Hagia Szophia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 41° 0′ 31.47″, k. h. 28° 58′ 47.66″

  Világörökség  m·v·sz 
Isztambul történelmi negyedei
Hagia szophia view.jpg
A Hagia Szophia
Adatok
Ország Törökország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV
Felvétel éve 1985
Elhelyezkedése
Hagia Szophia (Törökország)
Hagia Szophia
Hagia Szophia

A Hagia Szophia (görög betűkkel: Ἁγία Σοφία; latinul: Sancta Sophia; törökül: Ayasofya; újgörögösen: Ajía Szofía; a név jelentése: Szent [= isteni] Bölcsesség) egy hajdani bizánci ortodox bazilika Isztambulban, Törökországban. Később mecsetként használták, ma múzeumként látogatható. A mai Hagia Szophia és előzményei neve kezdetben csak Nagytemplom (Ekklészia Megalé) volt. Az elnevezés arra utalt, hogy nem volt másik hozzá fogható méretű templom a korabeli „keresztény világ”-ban. A Hagia Szophia az utolsó jelentős alkotása a késő ókori építészetnek, és egyben az első képviselője annak a specifikusan bizánci architektúrának, amelynél az épület domináns eleme a kupola.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A Hagia Szophia leírása

A belső tér

[szerkesztés] Építészet

Építészetileg a Hagia Szophia úgy jellemezhető, mint az összes akkor ismert építészeti elem tökéletes szintézise.

A templom különlegessége a többszörös kupolamegoldás, ami első pillantásra rendkívül instabillá teszi. Az újdonságot az épület óriási méretei: a 31 méter átmérőjű[1] és 55,6 méter magas főkupola, valamint a megtámasztását biztosító rendszer jelentik. (Összehasonlításképpen: a magyar Országház kupolacsarnoka belül 27 méter magas, a kupola a toronnyal együtt 96 méterre magasodik. A szegedi Fogadalmi templom kupolája belül 33,4, kívül 53,6 méter magas.) Előcsarnokaival együtt a 7570 m2 alapterületű épület a sevillai Székesegyház (ép. 1196) megépítéséig a legnagyobb egyházi építmény volt.

A birodalomból összegyűjtött 100 építőmester alá beosztott 10 000 munkás 5 év alatt építette fel.[2] A templom elődjeinek sorozatos tűzesetei miatt építésénél fát nem használhattak. Annak ellenére, hogy az építőanyag többsége a tartományok ajándékaként került a fővárosba, az építés költsége rendkívül tetemes volt.

A kupola támasztékát félkupolák adják, amelyek harántívű dongáit kívülről a narthex, illetve az apszis boltozata támasztja meg. A kupola súlyát a kupolatér sarkaiban négy masszív pillér hordja (2-2 észak-dél irányban kinyúlva), amelyeken a négy csegely nyugszik. Két kisebb pillér található még rejtve az átlós-konkhé és a harántdongák között is. A fő tartópilléreket habarcs nélkül, homokkő hasábokból, ón kötőelemekkel illesztették egybe és mindegyike megközelítőleg 100 m2-es felületen támaszkodik a talajra. A pillérek között árkádos függönyfal tölti ki a teret. A pillérek belülről nem láthatók, belesimulnak a fal síkjába, azonban az épület külső részén vaskos támpillérként jelennek meg.[3]

A templom belsejét negyven félköríves ablak árasztja el fénnyel. Ez az ablaksor kettős szerepet játszik: jelentős statikai szerepe van a gyűrőfeszültségek feloldásában (haránttámaszként), az árkádsoron át bejutó ellenfény pedig a kupola súlytalanságának benyomását kelti.

A keleti (liturgikus) és a nyugati (bejárati) boltívek félkupolákban folytatódnak, melyek ismét kisebb félkupolás, félig nyitott termeken nyugszanak, így tágítva tovább a már így is lenyűgöző méretű belső teret.

A templom középhajója 38,07 méter széles, az oldalhajók egyenként 18,29 méter szélesek. A belső tér 81,8 méter hosszú. A középhajó oszlopsorát zöld, thesszáliai márványoszlopok alkotják, míg a hat vörös porfíroszlop a libanoni Baalbekből, Aurelius császár naptemplomából származik.

1. Bejárat    2. Császár-kapu   3. Izzadó-oszlop
4. Mihrab    5. Minbar   6. Rácsos imahely a szultán részére
7 Omphalos (a „világ köldöke”)  
8. Víztartó vázák
 a.) Bizánc-kori keresztelőkápolna, majd I. Musztafa sírja
 b.) II. Szelim szultán minaretjei

A földszinti kisebb tartóoszlopok epheszoszi, athéni, déloszi, heliopoliszi (Egyiptom) templomokat díszítettek. A felhasznált anyagokat szinte minden, akkoriban ismert márványlelőhelyről szállították. A padlót szürke és fehér erezetű zöld márvány, vörös porfír borítja. A falburkolat zöld márványlapjait sárga, a vörös mezőket zöld keretek ékesítik.

A kívülről dísztelen,[4] tömegében meglehetősen nyomasztó hatású épület[5] – különleges építészeti megoldásainak köszönhetően, belül rendkívül légies benyomást kelt. I. Justinianus udvari történésze, Prokopiusz írja: „Kupolája mintha aranyláncon az égboltról függne – lebeg a tér fölé”.[6] Belső terében bizánc fénykorában alkalmazott díszítőeljárások teljes arzenálját felvonultatták, hogy az uralkodó hatalmának méltó hirdetője legyen. A kifinomult, cizelláltan faragott oszlopfők szórták, az aranyozott mozaiklapocskák százezrei pedig visszatükrözték az esténként meggyújtott, mintegy negyvenezer mécses ragyogását. Ebbe a pompás belső térbe nappal színes üvegablakokon keresztül hatolt be a fény. (A jelenlegi csiszolt üvegablakok török kézművesek munkái.)

A belső és a külső tér kontrasztja tudatos tervezés eredménye. A vele azonos korszakban épült templomok külseje, a Hagia Szophiával ellentétben, gazdagon díszített volt,[7] a Hagia Szophia építőinek elképzelésében azonban az a puritán felfogás tükröződött, hogy a tökéletesség belülről fakad. A belépő megilletődötten áll a súlytalan görbületű boltozatok alatt, átérezve a tér szakrális jellegét. Nem csoda, hogy amikor I. Justinianus császár 537. karácsonyának előestéjén (december 27.) először lépett a templomba, felkiáltott: „Áldott legyen az úr, ki nekem megadá, hogy e nagy művet megalkossam! Salamon, [8] legyőztelek!” Természetesen a bizánci korban a szabad nézelődés csak kivételes személyeket illetett meg. A főhajóba a császár közvetlen környezete és a papság léphetett be.

A narthex északi végén lépcső nélküli feljárat vezet a karzatra, és feltehetően a hordszékes közlekedés megkönnyítése érdekében, nem építettek lépcsőfokokat a körkörös feljáróhoz. A bizánci korban a császári család és a nők foglaltak helyet a galérián .

A Hagia Szophia építészeti megoldásai több évszázadon keresztül jelentettek kihívást a legnagyobb építészeknek. A neves török építész, Mimar Koca Sinan, amikor 80 éves korában, 1569-ben elkezdte az edirnei Selimiye dzsámi építését, teljesítményét a Hagia Szophiához mérte és büszkén jelentette ki, hogy sikerült annak kupolaátmérőjét 4, magasságát 6 rőffel túlszárnyalnia[9]

[szerkesztés] Díszítés és mozaikok

Mozaik a Hagia Szophiában: Konstantin császár és I. Justiniánus császár műveikkel tisztelegnek Mária előtt.
Mozaik a Hagia Szophiában: Krisztus, IX. Konstantin és Zoe császárnő
Eirene császárnét (Piroska) ábrázoló mozaik

A templom bejáratául szolgáló bronzkaput 880-ban készítették. Ez vezet a külső előcsarnokba (exonarthex), ahonnan két ajtó nyílik a tulajdonképpeni előcsarnokba (narthex). Az egyik ajtó fölött látható, a már török hódítók által is épen hagyott mozaik, amely Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, jobbján Konstantin császár a város makettjével, balján a templomépítő I. Justinianus császárt a Hagia Szophia másával.

A császár részére fenntartott középső kapu felett látható a 9. században készült Jézus pannó. Ez a mozaik a pantokrátor[10] Jézust ábrázolja Máriával és Gábor arkangyallal.

A déli karzat díszítései közül először a 12. századi Deészisz-mozaik tűnik fel, amely Jézust, Máriát és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. A töredékében fennmaradt alkotás a bizánci mozaikművészet remeke. A rendkívül kis darabokból összeállított kép olyannyira aprólékos, hogy Mária arcpírja és János ráncai is kivehetők. A mozaikkal szemben, az 1205-ben itt nyugovóra helyezett Enrico Dandolo velencei dózse sírlapja[11] található.

Két jelentős mozaik látható a császár részére fenntartott területen, mindkettő különleges történelmi értékkel bír.

A karzat bal oldalán a Pantokrátor Jézus mellett Zoé császárnét és harmadik férjét, IX. Konstantin Monomakhosz (1042-1055) császárt láthatjuk. Monomakhosz arcképe a mozaik többszörös átrakásáról tanúskodik, összhangban a történelmi leírásokkal, mely szerint Zoé császárnő előző két férjét húgával közösen gyilkolta meg, majd tette meg férjéül (egyúttal Bizánc császárának) a szenátor Monomakhoszt. Monomakhosz azonban már túlélte Zoét, és még két évig uralkodott a birodalmon.

A másik mozaik a magyar történelem szempontjából jelent érdekességet. A mozaikon Mária mellett II. János császár és felesége, Eiréné császárné (1088?–1132?) látható. Eiréné I. László magyar király (1077- 1095) lánya és Könyves Kálmán király (1095-1118) unokatestvére volt, eredeti neve Piroska (régiesen Priszka).

Searchtool right.svg Bővebben: Szent Piroska

[szerkesztés] Nevezetességek

Jeles pont a templom keleti oldalánál, a padozaton egy különleges kövekből kirakott padlódarab. Ez az omphalos, a "világ köldöke", amelyen az egykorú leírások szerint a bizánci császárokat koronázták.

A templom ugyanakkor jelentős zarándokhely is volt. A korabeli leírások szerint itt őriztek szilánkot Krisztus keresztjéből, Mária leplét, de a Krisztust megsebző lándzsa hegyét[12][13] is itt tekinthették meg a zarándokok. Sajnos a kegytárgyak nagy részének az évszázadok során nyoma veszett, de nem elsősorban a török hódítás következményeként (hiszen ezek a tárgyak bizonyos értelemben a muzulmán hit ereklyéi is), hanem a velencei hódítás és fosztogatás következtében.

A templom egyik érdekessége az "izzadó oszlop”. A kőzet ugyanis az alatta elterülő víztározóból folyamatosan nedvességet szív fel, amely az oszlop oldalán kiütközik. A babona úgy tartja, hogy aki az oszlopot megérinti, annak kívánsága teljesül, ezért bronzzal fedett oldalán már kisebb lyuk keletkezett a másfél évezred során itt megérintett területen.

A bazilika mellett négy síremlék (türbe) található:

  • II. Szelim türbéje (öt fiával együtt nyugszik itt, akiket III. Murád fojtatott meg),
  • III. Murád türbéje (21 fiának társaságában van eltemetve, akiket III. Mehmed öletett meg),
  • III. Ahmed türbéje (itt I. Ahmed 3 fia, 14 lánya és 6 lánytestvére nyugszik),
  • I. Musztafa türbéje a bazilika volt keresztelőkápolnájában, ahol I. Ibrahim szultán is helyet kapott.

[szerkesztés] Története

A Mihrab és két oldalán a hatalmas budai gyertyatartók
Kalligráfia
Díszes oszlopfő
Víztartó váza
Így nézhetett ki eredetileg a Hagia Szophia

Az első nagy templomot II. Constantius – a városalapító Nagy Konstantin fia – itt építtette egy IV.századi, kisebb (pogány) templom helyén. Az építkezés 360-ban ért véget és az épületet Eudoxius pátriárka szentelte templommá. Az épületegyütes eredeti elrendezésére az átrium egy részét és az oszlopfolyosót feltáró ásatásokból, illetve korabeli kéziratok utalásaiból alkothatunk képet. A feltételezések szerint hosszházú bazilika lehetett, mely a végén ívesen záródott. Mellékhajói fölött empórium zárta a teret. [14]

404-ben megsemmisült, amikor június 20-án, az Aranyszájú Szent János püspök száműzésén felháborodott tömeg felgyújtotta. 415-re II. Theodosius bizánci császár építette újjá. Ennek mértékéről keveset tudunk, a feltárásokat a jelenlegi épület műszaki állapota csak korlátozott mértékben teszi lehetővé. Az 1935-ben végzett ásatások alapján valószínűsíthető, hogy az újabb templomnak nem volt kettős előcsarnoka, a keleti részen kialakított narthex folyosójáról tárult fel a feltehetően öthajós belső tér.[14] A Nika-felkelés 532-ben ismét lerombolta a bazilikát, melyet I. Justinianus felügyelete mellett, 5 év alatt az alapoktól kezdve teljesen újjáépítettek.

A matematikus tralleszi Anthemiosz és az építész milétoszi Iszidórosz nagy képzelőerővel és tudományos pontossággal dolgozott együtt az új terveken, hogy egy évszázadokon át páratlan remekművet hozzanak létre.

532. február 3-án indultak meg a munkálatok a lerombolt templom maradványainak elhordásával. A középtérben, a nyugati konkhé egyik oszlopfőjének monogramja szerint 534 augusztusáig már elérték az új templom első emeleti szintjét. Az ekkor épített központi teret még 8,2 m magas baldachin-kupola zárta le, amelynek falvastagsága a teher csökkentése érdekében mintegy 70 cm (a római Pantheon kupolájának 140 cm a vastagsága). Ez a templom 537-ben készült el, 537. december 27-én Menas pátriárka szentelte fel. 557-ben a kupola egy földrengés hatására beomlott. Az újjáépítés azonnal elkezdődött az ifjabb Izidóroszként ismert építőmester irányításával, aki már félgömb kupolát helyezett a pillérekre bordázatos tartóelemekkel. Ezzel egy időben a támasztószerkezet megerősítése is megtörtént.[15]563 december 24-én szentelték fel az elkészült épületet.

A következő évszázadokban a politikai és pártharcok, a gazdasági nehézségek okozta pénzhiány hagytak nyomot az épület állagában, így például a belső díszítés és a mozaikok megsínylették a képrombolás (ikonoklaszmosz 725-843) időszakát is. A megbékélés időszakában, 867-886 között helyreállítási munkálatok indulhattak, amelyet földrendgés zavart meg 869-ben. A 7. századtól a 15. századig huszonhárom természeti csapás okozott kárt az épületben. A 10. század utolsó éveiben kupolája ismét beomlott, 989-ben Tiridatész örmény származású építész építette újjá. [16]

Mintegy ezer évig a Hagia Szophia volt a Konstantinápolyi Patriarchátus székhelye.[17] A Latin Császárság (1204-1261) idején a keresztesek kifosztották[18] és római katolikus templommá alakították át. Ebben az időszakban a Hagia Szophiát komoly károk érték, díszeit elszállították, többek között pompás bronz főkapuját is. Statikai megerősítését már a velenceiek is elkezdték. A templom nyugati oldalán támíveket emeltek, illetve építettek egy harangtornyot a nyugati homlokzat elé. Ez mára már elpusztult, bár korabeli források szerint a 18. század elején még fennállt.

1261-ben a bizánci birodalom restaurálásának nyitányaként a görög seregek visszafoglalták Konstantinnápolyt, és a nikaiai Mikhael Palailogoszt VIII. Mihály néven a Hagia Szophiában koronázták meg.

1317-ben az épület állagát a szakértők aggasztónak találták, és szükségesnek látták a boltozatok oldalnyomását hatalmas támasztékokkal kívülről ellensúlyozni. 1344-ben, egy újabb földrengés során repedések jelentek meg a kupola keleti részén, majd a kupola mintegy kétharmada beszakadt. Az oltár felé eső oszlopcsarnokot Anna császárnő hozatta helyre, a kupolát a császár, Kantakuzénosz János (1347-1354).

1391-ben, ugyancsak földrengések hatására hatalmas károk keletkeztek az épület statikai rendszerében, bár a kupola épen maradt. A török hódítók által veszélyeztetett városnak ekkor már nem volt elég anyagi erőforrása a helyreállításokra, és a hosszú távú állagmegóvásra. [16]

Fénykorában a templomot 80 pap, 150 diakónus, 60 aldiakónus, 160 olvasó, 25 kántor és 75 kapus szolgálta.

Amikor II. Mehmed, a "Hódító" ("Fatih"), 1453. május 29-én elfoglalta Konstantinápolyt, már aznap elrendelte a Hagia Szophia muszlim imaházzá (dzsámi) való átalakítását, és június 1-én már részt is vett az itt tartott istentiszteleten. Fa minaretet, minbart építettek és helyreállították a háborúban megsérült falrészeket. A hosszabb távú állagmegóvási munkálatokat a város elfoglalása után százhúsz évvel Mimar Koca Sinan felügyelete és tervei szerint 1573-ban kezdték el. Szinán új támpillérekkel erősítette meg a boltozatrendszert, illetve kialakította az iszlámra jellemző kötelező épületegyüttest a templom körül (medreszék, minaretek, népkonyhák).

A templombelső átalakítása már a 15. században megkezdődött. A templom tengelyére ferde szögben, koránolvasó pultokat építettek, a padozatot pedig keleti irányba futó szőnyegekkel borították be és gondosan letakarták az ember alakot ábrázoló szobrokat is. Mésszel, illetve gipsszel fedték le a mozaikokat, kivéve az előcsarnok (narthex) bejárata felett lévőt, amely kívül esett a tulajdonképpeni imatéren. A templomot fokozatosan egészítették ki a dzsámira jellemző melléképületekkel, azaz kúttal, időjelző épülettel és népkonyhával.

A főbejáratnál III. Murád (1574-1595) idejében, Pergamonból ideszállított alabástrom víztartó vázák a rituális mosakodás kellékei.

Az imafülke mihrab két oldalán két hatalmas bronz gyertyatartó áll, amelyeket II. Szulejmán (a "Törvényhozó", "Kánuni") 1526-ban Buda első török megszállásakor több más, a Budai várban és a templomokban található értékekkel együtt Konstantinápolyba szállíttatott. Ezek a gyertyatartók több, mint 450 éve ugyanazon a helyen állnak, ahova II. Szulejmán annak idején állíttatta. A gyertyatartók oldalán török feliratok[19] hirdetik II. Szulejmán nagyságát.

A magyarországi reneszánszkutatás szempontjából értékes műtárgyakat Karácson Imre azonosította. A feltehetőleg olasz mesterek által, de magyarországi öntőműhelyben készített alkotásokról 2005-ben másolat készült, amelyet 2006. szeptember 2-án, Buda töröktől való visszafoglalásának 320. évfordulója alkalmából helyeztek el Budán, a Mátyás-templom oltárának két oldalán. [20]

A 16. században a kupolacsúcs köré szulusz kalligráfiával korán idézeteket írtak. A feliraton a biszmillah[21] fordulaton túl a Koránból, A világosság szúrájának egy részlete (24,35) olvasható.[22]

A templom Mekka irányába eső keleti falánál, a 18. század elején márvány imafülkét (mihrab) és a szultán számára díszes rácsozattal ellátott imahelyet (Hünkar Mahfili), majd szószéket (minbar) építettek. A Hagia Szophia már az iszlám hódítás kezdetétől, évszázadokon keresztül a főváros (már Isztambul) vezető imaházává vált.

A 19. században nyolc hatalmas, fából készített pajzsot (átmérője 7,5 méter) függesztettek fel a kupola alatti térben, amelyen a kor híres kalligráfusa, Mustafa Issad Effendi látott el Allah, Mohamed és az első prófétákat (Abú Bakr, I. Omár, Oszmán, Ali, Hasszán, Husszein) dicsőítő feliratokkal. Összességében elmondható, hogy a török uralkodók nemzeti kincsüknek tekintették a templomot, és annak megfelelően ápolták, karbantartották.[23]

1934-ben, már a Török Köztársaság idején, Kemal Atatürk alatt, az épületet szekularizálták és 1935-ben megnyitották mint Ayasofya Múzeumot.

Az épület több ortodox templom mintájául is szolgált, bár a szláv világban (főleg Oroszországban) kicsit módosítottak a stíluson: keskenyebb, de magasabb kupolákat emeltek a templomaik fölé (ilyen például a kijevi Szent Szófia katedrális). A templom több mecset építőjét is megihlette, ilyen például Isztambulban a Szulejmán-mecset és a Rustem Pasa-mecset is.

[szerkesztés] A Hagia Szophia ma

[szerkesztés] Felújítási munkálatok

Az épület restaurálása szinte fennállása óta, folyamatosan zajlik. A várost több ízben földrengések rázták meg, amelyek instabillá tették az amúgy is érzékeny szerkezetet. A török hódítás után nagyszabású átalakítási munkálatok is megkezdődtek. II. Mehmed és fia II. Bajazid két minaretet épített a falak mellé, amelyeket Mimar Sinan, a templom átépítésével egy időben, még további kettővel bővített (1573).

1847-1849. között I. Abdul-Medzsid szultán megbízta a svájci Gasparre Fossattit a templom restaurálásával. Ő tárta fel elsőnek, teljes egészében a templom mozaikjait, amelyeket gondosan megtisztított, majd később, mivel az épület imaház jellege nem szűnt meg, gipszréteggel fedett le.

1927-től Kemal Atatürk utasítására újabb restaurálási periódus következett, amely során ismét felfedték a mozaikokat (1931), azonban elfedésükre már nem került sor, mivel az épületet 1935-ben múzeummá alakították.

Bár az évek során számtalan tudós tanulmányozta a Hagia Szophiát, az épület teljes körű felújítási és restaurálási tervdokumentációja soha nem készült el. Ennek ellenére a felújítás különböző intenzitással, de állandóan folyik. Az idők során még új leletek is napvilágra kerültek. Az 1990-es években, a sürgősségi javítások során, a kupola belső felületén 10. századi falfirkát találtak, valószínűleg az építők hagyhatták ott könyörgésüket, ahogy 150 láb magasságban az állványokon dolgoztak: „Kirie, voithi tó szu duló, Grégorió”.[24]

1985 óta az UNESCO Világörökség része. 1993-ban egy UNESCO bejárás alkalmával hulló vakolatot, betörött ablakokat, piszkos márványbevonatokat, beázást és hibás tetőt jegyeztek fel a helyszínen. Azóta a hibák nagy részét kijavították, de a kupola továbbra is részben állványozott.

A falfelületről néhol hatalmas darabok peregnek le, a beszivárgó esővíz az értékes freskódíszítéseket folyamatosan rongálja. A stukkókat több száz négyzetméteren renoválni, a betört ablakokat javítani, újra üvegezni, míg a megvetemedett kereteket cserélni kell. Több száz márványlap elkoszolódott, azok megtisztítása is szükséges. Több neves restaurátor szerint, a mozaikok állagmegóvására hosszú távú megőrzési tervet nem lehet készíteni. [25] A Hagia Szophia jövőjében tehát az állandó felújítás szinte kódolva van.

Az 1993. év óta tartó renoválási időszakot 2010-ben, amikor Isztambul Európa egyik kulturális fővárosa lesz, átmenetileg befejezik[26] és a kupolatérben elhelyezett, több száz tonna tömegű fém állványt eltávolítják. Ekkor végre teljes egészében áttekinthető lesz a csarnok monumentális szépsége és architektúrája.

[szerkesztés] Hagia Szophia – vallás és a politika

Az épület a 20. század eleje óta áll a vallási és politikai csatározások középpontjában. Szimbólumként tekintenek rá úgy a keresztények, mint a muzulmánok és Atatürk világi követői is. Az iszlám ideológusok szemében a Hagia Szophia az iszlám végső győzelmének szimbóluma a keresztény világ felett. Ez a felfogás nem új keletű. Már jóval Konstantinápoly elfoglalása előtt, az oszmán törökök a Hagia Szophia által képviselt vallási és politikai hatalom megszerzését tűzték zászlajukra. Nem véletlen, hogy II. Mehmed első útja nem a császári paloták és közigazgatási központok felé vezetett, hanem egyenesen a templomba. II. Mehmed, minden kegyetlensége ellenére nem volt fanatikus. Tudta, hogy a templom elfoglalásával a Bizánci Birodalom feletti hatalmat szerezte meg. Ismerte a Hagia Szophia spirituális jelentőségét. Tény, hogy a törökök a Hagia Szophiát mindig is tisztelettel kezelték, szemben más meghódított keresztény templomokkal, amelyeket később átalakítottak mecsetté. A Hagia Szophia nevet is megtartották, csak a török helyesírásnak megfelelően átírták Ayasofya-ra.

Amikor a 20. század első évtizedeiben, a Török Köztársaság születésének időszakában, a felvilágosult Musztafa Kemal Atatürk elrendelte a vallási iskolák (medreszék) bezárását és megtiltotta a nők fátyolviselését (ezzel együtt szavazati jogot is adva nekik), a Hagia Szophiáról kijelentette: „Az emberi civilizáció emlékműve kell hogy legyen”. Az 1930-as évekből származó török törvények megtiltják az épületben a nyilvános imádságot.

Ebben az időszakban erősödtek fel a Görögkeleti Egyház részéről azon követelések, hogy az új Török Köztársaság megszületésével az egyház első templomát újra felszentelhessék. A több mint 1700 éve konstantinápolyi székhelyű Görögkeleti Patriarchátus ez irányú erőfeszítéseit az épület múzeummá alakítása hiúsította meg.

Atatürk lépése nem csak a keresztény világot, hanem az iszlám hívőket is megrázta. Amikor 1934-ben felszedték a szőnyegeket és a kegytárgyakat is eltávolították az épületből, tüntetések sorozata kezdődött. A hívők már akkor erőteljes hangon sérelmezték Isztambul, sőt, az egész iszlám világ egyik vezető mecsetjének megszüntetését. A vita időről-időre felerősödik és hol az egyik, hol a másik fél kap politikai támogatást. A radikális török hívők az 1990-es években, az akkor még isztambuli polgármester Recep Tayyip Erdoğan programjára támaszkodtak, aki vissza akarta állítani az épületben az iszlám imát.

2006. novemberében XVI. Benedek pápa látogatást tett Isztambulban, és megtekintette a Hagia Szophiát is.[27] Sok török fundamentalista ezt úgy értelmezte, hogy a pápa ezzel a látogatással a Hagia Szophia keresztény újraszentelésére tett szimbolikus lépéseket.[28] Mondanivalójukban utaltak XVI. Benedek egy korábbi beszédére, amelyben a bizánci császárt idézve, az Iszlámot erőszakos vallásnak nevezte. [29]

A Hagia Szophia erőteljes szimbóluma a Görögkeleti Egyháznak, a görögöknek és az amerikai görögöknek is. 2007-ben Chris Spirou, a Szabad Hagia Szophia szervezet vezetője meghallgatást kért és kapott az Amerikai Kongresszustól, ahol megvádolta a török államot az emberi szabadságjogok nevében, hogy – mint fogalmazott – a Hagia Szophiát a törökök „foglyul ejtették”. Nemzetközi fórumokon kérte, hogy állítsák vissza a „világ összes keresztényének Szent Imaházát”, az „ortodoxia első bazilikáját” és azt az állapotot, amilyenben az épület az oszmán törökök általi elfoglalása előtt volt.[30] Spirou szerint: „A Hagia Szophia a legnagyobb bizonyíték az uralkodók és hódítók kegyetlenségeire, érzéketlenségére és barbár magatartására az emberiséggel és annak jogaival szemben”. Ez a retorika táplálta egyes török fundamentalisták aggodalmát, mely szerint az épület, a "nyugat" valamilyen titkos tervének részeként, a templomban vissza akarja állítani a kereszténységet.

A szekularizált török államban a mecsetté való újraszentelést sokan ellenzik. Számukra a Hagia Szophia jelképezi a világi köztársaságot.

[szerkesztés] Képgaléria

Látkép

Az első templom romjai (II. Theosodius korából)

Narthex

Nyugati bejárat

Császár-kapu

Kupolacsarnok

Kupolacsarnok

Szűz Mária a gyermek Jézussal az apszis félkupoláján

Izzadó oszlop

Galéria

Márványkapu a galérián

Enrico Dandolo síremléke

Minbar

A szultán rácsos imahelye

Csempedíszítés az Oszmán korból

Rekonstrukciós állványzat

[szerkesztés] Megjegyzések

  1. ^ Valójában nem pontosan kör alakú, az egyik irányban 31,88 méter, a másikban 30,88 méter az átmérője. →Irodalom, Fehér Géza Isztambul 58.o
  2. ^ Dr. Szabó-Pap Lóránt: Törökországi utazások, Fehér Géza: Isztambul és környéke →irodalomjegyzék
  3. ^ Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete II. 24 o.
  4. ^ Múzeummá alakításának évében festették vörösre
  5. ^ Graham Greene írja róla, hogy olyan, mint egy pályaudvar, sőt még egy embert is látott benne bőrönddel a kezében. (Utazások nagynénémmel c. könyvében)
  6. ^ Idézi Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete (1980) 24.o.
  7. ^ különösen a Szíriában épült keresztény templomok
  8. ^ A jeruzsálemi templomot építő Salamon király
  9. ^ Újabb mérések szerint azonban nem sikerült neki. →Iszlám művészet és építészet 554.o.
  10. ^ alapitó, világkormányzó
  11. ^ Üresen, mivel azt a törökök 1456-ban kifosztották, csontjait szétszórták.
  12. ^ Bede Márton: Isztambul 47. o.→források
  13. ^ Ráth Végh István "Hatalom és pénz" c. könyve (1964, 344 o.) több, mint 25 kegytárgyat sorol fel. Természetesen ezeknek a tárgyaknak az eredetisége kétséges.
  14. ^ a b Kádár-Német-Tompos: Hagia Szophia 9.o.
  15. ^ Kádár-Német-Tompos: Hagia Szophia 17.o.
  16. ^ a b Kádár-Német-Tompos: Hagia Szophia 23.o.
  17. ^ A keleti ortodox egyházak spirituális vezetője, a konstantinápolyi pátriárka ( I. Bartolomeosz) székhelye ma is Isztambulban van
  18. ^ Ekkor kerültek az aranyozott bronz lovak a konstantinápolyi Hippodromról a velencei Szent Márk térre is.
  19. ^ A gyertyatartók feliratai
  20. ^ cikk és kép az újraöntött gyertyatartóról
  21. ^ بسم الله الرحمن الرحيم Biszmillah ar-rahmán ar-rahím, azaz „a könyörületes és megbocsátó Isten nevében”.
  22. ^ „Allah az egek és a föld világossága”
  23. ^ Saussure írja (146 o.→források), hogy a templom közelében, annak belsejéből származó mozaikdarabkákat lehet vásárolni, amelyeket a törökök hosszú póznákkal vernek le. Ezek a mozaikdarabkák feltehetőleg az előcsarnokok falát borító díszítésekből származtak.
  24. ^ „Uram, segíts a te szolgádnak, Gregoriosznak” (közép-görög kiejtéssel).
  25. ^ Teteriatnikov (angol nyelven)
  26. ^ újságcikk török nyelven
  27. ^ [1] a HVG cikke
  28. ^ 2006-ban aktivisták lopóztak a múzeumba és nyilvános imával tiltakoztak XVI. Benedek pápa isztambuli látogatása ellen.
  29. ^ [2] A Magyar narancs cikke
  30. ^ [3] Chris Spirou erőfeszítései angol nyelven

[szerkesztés] További Szent Szófiák (Αγία Σοφία) a világban

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hagia Szophia témájú médiaállományokat.
m • v • sz
Törökország világörökségi helyszínei
WH-logo magyar tif copy.png Kulturális Törökország
Vegyes


A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Hagia_Szophia”