Turkana-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turkana-tó Nemzeti Park
Világörökség
Lake turkana satellite.jpg
Műholdfelvétel a tóról
Adatok
Ország Kenya
Típus Természeti helyszín
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Turkana-tó  (Kenya)
Turkana-tó
Turkana-tó
Pozíció Kenya térképén
é. sz. 3° 03′, k. h. 36° 01′Koordináták: é. sz. 3° 03′, k. h. 36° 01′
A Turkana-tó látképe

A Turkana-tó, amelyet korábban Rudolf-tó vagy Jáde-tenger neveken ismertek, a világ legnagyobb állandó sivatagi tava (és a legnagyobb lúgos vizű tó). A 6405 négyzetkilométer felszínű Turkana a Nagy Afrikai Hasadékvölgy tavai közül a legészakibb. Jórészt Kenya területén fekszik, de északi csücske átnyúlik Etiópiába.

Víztérfogata alapján a világ huszadik legnagyobb tava. A tavat a magyar Teleki Sámuel és az osztrák Ludwig von Höhnel fedezte fel 1888-ban, és eredetileg ők nevezték el Rudolf trónörökösről. Mai nevét 1975-ben kapta.

A terület sokat megőrzött ősi vadságából és kevés turistát vonz – Nairobitól háromnapos vezetés idejutni. A helyiek zöme a gabra, rendile és turkana törzsekhez tartozik.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon forró és száraz környezetben fekszik. A vidék geológiailag vulkanikus eredetű. Mivel a tó lassabban melegszik fel és hűl le mint a szárazföld, felette és a partjain időnként nagyon erősek a szelek.

Három folyó – az Omo, Turkwel és a Kerio – ömlik a tóba, de kifolyása nincs, csak a párolgás üríti. 1975 és 1993 között a tó szintje 10 métert csökkent.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Turkana, vagy másik korábban használt nevén a Jáde-tenger, Afrika egyik legnagyobb nílusi krokodil populációjának ad otthont. A sivatagi környezetben a tó rendkívül fontos pihenőhely a vándormadarak számára. Oroszlánok, leopárdok, zsiráfok, és számos egyéb emlősfaj él a tó környezetében. Afrikai elefántokat és szélesszájú orrszarvúkat már nem látni itt (holott Teleki még beszámolt róluk, sőt ejtett is közülük). A Turkana tó a Világörökség része.

Halak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tóban összesen ötven halfaj található meg, melyeket rendszeresen halásszák. Ebből 11 endemikus mint például a bölcsőszájúhal-félékhez tartozó H. macconneli, H. rudolfianus és a H. turkanae,. A márnákhoz tartozó B. turkanae, B. ferox és a B. minutus, továbbá a rudolf sügér Lates longispinis, és a pontyfélékhez tartozó N. stellae. A nem endemikusak közül jelentős a nílusi tilápia, pár sokúszóscsuka-féle az elefántormányos hal Mormyrus kannume, a Heterotis niloticus a Gymnarchus niloticus, a Distichodus niloticus és nem utolsó sorban a hatalmasra növő nílusi sügér. Valószínűleg a korai holocénban a tó vízállása magasabb volt és ekkor a Nílus vízrendszerével összefolyhatott és innen kerülhettek át a nem endemikus halai.[1]

Az emberőskutatók paradicsoma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richard Leakey számos ásatást vezetett a környéken emberi ősmaradványokat kutatva, és számos fontos felfedezést tett. Itt találta meg a kétmillió éves 1470-es koponyát. Faját eredetileg Homo habilisnak gondolták, de néhány antropológus egy új fajt lát benne, amit a tó után Homo rudolfensisnek neveztek el.

1984-ben fedezte fel Kamoya Kimeu a turkanai fiút, egy kilenc esztendős korában meghalt Homo erectus (Homo ergaster) fiú majdnem teljes csontvázát.

Meave Leakey nemrégiben egy 3,5 millió éves koponyát fedezett fel, és Kenyanthropus platyops („kenyai lapos arcú ember”) névre keresztelte. Azóta valószínűsítették, hogy ez valójában egy Australopithecus afarensis koponyája, ami eltemetődése után „lapult ki”.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lake Turkana. feow.org. (Hozzáférés: 2012. január 8.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Turkana-tó témájú médiaállományokat.