Leopárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Leopárd
Észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis)
Észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis)
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Párducformák (Pantherinae)
Nem: Panthera
Faj: P. pardus
Tudományos név
Panthera pardus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Wiki-Panthera pardus.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Leopárd témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leopárd témájú kategóriát.

A leopárd vagy más néven a párduc (Panthera pardus), a Panthera nembe tartozó négy nagymacskafaj egyike, ide tartozik még az oroszlán, a tigris és a jaguár. A párducok a nagymacskáknak a legősibb fejlettségi fokú csoportját alkotják. A jégkorszak idején és a harmadkor végén szinte egész Európában honosak voltak, egyedüli kivételt képeznek az északkeleti vidékek. A pliocénkori pusztai őspárducot (Panthera leiodon Weithofe) tekintjük legrégebbi képviselőjüknek, amelyet a görögországi Pikermi vidékéről és a fejér megyei Polgárdi klasszikus lelőhelyeiről ismerünk.

Figyelő párduc a Serengetiben - Afrika
Dionysos párduccal- mozaikkép
Pihenő leopárd

A leopárdot már Kis-Ázsiában és Egyiptomban is ismerték, majd a görög kultúra is megemlíti, ami természetes is, hiszen ez volt az élettere. A mükénéi kultúrában is ismerték, az Iliasz pedig leír egy párducvadászatot olyan élethűen, ami bizonysága annak, hogy Kis-Ázsiában megfigyelhették az állat viselkedését. A görögök közvetítésével került azután Bacchus szent állatának ismerete a rómaiakhoz, akik gyakran szerepeltették az állatviadalokon, egyes források szerint már Kr. e 186-ban is látható volt a párduc.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg úgy gondolták, hogy a leopárd egy hibrid faj, mely az oroszlán és a párduc kereszteződéséből jött létre, és így a leopárd általános elnevezése is ebből a hiedelemből fakad; leo, latin szó, melynek jelentése oroszlán, és a pard régies szó, melynek jelentése párduc. Korábban épp emiatt az etimológia miatt széles körben oroszlánpárd, illetve indusi macska névvel is illették. A nyelvújítás korában, mint megannyi állatot, a leopárdot is átkeresztelték, azonban elnevezése rövidesen kikopott a használt nyelvből.

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 90–165 cm, nem számítva a farokhosszat, mely kb 60–110 cm. Tömege 23–91 kg. Jellemző rá a nemi dimorfizmus, a nőstények mérete a hímekének mintegy kétharmada.

A legtöbb leopárd világos sárgásbarna vagy őzbarna, fekete pettyekkel, ám bundájuk színe nagyon eltérő lehet. A pettyek a fej felé haladva kisebbednek, a halovány hastájékon nagyobbak.

Élettere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedési területének csökkenése
piros: egykori
sárga:nem bizonyított
világoszöld: részekre szabdalt
sötétzöld: folyamatos

Bár nagy, ezt a főként éjjeli és fán élő ragadozót nehéz a vadonban megtalálni. A leopárdok megfigyeléséhez a legjobb helyet Dél-Afrikában, a Sabi Sand magánrezervátumban alakították ki, ahol a leopárdok hozzászoktak a szafari járművekhez, és azokat nagyon közel engedik magukhoz. Ázsiában talán a legjobb megfigyelőhely a Yala Nemzeti Park Srí Lankán, ahol a világon a leggyakoribbak a vad leopárdok, ám még itt sem garantáltan láthatjuk őket, hiszen az állatok nyugalma érdekében a park több mint a fele nem látogatható. Egy másik jó hely a leopárd megfigyeléséhez a nemrégen újra megnyitott Wilpattu Nemzeti Park (szintén Srí Lankán).

Élettartam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leopárdok a feljegyzések szerint elérhetik a 21 éves kort is.[1] A leopárdoknál a vemhesség mintegy 3 hónapig tart és a nőstényeknek almonként 1-6 kölyke születhet de általában 3-4 születik.

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leopárdnak számos alfaját írták le az idők során (1794 és 1956 között 27-et). Az 1990-es években végzett DNS-analízis nyolc alfajt állapít meg.[2] Egy későbbi vizsgálat az arab leopárd alfaji elkülönítését is megerősítette. Azonban a mintavételezés korlátai miatt a lehetséges alfajok száma lehet, hogy alá van becsülve.[3]

Az Természetvédelmi Világszövetség által elfogadott kilenc alfaj:

DNS-vizsgálatokkal nem igazoltan, de potenciálisan elkülöníthető alfajok:

Korábban alfajként leírt, de a DNS-vizsgálatok alapján nem külön alfajok:

  • sínai leopárd (Panthera pardus jarvisi) – a perzsa leopárdhoz sorolták
  • berber leopárd (Panthera pardus panthera) – az afrikai leopárdhoz sorolták

Zsákmányszerzés, táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadászat leopárddal, Jean Stradan egyik pecsétjének lenyomata (XVI. század).
Leopárdkölyök

A leopárdok nagyon sikeres ragadozók, melyek sokkal többféle afrikai zsákmányállatot vadásznak, mint a többi afrikai nagymacska, gyakran esznek bogarakat, rágcsálókat és halat (ahogy a házimacskák is, melyekhez vadásztechnikájuk is hasonlít), illetve olyan nagyobb növényevőket, mint az antilop. A házimacskákhoz hasonlóan, de a többi nagymacskától eltérően, ültükből ugranak rá a zsákmányállatokra. Nagy méretük a kisebb macskák hatékonyságával elegyítve különösen veszélyessé teszi őket az emberek és a kutyák számára. Azokban az országokban, ahol leopárd él, a kutyákat védelmük érdekében ketrecben kell tartani. Afrikában, élőhelyük nagy részén a leopárdoknak más állatokkal kell versengeni a zsákmányért, mint például foltos hiénával, hiénakutyákkal és oroszlánokkal, és nem ritka, hogy más csúcsragadozók elzavarják őket az általuk elejtett zsákmánytól.

A házimacskákhoz hasonlóan a leopárdok gyakran vadásznak éjjel, vagy alkonyatkor, illetve pirkadatkor. Becserkészik a prédát mielőtt futnának néhány métert, hogy elkapják azt. Leggyakrabban fojtással ölnek, addig szorítják az állat torkát, míg meg nem fullad, ám a kisebb állatoknak el is törhetik a nyakát. A leopárdok zsákmányukat felviszik a fára, hogy az oroszlánok és hiénák ne tudják elvenni. Megfigyelték, hogy testsúlyuknak akár a háromszorosát is képesek felcipelni a fára, mely szemlélteti a bennük rejlő hatalmas erőt és energiát. Alkalmazkodó vadászok lévén a leopárdok ha alkalmas zsákmányt találnak nappal vagy éjjel, bármikor vadászatba lendülnek. Gyakran naponta többször is ölnek, mely esetben az első zsákmány elrejtésekor már a következő áldozatot vizslatják.

Színváltozatok, mintázatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amuri leopárd (Panthera pardus orientalis)
Fekete párduc
Királyleopárd

Fekete párduc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete párduc melanózisos leopárd. Ezt a mutációt a fekete pigment (eumelanin) túltengése okozza a narancssárga pigment (feomelanin) ellenében. Ez merőben fekete bundát eredményez, habár a fekete párduc pettyei bizonyos részeken még kivehetők, mivel a pigmentek mennyisége eltérő a mintázatban és a fekete alapszínben.

Fekete párduc Magyarországon a Miskolci Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben valamint a Szegedi Vadasparkban látható.

Királyleopárd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyleopárdnak nevezett ál-melanózisos leopárdnak normál alapszíne van, ám a mintázata egybeolvad és így úgy tűnik, mintha egyszínű fekete lenne. Néhány alfajnál az egyszínű fekete terület lehúzódik az állat lágyékáig és combjáig; csupán néhány átlós aranybarna csík jelzi, hogy csak az alapszín fekete. A lágyékon és lábakon található pettyek, melyek nem olvadnak egybe sávokká és csíkokká, gyakran kicsik és halványak, inkább rozettát alkotnak. A fej és a végtagok halványabbak és foltosak, mint a közönséges pettyes leopárdoknál.

Egy ázsiai párducokról és hópárducokról szóló iratában Pocock mellékelt egy képet egy Dél-Indiából vásárolt leopárdbőrről; fekete körvonalú foltok voltak rajta, mindegyikben pettyek voltak és mintázata inkább a jaguáréra és a ködfoltos párducéra hasonlított. Egy másik Pocock által szerzett dél-indiai leopárdbőrön a rozetták megszakadtak és egybeolvadtak, és túl sok volt benne a pigment, így az állat úgy nézett ki, mint egy sárga csíkos és foltos feketepárduc.

Több leopárd színváltozatot csak festményekről és múzeumi egyedekről ismerünk. Nagyon ritka esetekben a közönséges fekete leopárd pettyei összeolvadnak és így egy teljesen fekete leopárd lesz, melynek mintázata nem látható. Ál-melanózisos esetek leopárdoknál fordulnak elő. A pettyek sokkal sűrűbben helyezkednek el, mint általában és összeolvadva nagyrészt elrejtik az alapszínt. Sávokat alkotnak és néhány helyen teljesen fekete területet. Ettől eltérően a valódi fekete leopárdnál a sárgásbarna alapszín ezeken a helyeken látható. Egy ál-melanózisos leopárdnak narancssárga bundája volt, melyen egybeolvadtak a rozetták és a pettyek, ám a fehér hastájékon látszottak a megszokott fekete pettyek (mint a fekete és sárga kutyáknál).

A Harmsworth Natural History-ben (1910) R. Lydekker így írt egy ál-melanózisos leopárdról: Dél-Afrikában azonban található egy különleges sötét színű csoport, egy alfaj, melyet 1885-ben fedeztek fel a sűrű dzsungelekkel benőtt dimbes-dombos területeken, Grahamstown közelében. Ezen állat alapszíne mély sárgásbarna, narancssárga árnyalattal; ám a pettyezés a megszokott rozetta-szerű elrendezés helyett, inkább kicsi és sűrű, mint a közönséges leopárd fején; míg a fej tetejétől a farok kezdetéig a pettyek szinte összeolvadnak, így olyan megjelenést nyújtanak, mintha a háton egy széles fekete sáv húzódna végig. A második bőrön a fekete terület közel az egész hátat és lágyékot átöleli anélkül, hogy a pettyek kivehetők lennének, míg a bőr utóbb említett részein a mintázat ugyanolyan, mint az első egyeden. Két másik alfaj is ismert; mind a négy az Albany területről származik. Ezek a sötét színű dél-afrikai leopárdok különböznek az Afrika északi és keleti, illetve az ázsiai területekről származó fekete leopárdoktól abban, hogy az utóbbin a rozettaszerű foltok megmaradtak és jól kivehetők, az előbbin pedig a rozetták eltűntek – mely, minden bizonnyal figyelemreméltó eset a közönséges afrikai leopárdoknál – és a bőr fekete részein a pettyek hiányoznak.

Egy másik ál-melanózisos leopárdbőrről készített feljegyzést 1915-ben Holdridge Ozro Collins, aki a bőrt 1912-ben vásárolta. Az állatot Malabárban, Indiában terítették le még abban az évben. A széles fekete részek, melyek olyan fénynél ragyognak, mint a selymes bársony, a fej tetejétől a farokvégig terjed és teljesen mentes bármely fehér vagy sárgásbarna szőrszáltól … A tigrisen levő fekete csíkok megkülönböztető karakterként szolgálnak a sárgásbarna alapon és a hát közepétől a hastájékig húzódnak merőleges vonalakban. Ezen a bőrön a csíkok szinte aranysárgák, a tigris jellemzőinek különlegessége és az ahhoz való hasonlóság nélkül, és az állat egész oldalán labirintust alkotva kanyarognak választékos hullámos körkörös mintát alkotva, néhány hüvelyknyi szélességben csillogó fekete sáv húzódik az állat hátán. Különlegessége még, hogy a lábak és a hastájék fehér és olyan pettyes, mint a leopárd bőre … A bőr nagyobb, mint egy leopárdé, de kisebb, mint egy jól megtermett tigrisé.

1936 májusában a British Natural History Museumban egy ritka szomáli leopárd kifeszített bőrét állították ki. A bőr gazdagon mintázott volt bonyolult csavaros vonalakkal, foltokkal, sávokkal és vékony csipkeszerű mintázattal tarkítva. Ez eltér a pettyes leopárdtól, ám hasonlít a királyleopárdra, melyet a modern kriptozoológusok ezután királyleopárdként könyveltek el. 1885 és 1934 között hat ál-melanózisos leopárdot jegyeztek fel Dél-Afrika Albany és Grahamstown körzetében. Ez a helyi leopárdpopulációban fellépő mutációra utal. Egyéb királyleopárdról szóló feljegyzések érkeztek a délnyugat-indiai Malabarból. A trófeavadászok valószínűleg gyökeresen kiirtották ezeket a populációkat.

Egyéb változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb színváltozat például a vörös (eritrites) leopárd, csokoládébarna foltokkal vöröses alapon; a barnássárga leopárdok narancsszínű rozettákkal mintázottak krémszínű alapon; a halvány krémszínű leopárdok mintázata halovány és a szemük kék, de vannak rozetták nélküli és csíkos végtagú leopárdok is. A Harmsworth Natural History-ban (1910) R. Lydekker írt jaguár-mintájú leopárdokról: A közönséges ázsiai leopárd, mint már említettem, nagy rozettákkal rendelkezik mely a test első negyedén látható. Az afrikai leopárdon, másrészt viszont a rozetták mindenhol kisebbek és zsúfoltabban helyezkednek el, és a vállaknál, illetve a fejen kisebb pettyekké alakulnak. […]. A közönséges leopárdokon nincs pötty a rozettákkal övezett világos területen, ám néhány ilyen Sziámból származó bőrön ott is vannak pöttyök, és ezzel összekapcsolható a leopárd a jaguárral, mely ez esetben teljesen normális.

A Nyíregyházi Állatpark hím, alfaji hibrid leopárdjának is van néhány jaguármintás rozettája.

Megkülönböztető tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ceyloni leopárd (Panthera pardus kotiya)

A nagymacskák, különösen a pettyes macskafélék fogságban és fényképen könnyen összekeverhetők. A leopárd közeli rokonságban áll és megjelenésre nagyon hasonlít a jaguárhoz; ritkább esetben a gepárddal is összekeverik. A három macskaféle élőhelye, szokásai és tevékenységei alapján azonban könnyedén megkülönböztethető a vadonban.

Míg a vad leopárdok csak Afrikában és Ázsiában élnek, addig a vad jaguárok csak Amerikában fordulnak elő, így a vadonban nem téveszthetők össze egymással. Külső jegyeik alapján is különböznek egymástól. A leopárdnak nincsenek pettyei a rozettákban, míg a jaguárnak vannak, és a jaguár foltjai nagyobbak, mint a leopárdé (lásd a jaguár fotókat). Az amuri és az észak-kínai leopárd ritka kivételek ezalól. A leopárd kisebb és kevésbé zömökebb, mint a jaguár, habár a gepárdnál jóval erősebb testfelépítése van.

Megjelenésük ellenére a leopárdnak és jaguárnak hasonló a viselkedésmódja. A jaguárok az esőerdőtől a megművelt földterületekig, míg a leopárdok a sivatagokban és hegyekben, szavannán és erdős területeken fordulnak elő. A jaguár Amerikában, a leopárd Ázsiában és Afrikában honos.

A gepárd, habár nagy kiterjedésű területei fedik a leopárdét, könnyen megkülönböztethető tőle. A leopárd erősebb, zömökebb, nagyobb feje arányos a testével, és inkább rozettái vannak, mint pettyei. A gepárd sokkal gyorsabban fut és gyorsabban mozog, mint a leopárd. A gepárdnak sötét 'könnycsepp'-szerű minta húzódik lefelé a szemétől a szája sarkáig, mely a leopárdnak nem. A gepárdok inkább nappal, míg a leopárdok éjszaka aktívabbak; a gepárdok földhöz kötöttek (kivéve fiatal korban), míg a leopárdok gyakran másznak fára.

Elterjedés és természetvédelmi helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány évszázaddal az emberi beavatkozások előtt a házimacska után a leopárd volt a legelterjedtebb macskaféle: megtalálható volt egész Afrikában (a Szahara sivatag kivételével) és Kis-Ázsiában. A Közel-Keleten, Indiában, Pakisztánban, Kínában, Szibériában, Délkelet-Ázsia nagy részén, Jáván és Srí Lankán még mindig szabadon él.

A leopárd a nagyragadozókhoz képest meglepően jól fenn tudott maradni. Körülbelül 500 000 leopárd él világszerte. A legtöbb nagymacskához hasonlóan a leopárdot is egyre inkább fenyegeti élőhelyeinek eltűnése, és egyre gyakrabban kerül szembe vadászokkal. Óvatosságának és rejtett életmódjának köszönhetően még az emberi létesítmények közelében is észrevételen maradhat. Ennek ellenére nincs esélye az erdőirtókkal és a vadorzókkal szemben, úgyhogy több alfaja – az amuri, az anatóliai, a berber, az észak-kínai és a perzsa leopárd – veszélybe került.

Afrikában a leopárdvadászat hagyományos módja, hogy frissen megölt állatot helyeznek ki csalétekként az irtás szélére. A csalétket hajnalban rakják ki oda, ahol közismerten élnek és vadásznak leopárdok. A leopárd megérkezéséig egy vagy több fényszórót használnak a vadállat megvilágítására és a leghumánusabb módon lelövik.

Állatkerti előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leopárd mindig is kedvelt állatkerti állat volt, még ha manapság nem is tartják olyan sok helyen, mint az oroszlánt. Korábban túlnyomórészt alfaji hibrideket tartottak, foltos és fekete színűeket egyaránt, manapság azonban az állatkertek a tisztavérű tenyésztésre törekednek. Magyarországon is több állatkertben tartják:

Leopárd a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Crandall, L. The management of wild animals in captivity. Chicago: University of Chicago Press (1964) 
  2. Miththapala, Sriyanie, Seidensticker, John; O'Brien, S. J. (1996. August). „Phylogeographic Subspecies Recognition in Leopards (P. pardus): Molecular Genetic Variation”. Conservation Biology 10 (4), 1115–1132. o. DOI:10.1046/j.1523-1739.1996.10041115.x. Hozzáférés ideje: 2008. június 6.  
  3. Uphyrkina, O. (2001.). „Phylogenetics, genome diversity and origin of modern leopard, Panthera pardus” (PDF). Molecular Ecology 10 (11), 2617–2633. o. DOI:10.1046/j.0962-1083.2001.01350.x. PMID 11883877.  
  4. Rilke verse két fordításban (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]