Vörös tér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörös tér
Világörökség
StBasile SpasskayaTower Red Square Moscow.hires.jpg
A Vaszilij Blazsennij-katedrális és a Szpasszkaja torony a Vörös téren
Adatok
Ország Oroszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, IV, VI
Felvétel éve 1990
Elhelyezkedése
Vörös tér (Oroszország)
Vörös tér
Vörös tér
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 45′ 15″, k. h. 37° 37′ 12″Koordináták: é. sz. 55° 45′ 15″, k. h. 37° 37′ 12″
A Vörös tér karácsonykor
A GUM karácsonyi kivilágítása
A Kazány-katedrális éjszaka
Az Állami Történeti Múzeum a Vörös tér felől nézve
Szent Bazil székesegyház éjjel

A Vörös tér (oroszul: Красная площадь) Moszkva és Oroszország leghíresebb tere, az orosz történelem sok fontos eseményének színhelye. A Moszkva folyó partja melletti enyhe dombon, a Kreml és az egykori üzleti negyed, a Kitaj-gorod között fekszik. Kulturális és történelmi értékeik miatt 1990-ben a Kreml épületegyüttese és a Vörös tér az első oroszországi helyszínek között került fel az UNESCO világörökség listájára.

Neve, története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 15. században III. Iván cár rendeletére a Kreml fala melletti faházakat és árudákat tűzveszélyességük miatt lebontották. A felszabaduló területen fokozatosan Moszkva legnagyobb piactere alakult ki, melyet Torgnak („Vásár”) kezdtek nevezni. 1571-ben a faépítmények zöme leégett, ettől kezdve a területet Pozsarnak („Tűzvész”) hívták. Mai neve a 17. század folyamán terjedt el, miután a teret uraló Vaszilij Blazsennij-székesegyház melletti Szpasszkaja bástyára tornyot építettek (a krasznaja szónak nemcsak „vörös”, hanem „szép, gyönyörű” jelentése is volt).

A Kreml tér felőli falai mellett a 16. században vízzel feltöltött védőárkot és fölé a kapukhoz vezető hidakat építettek. A tér már ekkor is koronázási és egyházi szertartások, győzelmi ünnepségek, népünnepélyek, nyilvános kivégzések helyszíne volt. Eközben vásártérnek is megmaradt, és a fabódék, árudák sokaságát csak 1804-ben tudták végleg megszüntetni, amikor az egész területet kőburkolattal látták el. A keleti oldalon már 1595-től állt egy épület a kereskedők boltjaival és raktáraival, helyére 1786-ban új kereskedősor épült. Az 1812-es francia megszállást követő években ezt az épületet is helyreállították, a sérült Kreml-bástyákat kijavították, a vizesárkot és hídjait megszüntették, a teret megnagyobbították. A következő nagy átépítésre a 19. század végén került sor, ekkor épült a GUM, a Történeti Múzeum, és 1892-ben megjelent a villanyvilágítás.

A szovjet időkben, a Lenin-mauzóleum megépítése után a tér az új rend jelképe lett, szinte hivatalos központi térré lépett elő. Az 1930-as években teljesen átalakították, a Kazány-katedrálist, az Iverszki kápolnát és mellette a Kitaj-gorod kapuját lerombolták, sőt a Vaszilij Blazsennij-székesegyház lebontásának terve is felmerült, hogy helyet adjanak a tömeges felvonulásoknak és katonai díszszemléknek. 1941-ben a németek által fenyegetett város védelmére egyenesen a szemléről indultak a csapatok, itt rendezték meg a győzelmi ünnepséget is 1945-ben, és itt fogadták ünnepélyes keretek között Gagarint, a világ első űrhajósát.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teret nyugatról a Kreml fala, keletről a GUM hosszan elnyúló épülete határolja; északon a Történeti Múzeum, délen a Vaszilij Blazsennij-székesegyház zárja le.

  • A Kreml falának ezt az oldalát három bástyatorony töri meg: északon a Nyikolszkaja, középen a Szenatszkaja, délen a Szpasszkaja. Utóbbi a Kreml főkapuja is (1491, a torony 1625) 70 m magas tornyában a hatalmas, összesen 25 tonna súlyú óraszerkezettel (18511852) és a legfelső szinten elhelyezett, 11 harangból álló harangjátékkal.
  • A GUM (betűszó, az „állami áruház” orosz szavainak rövidítése), korábbi nevén a Felső kereskedősor, a korábbi kereskedősor helyett épült 18901893-ban. A kétemeletes, üvegtetős épület három hosszú passzázsában eredetileg kb. 1000 kisebb üzlet és magánáruda részére volt hely.

Mellette emelkedik a néhány éve újra felépített Kazány-katedrális (az eredeti 16301633-ban épült).

  • Lobnoje meszto, a Kreml főbejáratával szemben emelt kisebb kör alakú emelvénynek főleg az I. Péter előtti időkben volt szerepe. Itt olvasták fel a háborúról vagy a békekötésről szóló híreket, a hivatalos rendeleteket, köztük a kivégzésekről szóló hirdetményeket is. A kivégzések azonban nem itt, hanem a tér ideiglenesen felállított emelvényein történtek. Itt végezték ki 1671-ben Sztyepan Razint, a parasztháború vezetőjét, és 1698-ban az I. Péter ellen fellázadt sztreleceket is.
  • Kuzma Minyin és Dmitrij Pozsarszkij bronz szobrát 1818-ban a tér közepén állították fel, 1931-ben került mostani, a székesegyház melletti helyére. Az emlékművet közadakozásból emelték a Moszkvát 1612-ben felszabadító népfelkelő csapatok két vezérének tiszteletére. Ez volt a főváros első köztéri szobra.
  • A Lenin-mauzóleum első változata 1924-ben fából készült. A ma is álló, gránitlapokkal burkolt mauzóleum 19291930-ban épült, mellvédjén a felvonulásokat megtekintő állami- és pártvezetők részére karzatot alakítottak ki. Moszkvaiak és turisták kedvelt látványossága.

A mauzóleum mögötti részen nekropoliszt létesítettek, ahol ugyancsak párt-, állami- és katonai vezetők díszsírhelyei, mellszobrai, illetve a Kreml falában elhelyezett urnák sorakoznak. Itt kapott helyet Landler Jenő tanácsköztársasági politikus díszsírhelye is.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moszkva, Vörös tér - A Lenin Mauzóleumnál várakozó sor - 1966

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös tér témájú médiaállományokat.