Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei

Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei
Világörökség
Az Arany-kapu Vlagyimirban
Adatok
Ország	Oroszország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, IV
Felvétel éve	1992
Elhelyezkedése
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei Pozíció Oroszország térképén

A Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei elnevezés az UNESCO Világörökség listájára 1992-ben felvett oroszországi műemlékek egy csoportját jelöli. A csoport Vlagyimir és Szuzdal városok és környékük nyolc középkori épületegyütteséből áll.

Történeti áttekintés

A korai orosz államalakulat, a Kijevi Rusz a 11. század végére szétesett, helyén egymással is harcban álló részfejedelemségek alakultak. Közülük a 12. században, Jurij Dolgorukij fejedelem idején (1125-1157) Rosztov Velikij és Szuzdal emelkedett ki. A Rosztov–Szuzdali Fejedelemség székhelyét Dolgorukij utóda, Andrej Bogoljubszkij (1157-1174) a Kljazma-folyó partján fekvő Vlagyimirba helyezte át. A Vlagyimir–Szuzdali Nagyfejedelemség hatalmát a mongol hódításig (1237-1238), tekintélyét pedig jóval tovább, a 14. század végéig megőrizte.

Nagyobb részt ebből az időből származnak a térség műemlékként védett templomai, épületegyüttesei, köztük a a világörökség részének nyilvánított épületek is. Akkoriban a könnyen megmunkálható fehér mészkő volt a templomok és paloták építőanyaga, ezért a 12-13. századi vlagyimir-szuzdali építészetet gyakran fehérkő építészetnek nevezik.

A Világörökség részei

• A szuzdali Kreml a Jézus születése-székesegyházzal (Rozsgyesztvenszkij-székesegyház)
• A Jevfimijevi Megváltó-kolostor (Szpaszo–Jevfimijev-kolostor), Szuzdal
• A Mária oltalma-templom (Pokrov-templom) a Nyerl-folyó partján, Bogoljubovo falu
• Az Arany-kapu, Vlagyimir

Mária elszenderedése-székesegyház, Vlagyimir

A vlagyimiri Mária elszenderedése-székesegyház (Uszpenszkij-székesegyház) az egykor hatalmas Vlagyimir–Szuzdali Nagyfejedelemség központi temploma volt a 13-14. században. Építészeti megoldásai és művészi megformálása révén mintául szolgált későbbi korok építőmesterei számára.

A Mária elszenderedése-székesegyház, Vlagyimir

Az eredeti templomot Andrej Bogoljubszkij fejedelem építtette 1158-1160 között. A monumentális, három templomhajós, 32 m magas épületet 1185-ben tűzvész pusztította. III. Vszevolod fejedelem (Andrej testvére) országa növekvő hatalmának megfelelően a székesegyházat megnagyobbíttatta (1185-1189): oldalán karzatokat alakítottak ki, az oltárrészt kibővítették, a templom köré falat emeltek. A korábbi központi kupola mellé a sarkokon további négy kisebb, sisakformájú kupolát építettek. Az öthajósra bővített székesegyház területe az apszisok nélkül 30x30 m. Homlokzatát több mint száz kis féloszlop körbefutó sora díszíti, egyébként a falak felületén kevés a dombormű. Az eredeti, 12. századi freskókból csak töredékek maradtak fenn. 1408-ban Andrej Rubljov és Danyiil Csornij a falakat újra freskókkal díszítették, ezekből több részlet ma is látható. A székesegyház mellett álló négyszintes harangtornyot 1810-ben emelték, később toldaléképülettel bővítették. A 19. század végén a templomot felújították, a homlokzat hiányzó domborműveit újakkal pótolták; a templombelsőt borító freskók nagy része is ebből a korból való. A székesegyház kriptája a vlagyimiri püspökök és a fejedelmi család temetkezőhelye volt, itt temették el a templomot építtető két fejedelmet is.

Dmitrij-székesegyház, Vlagyimir

A Dmitrij-székesegyház, Vlagyimir

A vlagyimiri Dmitrij-székesegyház III. Vszevolod fejedelem uralkodása idején, 1194-1197 között épült, és az ottani fejedelmi udvar része volt. A központi elrendezésű, egykupolás, négypilléres templom a vlagyimir-szuzdali építészet egyik legszebb alkotása. Eredetileg a palotába vezető galéria is csatlakozott hozzá, melyet a 19. századi felújítás során lebontottak. A fehér kőből emelt székesegyház elsősorban a külső falait borító domborműveiről híres. Több száz kis lapos dombormű díszíti három oldalon a falak felületeit, sőt még a kupoladobot és az oszlopvégződéseket is. A népi ihletésű, növényeket, madár- és állatfigurákat, bibliai személyeket ábrázoló plasztikák között feltűnik az építtető fejedelem, III. Vszevolod alakja is. Az eredeti domborműveknek csak töredéke maradt fenn, a többi faragvány részben vagy teljes egészében restaurátorok alkotása.

Fejedelmi palota, Bogoljubovo falu

A Vlagyimirtól 14 km-re fekvő kis település, Bogoljubovo egykor a fejedelem vidéki rezidenciája volt. Andrej Bogoljubszkij fejedelem építtette 1158-1165 között azon a helyen, ahol a kis Nyerl folyó a Kljazmába torkollik, és ahol a legenda szerint Vlagyimirba menet a fejedelemnek Szűz Mária megjelent. Andrej Bogoljubszkijt ellenségei ebben a palotában gyilkolták meg 1174-ben, később a palotát is feldúlták. Megmaradt védelmi rendszerét az 1230-as években a mongol invázió során rombolták le. Az egykori palota területén később kolostor létesült.

A 12. századi épületegyüttesből nem maradt fenn más, csak egy négyzetes alaprajzú bástya, szépen faragott hármasablakával, belsejében csigalépcsővel, valamint a bástyához hozzá csatlakozó, egykor a lakóépületbe vezető díszes átjáró. A csonka építmény a kora középkori orosz világi építészet egyik nagyon ritka példája. A 12. századi épületrészt később kiegészítették: a régi templom alapjain 1751-ben új templomot emeltek, a bástya fölé sátortetős harangtorony került, a 19. században nagy, ötkupolás székesegyházat építettek. Az épületeket jelenleg az itteni női kolostor és a helyi múzeum közösen használja.

Borisz és Gleb-templom, Kigyeksa falu

A Szuzdal melletti Kigyeksa falu erről a Nyerl folyó partján épült kis templomáról nevezetes. A környék legrébbi, 1152-ben épített kőtemploma, fennmaradt freskótöredékei szintén a 12. századból valók. Az egykupolás templomot a 18. században átépítették.

Források

• Az Arany Gyűrű városai (oroszul)
• Az Arany Gyűrű városai (angolul)
• A Vlagyimir-Szuzdal Múzeum honlapja (ru, en)