeti Ünnep (Día de la Constitución Española)
  • December 8. Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe (La Inmaculada Concepción)
  • December 25. Karácsony (Navidad)
  • December 26. Szent István napja (San Esteban), Karácsony másnapja (Baleár-szigetek, Katalónia)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Összedől a spanyol gazdaság? – FN.hu, 2008. július 21.
  2. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  3. http://www.ine.es/prensa/np457.pdf – La población empadronada en España supera los 45 millones de personas a 1 de enero de 2007, Instituto Nacional de Estadística. Kiadva 2007. június 11-én.
  4. erdély ma - Rekordmértékű népességnövekedés Spanyolországban
  5. [1]
  6. Világ Országai Bt. 2008.
  7. http://mas.lne.es/documentos/archivos/20-11-06-cis.pdf. – 32. és 32.a kérdés, Szociológiai Kutatások Központja. Kiadva 2006. októberében.
  8. CIA World Factbook
  9. A Prado honlapja
  10. Betiltották Barcelonában a bikaviadalt (twice.hu)
  11. Források: [2] és [3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • García de Cortázar-González Vesga: Spanyolország története (Osiris Kiadó, Bp., 2001)
  • Anderle Ádám: Spanyolország története (Pannonica Rt., 1999)
  • Aurora Fernández Vegue: Museos de España (Subdireccio General de Promoción Exterior del Turismo, Turespana, Secretaria General de Turismo, Gaez S.A., Esp.) (spanyolul) ISBN 84-8152-097-7
  • Baedeker Spanyolország (Ikon Kiadó Kft., Bp., 1992) ISBN 963-7948-14-7
  • Földrajzi világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp., 2003)
  • Cartographia világatlasz (Cartographia Kft., Bp. 2001–2002)
  • D. Gergely Anikó (szerk.): Földünk országai (Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1981) ISBN 963-09-1666-5
  • Világtörténelmi enciklopédia I–II. Főszerk. Sipos Attila. Budapest: Kossuth. 1982. ISBN 963-09-1831-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyolország témájú médiaállományokat.