Szabadság-szobor (New York)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabadság-szobor
Világörökség
Statue of Liberty 7.jpg
Adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
Világörökség-azonosító 307
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, VI
Felvétel éve 1984
Elhelyezkedése
Szabadság szobor  (New York)
Szabadság szobor
Szabadság szobor
Pozíció New York térképén
é. sz. 40° 41′, ny. h. 74° 03′Koordináták: é. sz. 40° 41′, ny. h. 74° 03′

A Szabadság megvilágosítja a világot, ismertebb nevén a Szabadság-szobor New York előtt, a Liberty Islanden található, a Hudson folyó torkolatánál. A rézből készült szobrot Franciaország adta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmából. A szobrász Frédéric Auguste Bartholdi volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit Gustave Eiffel végezte.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőként ábrázolt Szabadság egy fáklyát tart a jobbjában és egy táblát a baljában. A tábla felirata JULY IV MDCCLXXVI – vagyis 1776. július 4., az Egyesült Államok függetlenségének kikiáltása. A nőalak egyik lába láncokon áll, ez jelképezi az elnyert szabadságot. Az United States Information Agency (USIA) szerint a korona hét ága a hét tengert és a hét kontinenst jelképezi.

A teljes magasság a talajtól a fáklya tetejéig 93 méter, beleértve a talapzatot is. Maga a szobor 46 méter magas. A szobor tömege 204 tonna.

A talapzat második emeletén levő múzeum a szobor történetét mutatja be. A szobor belsejében csigalépcső vezet a koronában levő kilátóhoz, minden harmadik fordulónál pihenővel. 1916 előtt a jobb karban levő létra is nyitva volt a nagyközönség számára, de ma már csak a személyzet használhatja a fáklya világítóberendezéseinek karbantartására.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statue of Liberty, Silhouette.jpg

Édouard René Lefebvre de Laboulaye történész és politikus több vitát kezdeményezett Franciaországban arról, hogy mi lenne a legmegfelelőbb ajándék az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata centenáriumára. Frédéric Auguste Bartholdi francia szobrászt megbízták, hogy tervezzen egy szobrot 1876-os határidőre. A szobor Port Szaíd-ban állt volna és a tervek szerint Egyiptom fényt visz Ázsiába lett volna a címe. Az ihletet ehhez az Abu Szimbel-i templomok óriásszobrai adták. Ez a projekt folytatódott volna, ha Egyiptom akkori vezetője, Iszmáíl khedive nem találta volna túl költségesnek. Ekkor született meg az évfordulós ajándék ötlete, amely akkoriban megrázta Franciaországot. A harmadik francia köztársaság sokak szemében még ideiglenesnek tűnt, akik a monarchia visszatértét vagy pedig a napóleoni alkotmányos rendszerhez hasonlót óhajtottak. A köztársasági eszme kifejezéseként ajándékot adni a tengerentúli "nővér" köztársaságnak annak idején politikai célokat szolgált.

A szobor mintája Eugène Delacroix A Szabadság vezeti a népet című képének főalakja volt. Az első kisméretű modellt 1870-ben építették. Ez jelenleg Párizsban található, a Luxembourg-kertben.

Abban egyetértés mutatkozott, hogy az amerikaiak építsék a talapzatot, a franciák pedig a szobrot. Ennek ellenére a források mindkét országban elégtelenek voltak. Franciaországban különböző illetékeket vetettek ki, rendezvényeket és lottót szerveztek a 2 250 000 frank összegyűjtésére. Az Egyesült Államokban jótékonysági színpadi előadásokkal, kiállításokkal, aukciókkal és ökölvívó mérkőzésekkel gyűjtötték a forrásokat.

Közben Bartholdinak mérnöki segítségre volt szüksége, hogy a hatalmas szobor strukturális problémáit megoldja. Ezzel Gustave Eiffelt, az Eiffel-tornyot tervező cég tulajdonosát bízták meg. Eiffel bevonta a részletes munkába Maurice Koechlint is.

A szobor feje a párizsi világkiállításon

1878. június 30-án a párizsi világkiállításon bemutatták a szobor elkészült fejét a Trocadéro palota kertjében, míg a szobor többi részét a Mars-mezőn állították ki.

1879. február 18-án Bartholdi szabadalmaztatta a tervét.

A talapzatra szánt pénz lassan gyűlt, ezért Joseph Pulitzer (a Pulitzer-díj alapítója) a The World vezércikkében támogatta a gyűjtést.[1] Az éles hangú kampány sikeresen motiválta az amerikaiakat (és egyben 50 000 új előfizetőt szerzett a lapnak). A pénz végül is 1885 augusztusára gyűlt össze. A talapzat tervét Richard Morris Hunt készítette, az alapkő letétele augusztus 5-én történt, és a bentheimi homokkőből készült talapzatot 1886. április 22-én fejezték be.

A szobor 1884 júliusában készült el Franciaországban és 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba az Isere fregatt fedélzetén. A szobrot 350 darabban szállították, 214 csomagban. A szobor összeállítása négy hónapig tartott. 1886. október 28-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le több ezer néző előtt. (A sors iróniája, hogy Cleveland volt az, aki New York állam kormányzójaként megvétózta a talapzat építésére szánt 50 000 dollár kifizetését az állam költségvetéséből.)

1916-ban a szobrot robbanás károsította, ekkor zárták el a fáklyát a látogatók elől. Ugyanabban az évben Gutzon Borglum, a Mount Rushmore szobrásza, módosította az eredeti fáklyát, levágva a lángot alkotó réz nagy részét, és belső világítást helyezett el. A módosítások után a fáklya beeresztette az esőt és hólét, meggyorsítva a szobor belsejében a korróziót.

2001. szeptember 11-éig a szobor belseje is nyitva volt a látogatók előtt. A koronából, ahol egyszerre 30 ember fért el, kiváló kilátás nyílt az öbölre. A várakozási idő általában több mint 3 óra volt. A szeptember 11-ei támadást követően a szigetet lezárták. A Liberty Island 2001. december 20-tól újra fogadja a látogatókat, a talapzatot és benne lévő múzeumot 2004 augusztusában nyitották meg újra, míg magát a szobrot és a koronában lévő kilátót 2009. július 4-én.[2]

A szobor és az 1956-os forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956. november 18-án emigráns magyarok egy csoportja hét méter hosszú magyar zászlót tűzött ki a Szabadság-szobor tetején, a szobor talapzatán pedig egy még nagyobb feliratot helyezett el a következő szöveggel: "STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY" ("Vessetek véget a népirtásnak, mentsétek meg Magyarországot"). A magyar és egy kisebb amerikai zászló mintegy fél órán át lobogott a szobor tetején, mielőtt az őrök feljuthattak. Az esemény hírét még aznap világgá röpítették a nagy hírügynökségek, vezető helyen jelentették az amerikai rádiók és a televízió, címoldalon hozták a másnap megjelenő amerikai lapok.

Másolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szobor másolata Párizsban, a Szajna partján

Világszerte több száz másolat készült a Szabadság-szoborról. Van egy nővére Párizsban, és még néhány Franciaországban; létezik másolat Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Japánban és Vietnamban. Másolatok készültek tematikus parkok számára és reklám céljából, másolatok készültek hazafias felbuzdulásból (a cserkészek legalább kétszázat adományoztak). 1989-ben a Tiananmen téri tüntetésekre a kínai diákok egy tízméteres szobrot készítettek, amelyet a Szabadság Istennőjének neveztek el. Ez akarattal nem hasonlított a Szabadság-szoborra, hogy ne lehessen Amerika-barátsággal vádolni a résztvevőket.

A 2001-es terrortámadás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után Liberty Island decemberig nem volt látogatható, a szobor nagy része azonban jelenleg sem az, fenntartói szerint nem a terrorizmustól való félelem, hanem tűzvédelmi okok miatt. A hozzá tartozó múzeum már 2004. augusztus 3. óta újra látogatható, a szobornak azonban csak tízemeletes talapzatába lehet bemenni, ennek üvegmennyezetén át a felső vasszerkezet megtekinthető. Naponta csak 3000 látogatót fogadnak, szigorú biztonsági előírások mellett (hasonlóan a repülőtéri ellenőrzéshez), a jegyeket a szigetre utazás előtt meg kell venni. (Magát a szigetet naponta kb. 15 000-en látogatják.)

2006 júniusában a Szenátusban, 2007 júliusában a Képviselőházban javasolták a szobor újra megnyitását, a nemzeti park igazgatója, Fran P. Mainella azonban 2006. augusztus 9-én kelt, Anthony D. Weiner New York-i képviselőnek írt levelében közölte, hogy a szobrot határozatlan ideig zárva tartják.

Ken Salazar belügyminiszter 2009. július 4-én újra megnyitotta a szobrot a látogatók előtt, azonban a látogatók száma erősen korlátozva van, naponta kb. 240 ember mehet fel a szobor kezében lévő fáklyáig.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadság-szobor (New York) témájú médiaállományokat.