Bajkál-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajkál-tó
Chamar-Daban.jpg
Országok  Oroszország
Hely Szibéria
Vízgyűjtő terület 560 000 km2
Típus hasadék tó
Elsődleges források Szelenge, Felső-Angara
Elsődleges lefolyások Angara
Hosszúság 636 km
Szélesség 79 km
Felszíni terület 31 722 km2
Átlagos mélység 744.4 m
Legnagyobb mélység 1642 m
Víztérfogat 23 615.39 km3
Part hossza 2100 km
Tszf. magasság 455.5 m
Szigetek 27
Települések Irkutszk
Elhelyezkedése
Bajkál-tó (Oroszország)
Bajkál-tó
Bajkál-tó
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 30′, k. h. 108° 12′Koordináták: é. sz. 53° 30′, k. h. 108° 12′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat.
Bajkál-tó
Világörökség
LakeBaikalAndOlhon.JPG
A Bajkál-tó, háttérben Olhon szigetével
Adatok
Ország Oroszország
Világörökség-azonosító 754
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VII, VIII, IX, X
Felvétel éve 1996
Elhelyezkedése
Bajkál-tó (Oroszország)
Bajkál-tó
Bajkál-tó
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 18′ 10″, k. h. 108° 00′ 17″

A Bajkál-tó (oroszul: Озеро Байкал / Ozero Bajkal, burjátul: Baykal-Nur, azaz gazdag tó) a Jenyiszej folyó vízgyűjtő területén, Dél-Szibériában, Oroszországban található. A legközelebbi nagyváros Irkutszk. Az oroszok még ma is tengerként emlegetik, a burjátok és a mongolok pedig sokszor Dalaj-Nor, vagyis szent tenger néven. A világ legmélyebb tava, vize a Föld édesvízkészletének egyötödét teszi ki. A tavat és környező területet egyedi ökoszisztémájára tekintettel 1996-ban felvették a világörökségek közé.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 636 km hosszú és 25–79 km széles tó a legnagyobb édesvizű tó Ázsiában (31 722 km²), és a Föld legmélyebb tava, a legújabb expedíció tengeralattjárói 1640 méter mélyre terveznek lemerülni (korábban 1637 m, ill. 1620 m), azonban egy baleset miatt a legutóbbi merülés csak 1580 méter mélységig sikerült. A tó vízszintje a tengerszint felett 455 m-rel fekszik, átlagmélysége 744 m.

A tó neve valószínűleg a burját-mongol bajgal szóból származik, ami természetet jelent.

A kora körülbelül 25-30 millió év, amivel a Föld egyik legöregebb tava. A tó a Kelet-afrikai-árokhoz hasonló hasadékvölgyben (rift), a Bajkál-árokban alakult ki. A környező vidék szeizmikusan aktív: sok hőforrás található a partvidéken illetve a meder alján is, és a földrengések sem ritkák a tó vidékén.

A tó feneke 1186 méterrel a tengerszint alatt található, és ezzel ez a Föld legmélyebb kontinentális hasadéka. A tó űrtartalma 23 615 km³, ami nagyjából megegyezik az észak-amerikai Nagy-tavak együttes űrtartalmával, és 20%-át adja a Föld teljes édesvíz-készletének. A fenekén 7 kilométer mély üledék van.

A tavat végig hegyek veszik körül. A tóban 27 sziget található, közülük a legnagyobb Olhon, ami 72 km hosszú. Az Olhon szigeten található a mitikus sámán szikla, mely előtt Dzsingisz kán is meghajolt. A Bajkál szívének is nevezik ezt a szigetet, ahol a sámánok élnek. A tavat több mint 300 folyó táplálja, köztük a jelentősebbek: Szelenga, Uda, Barguzin, Felső-Angara és a Turka. A tó egyetlen lefolyása az Angara.

A tó vizének jellegzetessége, hogy nagyjából 40 m-ig átlátszó. A vize rendkívül jó minőségű, magas az oxigéntartalma, alacsony az ásványianyag-tartalma. A szovjet időkben papírgyárat építettek a tó partjára, melyet napjainkban zártak be, így már nem szennyezi a tó vizét.

A Szelenga-delta a tó keleti partján

A tó januárban befagy, majd májusban felenged. Augusztusban a víz hőmérséklete 12 °C, de a partoknál előfordul, hogy a 20 °C-ot is eléri. A szél által keltett hullámok 5 m magasak is lehetnek.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tónak rendkívüli gazdag és változatos élővilága van. Kb. 1200 állat- és 600 növényfajnak ad élőhelyet. A Bajkál tó körül máig érintetlen őserdők terülnek el, az itt élő emberek békében és harmóniában élnek a számukra tengerként tisztelt víztömeggel.

A tó nyugati partszakasza

Állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatfajok közül kiemelkedik a tó minden részén megtalálható bajkáli fóka vagy nerpa, a Föld egyetlen édesvízi fókafaja.

A fókához hasonlóan tengeri eredetű a bajkáli omul.

Az amula maréna, valamint a tokhal, mely az értékes fekete kaviárt adja.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Babuskin
  • Bajkalszk
  • Bajkalszkoje
  • Husir
  • Irkutszk
  • Lisztvjanka
  • Nyizsnyeangarszk
  • Szelenginszk
  • Szeverobajkalszk
  • Szljugyanka
  • Uszty-Barguzin

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat.
Wikihírek
A magyar Wikihírekben további információk találhatóak Kutatóexpedíció a Bajkál-tó mélyén témában.