Jaguár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jaguár
Evolúciós időszak: Kora - középső pleisztocén - jelen
Portré
Portré
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Párducformák (Pantherinae)
Nem: Panthera
Oken, 1816
Faj: P. onca
Tudományos név
Panthera onca
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe (a narancssárga az egykori területe, míg a vörös a jelenkorié)Elterjedési területe (a narancssárga az egykori területe, míg a vörös a jelenkorié)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Jaguár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jaguár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jaguár témájú kategóriát.

A jaguár (Panthera onca) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó nagytestű faj, amely Dél- és Közép-Amerika trópusi és szubtrópusi területein fordul elő. Közeli rokonságban áll az Óvilágban élő nagymacskákkal, köztük az oroszlánnal, tigrissel és leopárddal.[1]

Ez a ragadozó az Újvilágban élő legnagyobb és legerősebb macskaféle és az egyetlen faj a párducformák alcsaládjából (Pantherinae), amelyik Amerikában fordul elő.

A tigris és az oroszlán után, a jaguár a harmadik legnagyobb macskaféle. Előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől és Mexikótól kezdve, Közép-Amerikán és a dél-amerikai kontinens legnagyobb részén keresztül, egészen Paraguayig, valamint Argentína északi részéig tart. Az 1920-as évek első felében az USA-ból kiirtották a jaguárt, azonban az Arizona állambeli Tucson nevű város környékén ismét felfedezték az egyik állományát; meglehet, hogy ezek az állatok szaporodóképesek.

Ez a pettyes macska megjelenésében a leopárdhoz hasonlít, azonban jobban megfigyelve láthatjuk, hogy az újvilági állat valamivel nagyobb és zömökebb testfelépítésű, mint az óvilági rokona, amely alacsonyabb és nyújtott testű. A viselkedése és élőhelye szempontjából inkább a tigrisre emlékeztet. Habár az esőerdőt részesíti előnyben, ez a macskaféle számos élőhelyen fellelhető; egyaránt megtalálható mindenféle erdőtípusokban, mocsaras területeken, erdő közeli füves részeken és tengerpartokon is. Szintén viselkedési hasonlatosságot mutat a tigrissel, azzal hogy általában vízközelben él, és mint az ázsiai rokona előszeretettel úszik. A jaguár magányos állat, amely lesből támad; az elterjedési területén csúcsragadozónak. Az élőhelyén megtalálható majdnem összes másik faj szerepel az étlapján. Kulcsfajnak számít, mivel zsákmányaira vadászva, egyensúlyban tartja az ökoszisztémáiban levő élőlényeket; a növényevőknek nincs esélyük túlszaporodni és tönkretenni a helybéli növényzetet. A többi nagymacskához képest is a jaguárnak igen erős a harapása. Ennek az erős harapásnak köszönhetően a jaguár feltudja törni a páncélos hüllők (teknősök) védőburkát,[2] és áttudja harapni az emlősök és krokodilok koponyáit a füleken keresztül ahhoz, hogy fogait az agyukba juttathassa.[3] Ez a gyilkolási módszer szokatlan a nagymacskák körében.[4]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Mérsékelten fenyegetett fajként tartja számon a jaguárt.[5] E ragadozófaj egyedszáma manapság is csökken. Számára a legnagyobb veszélyt az élőhelyeinek az elvesztése, valamint a meglévők egymástól való elszigetelődése jelenti. Habár nemzetközileg be van tiltva a jaguárral és az ő testrészeivel való kereskedelem, Dél-Amerikában a farmerek még jelentős mértékben irtják ezt a pettyes állatot. Habár élőhelyéből nagy részt elvesztett, a jaguár jelenlegi elterjedési területe nem kicsi. Mivel a történelmi előfordulása óriási volt, számos indián kultúrában jelen van; legfőképp a maják és az aztékok mitológiáiban játszik nagyobb szerepet.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jaguár szó a dél-amerikai tupi-guarani nyelvek egyikéből, talán az Amazonasban használt kereskedői nyelvből, azaz a nyengatu nyelvből ered. A yaguara szót, melynek pontos jelentése „szörny”, „fenevad” néha „kutyának” van lefordítva.[6][7] A közismert jaguar szót a portugálok terjesztették el; ez az állatnév eredetileg „yaguareté” volt; e névben az „-eté” végződés igazit, valódit jelent.[8][9]

Más magyarázat szerint a jaguár elnevezés egy indián szóból ered, melynek jelentése „aki egy ugrással leterít”. Lévén jó mászó, nemegyszer a leshelyéről szolgáló fáról ugrik rá gyanútlanul arra haladó zsákmányra.[10]

A tudományos megnevezésében a nemét „Panthera”-nak mondják, amely leopárdot jelent; a leopárd a típusfaja a Panthera nemnek. A „Panthera” szó egyes fordítás szerint azt jelenti, hogy: „mindennek a ragadozója”.[11] Mások szerint a szanszkrit „pundarikam” szóból ered, és egyszerűen tigrist jelent.[12]

Az állat fajneve, az „onca” a portugál „onça”-ból származik,[8] amely talán a hópárduc (Uncia uncia) „Uncia” megnevezésére utal; vagy talán a hiúzéra (Lynx), mivel olaszul: „lonza”, régi franciául: „l'once”.[13]

Sok közép- és dél-amerikai országban ezt a macskafélét „el tigre”, azaz a tigris néven ismerik.

Rendszertani besorolása és kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a nagymacska az egyetlen még élő Panthera nembéli állat az amerikai szuperkontinensen. A DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy az oroszlánnak, a tigrisnek, a jaguárnak, a leopárdnak, a hópárducnak és a ködfoltos párducoknak közös őse van; ez az ősmacska körülbelül 6-10 millió évvel élt ezelőtt. Az eddig felfedezett maradványok, pedig azt mutatják, hogy a Panthera macskanem csak 2-3,8 millió éve jelent meg.[14][15] A törzsfejlődéses (philogenesis) kutatások szerint a ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa) a bazálisfaj ebben az állatcsoportban; azaz meglehet, hogy belőle fejlődtek ki a többi fajok. Hogy melyik a korábban vagy újabban kifejlődött párducforma, manapság még nem ismert.[14][16][17][18]

Az alaktanból kiindulva a brit zoológus, Reginald Innes Pocock a leopárdot tartja a jaguár legközelebbi rokonának.[18] Manapság a DNS-vizsgálatok segítségével sem sikerült pontosan meghatározni a jaguár rokonsági kapcsolatait.[14][16][17][18] A fosszilis európai jaguáron (Panthera gombaszoegensis) és amerikai oroszlánon (Panthera leo atrox) végzett DNS kutatások azt mutatták, hogy ezeknek az állatoknak egyaránt voltak jaguár és oroszlán jellemzőik.[18] A jaguár mitokondriális DNS-e szerint ez a faj 280 000 és 510 000 éve jelent meg; később, mint ahogy azt a fosszilis leletek mutatják.[19]

Az ázsiai ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár manapság a jaguár kizárólag az amerikai szuperkontinensen fordul elő, az ősei az óvilágból származtak. A kutatók szerint 2 millió évvel ezelőtt a jaguárnak és a szintén pettyes leopárdnak közös őse volt; és ez az állat Ázsia területén élhetett.[20] A pleisztocén elején a mai jaguár ősei átkeltek az Ázsiát és Észak-Amerikát összekötő Bering-földhídon (ez a földhíd manapság víz alatt van, helyében a Bering-szoros található). Később ezek az elődök délebbre, azaz Közép- és Dél-Amerikába húzódtak le, ahol a szarvasfélék és más legelő állatok nagy csordákat alkottak.[20]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E csúcsragadozó alfajainak a legutóbbi meghatározását 1939-ben Pocock végezte el. A brit zoológus az előfordulási területek helyszínéből, valamint a koponyák alakjának megvizsgálásából 8 alfajt ismert el. Azonban bevallása szerint nem volt elég anyaga a pontos meghatározásokhoz és kételkedik az egyesek alfaji státuszában. A munkájának a későbbi értelmezései szerint, Pocock már csak 3 alfajban volt biztos.[21]

Az újabb kutatások sem találtak az alfajok megkülönböztetésére utaló jellemzőket.[22] Larson (1997) morfológiai tanulmányai szerint a különböző jaguár állományok közti megjelenési eltérések észak-dél irányban haladnak. Továbbá az alfajokon belüli változatosságok nagyobbak, mint a különböző állományok köztiek.[23] 2001-ben Eizirik és munkatársai genetikai vizsgálatokat végeztek, és arra az eredményre jutottak, mely szerint területileg nincs elhatárolt alfaj, bár az olyan természeti akadályok, mint például az Amazonas, megakadályozzák a különböző jaguár állományok közti géncserét.[19] Egy kolumbiai tanulmány pontosabban feltérképezte az országon belüli állományok felépítését.[24]

Manapság még mindig Pocock meghatározása a legelterjedtebb.[25] Seymour, Pocock kutatásaiból kiindulva a következőképpen csoportosítja az alfajokat:[21]

  • Panthera onca onca Linnaeus, 1758 - Venezuelától az Amazonson keresztül (az alábbival)
    • P. onca peruviana de Blainville, 1843 - Peru partjáig
  • Panthera onca hernandesii J. E. Gray, 1857 - Nyugat-Mexikótól kezdve (az alábbiakkal)
  • Panthera onca palustris Ameghino, 1888 - a brazíliai Pantanal mocsárban (Mato Grosso és Mato Grosso do Sul államokban), a paraguayi Paraguay folyómentén, valamint Argentína északkeleti részén fordul elő; ez az alfaj az összes közül a legnagyobbik, a hímek testtömege 135 kilogrammot is nyomhat.[26]

A Mammal Species of the World szerint 9 alfaj létezik, a fenti nyolc plusz a Panthera onca paraguensis Hollister, 1914.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jaguár amerikai állatnak számít, amióta a pleisztocén kor elején átlépte a Bering-földhídat. A mai állat ősét, amely megtette ezt az utat Panthera onca augustának nevezik, és ez valamivel nagyobb volt, mint az utódja.[24] A velünk kortárs állat előfordulási területe hatalmas, mivel az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől kezdve, Mexikón és a többi közép-amerikai földrészen, valamint Dél-Amerika legnagyobb részén keresztül, egészen Argentína északi részéig tart.[27] Manapság a következő országokban lelhető fel: Argentína, Belize, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Costa Rica (főleg az Osa-félszigeten), Ecuador, Francia Guyana, Guatemala, Guyana, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, Suriname, az Amerikai Egyesült Államok és Venezuela. Salvadorból és Uruguayból kihalt.[5] A belizei Cockscomb Basin rezervátum 400 négyzetkilométernyi területén, a mexikói Sian Ka’an Bioszféra-rezervátum 5300 négyzetkilométernyi területén, a perui Manú Nemzeti Park 15 000 négyzetkilométernyi területén, a brazíliai Xingu Nemzeti Park 26 000 négyzetkilométernyi területén, továbbá sok más rezervátumban jelen van ez a ragadozó emlős.

Az USA azért szerepel ennek a ragadozóállat elterjedésének a listáján, mivel e szövetségi köztársaság délnyugati részén, azaz Arizonában, Új-Mexikóban és Texasban, újabban fel-felbukkantak jaguár egyedek. Az 1920-as évek elején az amerikai nagymacska előfordulásának északi határa a Grand Canyonnál, míg nyugati határa Dél-Kaliforniában volt.[28] Ebben az országban az Endangered Species Act (a veszélyeztetett fajokról szóló) nevű törvény szerint a jaguár védett állat és a bundájáért való vadászata szigorúan tilos. 1996 és 2004 között az arizonai vadőrök időnként lencsevégre kaptak néhány jaguárt. 2004-2007 között a dél-arizonai Buenos Aires National Wildlife Refuge központ környékén 2-3 jaguárt észleltek; ezekből az egyiket, a Macho B nevűt 1996-ban is lefényképezték ebben a térségben.[29] Ahhoz, hogy életképes, szaporodó állománya lehessen az USA-ban, nemcsak e ragadozót kéne védeni, hanem a neki megfelelő zsákmányállatait is, tovább összekötő folyósokat kéne biztosítani a mexikói állományokkal.[30] 2009 februárjában az arizonai Tucson mellett egy 53,5 kilogrammos jaguárt láttak el jeladóval; ez a példány az eddigi megfigyelések szerint a legészakibb képviselője a fajának; tehát meglehet, hogy szaporodó képes állomány is van az Amerikai Egyesült Államok területén. Később Macho B-ként azonosították a jeladóval ellátott állatot.[31] 2009 március 2.-án újból befogták ezt a példányt, de a kutatóknak el kellett altatniuk, mivel veseelégtelenségben szenvedett. Feltételezések szerint ez a jaguár 16 éves lehetett, vagyis két évvel idősebb, mint más ismert, de vadon élő fajtársai.[32]

Ha teljesen elkészül az USA és Mexikó közti fal, amely az illegális bevándorlást hivatott megállítani, az észak-amerikai jaguár helyzete drasztikusan megnehezedik. Az USA-beli és a mexikói példányok többé nem keveredhetnek, tehát az északi állomány génállománya erősen leszegényedik, a beltenyészet pedig tönkreteheti az úgyis hajszálon függő populációt. Az Amerikai Egyesült Államokbeli jaguárok nemcsak, hogy nem fognak északabbra letelepedni, de ki is halhatnak.[33]

A jaguár korábbi előfordulási területe az USA déli részétől Argentína északi részéig tartott; manapság viszont északon 1000 kilométert, míg délen 2000 kilométert veszített az egykori területéből. Az eljegesedés idejéből előkerült fosszilis maradványok 40 000 és 11 500 év közöttiek. Ezek a maradványok északon, például Missouri államban is előfordulnak. A kövületek alapján az ősjaguár 190 kilogrammos lehetett, tehát jóval nagyobb, mint a mai utóda.[34]

Közép- és Dél-Amerikában ez a csúcsragadozó esőerdőkben, nyíltabb, évszakonként elárasztott mocsaras területeken, valamint száraz füves pusztákon él; bár a sűrű erdőket részesíti előnyben.[35] A szárazabb, füves élőhelyeit hamarább elvette tőle az ember; úgyhogy a jaguár állományok az argentínai pampákon, a mexikói füves pusztákon és az USA délnyugati részén kezdtek hamarabb csökkenni.[5] A jaguár egyaránt megtalálható a trópusi, szubtrópusi és száraz lombhullató erdőkben is; az USA-ban például tölgyesekben is élt. Az állat a vizes élőhelyeket kedveli; a legtöbbször folyók és mocsarak mellé telepszik le. Az esőerdők sűrű növényzetében, észrevétlenül közel surranhat az áldozatához. 3800 méteres magasságban is láttak már jaguárt, bár a magashegységeket kerüli az állat. Közép-Mexikó magasabb részein és az Andokban hiányzik ez a ragadozó.[35]

Bizonyítékok vannak arra, hogy az ausztráliai Sydney nevű várost körülvevő esőerdőben fekete párducok vagy melanisztikus jaguárok élnek. Egy helybéli híradó szerint 450 személy számolt be nagytestű fekete macskákról, továbbá bizalmas iratok is kerültek elő, melyek szerint az Új-Dél-Wales kormánya már küldött ki embereket akik kivizsgálják a nagymacskák jelenlétét, és azt, hogy ezek veszélyesek-e a lakósságra nézve. Kineveztek egy szakértőt, hogy fogjon be belőlük egyet. A három napos vadászat alatt nem sikerült befogniuk egyet sem, de Johannes J. Bauer ökológus a következőre figyelmeztet: „Habár nehéz elfogadni, a legvalószínűbb magyarázat az, hogy itt van egy nagytestű, ragadozó macskaféle. Ezen a helyen nagyobb a valószínűség, hogy inkább egy leopárdról van szó, semmint egy jaguárról.”.[36]

Jaguárok az Amerikai Egyesült Államokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerikában a jaguár az egyetlen macskaféle, amely képes bömbölni.[37] 1799-ben Thomas Jefferson amerikai állatnak nyilvánította a jaguárt.[38] Kaliforniában többször is beszámoltak róla, olyan északi területeken is, mint Monterey város környéke; e térségben 1814-ben a német-orosz Grigory Langsdorff és 1826-ban az angol Frederick William Beechey látták meg.[39] A part menti San Diego-i Kumeyaay törzsbelieknek és a Palm Springs-i cahuilla indiánoknak van szavuk a pettyes macska megnevezésére; továbbá ez a nagymacska e térségekben maradt 1860-ig.[40] Az 1860 előtti időkből csak egyetlen egy USA-beli kölykező veremről van beszámolás; ez a kaliforniai Tehachapi-hegységben volt.[39] 1843-ban Rufus Sage kutató és tapasztalt nyomkereső jaguár jelenlétét észlelte a coloradoi North Platte folyó forrásvidékénél, amely 30-50 mérföldre észak irányba van Longs Peak-tól. 1544-ben, Sebastian Cabot által készített térképen, Pennsylvania és Ohio völgyeiben is ott volt a jaguár. Korábban Texas keleti részén, valamint Arizona és Új-Mexikó egész területein jelen volt. Az 1940-es évektől kezdve már csak ez államok legdélibb részeire szorult vissza. Habár kevésbé megbízhatóak, mint a zoológusok észrevételei, az amerikai bennszülöttek jaguár motívumos tárgyai e ragadozó állat hatalmas előfordulási területéről tanúskodnak, hiszen e tárgyak az északnyugati partvidéktől Pennsylvaniáig, valamint Floridáig sokfelé megtalálhatók.[41]

Az USA területéről az angol-amerikaiak eléggé gyorsan irtották ki ezt a nagymacskát. Az Államokban az utolsó nőstény jaguárt 1963-ban, az arizonai Fehér-hegységben lőtte le egy vadász. 1969-ben Arizonában betiltották a jaguárvadászatot, de ekkortájt már csak két hím példány maradott meg. 25 éven keresztül ebben az államban csak ez a két jaguár létezett, aztán ezeket is megölték. 1996-ban az arizonai Douglas nevű városban lakó Warner Glenn, aki addig farmer és nyomkövető volt, a Peloncillo-hegységben rábukkant egy jaguárra; azóta kutató lett belőle és fényképezőgépeket helyezett ki a vadonba.[42] Ezek a gépek még négy arizonai jaguárt fényképeztek le. A 15 év alatt észrevett négy hím jaguárt 2006-ig többé nem észlelték.[43] Aztán 2009-ben egy hím példányt melynek a Macho B nevet adták, a vadőrök ellátták rádióadó nyakörvvel; azonban ez az állat az esemény utána hamarosan elpusztult. Később az egyik arizonai vadőr bevallotta, hogy csapdát állított az állatnak, és miatta pusztulhatott el; ez a személy elvesztette az állását.[37] 2011-ben az arizonai Cochise mellett egy vadász, miután a kutyái a nyomára bukkantak, lefényképezett egy 90,5 kilogrammos hím példányt; a jaguár nem sebesült meg az esemény során. 2011 júniusában egy belbiztonsági pilóta észrevett egy másik jaguárt a mexikói határ környékén. 2010-ben 30 mérföldre a mexikói határtól, a zoológusok két másik jaguárt láttak.[37] 2012 szeptemberében az arizonai Santa Rita-hegységben is lencsevégre került egy jaguár; ebben a térségben másodszor két év alatt.[44] Feltehetőleg ugyanezt a példányt 2013 júniusáig, azaz kilenc hónapon keresztül, számtalanszor le lehetett fényképezni.[45]

2004-ben vadőrök Arizonában kaptak lencsevégre és dokumentáltak jaguárokat az állam déli részein. Jelenleg nem tisztázott, de napjainkban észlelt jelentések alapján feltételezhetően állandó populáció alakult ki a délnyugaton vagy ezek a nagymacskák csupán kóborlásuk közben áthaladnak a határon Sonoránál, Mexikóból. Azonban az Amerikai Egyesült Államokban a faj a veszélyeztetett fajok listáján szerepel, tehát védelem alatt áll és nem vadászható, vagyis, ha bárhol a délnyugaton a nyomukra bukkannak, a törvény szerint ez az állat nem zavarható meg. Északon, például Missouri környékén talált jaguármaradványok tanúskodnak arról, hogy ez a faj az Egyesült Államok déli részén is elterjedt volt.

A Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon két állatkertben tartanak jaguárokat. A Nyíregyházi Állatparkban egy jaguár tenyészpár él, melyeknek több alkalommal születtek kölykei és többször előfordult, hogy annak ellenére hogy mindkét szülő fekete, foltos kölykök születtek. jelenleg is van két kölykük, két nőstény, egy fekete és egy foltos. 2007-ben pedig egy fekete színű nyíregyházi születésű hím és egy foltos, német állatkertből való nőstény jaguár költözött be a Szegedi Vadasparkba.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az állat hasonlít a leopárdhoz, ám robusztusabb testfelépítésű, és nagyobb foltok díszítik bundáját. Feje szögletesebb és rövidebb, végtagjai zömökebbek; egy hasonló méretű tigrissel vagy oroszlánnal összehasonlítva rövidebbek.[46] A jaguár a Közép- és Dél-Amerikában a legnagyobb ragadozó emlős.[10][47] A különböző állományok mérete és testtömege nagy mértékben változhat; az átlag 56-96 kilogramm között van. A nagyobb hímek elérik a 160 kilogrammos súlyt is; ez körülbelül megegyezik egy nőstény tigris vagy oroszlán súlyával.[48] A legkisebb jaguát nőstények csak 36 kilogrammosak. A nőstények általában 10-20%-kal kisebbek, mint a hímek.[49] Az orrhegyétől a farka tövéig, az átlag méretű jaguár 120-195 centiméteres, a farokhossza körülbelül 45–75 centiméter; a nagymacskák között a testéhez képest ennek az állatnak van a legrövidebb farka.[50][51] Jellemző marmagassága 63–76 centiméter.[52][53] A szintén pettyes óvilági leopárddal összehasonlítva, az újvilági macska nagyobb, nehezebb és erőteljesebb testfelépítésű.[21]

Északról délfelé haladva a jaguárok mérete és testtömege egyre nő, emiatt a Dél-Mexikóban és Közép-Amerikában élő jaguárok általában kisebbek, a hímek 50-60, a nőstények 40 kilogramm körüliek, míg a pantanali hímek akár 135 kilogrammosak is lehetnek.[52] Mexikó csendes-óceáni partján, a Chamela-Cuixmala nevű rezervátumban a jaguárok körülbelül 50 kilogrammosak, azaz mint egy átlagos puma (Puma concolor).[54] Venezuelában és Brazíliában a hímek 95, míg a nőstények 56-78 kilogrammosak.[21] Az erdőkben élő példányok, sötétebb színűek és kisebb méretűek, mint a nyíltabb élőhelyeken levő fajtársaik; valószínűleg azért mert az erdőkben kevesebb a nagytestű zsákmányállat, továbbá az árnyas erdőkben jobban rejtőzhet egy sötétebb árnyalatú ragadozó.[35]

Az állat a rövidebb végtagjainak köszönhetően könnyedén mászik a fára, kúszik az aljnövényzetben, illetve úszik a vízben.[53] A feje robusztus és az állkapcsa igen erős. Az összes macskaféle közül a jaguárnak van a legerősebb harapása; akár 910 kilogrammsúllyal is haraphat. Ez a harapás kétszer olyan erős, mint az oroszláné; továbbá az emlősök között a második helyen áll, a közismert foltos hiéna (Crocuta crocuta) után. Ezzel az erős harapásával az amerikai nagymacska a teknősök páncélját is áttudja harapni.[2] Egy tanulmány, amely a különböző macskafélék harapásának az erősségét hasonlította össze, arra az eredményre jutott, hogy a testéhez képest a jaguárnak van a legerősebb harapása, őt mindjárt a ködfoltos párduc követi, az oroszlán és a tigris csak utánuk helyezkednek el.[55] Egy beszámolás szerint egy jaguár 8 méter magasba, egy 300 kilogrammos bikát vitt fel a fára. Erős állkapcsával a csontokat is széttudja zúzni.[56] Ez az amerikai ragadozó a sűrű esőerdőkben nagy, akár 300 kilogrammos zsákmányállatokra is vadászik; a zömök, erőteljes felépítésű teste pedig éppen ehhez az életmódhoz alkalmas. Az állat bundájának az alapszíne általában sárgás drapp, de vörösesbarna vagy fekete is lehet; a hasi része azonban majdnem mindig fehér.[53] Az alapszínen általában fekete foltok vannak; a foltok apróbb foltokból álló gyűrűkből tevődnek össze, amelynek közepén egy kisebb petty ül. A foltok mérete és összetétele példányonként változó. A foltos bunda rejtőjellege alkalmas a sűrű erdők árnyékos környezetében. A fejen és nyakon levő foltok egységesek, nincs körülöttük apró foltokból álló gyűrű. A farkon levő foltok néha sávokká állnak össze.[21]

Habár első látásra a jaguár és a leopárd igen hasonlít egymásra, jobban megnézve az újvilági macskaféle erőteljesebb testfelépítésű és nehezebb, mint a rokona. A két állat a foltozottságban is különbözik, mivel a jaguárnak kevesebb foltja van, továbbá ezek nagyobbak és pettyek léthatók a közepükön; a leopárd foltja egységesek. A jaguárnak kerekebb a feje és a testéhez képest rövidebbek a lábai.[57]

Melanizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színes többalakúság (polimorfizmus) fordul elő a fajon belül. A melanizmus rendszeresen előfordul és szinte teljesen fekete egyedekben jelentkezik (közelről megvizsgálva a bundát, észrevehetők benne a pettyek, amik a többi területtől eltérő színárnyalatúak).

A fekete megjelenés ritkább, mint a pettyes kinézet, nagyjából a populáció 6%-a ilyen.[58] Ez több nagyságrenddel nagyobb érték, mint a mutáció gyakorisága, vagyis ez a természetes szelekció következménye. A fekete testszínt egy domináns öröklődést mutató, de igen ritka genetikai allél okozza, ami sokkal ritkább, mint a leopárdnál.[59] A melanizmusos jaguárokat néha „fekete párduc”-nak nevezik, bár nem alkotnak külön fajt.

Nagyon ritkák az albínó példányok (néha: fehér párduc), de előfordulnak, hasonlóan a többi nagymacskához.[35] Mint a hasonló esetekben, az albínók gyakorisága a természetben közel van a mutáció gyakoriságához.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élőhelyein a felnőtt jaguár csúcsragadozónak számít, tehát ő áll a tápláléklánc tetején és rája nem vadászik semmi a vadonban. A jaguár a kulcsfaj címet is kiérdemli, mivel megakadályozza zsákmányállatainak, azaz a növényevő- és magevőemlősöknek a túlszaporodását. Ilyen módon egészséges egyensúlyt hoz létre az élőhelyein.[54][60] Azonban az állat szerepét ez élőhelyek keretén belül igen nehéz felbecsülni pontosan, mivel a jaguárt nagyon nehéz megfigyelni, továbbá össze kell hasonlítani az olyan élőhelyekkel, ahonnan már kiirtották ezt a ragadozót, végül pedig ki kell vonni a helybéli emberek tevékenységei által okozott hatásokat. Az eddigi megfigyelések szerint a kulcsfaj hiányában, a közepes méretű zsákmányállatok túlszaporodnak, ami negatívan hat az élőhelyükre.[61] Bár más kutatások szerint az időnkénti túlszaporulat természetes jelenség, amely nem marad állandó. Ennek következtében a kulcsfaj ragadozó elméletét nem fogadja el mindegyik kutató.[62]

A jaguár az élőhelyein levő többi ragadozóállatra is hatással van. A jaguár és a puma, az utóbbi az Amerikák második legnagyobb macskaféléje, gyakran egyazon helyen élnek; a vadászterületeik fedik az egymásét, az útvonalaik pedig keresztezik egymást. Az olyan területeken, ahol mindkét faj előfordul, a helybéli puma mindig kisebb méretű, mint a helybéli jaguár. A közös élőhelyeken a pettyes macska általában a 22 kilogrammnál nehezebb zsákmányokat válassza, míg a puma a 2-22 kilogramm közöttiekre vadászik.[63][64] Ez a helyzet, főleg az olyan helyeken, ahol az ember is letelepedett, a puma javára szolgálhat, mivel a kisebb macskafélének nagyobb választéka van a kisebb testű zsákmányállatok közül. A puma ökológiai fülkéje nem annyira veszélyeztetett, mint a jaguáré, amelynek a megélhetéséhez nagyobb méretű áldozatok kellenek. Habár mindketten mérsékelten fenyegetett fajnak számítanak, a puma előfordulási területe jóval nagyobb, mint a jaguáré.[54]

Viselkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb macskafaj esetében a szaporodási időszakon kívül a jaguár magányosan él; kivételt képeznek az anya-kölykök „kis családok”. A felnőtt állatok csak a szaporodási időszakban keresik fel egymást.[65] A vadászterületeik igen nagyok lehetnek. A nőstények területei 25-40 négyzetkilométer körüliek, és olykor néhol fedhetik egymást, bár az állatok inkább kerülik egymást. A hímek területe általában kétszer akkora mint a nőstényeké, továbbá az övéiké nem fedik egymást.[65][66] A terület mérete függhet a táplálékkínálattól, valamint a helységben élő jaguár állomány sűrűségétől. A területek határait a fák törzsének a kaparásával, valamint vizelet és ürülék jelzésekkel jelölik meg.[67][68]

A többi nagymacskához hasonlóan a jaguár is képes nagyokat ordítani;[69][70] ez a hangos és rekedt ordítozása a terület védelmét, valamint a riválisok elriasztását célozza. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a jaguárok kiáltozó „párbeszédeket” is tartottak.[71] Az ordítozása általában ismétlődő köhögésre emlékeztet, amelybe nyávogást és hörgést is kever.[52] A szaporodási időszakban megküzdhetnek az hímek egymással, azonban csak ritkán; ha lehet megpróbálják elkerülni az összecsapásokat.[67] A viadalok általában a terület miatt vannak, hiszen egy hím területén nemcsak zsákmányállatok, hanem 2-3 nőstény is található. Általában a fiatal hímek próbálják meg szerencséjüket az idősebekkel szemben.[65]

A jaguárt általában éjszakai életmódú állatként tartják számon; valójában hajnalban és szürkületkor tevékeny. Mindkét nembéli állat vadászik, de mivel a hím vadászterülete nagyobb, mint a nőstényé, naponta nagyobb utakat tesz meg. Ez az amerikai csúcsragadozó nappal is vadászhat, ha bőséges a zsákmánykínálat a vadászterületén. A többi nagymacskához képest, nagyobb mértékben tevékeny, idejének 50-60%-át vadászattal vagy területjelzéssel tölti.[35] Mivel rejtőzködő életmódot folytat és az élőhelye általában nehezen megközelíthető, jaguár vadonbeli megtekintése igen nehézkes; a tanulmányozása pedig majdnem lehetetlen.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jaguár jó úszó, azon kevés macskafélék egyikéhez tartozik, melyek akár a tigris, kedvelik a vizet. Mászó tudománya is jó. Elsősorban a folyók közelében, mocsarakban és sűrű esőerdőkben fordul elő, ahol az átláthatatlan aljnövényzetében könnyedén becserkészheti a zsákmányt.

Ez az állat igazi húsevő, csakis más állatok vadászatából és azok húsának elfogyasztásából él. Akármire vadászik, ami az útjába kerül és megéri a fáradságot. Az étlapja legalább 87 fajból tevődik össze.[35] Közép- és Dél-Amerika szárazföldi és mocsaras térségbeli gerinceseit kedveli; ezekből is nagyobb testűeket részesíti előnyben. Mivel az Amerikákban, az óvilágtól eltérően, kevesebb nagytestű, patás állat él,[63] és többféle apróvad található, a jaguár a rokonaitól eltérően nem lehet válogatós a zsákmányszerzéskor. Számos gerinces állatfajra vadászik, köztük szarvasfélékre, kajmánra,[72] közönséges tapírra, vízidisznóra, rókákra, pekarifélékre, és olykor akár anakondákra is.[21] Továbbá fogyaszt lajhárokat, majmokat, talajon élő madarakat (hokkóféléket), békákat, teknőst, egeret és halakat. A belizei Cockscomb Basin Wildlife Sanctuary-ban végzett a megfigyelések szerint a jaguár étlapja főleg övesállatokból és pakafélékből tevődik össze.[67] Az ember közelében a jaguárok néha rátámadhatnak a szarvasmarhákra és a lovakra.[73]

Újabban észrevették, hogy a vadonban a jaguár megeszi a Banisteriopsis caapi (ayahuasca) gyökereit is.[74]

Habár ez az állat, a többi Panthera nembéli rokonához hasonlóan a nyakharapást, illetve a fullasztgatást használja zsákmányszerzéskor, van egy sajátos gyilkolási módszere is: a koponya átharapása. Ez a módszer a halántékcsontok (os temporale) átharapásából és a agyba fúródó szemfogakból tevődik össze; ezt a halálos módszert főleg a pekarik és a vízidisznók vadászatakor használja.[75] Meglehet, hogy ez a módszer a pleisztocén végi kihalás idején fejlődött ki, amikor is a nagyobb emlős zsákmányok fogyatkozni kezdtek és a jaguár kénytelen volt áttérni a jobb tűrőképességű teknősök fogyasztására.[35][71] A koponya hátharapás módszerét főleg az emlőszsákmányok esetében alkalmazza. Kajmánvadászatkor rászökik a hüllő hátára és átharapja a nyakcsigolyát, lebénítva a vízi ellenfelét. Habár könnyen széttudja törni a teknősök páncélját, a legtöbbször azonban a mancsával „kanalazza” ki a páncélosállat tartalmát a teknő feji nyílásából.[65] Amikor tojást rakó tengeri teknősökre vadászik, mint például a 385 kilogrammos kérgesteknősre (Dermochelys coriacea), akkor a jaguár a koponya átharapásos módszert alkalmazza, vagy gyakran lefejezi áldozatát, aztán pedig behurcolja a tengerpart menti erdőbe.[76] Beszámolások szerint, amikor ez az amerikai nagymacska lóra vadászik, akkor rászökik a hátára, egyik mancsával belekap a patás pofájába, míg a másikat annak tarkójára helyezi, és egy rántással eltöri a nyakát. A helybéliek szóbeszéde szerint amikor összekötött lovakat támad meg, a jaguár megöli az egyik lovat, utána pedig a holttestet az élő állattal utánakötve behúzza az erdő sűrűjébe;[77] ez azonban nem valószínű. Az olyan áldozatok esetében, mint például egy kisebb méretű kutya, egy mancscsapás a koponyán bőven elég a zsákmány leterítéséhez.

A jaguár, mint sok más rokona, lesből támadó ragadozó; a zsákmányát nem üldözi hosszú távon. A nagymacska nesztelenül jár az erdő ösvényein, közben fülel az arra járó áldozatokra. Miután észrevette zsákmányát, lelapul és megvárja amíg az közelebb nem jön, vagy csendesen a közelébe oson. Amikor a zsákmányállat elég közel van, a jaguár gyors mozgással ráveti magát. A jaguár nesztelensége majdnem egyedülálló az állatvilágban, e képessége egyaránt lenyűgözi az indiánokat is és a kutató biológusokat is. Ez a csúcsragadozó éppen olyan jól megtudja fogni a víziállatokat, mint a szárazföldieket; a vízben is eltudja hurcolni a termetesebb zsákmányokat. A fára pedig felvonszolja a tinó méretű állatokat is.[65]

Miután megölte a zsákmányát a jaguár elrejti a bokrok közé vagy felviszi egy fára. A táplálkozást nem az áldozat hasától kezdi, mint a rokonai, hanem a nyakától és mellétől. Hamarább a szívet és a tüdőt fogyassza el, utána pedig a vállakat.[65] Egy 34 kilogrammos állatnak napi 1,4 kilogramm táplálék kell a túléléshez.[28] A fogságban tartott 50-60 kilogrammos jaguároknak, napi 2 kilogramm hús ajánlott.[78] A vadonban a jaguár nem táplálkozik rendszeresen, emiatt ha sikeres volt a vadászata, akkor akár 25 kilogrammnyi táplálékot is felfalhat; utána pedig napokig étel nélkül ülhet.[79] Az összes többi Panthera-fajtól eltérően, a jaguár csak ritkán támad emberre. Azonban amikor mégis rátámad valamelyik fajtársunkra, a támadó jaguár vagy öreg példány elromlott fogazattal, vagy megvan sebezve.[80] Néha, ha félnek vagy rájuk ijesztenek, a fogságban tartott jaguárok rátámadhatnak a gondozóikra.[81]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatal hímek 3-4 éves koruk körül, a nőstények pedig 1 évvel korábban érik el az ivarérettséget. Feltételezések szerint a vadonban az egész év folyamán szaporodhat, bár kölykeinek akkor ad életet amikor bőséges a táplálékkínálat.[82] A fogságban tartott hímek az egész év során készek a szaporodásra; a hímivarsejt mennyisége és minősége nem változik az egyik évszakról a másikra; bár olyan esetek is vannak, melyek szerint a fogságban tartott hímek nem voltak képesek a megtermékenyítéshez.[83] A nőstények, ha nem vemhesek, minden 37 nap után tüzelnek; a tüzelés pedig 6-17 napig tarthat. Ekkortájt a nőstény különleges szagú vizelettel és többszöri hangadással jelzi a készségét.[82] Mindkét nembéli állat a párkeresés céljából nagyobb területeket jár be, mint amekkorát az év más szakaszaiban szokott.

A pár felbomlik a párosodás után. A kölyköket kizárólag csak a nőstények látják el, illetve védelmezik. A nőstények 93–105 napos vemhességi idő után körülbelül 1-4, általában 2 kölyöknek adnak életet, közülük átlagosan 1-2 éri meg a felnőtt kort. Miután az anyaállatok megelletek, nem tűrik meg más jaguárok, főleg hímek jelenlétét, mivel amint a tigris esetében is a jaguároknál is nagy mértékű a kölykök megölése.[65]

A kicsik vakon jönnek a világra, 2 hét után kezdenek látni. Az elválasztás 3 hónap után következik be, és nem merészkednek elő 6 hónapos koruk előtt.[84] Egy-két évig maradnak anyjukkal, mielőtt elkezdenének terület után kutatni. Életük első éveikben a hímek nomád életet élnek, gyakran idősebbeket hívnak ki harcra a területek megszerzése céljából.

Átlagos élettartamuk a vadonban 12-15 évre becsülhető, fogságban akár 23 évig is élhetnek; a macskafélék közül a leghosszabb élettartamúak közé sorolható.[52]

Hibridek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állatkertekben olykor más nagymacskákkal hibridizálódik. Ilyenek például: a jagulepek (jaguár–leopárd hibridek), valamint a tigris és jaguár-leopárd keverékek nászából született utódok, amelyeket a ti-lepjag, illetve ti-jagulep szókombinációkkal nevezték el.

Az alábbi táblázat bemutatja, hogy melyik-melyik Panthera-faj kereszteződéséből, mi jöhet létre:

Oroszlán♀ Tigris♀ Jaguár♀ Leopárd♀
Lion Tiger Jaguar Leopard
P. leo P. tigris P. onca P. pardus
Oroszlán ♂ Oroszlán Liger Liguar Liard
Tigris ♂ Tigon Tigris Tiguar Tigard
Jaguár ♂ Jaglion Jager Jaguár Jagulep
Leopárd ♂ Leopon Leotig Lapjag Leopárd

A jaguár és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veszélyeztetettsége és védelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jaguár állományok egyedszámai rohamosan csökkenek. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Mérsékelten fenyegetett fajként tartja számon ezt a csúcsragadozót, és attól tart, hogy jövőben kifog halni a vadonból.[5] Az élőhelyeinek az elvesztése, beleértve az USA-beli előfordulási területeit is, valamint a még meglévők feldarabolódása, mind a kihalásához vezethetnek. E faj számára talán az 1960-as évek voltak a legnehezebbek, mivel a brazíliai Amazonasban évente több mint 15 000 példányt vadásztak a pettyes szőrméjéért. Az 1973-as évi Washingtoni egyezmény (CITES) után a jaguár szőrmével való kereskedelem erős hanyatlásnak indult.[85] A Vadvédelmi Társaság (Wildlife Conservation Society - WCS) által pénzelt kutatás szerint, a jaguár a történelmi előfordulási területének elvesztette a 37%-át, elterjedésének további 18%-ban a jelenléte bizonytalan. A kutatások szerint, ha meggátolják az orvvadászatát és az élőhelyeinek az elvesztését, a jaguár hosszútávú fennmaradása 70%-ban biztosított; főleg az Amazonas-medencében, a Gran Chacóban és a Pantanalban.[27] 1990-ben Belize létrehozta a Cockscomb Basin Wildlife Sanctuary-t, a világ legelső védett területét, amely a jaguár védelmét és tanulmányozását tűzte célul.

Ennek az állatnak a fennmaradását sok tényező veszélyezteti; többek között: az erdőirtás, az emberrel való versengés (az emberi is ugyanazokat a zsákmányállatokat vadássza),[5] az orvvadászat, a trópusi ciklonok (főleg az elterjedésének az északi részén), és a farmerek bosszúvágya, miután a jaguár meg-megöl néhány háziállatot. Az olyan helyeken, ahol szarvasmarha tenyésztés folyik, a jaguár rászokik a háziállatok vadászatára. Habár a szarvasmarha tenyésztés erdőirtást igényel, ami károsan hat a jaguár állományra, az új zsákmányállatok jelenléte haszonnal jár a jaguár számára. Amikor először betelepítették a szarvasmarhákat Dél-Amerikába a jaguárok egyedszáma megnőhetett. Mivel az amerikai csúcsragadozó igen rájár a farmerek állataira, az utóbbiak jaguárvadászatra szakosodott vadászokat fogadnak fel, akik aztán elijesztés helyett, gyakran lelövik a foltos nagymacskát.[52]

A jaguár rajta van a Washingtoni egyezmény 1. listáján, azon a listán, amely a különösen veszélyeztetett fajokat foglalja magába; tehát szigorúan tilos a jaguárral vagy valamelyik testrészével kereskedni. A következő országok betiltották a vadászatát: Argentína, Belize, Kolumbia, Fancia Guyana, Honduras, Nicaragua, Panama, Paraguay, Suriname, az Amerikai Egyesült Államok (ahol az Endangered Species Act határozat szerint Veszélyeztetnek minősül), Uruguay és Venezuela. Brazíliában, Costa Ricában, Guatemalában, Mexikóban és Peruban engedélyezett a „bajtokozó állatok” kilövése. Bolíviában trófeaként vadászható. Ecuadorban és Guyanában nem részesül semmiféle védelemben.[25]

Manapság a jaguár megmentése érdekében magukat a farmereket próbálják rávenni, továbbá megtanítani őket az ökoturizmus előnyeire.[86] A jaguár általában ernyőfajként van leírva, mivel a hatalmas vadászterületein sok más kisebb állat területe helyezkedik el, és ha a jaguár területe védve van, akkor a többi állat élőhelye is védelemben részesül.[87] A jaguár a ragadozó mivolta miatt is igen fontos szereplője az élőhelyének. Az ökológusok megpróbálják a megmaradt, de elszigetelődött területeket, zöld folyósok által összekapcsolni, hogy a különböző állománybeli jaguárok tudjanak gént cserélni, a populációikat egészségesen tartani. Az összekötő folyósokon más állatok is átkelhetnek.[86]

Mivel e ragadozó élőhelyei nagyon nehezen érhetők el, főleg az Amazonas középső részein, a jaguár állomány pontos felbecsülése majdnem lehetetlen. A kutatók csak néhány élőhely felmérését képesek elvégezni. 1991-ben, Belizeben feltehetőleg 600-1000 példány élt. Egy évvel korábban a mexikói 4000 négyzetkilométernyi Calakmul bioszféra rezervátumában 125-180 jaguár lehetett, míg ugyanez ország Chiapas nevű államában 350 egyedről tudtak. A szomszédos Guatemalabeli 15 000 négyzetkilométernyi Maya bioszféra rezervátumában 465-550 jaguár élt.[88] 2003-ban és 2004-ben a GPS-szes (Globális Helymeghatározó Rendszer) megfigyelések szerint a Pantanalban 100 négyzetkilométernyi területen, csak 5-6 példányra bukkantak, míg ugyanazon a területen, hagyományos módszerekkel kutatva, 10-11 jaguárt kaptak a biológusok. Ez az eredménykülönbség arra hozta fel a figyelmet, hogy a széles körben használt hagyományos adatgyűjtés mesterségesen növeli meg a kutatott állatok számát.[89]

Korábban a jaguárok védelme abból állt, hogy azokat a területeket védték, ahol a jaguársűrűség nagyobb volt; így tehát egy nem nagy helyen 50 állat is élhetett és mindig ugyanazok az állatok párosodtak egymással. Azonban, hogy a faj fennmaradjon és egészséges legyen, folytonosan kéne frissítse a génállományát, ehhez pedig a különböző védett területeket össze kell kötni. Hogy ez megvalósuljon egy új tervet, a Paseo del Jaguar-t (a jaguár ösvényét) valósították meg; ez összeköti a jaguár néhány fontosabb területeit.[90]

Állatkertekben ritkább, mint a többi Panthera emlősnembe tartozó rokona. A jaguárok megmentése érdekében az európai állatkertek egységes törzskönyvet vezetnek a faj összehangolt tenyésztéséről.

A jaguár a közép- és dél-amerikai kultúrákban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jaguár szó a dél-amerikai tupi-guarani nyelvből ered. A Jagua szó a guarani nyelvben „kutyát” jelent. A jaguár valaha egy uralkodói cím volt, melyet a maja hagyományokban az uralkodó hercegeknek, hercegnőknek és uralkodói családoknak adományoztak. A helyi emberek a hatalom és erő szimbólumának tekintették. A maja civilizációban úgy hitték, hogy a jaguár közvetíti az élők és holtak kommunikációját és megvédi a királyi családokat. A maják társuknak tekintették a szellemvilágban. Az aztékoknál létezett egy elit harcos osztály, melynek tagjait jaguárharcosoknak hívták.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://encarta.msn.com/encyclopedia_761554717/Jaguár_(animal).html
  2. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) HAMDIG nevű ref-eknek
  3. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) rosa nevű ref-eknek
  4. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Bite nevű ref-eknek
  5. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) iucn nevű ref-eknek
  6. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r1 nevű ref-eknek
  7. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r2 nevű ref-eknek
  8. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) etymology nevű ref-eknek
  9. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r3 nevű ref-eknek
  10. ^ a b A Világ Állatai képes enciklopédia. Alexandra Kiadó (2005) 
  11. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r4 nevű ref-eknek
  12. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r5 nevű ref-eknek
  13. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r6 nevű ref-eknek
  14. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Johnson2006 nevű ref-eknek
  15. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Turner1987 nevű ref-eknek
  16. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Yu nevű ref-eknek
  17. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Johnson1997 nevű ref-eknek
  18. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Janczewski nevű ref-eknek
  19. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Eizirik nevű ref-eknek
  20. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) pbs-online nevű ref-eknek
  21. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Seymour nevű ref-eknek
  22. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r7 nevű ref-eknek
  23. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Larson nevű ref-eknek
  24. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Columbia nevű ref-eknek
  25. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) MANUALTAXONOMY nevű ref-eknek
  26. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r8 nevű ref-eknek
  27. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) CONSERVATION nevű ref-eknek
  28. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) FEDERAL nevű ref-eknek
  29. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r24 nevű ref-eknek
  30. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r25 nevű ref-eknek
  31. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r26 nevű ref-eknek
  32. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r27 nevű ref-eknek
  33. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r28 nevű ref-eknek
  34. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) MSI nevű ref-eknek
  35. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) CAP nevű ref-eknek
  36. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r29 nevű ref-eknek
  37. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) TwoSightings nevű ref-eknek
  38. Full text of "The writings of Thomas Jefferson"
  39. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Seton nevű ref-eknek
  40. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r36 nevű ref-eknek
  41. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r37 nevű ref-eknek
  42. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r38 nevű ref-eknek
  43. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r39 nevű ref-eknek
  44. Davis, Tony: Jaguar photo taken near Rosemont. azstarnet.com. Arizona Daily Star, 2012. november 25. (Hozzáférés: 2012. december 1.)
  45. Sablon:Cite newspaper
  46. http://www.akronzoo.org/learn/jaguar.asp
  47. Anton, Mauricio (1997). The Big Cats and Their Fossil Relatives. Columbia University Press. p. 63. ISBN 978-0-231-10228-5.
  48. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Animal nevű ref-eknek
  49. http://savethejaguar.com/jag-index/jag-allabout/jag-aboutecology
  50. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r9 nevű ref-eknek
  51. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r10 nevű ref-eknek
  52. ^ a b c d e Jaguar Fact Sheet. Jaguar Species Survival Plan. American Zoo and Aquarium Association. (Hozzáférés: 2006. augusztus 14.)
  53. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) WCS nevű ref-eknek
  54. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) foodhabits nevű ref-eknek
  55. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r11 nevű ref-eknek
  56. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r12 nevű ref-eknek
  57. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) akron nevű ref-eknek
  58. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r13 nevű ref-eknek
  59. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Meyer nevű ref-eknek
  60. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) PHOENIX nevű ref-eknek
  61. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) MONGA nevű ref-eknek
  62. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r30 nevű ref-eknek
  63. ^ a b Brakefield, T.. Big Cats: Kingdom of Might (1993). ISBN 0-89658-329-5 
  64. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r31 nevű ref-eknek
  65. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) MANUALHIST.26BEHAV nevű ref-eknek
  66. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r15 nevű ref-eknek
  67. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Rabinowitz nevű ref-eknek
  68. An Error Occurred Setting Your User Cookie
  69. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r16 nevű ref-eknek
  70. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r17 nevű ref-eknek
  71. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Emmons87 nevű ref-eknek
  72. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r18 nevű ref-eknek
  73. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r19 nevű ref-eknek
  74. Robin Rood (2011.). „Reassessing the Cultural and Psychopharmacological Significance of Banisteriopsis caapi: Preparation, Classification and Use Among the Piaroa of Southern Venezuela”. Journal of Psychoactive Drugs 40 (3), 301–307. o. DOI:10.1080/02791072.2008.10400645.  
  75. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r20 nevű ref-eknek
  76. Travellers' Wildlife Guide to Costa Rica by Les Beletsky. Interlink Publishing Group (2004), ISBN# 1566565294
  77. The animal kingdom: based upon the writings of the eminent naturalists Audubon, Wallace, Brehm, Wood, and Others, edited by Hugh Craig. Trinity College (1897), New York.
  78. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r21 nevű ref-eknek
  79. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) MANUALNUTRITION nevű ref-eknek
  80. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r22 nevű ref-eknek
  81. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r23 nevű ref-eknek
  82. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) MANUALREPRODUCTION nevű ref-eknek
  83. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r14 nevű ref-eknek
  84. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) SWWL nevű ref-eknek
  85. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r32 nevű ref-eknek
  86. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) WWF nevű ref-eknek
  87. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r33 nevű ref-eknek
  88. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) GUIDELINESPOPULATION nevű ref-eknek
  89. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r34 nevű ref-eknek
  90. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) r35 nevű ref-eknek

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]